Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |     nagylelkűség filozófi nyugalmával mondá neki:~- Gyermekem! Én elhatároztam
 2   2,  6 |    tárnafelügyelőt keressz.~- Igen! - mondá Iván, s kétkedve tekinte
 3   2,  7 |            egész nyegle tudákossággal mondá:~- Óh, ez a baj még kigyógyítható.
 4   2,  9 |               Bolondság, hazugság!” - mondá mind valamennyire a tisztelendő
 5   2,  10|           sokat tart a kísérteteire - mondá szerény meghunyászkodással
 6   2,  10|        magáért.~- Nem fog ő eljönni - mondá magában a grófnő, s már
 7   2,  10|               halk, de szilárd szóval mondá az egyezményes jelszót:~„
 8   2,  10|              könyvtáron végigmegyek - mondá a grófnő. - Mikor a hold
 9   2,  10|              büszkén felemelve arcát, mondá:~- Üljön le, grófnő és már
10   2,  10|     felemelkedék s karjait széttárva, mondá:~- Rendelkezzen ön velem.
11   2,  11|             Valaki dörömböz a kapun - mondá az apát.~- Az bizonyosan
12   2,  11|         fegyverét, s szelídebb hangon mondá:~- Szokatlan idő, ugyebár?~-
13   2,  11|   gondoskodásért.~- Csak kötelesség - mondá Iván. - És most még egy
14   2,  11|              neki róla adni. Iván azt mondá, hogy szükségtelen, hiszen
15   2,  11|              Kellemetlen egy ember! - mondá magában a grófnő. - Mindenre
16   2,  11|             oltani.~- Azt képzeltem - mondá Iván. - Múlhatatlan feladata
17   2,  12|           azután ajkait összeszorítva mondá:~- A prímás öreg ember.~
18   2,  15|             mindnyájunknak szerzett - mondá, kezét nyújtva Ivánnak.~-
19   2,  15|          Tartoztam vele a grófnőnek - mondá Iván. – Mikor a grófnő megtisztelte
20   2,  15|              valami betűt e tükörre - mondá Angela grófnő, s kérése
21   2,  15|           fogunk beszélni egymással - mondá Angela grófnő, s a terem
22   2,  15|               mint a tej.~- Bruder! - mondá neki akadozó nyelvvel úgy
23   2,  15|            lovag”.~- Nomen est omen - mondá Iván. - Nevemben van az „
24   2,  15|               valljuk meg az igazat - mondá a kapitány -, ami a röpülést
25   2,  15|              hazamenésről szó sincs - mondá Salista őrgróf. - Adjatok
26   2,  15|             igyunk egyet búcsúzóra! - mondá az őrgróf. - Hol az abszint?~
27   2,  15|           Átkozott kemény feje van! - mondá István gróf.~- Pihent erő... -
28   2,  15|            már menni Pestről? Az apát mondá - kérdezé Ivántól Angela.~-
29   2,  15|            ott hagytál.~- Jól tette - mondá Iván, s kivéve tárcáját
30   2,  15|               Köszönöm. Semmi bajom - mondá a grófnő.~Iván háta mögé
31   2,  16|             tartom társadalmunkban! - mondá Iván. - Általában minden
32   2,  16|               nézve olyan helyzetet - mondá Iván -, én senkit akarva,
33   2,  16|        Visszaadom önnek a melltűjét - mondá. - A néphit azt tartja,
34   2,  16|              De hozzáteszi a néphit - mondá Iván - az ellenbűvszert
35   2,  16|               nem számított. „Uram! - mondá Berendnek. - Ezt a szót
36   2,  16|               szembeállt velem és azt mondá: „Kedves barátom! Ami ezután
37   2,  16|             haladt. Mikor odaért, azt mondá Salistának: „Ön nem fogadta
38   2,  17|               papucskáiba dugta s azt mondá a hercegnek, hogy a harminckettedik
39   2,  18|            hogy meg vannak elégedve - mondá Ödön gróf. – Ezt jobban
40   2,  18|            Hát hogyne lettem volna! - mondá Iván. - Huszárhadnagy voltam
41   2,  18|               sebéről.~- Jól van no - mondá Salista. - Hát csak a fél
42   2,  19|       tudósítás.~- Akkor én nyertem - mondá István gróf. - Amelyik fél
43   2,  19|              az ellenkezőtől tartok - mondá István gróf. - Én azt hiszem,
44   2,  19|           apát úr fecsegte el neki! - mondá ki véleményét Géza gróf.~-
45   2,  19|            megőrzött lélekjelenléttel mondá a grófnőnek:~- Azt helyesen
46   2,  19|               elváltak egymástól, azt mondá unokabátyjának:~- Eredj
47   2,  21|            ősvilági madár lábnyoma! - mondá Félix.~- Nem! - mondá Iván -,
48   2,  21|                 mondá Félix.~- Nem! - mondá Iván -, ez egy növény levelének
49   2,  22|           odament az asszonyhoz s azt mondá neki:~- Én nem akarom a
50   2,  23|            úri tárnába.~Iván keserűen mondá: „Te is?”~- No hát eredj!~
51   2,  24| csillagzatoknak, hogy amidőn Iván azt mondá magában: „Vajon meddig tart
52   2,  24|                Itt az idő a tettre! - mondá Kaulman Félix Sámuel apátnak. „
53   2,  24|               Itt az idő a tettre!” - mondá Sámuel apát önmagának.~A
54   2,  24|   összetalálkozott az apát úrral, azt mondá neki:~- Mikor megyünk már
55   2,  25|           Szaffrán Peti kezét, és azt mondá neki halkan:~- Te Péter,
56   2,  26|               hogy vidám mosolygással mondá: miszerint az annyi már,
57   2,  26|            elvitte az ördög!~A herceg mondá magában:~„Hanem az asszony
58   2,  28|         hotelben a hölgyet Félix úr s mondá neki:~- Kész a szállása
59   2,  29|               Itt kezdjünk el ásni! - mondá munkásainak.~Az omladékot
60   2,  29|        legutóbb visszajött munkás azt mondá, hogy amint egy nagy széndarabot
61   2,  29|                  A keleti tárna ég! - mondá elrémülten a munkásoknak.~
62   2,  30|        egyházi javak pápai kölcsöne - mondá Félix.~- Holnap kapom meg
63   2,  30|         Evelina! Ezzel ő járta meg! - mondá cinikus humorral Félix.~
64   2,  31|             kalapját vette s tréfásan mondá Evelinának:~- No, csak énekeljen
65   2,  32|            Egy szót sem tudok róla! - mondá Evelina elbámulva.~- No,
66   2,  32|           kezébe fogva, hideg gúnnyal mondá Evelinának:~- Én meg nem
67   2,  32|  visszatartózhatatlan önfeledtségével mondá neki e szókat:~- Uram! Én
68   2,  32|               álmodozom többé. Ön azt mondá: „Én még leány vagyok!”
69   2,  33|         összeggel megjelenni.~- Jó! - mondá a herceg. - Megegyezünk!
70   2,  34|               találta otthon. A kapus mondá, hogy az asszonyság a színházba
71   2,  34|               Úgy volt, ahogy az apát mondá.~Tegnap még sok millió ura
72   2,  36|        asszonyom, úgy félrefordulok - mondá Waldemár herceg hideg bókkal.~
73   2,  36|        gúnyosan lehunyva szempilláit, mondá:~- Tökéletesen készen voltam
74   2,  41|        oszlopnak támaszkodva.~- Ah! - mondá Waldemár, kalapját hirtelen
75   2,  41|                félrevonta Ivánt s azt mondá neki:~- Berend úr! Mármost
76   2,  42|            van, tehát jöjjön velem! - mondá Iván. - S ha a másik két
77   2,  42|          mindjárt sötétben leszünk! - mondá Spitzhase Ivánnak.~- Mindjárt
78   2,  42|              a kettőnek.~- Megállj! - mondá Iván. - Itt a szivattyúgép.
79   2,  42|           kioltott tárna egy része! - mondá Iván.~A két alak lábaira
80   2,  42|                  S most jer utánam! - mondá Iván. - A csövet tartsd
81   2,  42|                  Szolgálhatok vele! - mondá Iván a kérdezőnek. Az eddigi
82   2,  42|               uraim.~- Teringettét! - mondá Spitzhase úr. - Nem fog
83   2,  42|             kémletet is elvégeztem! - mondá Iván egy gyógyszerész közönyösségével. -
84   2,  44|         mellékelve az utóbbihoz.~Iván mondá a kapusnak, hogy vezesse
85   2,  44|               emberfeletti kínokat! - mondá Theudelinda. - Ha rágondolok:
86   2,  46|           Most jön az a leány, uram - mondá a vén Pál. - Hallom a nótáját.
87   2,  46|              leányt.~Az pedig rebegve mondá:~- Ön megbocsát nekem; de
88   2,  46|          annyit szenvedett, s aki azt mondá neki, „ha most meg nem halok,