Rész,  Fejezet

1501   2,  29|                lehet az, utána sietett, hogy szemközt láthassa.~Mikor
1502   2,  29|                 a dolog. Emlékezett rá, hogy Szaffrán felfogadta Evila
1503   2,  29|               Evila eltűnésének napján, hogy soha több pálinkát inni
1504   2,  29|             inni nem fog.~Azt is tudta, hogy Szaffrán megtartá fogadását.~
1505   2,  29|                  De arra is emlékezett, hogy ugyanakkor olyasmit is ejtett
1506   2,  29|       ugyanakkor olyasmit is ejtett ki, hogy még egyszer fog pálinkát
1507   2,  29|            egyszer visszafordítá fejét, hogy ugyanazt a fenyegető, veszésnek
1508   2,  29|          felhúzta, mint a fenyegető eb, hogy ritka fehér fogsora s széles
1509   2,  29|         revolverének agya kezébe akadt, hogy ha ő most ezt az embert
1510   2,  29|                az embert úgy főbe lőné, hogy rögtön hanyatt essék, valami
1511   2,  29|             munkásai azzal fenyegették, hogy egyszer, mikor magányosan
1512   2,  29|         ébrenlét.~Lefeküdt, csak azért, hogy feküdjék. Lehunyta a szemeit,
1513   2,  29|         Lehunyta a szemeit, csak azért, hogy ne nézzen velük.~S azután
1514   2,  29|               Amikor megérzi ön rajtam, hogy pálinkát ittam, vagy meglát
1515   2,  29|                Minden módon azt akarta, hogy Ivánnal egy ágyon aludjék.~
1516   2,  29|                  Olyan jól felébreszté, hogy ágyából is kidobta: a földön
1517   2,  29|                csapás kellene a fejére, hogy semmivé legyen téve!~Kirohant
1518   2,  29|                 Iván, mintha nem hinné, hogy a pokolbeli csattanás úgyis
1519   2,  29|                 jutott most már eszébe, hogy „cudar a világ”, hogy „ellenségei
1520   2,  29|           eszébe, hogy „cudar a világ”, hogy „ellenségei az emberek”,
1521   2,  29|               emberek”, csak azt tudta, hogy egy irtóztató, szavakkal
1522   2,  29|            körülpalánkolták birtokukat, hogy Iván szekerei ne járhassanak
1523   2,  29|             sietett. Nem jutott eszébe, hogy fogadást tett, soha nem
1524   2,  29|                Azzal vigasztalta magát, hogy megtörténik ez külföldön
1525   2,  29|              keleti tárnával összeköti, hogy a ventilláció tökéletesítve
1526   2,  29|          aknafal már olyan vékony volt, hogy azt az északi tárna robbanása
1527   2,  29|             semmi sem illet egyéb, mint hogy már most egészen új portálémintákat
1528   2,  29|              kell majd neki rajzolni.~- Hogy az eltemetett munkásokat
1529   2,  29|                torkából kiszivattyúzni, hogy a romok elhordásához lehessen
1530   2,  29|                    De azért nem hiszem, hogy ön ma estig valakit találjon,
1531   2,  29|                a kötelet; de csendesen, hogy ha el találtam esni, a fejemet
1532   2,  29|             körülkötötte vele az arcát, hogy szája és orra el volt takarva
1533   2,  29|                 nem jutott neki eszébe, hogy: „Itt vagytok most nyomorultak,
1534   2,  29|             végig le volt szakadva úgy, hogy Ivánnak, midőn a tömlőt
1535   2,  29|             lehetett annyi szabad tere, hogy testével keresztülfúrhatta
1536   2,  29|         részvénytárna részéről.~Kisült, hogy a felrobbanás éppen azon
1537   2,  29|           munkásai azt mondták Ivánnak, hogy ha valahol lehetnek élve
1538   2,  29|       folyosókban oly rombolás történt, hogy maguk az ott jártas munkások
1539   2,  29|             kellett még a jártasnak is, hogy merre a tájékozó főutca?~
1540   2,  29|              hangzott fel száz ajakról, hogy annak, aki azt hallotta,
1541   2,  29|             Veszedelmüket szaporítá az, hogy az elboríttatás után nemsokára
1542   2,  29|           nemsokára kezdték észrevenni, hogy a víz lassanként szivárog
1543   2,  29|         felnyitni; de Iván úgy találta, hogy még mindannyi él s az emberi
1544   2,  29|             ahogy a mérnök feltételezé, hogy az első robbanás bevégezte
1545   2,  29|                  ki feláldozza önmagát, hogy bosszút álljon mindenkin,
1546   2,  29|          együgyűségét orránál hurcolta!~Hogy fognak utána esni valamennyien,
1547   2,  29|                utána esni valamennyien, hogy rúgta ki alóluk a talpkövet
1548   2,  29|                 ki alóluk a talpkövet s hogy fognak zuhanni az ő sírjára
1549   2,  29|               lánggal, ami azt hirdeti, hogy még mindig egyharmadrész
1550   2,  29|          omladékait kellett elhárítani, hogy a keleti tárnával meg legyen
1551   2,  29|           köhécselésről panaszkodtak, s hogy a lámpa azon a helyen rosszul
1552   2,  29|            visszajött munkás azt mondá, hogy amint egy nagy széndarabot
1553   2,  29|                hatott át szájtakaróján, hogy nem bírta kiállani. Hasonlított
1554   2,  29|                vén munkások már tudták, hogy mi az a káposztabűz a tárnában.~
1555   2,  29|              maga ment oda vizsgálódni, hogy őrizkedjék lélekzetet venni
1556   2,  29|      áttekintett Iván, borzadva, látta, hogy a túlsó tárnában valami
1557   2,  29|                 mi az.~Olyan jól tudta, hogy rémültében otthagyta a vasrudat
1558   2,  29|                 már megmondhatom önnek, hogy mi van odabenn! A végpusztulás.
1559   2,  29|              nagy fizikus, tudni fogja, hogy a kőszéntárna az által gyullad
1560   2,  29|               égő hegyet? Százhúsz éve, hogy kigyulladt benne a kőszén.
1561   2,  30|                börzefejedelem meglátja, hogy ott vagy a „parquetten”
1562   2,  30|                 bourse des femmes”-nak, hogy állnak a részvényeid. S
1563   2,  30|                 A parketten azt látják, hogy nem vagy „ott”, s arról
1564   2,  30|               arról tudja minden ember, hogy nem vagy a világon.~Még
1565   2,  30|          börzerácson kívül, tudják már, hogy nem vagy többé. Ember sem
1566   2,  30|        pénzfejedelmek neheztelnek érte, hogy egy asszony, aki nevemet
1567   2,  30|             helyzetéről.~- Azt mondják, hogy Waldemár herceg Párizsba
1568   2,  30|               érkezett.~- Úgy beszélik, hogy a szép asszony után.~- Hátha
1569   2,  30|             megvesztegeti a pincéreket, hogy abba az ágyba fekhessék
1570   2,  30|                 fürdőintézet szolgáját, hogy abban a kádban, abban a
1571   2,  30|     felbontásánál összedugták fejeiket, hogy egyszerre olvassák azt.~
1572   2,  30|           ellenfélt?~El lett határozva, hogy Evelinával beszéljen még
1573   2,  31|              meghagyta udvarhölgyeinek, hogy az elfogadáson mindannyian
1574   2,  31|              azt a megjegyzést tevé rá, hogy ez nem is igen volt kedvére
1575   2,  31|             arra mindnyájan emlékezünk, hogy ez esemény valódi üdvös
1576   2,  31|               valódi üdvös forradalmat (hogy ne mondjam: restaurációt)
1577   2,  31|           kegyességet és alázatosságot, hogy kiálltak a templomok ajtaiba
1578   2,  31|                e veszteség. Úgy érezte, hogy most már senkije sincs,
1579   2,  31|              arra is elhatározta magát, hogy egy kegyes hangversenyt
1580   2,  31|                nem tudom. Majd kiderül, hogy miért nem tudom.~Mikor legjobban
1581   2,  31|              tehetném le a cimbalmomat, hogy egy koncertet adhassak.~-
1582   2,  31|                 híva lett volna. De hát hogy akadt rám?~- No ugyan nagy
1583   2,  31|         templomban is. Hanem mondhatom, hogy ez utóbbi helyen nagyon
1584   2,  31|                    Óh maga nagy bolond! Hogy engem megkapott tizenkét
1585   2,  31|                 kapható?~- Az a kérdés, hogy mire?~- No nézd a kis csacsit!
1586   2,  31|                hallatlan ostoba gyerek! Hogy nem muzsikál Garibaldi ellen!~-
1587   2,  31|                  Nem! - tüzelt a fiú, s hogy nagyobb nyomatékot adjon
1588   2,  31|           vörösinges lett! Még megérem, hogy maga is elmegy garibaldistának.~-
1589   2,  31|            Árpád el nem tudta gondolni, hogy mi lelte.~Odament hozzá,
1590   2,  31|                  vigasztalta, kérdezte, hogy megbántotta-e valamivel,
1591   2,  31|                olyan üres most a világ, hogy nem hallom mankói kopogását
1592   2,  31|                a lépcsőimen. Nem tudom, hogy miért élek még. Úgy szeretnék
1593   2,  31|                 Anselme prédikációiból, hogy a színház az ördögök zsinagógája.~-
1594   2,  31|                 paraszt! Hát nem tudja, hogy én színésznő vagyok?~- Ezer
1595   2,  31|                bocsánat! Én azt hittem, hogy ön nappal apáca-fejedelemasszony
1596   2,  31|                  madame! Sőt elismerem, hogy szürke és fekete selyemben
1597   2,  31|               híresztel a kegyes világ, hogy azért viselik most a magas
1598   2,  31|          felemelte hímzett gallérkáját, hogy az odaláthasson, egész öntudatlan
1599   2,  32|                a szent rángatózás dühe, hogy mindenütt, minden szép asszony
1600   2,  32|             asszony és leány, ahelyett, hogy a kedvese után látott volna,
1601   2,  32|        különöset nem talál abban senki, hogy az abbék látogassák a színésznőket.~
1602   2,  32|               Evelina azzal fogadta őt, hogy megmutatta neki a programját
1603   2,  32|              Pedig olyan szépen kértem, hogy vegyen részt a hangversenyemben.
1604   2,  32|              kell valami mulatság „is”, hogy a komoly és nehezebb dolgokra
1605   2,  32|                én kicsinálom kegyednek, hogy Belényi Árpád itt fog zongorázni
1606   2,  32|                 mindig nem felelt arra, hogy mit ád érte.)~- Azt majd
1607   2,  32|                meglátom. Például azzal, hogy ha itt fog játszani, akkor
1608   2,  32|             frankot.~- No, az meglehet, hogy amit ötszáz frank meg nem
1609   2,  32|               nem jöttem volna. Persze, hogy nem a tacskóval kellett
1610   2,  32|       asszonynak oly derült kedve volt, hogy mindent lehetett nála merni.~
1611   2,  32|         belevágta a tollat az asztalba, hogy a hegyével megállt benne
1612   2,  32|                   S azt képzeli kegyed, hogy a világnak csupa Belényi
1613   2,  32|               érdekel mind a hármunkat, hogy azt merem mondani: életkérdés,
1614   2,  32|             dolgán. Azt tudni fogja ön, hogy Tibald herceg, miután ön
1615   2,  32|                  No, ez azt bizonyítja, hogy ön nem vesződött azzal az
1616   2,  32|               azzal az unalmaskodással, hogy megkérdezze Kaulman úrtól,
1617   2,  32|              szólt a nő zavarodottan -, hogy színpadi fizetésem és Kaulman
1618   2,  32|             szemeiből, mély fohászából, hogy: „Hála Istennek! Csak hogy
1619   2,  32|              hogy: „Hála Istennek! Csak hogy Berendnek nem történt baja!”~-
1620   2,  32|             talán hallott róla valamit, hogy Kaulman a pénzvilágban mily
1621   2,  32|             katasztrófa, mely meglehet, hogy még kiheverhető, meglehet,
1622   2,  32|              még kiheverhető, meglehet, hogy a tárnatüzet elolthatják,
1623   2,  32|            fegyver az ellenfél kezében, hogy Kaulmant megbuktassa. A
1624   2,  32|                érkezett meg. Valószínű, hogy titkos ügynökeitől előbb
1625   2,  32|               dologgá zsugorodik össze, hogy a világpiacon senki sem
1626   2,  32|              észre. Érti-e ön most már, hogy minő varázshatalom van most
1627   2,  32|                önnek egyetlen szavában, hogy mit tehet ön, ha Waldemár
1628   2,  32|         gerjedve. - Ön nem gondol arra, hogy egy magas cél elérése egyetlen
1629   2,  32|      szeszélyeskedés. Feltette magában, hogy ha rá nem veheti az asszonyt,
1630   2,  32|       gyermekzokogás esküdött mellette, hogy igazat mondott.~A pap nagyot
1631   2,  32|           térítette meg jobban.~Érezte, hogy mindaz, amit férfi álmodhatik,
1632   2,  32|          megmondhatja ön Kaulman úrnak, hogy tőlem hallotta. Én adtam
1633   2,  32|               Én adtam neki e tanácsot, hogy önnel így tegyen. Most megyek
1634   2,  33|                nagyot csodálkozva azon, hogy egy ilyen előkelő rangbeli
1635   2,  33|          rangbeli úr még arra is képes, hogy saját kezűleg felmessen
1636   2,  33|         röpiratot s megkínálta Félixet, hogy üljön le.~- E percben tudtam
1637   2,  33|                   E percben tudtam meg, hogy a herceg Párizsba érkezett
1638   2,  33|            Párizsba érkezett s siettem, hogy első legyek, aki üdvözlésére
1639   2,  33|               Félix, felkelve helyéből, hogy nagyobb emfázissal adhassa
1640   2,  33|                van szó! S én tudom jól, hogy ön buzgó katolikus!~- Vajon
1641   2,  33|     arisztokrata. Ön nem engedheti azt, hogy amíg Magyarországon egy
1642   2,  33|            lehetetlen észre nem vennie, hogy ez a mi vállalatunk egyike
1643   2,  33|      legkedvesebb barátja.~Kockáztatta, hogy erre a szóra vagy felcsapnak
1644   2,  33|           megkezdem a kontremint azzal, hogy az ön részvényeit kitörültetem
1645   2,  33|                 éppen azért jöttem ide, hogy ennek elejét vegyem.~Kaulman
1646   2,  33|                 Uram! Ha azt akarta ön, hogy szemei előtt haljak meg,
1647   2,  33|                 azért jött ön énhozzám, hogy itt szemem láttára főbe
1648   2,  33|                lője magát, hanem azért, hogy nekem valamit eladjon. Ön
1649   2,  33|       visszakerült önhöz; ön tudja jól, hogy én önnek ebbe a kincsébe
1650   2,  33|                 bele vagyok bolondulva, hogy kész vagyok rá árverezni
1651   2,  33|                nem is kínálta Kaulmant, hogy tessék neki is leülni.~Az
1652   2,  33|                   Majd megmondom önnek, hogy mi történik az első nap
1653   2,  33|               ma tudatja ön madame-mal, hogy Tibald herceg bírói zár
1654   2,  33|           herceg bírói zár alá jutott s hogy ő Tibald herceg hotelében
1655   2,  33|                A második nap arra való, hogy Kaulman Félix úr felvilágosítja
1656   2,  33|                ő is felkelt a helyéből, hogy jobban az orra alá beszélhessen
1657   2,  33|               áldozatának. - Hát azért, hogy ön, ravasz spekuláns, ne
1658   2,  33|               meg azt, amire számított, hogy elvesz egy országban egy
1659   2,  33|                 azt magától. Én akarom, hogy ön el ne vehesse a nevét
1660   2,  33|                 ugye? Nem az ön érdeme, hogy az, hanem Tibald hercegé.
1661   2,  33|            nekem. Megeskette e hölgyet, hogy engem soha el nem fogad.
1662   2,  33|                Szegény öreg! Azt hitte, hogy leányát kibékíti velem,
1663   2,  33|                neve. Most már tudja ön, hogy mit követelek öntől!~- Herceg,
1664   2,  33|            kínálok én önnek? Nem azt-e, hogy a Kaulman név magasra becsültessék?
1665   2,  33|           tisztes családfő. Azt azután, hogy künn a világban micsoda,
1666   2,  33|               tudjuk ketten, azt pedig, hogy otthon micsoda, csak mi
1667   2,  33|                nem fogom sem azt hinni, hogy ön sír, sem azt, hogy elpirul.
1668   2,  33|            hinni, hogy ön sír, sem azt, hogy elpirul. Az idő rövid, jobb
1669   2,  33|                s hozza azon tudósítást, hogy ön elutazott a brüsszeli
1670   2,  33|             lakosztálya kulcsát, kérve, hogy álljak helyt itten önért,
1671   2,  34|                még arra is képes volna, hogy kimenjen utána egy pusztába,
1672   2,  34|                visszatértére, s azután, hogy hiába várt, csak rászánta
1673   2,  34|              várt, csak rászánta magát, hogy maga menjen el nejéhez.~
1674   2,  34|          találta otthon. A kapus mondá, hogy az asszonyság a színházba
1675   2,  34|         színlapot, csak most tudta meg, hogy Evelina ma játszik.~Odahajtatott
1676   2,  34|                  a herceg jobban tudta, hogy Evelina ma énekel.~Azután
1677   2,  34|              hanem a köszöntést. Tudja, hogy minden játék előtt úgy el
1678   2,  34|              akartam elkésni. Tudja ön, hogy a társaság krémje töri magát
1679   2,  34|                 meg őket. Érzem, tudom, hogy igen rosszul énekeltem.~-
1680   2,  34|                 No igen! Én azt hiszem, hogy ami koszorúkat kapok, azokat
1681   2,  34|                 engedik a körülményeim, hogy ön számára külön háztartást
1682   2,  34|        természetes kényszerűség áll be, hogy akik az én szalonomban szívesen
1683   2,  34|            visszafordulva Kaulmannak -, hogy ha a pompás hotelt el kell
1684   2,  34|           Figyelmeztetem önt asszonyom, hogy Franciaországban vannak
1685   2,  34|          kényszerítik a feleséget arra, hogy törvényes férjénél lakjék,
1686   2,  34|               figyelmeztetem önt, uram, hogy Franciaországban vannak
1687   2,  34|                Kaulman lábaihoz.~- Azt, hogy „ez” még az öné, de én: „
1688   2,  34|              önnek azt a tanácsot adta, hogy velem így cselekedjék.~Kaulman
1689   2,  34|                Evelina - tudja ön uram, hogy ez Dirmák kisasszony öltözőszobája!~
1690   2,  34|            Olyan jól nekiindult azután, hogy meg sem állt, míg majd valahol
1691   2,  34|          Százmilliók kínálkoztak eléje, hogy fogadja; holnap ezer kéz
1692   2,  34|              ezer kéz fog utána nyúlni, hogy a meglévőt is atomokra tépje,
1693   2,  35|           kezdett élet után megadatott, hogy újjászülessék.~Nem asszony
1694   2,  35|               Midőn másnap meghallotta, hogy Kaulman megszökött, s vissza
1695   2,  35|              vadmadár csak arra gondol, hogy elrepüljön.~Künn meglehet,
1696   2,  35|              elrepüljön.~Künn meglehet, hogy széttépik, megfagy, talán
1697   2,  35|        Evelinának nem jutott az eszébe, hogy Kaulman megszökési híre
1698   2,  35|              magához láncolva hurcolja. Hogy minden ember azt kérdezi
1699   2,  35|            Kinek mondja el leghamarább, hogy boldog, véghetlen boldog,
1700   2,  35|               boldog, véghetlen boldog, hogy új emberré lett, hogy szabad?~
1701   2,  35|           boldog, hogy új emberré lett, hogy szabad?~Asztalán ott hevert
1702   2,  35|              mindenütt úgy intézkedett, hogy ő konyhás szállást kaphasson,
1703   2,  35|            együtt étkezhessék a fiával. Hogy ne szokjék el az anyai felügyelettől,
1704   2,  35|                az invitáló uraságoknak, hogy köszönöm, de az anyám otthon
1705   2,  35|                 konyhába s vette észre, hogy az udvarszoba ajtaja is
1706   2,  35|                csak annyi rést engedve, hogy azon egy kémlelő asszonyarc
1707   2,  35|               Az anya úgy rendezte azt, hogy fia szeressen otthon lenni.
1708   2,  35|               csak annyit lát meg róla, hogy az valami arckép.~- Ah!
1709   2,  35|            tiltva. Az anyja nem engedi, hogy fessen. Micsoda gondolat!
1710   2,  35|               Ah, bohóság. Egy virágot.~Hogy hazudik! Arckép volt.~-
1711   2,  35|             haragudjék rám! Mondja már, hogy üljek le.~Márpedig Árpád
1712   2,  35|            mellém. Különben azt hiszem, hogy fél tőlem. Lássa, azt vártam,
1713   2,  35|               tőlem. Lássa, azt vártam, hogy el fog hozzám ma jönni,
1714   2,  35|            játékom felőli véleményét, s hogy ön nem jött, hát én kerestem
1715   2,  35|      kellemetlenségeim voltak; annyira, hogy Kaulmantól végképp elváltam.~-
1716   2,  35|                 nem elég ok önnek arra, hogy egy hamis hangot adjon,
1717   2,  35|                elválhatik tőle anélkül, hogy az ütenyből kiessék. Kaulman
1718   2,  35|              vele.~Árpád nem tudja még, hogy Kaulmannal mi történt. A
1719   2,  35|                  De ez nem annyit tesz, hogy „én senkinek sem vagyok”.~-
1720   2,  35|             indulattal kelt fel.~- Azt, hogy a művészfajtának vannak
1721   2,  35|                 pedig feltette magában, hogy meg is magyarázza neki azt.~-
1722   2,  35|                körül, s ön azt képzeli, hogy egy ilyen szabad, büszke
1723   2,  35|               Vesztére azt gondolta ki, hogy védelmezze magát e kegyetlen
1724   2,  35|        érdemeltem, amihez úgy jutottam, hogy nem adtam érte semmit, még
1725   2,  35|                éjt, napot eggyé teszek, hogy tehetségemet kiműveljem,
1726   2,  35|                tehetségemet kiműveljem, hogy rajtam se ragyogjon semmi
1727   2,  35|                 fabáb. Ezt úgy nevezik, hogy lámpaláz, és ebből sohasem
1728   2,  35|           villámcsináló gépig, s tudom, hogy mi okozza a színpadi mennydörgést.
1729   2,  35|              fejét.~Hiszen tudta ő jól, hogy ez mind igaz.~Árpád könnyen
1730   2,  35|                 Mert a harmadikat: azt, hogy térjen vissza férjéhez,
1731   2,  36|               mert az orvos azt mondta, hogy nem élhet tovább.~Ez a fiú
1732   2,  36|               legyen neki igaza:~Abban, hogy mi az, ami „lehet”, aminek
1733   2,  36|        visszadacolást, amint azt látta, hogy egyedül maradt a világban.~
1734   2,  36|            magamnak!”~Feltette magában, hogy „lenni fog!”~Művésznő fog
1735   2,  36|               is megmutatja a világnak, hogy tud, ha akar.~Fog bátorsága
1736   2,  36|            fogja meríteni a bátorságot, hogy ezt tagadni merik mások.~
1737   2,  36|            beszélték lelkének: „Mit ér, hogy arany vagyok, ezüst vagyok;
1738   2,  36|             fogja mutatni már a próbán, hogy mit tud! Nem fogja látni
1739   2,  36|       hazabocsátá fogatát, megrendelve, hogy két óra múlva jöjjön vissza
1740   2,  36|             eléje jött, és tudtára adá, hogy szerepét ma más primadonna
1741   2,  36|               volt!~A rendező sajnálta, hogy nem adhat rá felvilágosítást.
1742   2,  36|                  s akkor jutott eszébe, hogy elbámuljon saját magán.~
1743   2,  36|              kegyetlen gyermek mondott!~Hogy a felhők aranyozása csak
1744   2,  36|              ameddig a nap le nem megy?~Hogy kívülről jött minden ragyogás,
1745   2,  36|                belülről semmi sem jött?~Hogy csak bűnös játékszer volt
1746   2,  36|             alak még bűnösebb kezekben?~Hogy a bolond szerencse csak
1747   2,  36|               bérkocsist, attól tartva, hogy az kinézi a szeméből, hogy
1748   2,  36|              hogy az kinézi a szeméből, hogy ő már senki, s azt fogja
1749   2,  36|               ki fizet meg nekem azért, hogy önt valahova viszem?”~Egy
1750   2,  36|                 azt mondták volna neki, hogy itt nem lakik olyan nevű
1751   2,  36|            Waldemár herceg volt.~Ideje, hogy bemutassuk e sokat emlegetett
1752   2,  36|                 hol veszi a jogot arra, hogy itt legyen?~- Innen veszem,
1753   2,  36|                 elvégre rászánva magát, hogy felkeljen a karszékből. -
1754   2,  36|        meghívják a venni szándékozókat, hogy tekintsék meg az elárusítandó
1755   2,  36|           Evelina körülnézett, s látta, hogy amit a herceg mondott, az
1756   2,  36|              Hisz Kaulman úr jól tudta, hogy itt semmi sincs, ami az
1757   2,  36|                ön jegyzőjének a hibája, hogy eziránt önnek biztosítékot
1758   2,  36|                  Így csak az van tudva, hogy Kaulman úr szállíttatott
1759   2,  36|                 az a kis fátum történt, hogy amint a calais-i vasúton
1760   2,  36|            calais-i vasúton észrevette, hogy a rendőrség nyomában van,
1761   2,  36|                  s oly szerencsétlenül, hogy rögtön meghalt.~Evelina
1762   2,  36|                elő, akik bebizonyítsák, hogy ez és ez az ékszer, ez a
1763   2,  36|                  Tehát én is tudom azt, hogy önnek, szép asszony, ma
1764   2,  36|               azért jött ön, uram, ide, hogy nekem ezeket elmondja? -
1765   2,  36|         lehajolva hozzá. - Hanem azért, hogy önnek egy okos szót mondjak.
1766   2,  36|                 arról volt meggyőződve, hogy most ő ura a helyzetnek.~
1767   2,  36|           sokáig hallgatott, azt tette, hogy kivonta óráját mellénye
1768   2,  36|            adott kronométert a földhöz, hogy háromezermilliom darabban
1769   2,  36|              nála azzal a meghagyással, hogy annak a kamatjából kis öccse
1770   2,  36|       ültettesse teli.~Azt mondta neki, hogy messze el fog utazni.~Úgy
1771   2,  36|                fog utazni.~Úgy látszik, hogy el is utazott nagyon messze!~
1772   2,  36|           féltékenyen el tudta rejteni, hogy sohasem akadtak rá.~Talán
1773   2,  37|              ellenni valakinek anélkül, hogy az alatta levő pince tele
1774   2,  37|                Aludni azzal a tudattal, hogy nem hál tallérokon!~De már
1775   2,  37|                  De már rászánta magát, hogy akármit beszél Spitzhase
1776   2,  37|            azzal a szándékkal kelt föl, hogy küldi a részvényeit Bécsbe,
1777   2,  37|              lapokat is. S úgy találta, hogy ezen a napon valamennyi
1778   2,  37|          csodálatos módon összebeszélt, hogy úgy leigyák magukat, hogy
1779   2,  37|               hogy úgy leigyák magukat, hogy a „parin fölül” és „parin
1780   2,  37|             Pedig április elseje sincs, hogy azt valami juxból tennék.~
1781   2,  37|              tennék.~Elvégezte magában, hogy itt valami óriási félreértésnek
1782   2,  37|             vittem én fel az ezüstömet, hogy az ottmaradjon!”~És dúlt-fúlt,
1783   2,  37|       öcsémuramnak a levele, ni! De jó, hogy ezt vissza nem adtam neki!
1784   2,  37|                Amelyben kötelezi magát, hogy ezer darab bondavári részvényt
1785   2,  37|           emberséges ember voltam érte, hogy pipára nem gyújtottam egyszer
1786   2,  37|           Megcsókolhatnám magamat érte, hogy ilyen okos ember voltam!
1787   2,  37|        felszólította egész emberséggel, hogy minekutána így meg így állnak
1788   2,  37|                megteszi még a kedvéért, hogy maga helyébe viszi, csak
1789   2,  37|                 viszi, csak mondja meg, hogy hová, és hogy ki fizeti
1790   2,  37|               mondja meg, hogy hová, és hogy ki fizeti ki. A közbeeső
1791   2,  37|           melyben az sürgetve unszolja, hogy adjon túl a részvényein,
1792   2,  37|                 a kávéházba és mutatta, hogy nincs rossz kedve. Egy csepp
1793   2,  37|              párizsi táviratot olvasta, hogy a Kaulmancég főnöke, Félix
1794   2,  37|          mindjárt a calais-i táviratot, hogy a futamodó Kaulman az üldöző
1795   2,  37|                 akkor közel volt hozzá, hogy a guta megsimítsa.~Rögtön
1796   2,  37|              táviratozott Spitzhasenak, hogy adja el minden részvényét
1797   2,  37|                aztán visszafelelt neki, hogy:~„Jókor már! Hetvenen áll
1798   2,  37|                élnem. Tiszta abszurdum, hogy még három napig éljek.”~
1799   2,  37|                egy ragályos lehelettől, hogy ne lehetne meghalni egy
1800   2,  37|      bekopogtatta volna, azt tudakolva, hogy nem lakik-e ő itten.~Az
1801   2,  37|               emberek azt hitték volna, hogy valahol nagy mulatságban
1802   2,  37|                a patak alá volt építve, hogy még egyszer lássa élő szemeivel:
1803   2,  37|              furfangos bécsi rabló.~Óh, hogy miért tört ki neki a nyaka?
1804   2,  37|                 hordók mind ott voltak, hogy ne nyúlhatott volna hozzájuk
1805   2,  37|                  Az a templom hirdesse, hogy ők „voltak!”~A szomszéd
1806   2,  37|                 harangozónak megmondta, hogy húzza meg rögtön a harangokat,
1807   2,  37|                 kinek szól, mondja azt, hogy a vén Csanta meghalt!~Azzal
1808   2,  37|             akarata van, s ha kimondta, hogy nem marad itt többé, hát
1809   2,  38|          gondolta ki a tárnaégés ellen, hogy minden hozzájárást betömetett:
1810   2,  38|                 azután az a baj támadt, hogy a szénkészlet elfogyott,
1811   2,  38|                 a részvényesek szemébe, hogy nekik nagyban dolgozó gyáruk
1812   2,  38|              egy varázsütésre.~Az igaz, hogy a varázsütés megvolt, hanem
1813   2,  38|             Álmodni sem lehetett arról, hogy a szerződött síneket a vasúti
1814   2,  38|       igazgatóság szorította a másikat, hogy venni kell a szenet, ahol
1815   2,  38|                úr tehát rászánta magát, hogy írjon Ivánnak, kérjen tőle
1816   2,  38|              sajátságos fátum történet, hogy feltöretlenül kerültek hozzá
1817   2,  38|             urat, végre elszánta magát, hogy személyesen menjen el Ivánhoz
1818   2,  38|                 azután az történt vele, hogy előbb jött ki maga, mint
1819   2,  38|                 tudjuk; annyi bizonyos, hogy Rauné úr sem pert nem indított
1820   2,  38|       direktóriumnak, melyben elmondja, hogy Berend egy piszkos haszonleső
1821   2,  38|                síneket arra spekulálva, hogy majd a társulat kénytelen
1822   2,  38|                őelőtte.~Megfoghatatlan, hogy az alatt a két perc alatt,
1823   2,  38|     beleszámíttatik (az utóbbi az igaz, hogy röviden történt), hogy lehetett
1824   2,  38|                  hogy röviden történt), hogy lehetett azt a hosszú értesülést
1825   2,  38|             csak azt vitte ki Rauné úr, hogy a vasútigazgatóság egyenesen
1826   2,  38|               ha Iván azt mondta volna, hogy még ötven percenttel többet
1827   2,  38|   érdemesítette-e magát az új tag arra, hogy az állandó telepítvényesek
1828   2,  38|       fekvéséből ki lehetett okoskodni, hogy a tárnaégés a Bonda-völgy
1829   2,  38|             mégis csak az lesz a sorsa, hogy az is elhamvad a másikkal
1830   2,  38|                tanácsa azt gondolta ki, hogy meglévő tőkéjével maga vásárolja
1831   2,  38|               ért el vele egyebet, mint hogy a tartalék tőkéjét apródonkint
1832   2,  38|               Waldemár herceg is tudta, hogy mire valók a hírlapok.~Kifogyhatatlan
1833   2,  38|         kitalálható változata.~Leírták, hogy repedezik meg a föld, rossz
1834   2,  38|         gőzöknek ez a csodahatásuk van, hogy minden piros virág kék színűre
1835   2,  38|               szántóvető bámulva látja, hogy az a szép agyagos föld,
1836   2,  38|                 geológusok bizonyítják, hogy ezek valóban a hegyégés
1837   2,  38|      tiltakoznak a részvényesek azután, hogy mindebből egy szó sem igaz.
1838   2,  38|               zöld az erdő Bondavárott; hogy ezek az égett tanúk a duttweileri
1839   2,  38|                 rosszabbat hiszi.~Tény, hogy a föld alatt tűz van Bondavárott.~
1840   2,  38|              Éppen akkor volt rá példa, hogy egy roppant pénztársulat
1841   2,  38|                 herceg veje tapasztalá, hogy nem lehet egy boltívnek
1842   2,  38|               zárkövét kilökni anélkül, hogy az egész boltozat összeessék.
1843   2,  38|                azzal büntette meg őket, hogy adott nekik roppant termést,
1844   2,  38|                 szövevénnyé gubancolva, hogy mire abból a törvényszékek
1845   2,  38|       legközvetlenebb következése lett, hogy Theudelinda grófnőnek sem
1846   2,  38|               szokott kezdő sora lenni, hogy elfogy a pénz.~Theudelinda
1847   2,  38|               aki abban a nézetben van, hogy húszmillió forintot vett
1848   2,  38|              máson volt a gondja.~Azon, hogy ég alattunk a föld!~ ~
1849   2,  39|                 a hivatalos értesítést, hogy Csanta uram meghalt, s végrendeletében
1850   2,  39|                 volna-e rögtön Párizst, hogy megláthassa az elhagyott
1851   2,  39|    mennyiségével vesződni arra a szóra, hogy „Hívnak haza!”~„Vajon megvan-e
1852   2,  39|              másnap reggelig a bőrében, hogy a házukat át ne adja. A
1853   2,  39|              ami ne volna bérbe kiadva, hogy ő ott hálhatna meg a maga
1854   2,  39|      megvigasztalá, midőn tudtára adta, hogy nem lakik a házában senki.
1855   2,  39|              aki a házakra felügyeljen, hogy a tolvajok fel ne verjék.
1856   2,  39|              nagy megelégedéssel nézte, hogy forog a bodzafakerék, hogy
1857   2,  39|              hogy forog a bodzafakerék, hogy kelepelnek a lapátok, hogy
1858   2,  39|              hogy kelepelnek a lapátok, hogy forog a korong rajta. Nem
1859   2,  39|               Mit beszélnek az újságok? Hogy sajnálják hirtelen eltűntét
1860   2,  39|               nagy hajót, vitorlával, s hogy terhe is legyen a hajónak,
1861   2,  39|              közé szorította a ruháját, hogy a vízbe ne érjen, s még
1862   2,  39|                figyelmezteté a másikat, hogy harmatos kezd lenni a fű,
1863   2,  39|           jobban nevetett.~- Hát azért, hogy olyan nagy gyerek lettem,
1864   2,  39|               olyan nagy gyerek lettem, hogy az anyám nem bír velem többé,
1865   2,  39|                is lehetne másképp, mint hogy a gyereket, amíg felnő,
1866   2,  39|               is kell összemuzsikálnom, hogy azután akkor ne járjam a
1867   2,  39|        ugyanarra a helyre visszamegyek, hogy egy másikat is eladjak,
1868   2,  39|               Ha pedig azzal állok elő, hogy ezer bondavári részvényt
1869   2,  39|             amikről hívő szívvel várod, hogy még egyszer olyan idő lesz,
1870   2,  39|           megtörtént már? Hitted volna, hogy a házunkat valaha visszakapjuk?
1871   2,  39|             visszakapjuk? Azt is bánom, hogy a többit odaadtam elégetni.
1872   2,  39|               szemtelenkedni! Nem elég, hogy a talentumot adtam? A Hauptreffereimet
1873   2,  39|                 túl a másik ház udvarán hogy énekli azt vele együtt egy
1874   2,  39|            Csakhogy, mikor észrevették, hogy ő abbahagyja, ott is abbahagyták;
1875   2,  40|             Legelőször is az lepte meg, hogy a könlég alig volt érezhető
1876   2,  40|              nem volt semmi víz.~Várta, hogy majd előjön; a karzatra
1877   2,  40|                 meghagyva a többieknek, hogy egész éjen át egymást felváltva
1878   2,  40|           elaludt a nagy fáradság után, hogy fényesen besütött az ágyára
1879   2,  40|                 csodálkozott legjobban, hogy munkásai nem költötték fel
1880   2,  40|                 meghagyta nekik.~Lehet, hogy azok is elaludtak, szegények!
1881   2,  40|             talán ő aludt olyan mélyen, hogy nem hallotta meg zörgetésüket.~
1882   2,  40|                 munkások tudatták vele, hogy a változó tó nem jelent
1883   2,  40|            megérni, ugye?~- Csak azért, hogy megülhetném ennek a tárnának
1884   2,  40|  aranylakodalmát. Akkor lesz ötven éve, hogy megnyitottuk. Én voltam
1885   2,  40|                 együtt?~- Jól megértsd, hogy hová hívlak! Az eltűnt tó
1886   2,  40|               kérdése ez. Azért hiszem, hogy az Isten segítségünkre lesz
1887   2,  40|             üregekben, amik oly szűkek, hogy néhol csak összeszorított
1888   2,  40|    elcsuszamodást okozott. Most, lehet, hogy a nagy tárnarobbanás e szakadékok
1889   2,  40|                akár élünk, akár halunk, hogy hol van.~- Nem sejtem, hogy
1890   2,  40|             hogy hol van.~- Nem sejtem, hogy mit akarsz vele, uram. De
1891   2,  40|               ne szólj senkinek semmit, hogy hová készülünk!~Iván maga
1892   2,  40|             úthoz, mint amelyből lehet, hogy nincs visszatérés.~Elkészíté
1893   2,  40|                Mindenki azt tudja róla, hogy öngyilkos lett.~Iván felsóhajtott.
1894   2,  40|              Iván felsóhajtott. Érezte, hogy ettől a hírtől egészen vassá
1895   2,  40|              világalkotó elementumokat, hogy vallják meg előtte a rég
1896   2,  40|                 azt a hírt hozták neki, hogy a vár kútjában meleg kezd
1897   2,  40|                vidék. Egy évtized elég, hogy semmivé legyen.~Rauné úr
1898   2,  40|                 valaki a pokol kapuját, hogy kihíja párharcra az ördögöt
1899   2,  40|                Iván után. Ne nézze azt, hogy eretnek! A lámpafény egyre
1900   2,  40|             Mikor kezét nyújtá Ivánnak, hogy kisegítse, Iván megölelte
1901   2,  40|              őrült.~És azok nem tudták, hogy mit. De azt tudták, hogy
1902   2,  40|                hogy mit. De azt tudták, hogy aminek ez az ember olyan
1903   2,  41|         Bondavár”, csak arra való volt, hogy derültséget idézzen elő
1904   2,  41|               odáig akarta őket nyomni, hogy végképp kitörültessenek
1905   2,  41|               meggátolni.~Azon a napon, hogy Rauné úr értekezése minden
1906   2,  41|            fejére.~A börzén kikiáltatá, hogy a hónap utolján 10 forinttal
1907   2,  41|         részvényesek, kik tudták ugyan, hogy veszteni fognak még ilyen
1908   2,  41|                 de nem akarták engedni, hogy részvényeik végképp leszoríttassanak
1909   2,  41|              elég hangosan adja tudtul, hogy egy úr van itten a rekeszen
1910   2,  41|       visszajött.~- Az az úr azt üzeni, hogy az ő neve: „százezer forint”.
1911   2,  41|         feltételt szabta az örökséghez, hogy bondavári részvényeket vásároljon
1912   2,  41|          közönsége előtt adta elő Iván, hogy őneki csalhatatlan terve
1913   2,  41|         ugyanakkor meghívott mindenkit, hogy tekintse meg holnap reggel
1914   2,  41|                  s győződjék meg arról, hogy amit ígért, az nem hiú biztatás.~
1915   2,  41|             gyűlésén el lett határozva, hogy Ivánnak, ha a tárnaégést
1916   2,  41|           Megengedem - szólt Ivánnak -, hogy ön egy akó folyadékkal elolt
1917   2,  41|             szenet. De gondolja meg ön, hogy a bondavári tárnában, a
1918   2,  41|                Iván.~- Azután, föltéve, hogy sikerülne önnek ez a tömeg
1919   2,  41|         fejlesztene ki abban egyszerre, hogy az ön egész tárnájának fenekestől
1920   2,  41|     mechanikáról, akkor át kell látnia, hogy egymillióból ki nem állíthatja
1921   2,  41|                 részvényesek ráordíták, hogy minden költséget magukra
1922   2,  41|             Sondershain herceg átlátta, hogy azt a fordulatot, amit Iván
1923   2,  41|                aminthogy én azt hiszem, hogy nem), az én zsebemből ön
1924   2,  41|               rá találna ön arra jönni, hogy amit magára vállalt, ez
1925   2,  41|                úr! Én nagyon jól tudom, hogy a börzének megvan az a sajátságos
1926   2,  41|                a sajátságos szabadalma, hogy itt lehet egymásnak gorombaságokat
1927   2,  41|                 akárkitől megkérdezni: „Hogy adod a becsületedet?”, s
1928   2,  41|          ellenesével. Senki sem mondja, hogy veszekedtek; csak egy kis „
1929   2,  41|      kőszénkalmár mindössze azt mondja, hogy „Nem vehető tekintetbe”.
1930   2,  41|           szívvel vagyok, az, tudja ön, hogy nem esik ingyen. Ön egykor
1931   2,  41|                  miért tette, de tudom, hogy tette. Az egész világ tudja.
1932   2,  41|               részvényesek észrevették, hogy Waldemár nagyon sokáig beszélget
1933   2,  41|                 hagyjon békét!”~Féltek, hogy leveszi a lábáról.~- Ne
1934   2,  41|           mindezt az alatt a cím alatt, hogy segélyére legyenek, hogy
1935   2,  41|                hogy segélyére legyenek, hogy a szükséges pénzeket utalványozzák
1936   2,  41|                 kísérőnek meghagyatott, hogy mindennap küldjenek tudósítást
1937   2,  42|   Kérdezősködéseikre csak annyit felel, hogy minden a legjobban halad.~
1938   2,  42|                 legjobban halad.~Hanem, hogy mi halad, azt nem lehet
1939   2,  42|              felettébb gyanús tény, az, hogy Berend folyvást csak a saját
1940   2,  42| felvilágosítással nem szolgál. Az igaz, hogy a gépek folyvást működésben
1941   2,  42|                Én még azóta nem láttam, hogy valami történnék.~- Az természetes! -
1942   2,  42|                 pokol is.~- Kevés híja, hogy az legyen.~- Hát megyek
1943   2,  42|           lehet-e valami üzletet kötni, hogy ezentúl tőlünk vásárolja
1944   2,  42|                Iván megmagyarázta neki, hogy mi lesz azzal.~- Ahova most
1945   2,  42|              Spitzhase úr kezdte bánni, hogy idejött, de szégyenlett
1946   2,  42|            összeköti. Ez meg arra való, hogy amit egymásnak mondani akarunk,
1947   2,  42|         egyszerre csak azt vette észre, hogy meg van süketülve, nem hall
1948   2,  42|               egyik megszeppenve kérdé, hogy ha felnyitják az ajtót,
1949   2,  42|                üreg falain meglátszott, hogy azt a természet alakította.~
1950   2,  42|                annyira készen nem volt, hogy éppen csak a keresztültörés
1951   2,  42|          társának azzal a különbséggel, hogy amíg az eddig karjára akasztva
1952   2,  42|                 érezniök kellett volna, hogy amiben végighaladtak, az
1953   2,  42|                 Spitzhase panaszkodott, hogy nehéz lélegzetet venni.~-
1954   2,  42|             csak azt nyerte volna vele, hogy a sisakján betóduló széngáz
1955   2,  42|               kérdte tőle:~- Nos, uram, hogy tetszett önnek oda alant?~
1956   2,  42|                adom százezer forintért, hogy ott voltam, de nem tenném
1957   2,  42|             tenném meg kétszerannyiért, hogy még egyszer odamenjek!~-
1958   2,  42|         odamenjek!~- Már most tudja ön, hogy mit írjon meg az igazgató
1959   2,  42|               folytatni a munkát.~* * *~Hogy Spitzhase úr mily lelkesüléssel
1960   2,  42|              retorikai képletek voltak.~Hogy a háromtagú bizottság ez
1961   2,  42|            természetes. Folyt a pezsgő. Hogy miként jutott a Bonda-völgyi
1962   2,  42|               két úr is oly tűzbe jött, hogy utoljára is fogadásra mentek,
1963   2,  42|           utoljára is fogadásra mentek, hogy ők is megteszik azt az utat
1964   2,  42|            tárnában akkor. Azt mondták, hogy valahol a föld felett jár.~
1965   2,  42|                búváröltözékek. Mondták, hogy ők azokat fel akarják venni.~
1966   2,  42|             reggelig töprenkedett azon, hogy megszökjék, a kihívott bocsánatkérő
1967   2,  42|                 a tréfa azzal végződni, hogy a kifejlő gáz szétlöki az
1968   2,  42|              erőre fejlődik a gáztömeg, hogy kitörjön, akkor ez az aknaút
1969   2,  42|             mondva, kiállták mindvégig, hogy vele maradjanak. És szótlanul.
1970   2,  42|                fején!”~Már három órája, hogy tart a föld alatti harc.~
1971   2,  42|                 De hát Isten vagy-e te, hogy nekünk földindulást csinálsz?”~
1972   2,  42|         vulkánnak egyszer eszébe jutna, hogy füttyöt eresszen. Mennydörgés
1973   2,  42|                 jelt adott a gépésznek, hogy megállhat a gép. Még csak
1974   2,  42|                olyan szűk volt a torka, hogy egy falatot be nem bírt
1975   2,  42|              Eszébe jut neki e percben, hogy ő ember, s eszik húst burgonyával.~-
1976   2,  42|                hírül mondhatom önöknek, hogy a csapadékban 0,75 kötött
1977   2,  42|       szénsavany a csapadékban?~- Arra, hogy a tárnát holnap mind a két
1978   2,  43|               Istent?~Van abban valami! Hogy ez a mákszemnyi földgömb
1979   2,  43|                a hitet alkotta magának, hogy az egész ég, napok, tejutak,
1980   2,  43|             csillagoknak - s én hiszem, hogy vannak - s ha bírnak azok
1981   2,  43|                 láthatni - s én hiszem, hogy bírnak - csodálattól eltelve
1982   2,  43|          dicsőséggel, te csak hallgasd, hogy magasztal minden ember,
1983   2,  43|                 hull, s ne tudja senki, hogy epedsz - az alamizsna után!”~„
1984   2,  43|                  Csak az Isten őrzötte, hogy valami érdemrendet is nem
1985   2,  44|               találkozásuk óta történt.~Hogy férjhez ment Salista őrgrófhoz,
1986   2,  44|          őrgrófhoz, és nem volt boldog.~Hogy nagyatyját, Tibald herceget
1987   2,  44|            ennek az lett a következése, hogy az egész bondavári dinasztiai
1988   2,  44|                grófnőnek.~Megírta neki, hogy igen köszöni, ha még róla
1989   2,  44|                  Sajátságosnak találta, hogy a férj neve nincs mellékelve
1990   2,  44|                  Iván mondá a kapusnak, hogy vezesse be a hölgyeket,
1991   2,  44|          gyászfátyollal beburkolva úgy, hogy az arcához tapadó krepon
1992   2,  44|               vezeté a delnőt, s kérte, hogy foglaljon helyet.~- Ne menjen
1993   2,  44|        vőlegényét, a Jézus Krisztust.~- Hogy lehet ez? - rebegé Iván
1994   2,  44|              rebegé Iván meghatottan.~- Hogy lehet? Igen könnyen. Dobjon
1995   2,  44|                kérdezze két perc múlva, hogy lehetett belőle hamu. Még
1996   2,  44|              testén! Hol volt ön akkor, hogy odaugrott volna hozzá, egy
1997   2,  44|                 a láng. Ön látni fogja, hogy még mosolyog.~Iván erőt
1998   2,  44|           feküdt fehér atlasz vánkosán, hogy Iván azt hitte, ha most
1999   2,  44|                percre felnyitá szemeit, hogy büszkén azt mondja: „Nem
2000   2,  44|       szemöldeivel, s Iván megállhatta, hogy egy csókkal ne érintse azt,