Rész,  Fejezet

 1   1     |          kell felelni: „nem tudok semmit!...”~Annyit már megtudtunk,
 2   1     |           tiszta lap; az nem mond semmit. „Végtelenség!” - az a felelete.
 3   1     |       fűszáltól az első ember - a semmit nem tudó, a semmivel nem
 4   2,  3 |     közepette. Nem szabad azokból semmit megmozdítani.~Abba a kis
 5   2,  4 |   szauruszokról ők nem tudtak még semmit. De tudtak az angyalokról
 6   2,  4 |            akitől már nincs kérni semmit! Akkor igen jó csendes hely
 7   2,  5 |      vétek senkinek, nem lopok el semmit, s ha van Isten, az jobban
 8   2,  5 |           nap óta nem evett senki semmit. Tízen már meghaltak éhen,
 9   2,  5 |        vegyek köppölyt. Nem ér az semmit, az még rosszabbá teszi
10   2,  5 |           vasárnap. Nem gondoltál semmit?~A munkás felszökött térdeiről,
11   2,  5 |     pappal is.~A munkás nem szólt semmit, csak egyszerre nekiindult
12   2,  6 |        meg eddig a keresményedből semmit?~- De igen, uram! Már egyszer
13   2,  6 |          Más szóval: a telep maga semmit. Magad vagy az igazgató,
14   2,  9 |       fölött nem szólt e tárgyról semmit Emerencia kisasszonynak.
15   2,  9 |   megjelent már, de nemigen evett semmit. A plébános úr is étvágyhiányról
16   2,  9 |       mikről azon nem is sejtenek semmit. Egy sem hallotta még közülük
17   2,  9 |           hogy látni nem lehetett semmit, mert egyszerre pokoli sötét
18   2,  9 |        éjjel nem hallott a grófnő semmit?~- Bibliai csend és árkádiai
19   2,  9 |       éjjeli ördögszombat zajából semmit sem hallott?~E kérdésre
20   2,  10|           éppen nem szabad efelől semmit tudniok. Az egész háznál
21   2,  11|          Iván, de nem szólt hozzá semmit.~A pap hátratette két kezét,
22   2,  11|        azzal készen volt az útra. Semmit sem vitt el magával a kastélyból,
23   2,  11|          perc múlva nem lát többé semmit, mint saját magát a tükörben;
24   2,  11|          brilliáns volt.~A grófnő semmit sem várt bizonyosabban,
25   2,  13|         de saját kádenciáin kívül semmit sem ismer; annálfogva, amint
26   2,  14|           a hajósok, de nem evett semmit. Harminc óra múlva visszatért
27   2,  15|          nem tudott a külvilágról semmit.~Délben az apát őr referált
28   2,  15|           mi kik vagyunk, nem tud semmit. Grófnő, nincs önnek mit
29   2,  16|       előre gondoltam, nem talált semmit. Ekkor Iván szava hangzott
30   2,  16|  pillanatban.” Salista nem felelt semmit, hanem mellét eléje feszíté,
31   2,  17|           nem hallottak Belényiék semmit, valamint Iván sem őróluk.
32   2,  17|           nem tudtak egymás felől semmit kölcsönösen. Míg egyszer
33   2,  17|           mindig nem tudott arról semmit, hogy az ő fogadott apja
34   2,  17|           a herceggel, s nem akar semmit tudni jegyeséről, amire
35   2,  18|          van, jól no! Ne féljetek semmit. Nem ölöm meg. Csupán az
36   2,  18|          A másik kettő nem számít semmit. Mondtam, hogy két „vor”-
37   2,  18|    emberséges ütés volt. Nem tesz semmit. Egy hét múlva begyógyul.~
38   2,  19|         is kapott.~(Ezekből ugyan semmit sem hallott Ivántól, hanem
39   2,  19| visszatért Eduárd báró.~Nem szólt semmit, csak kivette a tárcáját
40   2,  20|        fogadjon ön el Waldemártól semmit és ne viszonozzon neki semmit.~-
41   2,  20|     semmit és ne viszonozzon neki semmit.~- Esküszöm önnek, uram,
42   2,  22|      helybeliek nem tudtak felőle semmit. Az a pince tele volt félakós
43   2,  22|           egyikünk sem veszt vele semmit.~- Hm! De hát mi szüksége
44   2,  22|       hiszen ő maga nem kockáztat semmit; Félix kötelezvénye által
45   2,  22|        nem ád ide a részvényekből semmit sem?~- Nem én egy felet
46   2,  22|        egészet.~- Ne tessék félni semmit. Van még miből! Adja még
47   2,  22|         Igaz, hogy nem jövedelmez semmit, de nem is árt neki semmi
48   2,  22|        rögtön elcsap.~- Ne féljen semmit. Becsületes emberrel van
49   2,  23|         Ivánnak az építkezésekről semmit.~Még egyebet is elhallgatott
50   2,  23|          Elvesztegetni nem szabad semmit. Ha a másik tárna teszi,
51   2,  24|      asztalhoz mindig. Az sem ért semmit. A fogadott hivatalnokcsoport
52   2,  24|         az állameszméért nem tett semmit.~Az eltávozottak s az újon
53   2,  24|            hogy nem akarnak tenni semmit, ezek pedig mutatták, hogy
54   2,  24|         rá.~Hanem arra nem felelt semmit a miniszter úr, hogy a Bonda-völgyi
55   2,  25|           ami itt a kezemben van, semmit sem tud.~- Kaulman úr adta
56   2,  26|    forintba került s nem használt semmit.~Az utolsó eszközhöz kell
57   2,  28|    Ékszereit, ezüstjét, csipkéit.~Semmit sem vitt el magával.~A herceg
58   2,  29|      megszólított erre sem felelt semmit, hanem feltolta a sipkáját
59   2,  29|     rálehelt a kérdezőre. S azzal semmit sem szólva, elfordult tőle
60   2,  31|          A szegényekért nem tenne semmit?~- Nekem van egy szegény
61   2,  32|          Vége van. Nem tudok róla semmit.~S a kandallóba dobta a
62   2,  32|      hallott felőle a világ többé semmit.~ ~
63   2,  33|            A herceg nem felelt rá semmit, csak egy bántó mosolyt
64   2,  33|        napján nem teszek ön ellen semmit, de nem is írok alá semmit.
65   2,  33|        semmit, de nem is írok alá semmit. A második napon sem bántom
66   2,  35|     jutottam, hogy nem adtam érte semmit, még egy mosolygó köszönetet
67   2,  35|         valamit?~- Nem adtam neki semmit, anyám!~- Azt jól tetted,
68   2,  36|      bókkal.~Evelina nem szólt rá semmit.~Hadd vesszen utána minden!~
69   2,  36|         sohasem tudott meg felőle semmit. S hat hétig mind maga,
70   2,  37|          ismerősétől. Ne féljenek semmit! Nem öli ő meg magát. Meghal
71   2,  37|          ami ma sokat ért, holnap semmit sem ért; tehát neki hagyományozza
72   2,  38| földkiégés alkotásai; nem használ semmit.~A megijedt ember mindig
73   2,  40|        vissza s ne szólj senkinek semmit, hogy hová készülünk!~Iván
74   2,  41|      nekem egymillió. De nem tesz semmit. Láttam én már máskor is
75   2,  41|          mintha nem hallott volna semmit, letörli a képét, kiegyenesíti
76   2,  42|          két úr nem hallott többé semmit abból, amit egymás közt
77   2,  42|          nyögi a másik.~- Ne félj semmit, jöjj utánam! - szól az
78   2,  43|         fajjal, melynek nem adott semmit, csak e parancsszót:~„Eddig
79   2,  44|   megbocsátok.~Ha teheti.~Egyebet semmit.”~Iván azután megírta neki
80   2,  44|           ezt a sort - és egyebet semmit.~* * *~Egy este Iván lakása
81   2,  44|         fennhangon. Meghallja, ha semmit sem mondanak is akik éreznek.~
82   2,  46|        szóval tanúsítá Iván, hogy semmit sem tud. Mert ha mindent