Rész,  Fejezet

 1   1     |              a hangyász, s csókolja kezét, lábát őfelségeiknek, engedjék
 2   2,  4 |              Iván elereszté a leány kezét.~- Kicsoda az?~- Nem mondom
 3   2,  4 |             fenevad! Visszautasítja kezét és szívét!~És kiért?~Egy
 4   2,  5 |          gerendára, s vállára tette kezét.~- Neked valami nagy bajod
 5   2,  5 |            keblébe dugta mind a két kezét.~Kisvártatva nagyot sóhajtott,
 6   2,  6 |              s szívélyesen megrázta kezét.~A régi ismerős, kit Iván
 7   2,  6 | sétapálcáját nyaka mögé téve, s két kezét annak két végére felakasztva,
 8   2,  6 |      dalolni, s Péter vállára tette kezét.~- Teringettét! Milyen hang! -
 9   2,  7 |             a leány, megkapva Félix kezét. - Bevennék oda a Jánoskát?
10   2,  8 |             az érsek, kiveté ellene kezét elátkozólag; grandaďeulöm,
11   2,  10|          mellé egy karszékbe, s két kezét domború termetén imára kulcsolva,
12   2,  10|             ugyanazt tenni. Nyújtsa kezét.~A grófnő remegve tette
13   2,  10|       grófnő remegve tette lankatag kezét az apát kezébe, s midőn
14   2,  10|         grófnő érezte, hogy a férfi kezét nem bocsáthatja el. Sem
15   2,  10|    Megragadta mindkét kezével a pap kezét, hogy visszatartsa őt.~Az
16   2,  10|             Az apát azonban kirántá kezét, s egy szökéssel a négy
17   2,  10|             azzal megfogva a grófnő kezét s felvéve a lámpást a székről,
18   2,  10|              A pap rátette a grófnő kezét a csontváz koponyájára.~
19   2,  10|          nyújtá reszkető viaszfehér kezét, megszorítá azt, s aztán
20   2,  10|         lábaihoz és megragadá annak kezét egy kárhozatra menő görcsös
21   2,  10|            homlokához szorítá a pap kezét. Azután töredelmesen felemelkedék
22   2,  10|        kezével megragadá az apát úr kezét s csókjaival halmozá el
23   2,  11|       kegyteljes mozdulattal nyújtá kezét Iván elé, helybenhagyása
24   2,  11|        semmit.~A pap hátratette két kezét, s nyugodt bonhómiával engedte
25   2,  11|            megnyalta az elszabadító kezét.~A kocsi kigördült az udvarról.
26   2,  11|       mégiscsak kénytelen volt neki kezét nyújtani, és rávesztegetni
27   2,  12|           pap, s maga hátratevé két kezét, úgy kezdett el a szobában
28   2,  12|     fantazmától Félix, s most már a kezét csókolta meg barátjának.~-
29   2,  12|             szólt a pap, és engedte kezét csókolni. - A te bondavári
30   2,  13|              meg merték egymásnak a kezét fogni. Megtanulták egymásnak
31   2,  15|    mindnyájunknak szerzett - mondá, kezét nyújtva Ivánnak.~- Tartoztam
32   2,  15|          mint a másik, s amint Iván kezét megrázza, egyúttal be is
33   2,  15|           nem nyújtotta egy ajtón a kezét, hogy azt ő megcsókolhassa.
34   2,  15|           legyezője lemezeit, s két kezét leeresztve ölébe, villámló
35   2,  15|         tánc, akkor vállára borult, kezét szorítva tartá, lélegzete
36   2,  16|         Angela megragadva Ödön gróf kezét.~Berend felállt az asztal
37   2,  16|            Angela grófnő ujjai az ő kezét. Angela gondolhatta, hogy
38   2,  17|            ajkakon halavány mosoly. Kezét mondhatatlan bájjal nyújtja
39   2,  17|        bátorkodott megfogni a hölgy kezét. A gyilkos asszony egyszerre
40   2,  18|             a vett csapás után, bal kezét önfeledten előre kapva feje
41   2,  18|        kordiáliter nyújtá eléje bal kezét:~- Ah, szót sem érdemel.
42   2,  19|          üdvözlék sorba, megrázva a kezét.~Iván arca komoly volt és
43   2,  19|       Legyen ön meggyőződve - szólt kezét megszorítva -, hogy én önt
44   2,  19|      messziről nyújtá eléje mindkét kezét, s azután megszorítá hevesen
45   2,  19|         Berend úr! Nyújtsa ön nekem kezét. Maradjon ön itt!~Iván felállt
46   2,  19|        megrázta szenvedélyesen Iván kezét.~- Menjen! Menjen haza.
47   2,  19|             megcsókolta Theudelinda kezét, és eltávozott.~Ah, a Delejországon
48   2,  20|            a zokogó nő fejére tette kezét és megcsókolá annak homlokát.~-
49   2,  20|           visszarohant a herceghez, kezét összevissza csókolni.~-
50   2,  22|       Spitzhase most már mind a két kezét megcsókolta s eláldotta
51   2,  23|          úri tekintettel, s ugyanaz kezét nyújtja a hintóból kiszállásra
52   2,  23|         zugában s két összekulcsolt kezét a falnak támasztva s arcát
53   2,  24| kegyteljesen szorítá meg az apát úr kezét s biztosítá róla, hogy az
54   2,  25|         apát megfogta Szaffrán Peti kezét, és azt mondá neki halkan:~-
55   2,  25|        együtt!~Azzal karja alá ölté kezét s megveregeté Péter pofáját
56   2,  25|          karja alá dugta szép fehér kezét s átvezette őt egy másik
57   2,  25|       darócruhás férfi karjára téve kezét. - Az Isten akarta úgy,
58   2,  26|            odahajolva Kaulmanhoz, s kezét vállára téve, súgá neki:~-
59   2,  27|             bíztad.~Én unokaleányod kezét kértem, te ideígérted; akkor
60   2,  31|             Hát ha azután ellőnék a kezét, akkor mit csinálna?~- Beállnék
61   2,  31|       zenészt, aki elvesztette jobb kezét, valami nagy politikai hőst,
62   2,  32|          megfogta az izgatott delnő kezét.~- Csillapítsa le indulatait
63   2,  32|             megragadá Evelina a pap kezét s a szív visszatartózhatatlan
64   2,  32|             térdre a pap lábaihoz s kezét elárasztá csókjaival és
65   2,  32|      könnyeivel.~- Tegye ön fejemre kezét! - zokogá a leány. - Áldjon
66   2,  32|             messziről emelte feléje kezét.~- Óh, leányom, a te fejed
67   2,  33|      kifejezésével arcán, odanyújtá kezét Waldemár elé.~- És Kaulman
68   2,  33|            kifejezni elkeseredését; kezét mellényébe dugta s tompított
69   2,  33|             is ez a brosür! - szólt kezét a röpívre téve.~- Jó! Megkapja
70   2,  33|       ténynek véve a kedvező alkut, kezét nyújtá rá Waldemárnak.~Hanem
71   2,  35|              Árpád elmosolyodott, s kezét nyújtá Evelinának.~- Bocsánat,
72   2,  40|           mély üregből ismét.~Mikor kezét nyújtá Ivánnak, hogy kisegítse,
73   2,  42|             a pokol ellenharcosa, s kezét nyújtja neki. - Térjünk
74   2,  44|            felállt és megfogta Iván kezét.~- Itt van Bondaváry Angela
75   2,  46|           kiálta megragadva a leány kezét.~A leány ránézett, s azután
76   2,  46|             s keblére vonta a leány kezét.~Láthatta, hallhatta mindenki,