Rész,  Fejezet

 1   1     |               tartanak. Őfelségeik engedik őket végigszónokolni és szelídeden
 2   2,  2 |                   egész világ választja el őket egymástól. Hogyan lett belőlük
 3   2,  2 |      rettegéseikben, s ha jól megtanította őket imádkozni, akkor elül, eltávozik,
 4   2,  4 |                   most már kellene látnunk őket.~De hát nem látjuk-e őket?
 5   2,  4 |                  őket.~De hát nem látjuk-e őket? Nem járnak-e közöttünk?
 6   2,  6 |                    addig öltöztessétek fel őket a szokott bányászgúnyákba.
 7   2,  7 |                   Azt mondta, hogy kereste őket, de nem bírt nyomukba találni.~
 8   2,  7 |                  útját. Senki sem adja fel őket.~Evila vaktában bolyongott
 9   2,  8 |                   olvasóim idegeire, midőn őket rejtelmes helyekre vezetem.
10   2,  8 |                   karszékbe.~- Ismét látta őket? - kérdé a lelkész.~- Ismét -
11   2,  9 |                 menjenek, majd megtalálják őket együtt odalenn uraik széktámlája
12   2,  10|                 ártatlan angyaloknak hitte őket. Vasárnaponként maga orgonázott
13   2,  10|                  Ha ezek észreveszik, hogy őket valaki megleste: azt ízekre
14   2,  10|                    lesikamlottak. Ön vitte őket oda. Az ön makacs szeszélye,
15   2,  11|                    mást, mint hogy lelövöm őket.~- Csak ne nagyon.~A grófnő
16   2,  12|                  eszik.” De hátha megelőzi őket valaki? Szent Péter széke
17   2,  13|                   műveltség nimbusza, mely őket oly megkülönböztetettekké
18   2,  14|             szigetekre az indián, ki vitte őket oda és „honnan”, annak majd
19   2,  14| Congrev-röppentyűvel.~E tudomány felemelte őket a földről. Kitalálták a
20   2,  14|               tartsák magukat, hogy őrizze őket börtöneikben, hogy regulázza
21   2,  14|               börtöneikben, hogy regulázza őket iskoláikban, hogy énekeltesse
22   2,  14|                  vallassa, kínozza, ítélje őket, hogy rakja meg városaikat
23   2,  14|                egymástól, nem választja el őket más, csak a halál; s még
24   2,  14|                  sem háború nem fogyasztja őket, hogy férnek el lassanként
25   2,  14|                    egymástól meg nem lehet őket különböztetni, azt mondták
26   2,  14|                  jönnek ide közénk? Hiszen őket nem gátolja a jégmező, ők
27   2,  15|                parton felszökve, kijátssza őket.~A rókának sánszai voltak.
28   2,  16|               adjunk neki kardot, eresszük őket kardra, akkor azután tűnjék
29   2,  16|                    kaptak e nyilatkozaton. Őket feszélyezte legjobban Salista
30   2,  17|                maga sem tudta, fogja-e még őket valaha látni. Elválásakor
31   2,  18|                  le övig.~Akkor kivezették őket a terembe.~Helyet nem volt
32   2,  18|                    te, mikor mind levágtad őket, meghagytál közülük hírmondónak.~
33   2,  19|                     Nekik igazuk van, mert őket mindez boldogítja; de nekem
34   2,  21|                hogy azután akkor vásárolja őket össze csúf áron, s azután
35   2,  22|                legelébb! Szinte megsiratta őket!~És ezért nem adnak mást,
36   2,  23|                    társak eleget csúfolták őket emiatt. Hol lesz a nyereség?
37   2,  23|                  szénen.~Iván megnyugtatta őket. Az év végén el fog minden
38   2,  23|              hálára, tiszteletre kötelezni őket; s különösen azoknak, akik
39   2,  23|                    háladatosságot; óhajtja őket boldogítani.~Evelina előre
40   2,  23|                    két cigánybanda fogadta őket, természetesen a „Rákóczi-induló”-
41   2,  24|               testületében. Galícia küldte őket.~No és? Van önnek valami
42   2,  24|                    senki sem gyanúsíthatja őket azzal, hogy azért szavaznak
43   2,  24|                vagy kinek?~A pap nem viszi őket a jégre.~De azért mégis
44   2,  24|                  külön audiencián fogadták őket, nevökben az apát úr tartott
45   2,  24|                 holnapi ülésén látni fogja őket a karzaton. Most még „csak”
46   2,  24|                   Az utolsó estén elvitték őket a színházba.~Nem a Burg-színházba,
47   2,  25|                elfogadóterembe bebocsátják őket.~Itt nem látni falat; drága
48   2,  25|              szemüvegezték, és a papot, ki őket idehozta, és idehozott társait,
49   2,  27|           készíttetett kohójában s rakatta őket halomra félszerei alá. Majd
50   2,  29|                    fog mondani.~- Meg kell őket mentenünk! - ez volt Iván
51   2,  29|                    A kitóduló gáz leütötte őket lábaikról, társaik nagy
52   2,  29|               életveszéllyel vonszolják ki őket most éppen csáklyákkal,
53   2,  29|                    meg! Majd életre hozzuk őket.~- De azért nem hiszem,
54   2,  29|                föld alatt! Szabadítsuk meg őket!”~Amint a légszivattyúgép
55   2,  29|             bennlévőket, egyúttal megvédte őket az agyonperzseltetéstől.~
56   2,  29|                    csendes emberekké tette őket az a halottak próbája.~Némelyik
57   2,  31|            Garibaldival széjjelmuzsikáljuk őket.~Azzal otthagyva jegyét
58   2,  34|                   Mert nem érdemlettem meg őket. Érzem, tudom, hogy igen
59   2,  38|                 Úristen azzal büntette meg őket, hogy adott nekik roppant
60   2,  39|                  alant állnak! - biztosítá őket a szenátor úr. - Jelenleg
61   2,  39|                  De már csak azért el kell őket fogadni. Ajándékmarhának
62   2,  39|                    Nem szólt rájuk. Hagyta őket mindaddig, míg lement a
63   2,  41|                   Sondershain odáig akarta őket nyomni, hogy végképp kitörültessenek
64   2,  41|                  pari?~- Nem! Azért veszem őket, mert annyit érnek.~- De
65   2,  42|                  Eddig is majd megölte már őket a kíváncsiság.~Iván mind
66   2,  42|                   a szállító gépen levitte őket magával az aknaúton.~Mindegyik
67   2,  42|                  át azon vasajtóig vezette őket Iván, ahol a visszatérő
68   2,  42|          négyszögöl tériméjű kamra fogadta őket, melyben két munkás őrködött:
69   2,  42|                    öreg munkás megnyugtatá őket. A szénlég sokkal nehezebb
70   2,  42|               egészen fekete éjszaka vette őket körül.~- Nem látok! - hangzott
71   2,  42|              Felöltöztették, felsisakozták őket, s azután kivezették a tölgyfaajtón
72   2,  44|                szívét? Hisz ő nem bántotta őket soha. Mindig csak jót akart,
73   2,  45|                   két szellem! Amiért Iván őket legyőzte, amiért szolgálatába
74   2,  45|              menteni közülök.~Meggyászolta őket.~Nem ruhában; nem a kalapra