Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |       provinciális színésznőt. Nagy Péter cár neje egy falusi pap
 2   2,  5 |           én magam.~- Nincs igazad, Péter! Ebben a dologban különbség
 3   2,  5 |        Neked valami nagy bajod van, Péter.~- Az van.~- Valami nyomja
 4   2,  5 |             könyvébe, hogy Szaffrán Péter, eddigi tárnamunkás, jövő
 5   2,  6 |     szombati nap reggelén jön hozzá Péter és jelenti, hogy két idegen
 6   2,  6 |           közt franciául beszélnek. Péter a franciákhoz is sejtett
 7   2,  6 |             Horeb-hegyen.~- Jól van Péter. Majd egy kis pénzzel én
 8   2,  6 |     kifizetés rendén ment. Szaffrán Péter kihozta a vendéglőből Evila
 9   2,  6 |           lány elkezdett dalolni, s Péter vállára tette kezét.~- Teringettét!
10   2,  7 |     arramenőt megállítana.~Szaffrán Péter verte Evilát.~A vőlegény
11   2,  7 |             megérzé karjának izmain Péter, egyszerre lecsavarta kezéről
12   2,  7 |      kellene engemet venni. Aztán a Péter ki nem állhatja azt a szegény
13   2,  7 |          tejben burgonyát? - kiálta Péter. - Moslékot neki, abban
14   2,  7 |           aztán bebújt a kemencébe; Péter pedig megharagudott rám
15   2,  7 |              Miért ily egyedül, hát Péter hol maradt?” Evila azt felelte
16   2,  7 |         emberek követelik.~Szaffrán Péter pedig a templomban sem jelent
17   2,  7 |       festve a két arcára.~Szaffrán Péter két izmos kezével derékon
18   2,  7 |         ökleivel dörzsölve homlokát Péter - hiszen részeg voltam.
19   2,  7 |            mindennap végigdöngeted!~Péter felvette kalapját a földről,
20   2,  12|      Fillérekkel tartják fenn szent Péter székét, holott milliárdok
21   2,  12|         megelőzi őket valaki? Szent Péter széke veszélyben forog.
22   2,  12|            egyházi javakra és szent Péter trónjának megmentésére!
23   2,  23|            látja: „Evila!”~Szaffrán Péter az.~A delnő meghallotta
24   2,  23|        miért mondta.~Amint Szaffrán Péter az előtte elsuhanó tünemény
25   2,  23|              Kaulman Félix volt az.~Péter arcát első percben az ijedtség,
26   2,  23|             te is feljöjj!~Szaffrán Péter végigbámult az előtte elhaladó
27   2,  23|           százforintost s odanyomta Péter markába. - Ne nekem, a nagyságos
28   2,  23|             csókolj kezet.~Szaffrán Péter szót fogadott s kezet csókolt
29   2,  23|     pezsgővel egy serleget Szaffrán Péter számára. - „Éljen a mi legkegyelmesebb
30   2,  23|      összeüték poharaikat: Szaffrán Péter, a herceg, a bankár s a
31   2,  23|          szeretik a népet.~Szaffrán Péter pedig azt találgatta magában,
32   2,  23|              Másnap reggel Szaffrán Péter beállít Ivánhoz és jelenti,
33   2,  24|         közé természetesen Szaffrán Péter is be lett választva. Őrá
34   2,  24|      legkitűnőbb egyéniség Szaffrán Péter, ezzel még kezet is szorított
35   2,  24|         Most még „csak” a karzaton!~Péter meg is ígérte, hogy elmennek.
36   2,  24|           németül, megérté Szaffrán Péter, hogy őbenne tiszteli mindenki
37   2,  24| elszöktetett tőle Kaulman.~Szaffrán Péter úgy tett, mintha nem hallaná
38   2,  24|          ezer ember bámulatára!~Azt Péter nem vette számba, hogy ez
39   2,  24|        értelmezte a dolgot Szaffrán Péter, s semmivel sem lett általa
40   2,  24|           hajdani szénhordóleányra.~Péter keserűséget és undort vitt
41   2,  24|           haza?~- Meguntad magadat, Péter?~- Meg!~- No, csak még légy
42   2,  25|    tekintetét.~Hanem azért Szaffrán Péter csak ráismert itt is. Megint
43   2,  25|             mondá neki halkan:~- Te Péter, maradj itt. A nagyságos
44   2,  25|             fecsegés hangját.~- No, Péter! Hát annyit sem mondanál,
45   2,  25|              Hát haragszol még rám, Péter? No látod, ne haragudjál.
46   2,  25|            ölté kezét s megveregeté Péter pofáját finom fehér kezecskéjével,
47   2,  25|              Tehát Evelina Szaffrán Péter karja alá dugta szép fehér
48   2,  25|            csak ők ketten.~- Látod, Péter! - szólt Evelina, a darócruhás
49   2,  25|           Akkor haragudtam meg rád.~Péter a fogait csikorgatta. Érzé,
50   2,  25|          forint!” - gondolá magában Péter; a bizony szép pénz. Már
51   2,  25|       tisztesség!”~Kezdett Szaffrán Péter enyhülni.~- No, hát ne csinálj
52   2,  25|             mondta s az ajándékokat Péter zsebeibe tömte, könnybe
53   2,  25|        ajkai körül görcs vonaglott; Péter azt látta ebből, hogy ebben
54   2,  25|             Az mind papirosból van.~Péter azt hitte, hogy ettől az
55   2,  25|          Hát most együtt ebédelünk, Péter! - monda nyájasan a hölgy. -
56   2,  25|      tartotta.~- Együnk egy tálból, Péter!~És ettek egy tálból fakanállal,
57   2,  25|      fakanállal, haricskapuliszkát.~Péter azon vette észre, hogy szeméből
58   2,  25|        tisztesség szerint.~- Igyál, Péter! Ezt is szereted te!~Méhsör
59   2,  25|     szereted te!~Méhsör volt benne. Péter kedvenc itala. Ártatlan
60   2,  25|         itala. Ártatlan hűsítőszer. Péter azt hitte, hogy azt neki
61   2,  25|     köntösében, mint a kívánság; és Péter mégsem tudta, hogyan kezdjen
62   2,  25|           excellenciás úr!~No most, Péter, Isten hozzád! Siess innen!
63   2,  25|          ablakos szobában?~Szaffrán Péter az öklével verte a homlokát,
64   2,  27|         képhez.~Ez az alak Szaffrán Péter.~Kezében egy nagy darab
65   2,  29|      bámulva ismert rá. Ez Szaffrán Péter.~Ivánnak felöltött ez a
66   2,  29|             a férfit.~- Jó reggelt, Péter!~Az üdvözlött nem fogadta
67   2,  29|       emlékezete - gondolt Szaffrán Péter pálinkaszagú leheletére,
68   2,  33|       szabadkőműves csőcselék Szent Péter birodalmát ajándékozza a
69   2,  35|            örökölte azt, kinek Nagy Péter cár ajándékozá. Híres emlék,
70   2,  38|            a talpunk alatt~Szaffrán Péter átka beteljesülésnek indult: „