Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |            marad, amiből ruházkodjál. Tudom, hogy becsületes, jó erkölcsű
 2   2,  6 |            akarok húzni.~- Nos?~- Nem tudom, micsoda adomás könyvben
 3   2,  6 |           versenyezhet.~- Azt én mind tudom - szólt Félix, pálcikája
 4   2,  7 |             hiszen részeg voltam. Mit tudom én, mit csináltam? Aztán
 5   2,  8 |               Felöltöztem. Bizonyosan tudom, a fűzöld gros de Naples
 6   2,  8 |           árult el.~- Azt valóban nem tudom. Ruhatáram Emerencia kisasszony
 7   2,  8 |            felöltönyét?~- Azt már nem tudom. Emerencia kisasszony azóta
 8   2,  11|          szólítom. Hogy hívják?~- Nem tudom én.~Törődött a grófnő olyan
 9   2,  11|                A zavar abból áll...~- Tudom, hogy miből áll, az is meg
10   2,  11|              állok a grófnőnek. Ámbár tudom, hogy a grófnő nem szokott
11   2,  11|              falun nem fog lakni, azt tudom. Arról sincs semmi kétségem,
12   2,  11|           ekvipázsnak nevezett, s nem tudom, hány ezer forintba fogadott
13   2,  12|               szerződésteknek vége.~- Tudom - szólt Félix, leütve a
14   2,  12|               van még egyházi vagyon. Tudom jól, hogy a miniszter fiókjában
15   2,  13| megválasztásnak az alapszabályok (nem tudom, melyik) paragrafusa értelmében
16   2,  13|             el önt olyan könnyen. Úgy tudom, hogy Theudelinda grófnő
17   2,  13|             asszonyi fényességbe, nem tudom, nem feledi-e el a delej
18   2,  13|              utolszor voltam itt. Úgy tudom, a grófnő is először van
19   2,  15|            mágnes lovag, én magam sem tudom, hogyan kell egy lépcsőn
20   2,  15|               sem röpülnek.~- Már nem tudom, mennyire becsülöd az értékedet -
21   2,  15|              a romboló szenvedély. Én tudom érteni a nőt, ki férjét
22   2,  15|               Óh, egy Sir Baker nejét tudom érteni, ki férje oldalán
23   2,  15|            Annak a nőnek a helyzetébe tudom képzelni magamat, ki egyedül,
24   2,  15|           meggyűlöltem vele együtt.~- Tudom, grófnő.~- S mi adja önnek
25   2,  15|               messze van. Rövid útját tudom az erdőn keresztül. Lovainkat
26   2,  16|             kiálta haraggal Angela.~- Tudom, hogy ostobaság volt. Most
27   2,  16|        ostobaság volt. Most már én is tudom. A megtörtént baj után minden
28   2,  16|           ilyesmit mondott, hogy: „Én tudom, a szép grófnőt minő egy
29   2,  17|               Maga mit nevet? Én csak tudom, hogy mi a kőszén, mert
30   2,  17|        szerződtetését az operához.~Én tudom, hogy mi az igazi cél!~A
31   2,  17|               a kezemben?~- Én azt el tudom öntől venni.~Az asszony
32   2,  19|               tudtam, de most már nem tudom, hogy melyik.~Kevés idő
33   2,  19|            akiket önök lenéznek s nem tudom a fejemet alázatosan meghajtani
34   2,  19|            akiknek önök hódolnak. Nem tudom meglátni az Istent ott,
35   2,  22|       garasomat is abba fektetném. Én tudom, amit tudok. Ismerem a börzei
36   2,  26|                  Ezt bolond nélkül is tudom.~A mai bizottmányi ülés
37   2,  27|               annak az okát?~- Nagyon tudom! Unokája, Angela grófnő,
38   2,  28|         fogságban élek. S még azt sem tudom, hogy mi az élet?~- Nekem
39   2,  31|            más afféle. Bizonyosan nem tudom. Majd kiderül, hogy miért
40   2,  31|               kiderül, hogy miért nem tudom.~Mikor legjobban töri a
41   2,  31|           kopogását a lépcsőimen. Nem tudom, hogy miért élek még. Úgy
42   2,  31|         tiltakozott Evelina.~- Én nem tudom. A világ azt beszéli. Ez
43   2,  32|               a kolostoromba, ön, nem tudom hová.~A nő megdöbbenve foglalt
44   2,  33|  főhadiszállására.~A herceg gondolá: „Tudom, az a zászló egy hímzett
45   2,  33|              kölcsönről van szó! S én tudom jól, hogy ön buzgó katolikus!~-
46   2,  33|             ki nem állhat. S én annak tudom az okát, ön pedig nem is
47   2,  34|          érdemlettem meg őket. Érzem, tudom, hogy igen rosszul énekeltem.~-
48   2,  35|       színpadi villámcsináló gépig, s tudom, hogy mi okozza a színpadi
49   2,  36|          világ eseményeire.~- Azt már tudom!~- S így azon egymillió
50   2,  36|       visszatért kolostorába.~- Régen tudom.~- Úgy látszik, mi mindent
51   2,  36|              tudtunk meg. Tehát én is tudom azt, hogy önnek, szép asszony,
52   2,  41|               a bondavári tárna ég!~- Tudom, az enyim mellette van.~-
53   2,  41|         Sondershain úr! Én nagyon jól tudom, hogy a börzének megvan
54   2,  41|          herceg nevetett.~- Azt úgyis tudom. Sokszor volt szerencsém
55   2,  41|              erős pártfogóm volt. Nem tudom az okát, miért tette, de
56   2,  41|              az okát, miért tette, de tudom, hogy tette. Az egész világ
57   2,  44|           szól a levél. - Elég, ha én tudom. Nem ön tesz nekem szemrehányást,
58   2,  46|       nevezetes napnak - monda Pál.~- Tudom, Pálom. Az erényjutalmat
59   2,  46|               fogom önt örökké; de én tudom,... hogy most meg kell halnom.~
60   2,  46|               szívdobbanatlan.~„De én tudom, hogy most meg kell halnom!...”~* * *~