Rész,  Fejezet

 1   1     |            fegyvere is van, a farka. A fejét és négy lábát hirtelen berántva
 2   2,  3 |               a léghajózás titkán töri fejét? Vagy egyszerűen nem tesz
 3   2,  4 |                Arra sem fordítá vissza fejét. A társnő csintalan dolgokat
 4   2,  4 |                leány tagadólag ingatta fejét.~- Micsoda? - szólt Iván
 5   2,  4 |           vagyok?~A leány vállat vont, fejét félrehajtá, szemszögleteiből
 6   2,  4 |                ismét tagadólag ingatta fejét.~- Nem lehet az! Az én mátkám
 7   2,  6 |               nevetéssel vetette hátra fejét, s szélmalmot csinált ujjai
 8   2,  8 |          grófnő kikapta azt kezéből, s fejét félrefordítva, odatartá
 9   2,  9 |           tudott a széken ülve aludni, fejét a támlára hátra hajtva,
10   2,  10|               grófnő kedvetlenül rázta fejét. Egy magas állású egyházi
11   2,  10|                grófnő hitetlenül rázta fejét.~- Hogyan lehetne az? Gondolja
12   2,  10|             ment, a társalkodónő egész fejét bebugyolálta melegített
13   2,  10|              ajtónál. Emerencia csak a fejét dugta, hogy az arca ne kapjon
14   2,  11|                grófnő, hogy az apát úr fejét nem fordítják hátrafelé
15   2,  11|            rettenetes látvány. A saját fejét akkorának, mint egy hordó,
16   2,  11|       hátravetésével.~Iván meghajtotta fejét.~- Sajnálom, hogy most éppen
17   2,  12|                A pap csodálkozva rázta fejét.~- Te engem meg akarsz ajándékozni?~-
18   2,  13| arisztokráciája.~Iván hitetlenül rázta fejét.~- S mit csinál az a sokféle
19   2,  15|             búcsú fejében!~István gróf fejét csóválta e tréfához; hanem
20   2,  15|                 s meghajtotta előtte a fejét.~- Ön felém sem jönne, ha
21   2,  15|       mangave-erdőben a sebesült utazó fejét ölében tartja, s nehéz éjszakáit
22   2,  15|                durcásan elfordítá tőle fejét, s leült székére.~Iván nem
23   2,  15|               felé sem fordítá többé a fejét.~A cotillon pedig soká tartott.
24   2,  15|               helyre mentek, leült, és fejét elfordította tőle.~Mikor
25   2,  15|           odaviszi lovagnőjét, annak a fejét a kiálló tuskókon darabokra
26   2,  15|            lefekteté őt a puha gyepre, fejét egy mohos fatörzsre nyugtatva;
27   2,  16|           asztal mellé, s kezébe hajtá fejét.~- Nekünk azután nem volt
28   2,  17|               az arcát, megsimogatta a fejét. Ez az én egyetlenem, drágám,
29   2,  18|                teljes súlyával Salista fejét és arcát érte.~Jó szerencse,
30   2,  18|  vérveszteségtől, s Iván ölébe vette a fejét, úgy tartotta, míg bekötözték
31   2,  19|            gazdájával.)~Azzal meghajtá fejét az egész társaság előtt
32   2,  21|              meg lehajtja valamennyi a fejét a földre, s nem akar hozzáharapni
33   2,  21|                összedugja valamennyi a fejét, kifelé fordítja a hátulját
34   2,  24|          feláll, ők is felállnak, ha a fejét vakargatja, ők is vakarják
35   2,  25|                De már erre felütötte a fejét a herceg.~- De hát hogy
36   2,  25|        beletekintett s bámulva rázta a fejét.~- S őexcellenciája tudja
37   2,  25|             szakácsa egymáshoz verné a fejét, mégsem tudná azt úgy elkészíteni.~
38   2,  26|         gallérja közé húzta mindenik a fejét, s azt mondta, hogy jól
39   2,  29|              még egyszer visszafordítá fejét, hogy ugyanazt a fenyegető,
40   2,  29|              nem lehetett megtalálni a fejét.~Azután találtak egy gyalogszekeret,
41   2,  29|                lankadt kezeit, bágyadt fejét a besütő világosságra. A
42   2,  31|                 Mikor legjobban töri a fejét a program készítésén, berohan
43   2,  32|             Evelina csak némán ingatta fejét s mutatóujját ajkára tevé.
44   2,  35|            mint a kritika. Ön persze a fejét rázza erre, s kivívott diadalai
45   2,  35|         Evelina megsemmisülve hajtá le fejét.~Hiszen tudta ő jól, hogy
46   2,  36|          Waldemár herceg meghajtotta a fejét, egy szót sem szólt többet,
47   2,  39|               nem is csókolgatta meg a fejét, mint máskor.~Megmutogatta
48   2,  42|            lökte ki ismét fehér füstös fejét, de már nem fenyegetett
49   2,  46|               azután csendesen ingatva fejét viszonzá:~- Nem! - Evila.~-
50   2,  46|            körül állt.~A leány lehajtá fejét Ivánnak kezére, mit ajkához
51   2,  46|                büszkeséggel emelve föl fejét. - Az én világom itt van! -