Rész,  Fejezet

 1   2,  22|        is agglegény már: az öreg Csanta Ferenc.~Hajdan joviális
 2   2,  22|       Hát ki tudta? - förmedt rá Csanta uram, s még neki állt feljebb
 3   2,  22|           Ami ezüst-, aranydarab Csanta uram kezébe került valaha,
 4   2,  22|         meg az lett a vége, hogy Csanta uram dobra üttette Belényiék
 5   2,  22|        Egy napon látogatója jött Csanta uramnak.~Régi ismerős: bécsi
 6   2,  22|   délután a kávéházba.~Délutánig Csanta uram kihallgatta, mit beszélnek
 7   2,  22|  kontremin még meg volt bénítva.~Csanta Ferenc uram e naptól kezdve
 8   2,  22|         Félix kapjon azért, hogy Csanta Ferenc aláírt ezer részvényt,
 9   2,  22|         így megmeszeljen valaki!~Csanta uram rettenetes nagyra is
10   2,  22|          hát hadd okozzon!~Mikor Csanta uram lement a pincéjébe,
11   2,  22|         honmaradtakat, kiszámítá Csanta uram a napi árfolyam szerint,
12   2,  22|           Azelőtt való nap, hogy Csanta uram rászánta magát az ezüstszállításra,
13   2,  22|      Éppen kapóra érkezett tehát Csanta uram hét hordó ezüstje a
14   2,  22|        amíg az átvett ércpénzről Csanta uram megkapja a nyugtatványát,
15   2,  22|        Délután elhozta Spitzhase Csanta uramnak a leszámítolási
16   2,  22|         fickó! - gondolá magában Csanta uram. - Kellene neki adni
17   2,  22|            Üm! - gondolá magában Csanta uram - talán sok is volt
18   2,  22|     egész a paradicsom kapujáig.~Csanta uram meg volt felőle győződve,
19   2,  22|        Szeretnék ott körülnézni.~Csanta uram azzal a szándokkal
20   2,  22|         ilyen napon, mint a mai.~Csanta uram be hagyta magát vezettetni
21   2,  22|      amint beléptek a csarnokba, Csanta uramnak elszédült a feje
22   2,  22|   vezette maga után a tömeg közt Csanta uramat, ki nagyon rendkívüli
23   2,  22|             Harminc parin fölül.~Csanta uramnak elkáprázott a szeme.
24   2,  22|  felpénzzel. Hát mit akar az úr?~Csanta uram nem sejtette, hogy
25   2,  22|     lármát sem hallotta még soha Csanta uram, amit ezzel a szavával
26   2,  22|         alig bírta kiszabadítani Csanta uramat a szent hajlékból,
27   2,  22|    akartam én leverni - szabódék Csanta uram -, csak meg akartam
28   2,  22|         meg? - unszolá a biztost Csanta uram. - Nekem csak megmondhatja.~-
29   2,  22|       percenttel! - szörnyedt el Csanta uram s a falnak dűlt bámulatában.
30   2,  22|         el! - szólt markába ütve Csanta uram s felkelt, felöltözködött.~
31   2,  22|   magával hozott Börzenberichtet Csanta uram elé helyezve, melyen
32   2,  22|     aláhúzva az érdeklő tételek.~Csanta uram nem mondta neki, hogy
33   2,  22|       minden ujját sorbacsókolta Csanta uramnak.~- De csak arra
34   2,  23|         minden „fiatal papiros”.~Csanta uram éppen azon gondolkozott:
35   2,  23|    kihirdetve a statárium.~Tehát Csanta uram nem adta el a részvényeit,
36   2,  26| eszközhöz kell folyamodni.~* * *~Csanta uram szentül el volt szánva,
37   2,  26|        feljebb fogja szöktetni.”~Csanta uram most már úgy hitt Spitzhasenak,
38   2,  26|   felmentek 70-re a parin felül. Csanta uram puncsot ivott örömében!~* * *~
39   2,  27|      bondavári vasút tehát épül.~Csanta uram árulja a házait X-ben.
40   2,  37|    feljebb akartak menni.~De már Csanta uram mégis megelégelte a
41   2,  37|       szép reggelen tehát, mikor Csanta uram éppen azzal a szándékkal
42   2,  37|        Aki áldotta! - káromkodék Csanta uram. - Eladni mind! Hatvannal
43   2,  37|         borzasztóan felülkerült.~Csanta uram a füle gombját sem
44   2,  37|    vagyok lőve!”~Ez volt a szava Csanta uramnak.~„Hazamegyek. Lefekszem.
45   2,  37|     esztendő múlva is pénz!~Oda!~Csanta uram hazavezetteté magát
46   2,  37|         mondja: „Vak, vak, vak!”~Csanta uram levetkőztetteté magát,
47   2,  37|           mondja azt, hogy a vén Csanta meghalt!~Azzal kiküldött
48   2,  39|       hivatalos értesítést, hogy Csanta uram meghalt, s végrendeletében
49   2,  39|         ne töretett volna boltot Csanta uram az ő szép utcaszobájából.
50   2,  39|       nem lakik a házában senki. Csanta uram nem fogadott lakókat
51   2,  39|          is halt volna akkor meg Csanta uram.~De már csak azért