Rész,  Fejezet

 1   2,  6 |           Egy Bonda-völgyi vasút! - kiálta fel Iván elbámulva. - Tán
 2   2,  6 |         Teringettét! Milyen hang! - kiálta fel a bankár. Ha Párizsban
 3   2,  7 |        szemek beszédét.~- Ejh ni! - kiálta Félix. - A cendrillon és
 4   2,  7 |            haját.~- Hát te fickó! - kiálta rá Félix - miért vered ezt
 5   2,  7 |             még tejben burgonyát? - kiálta Péter. - Moslékot neki,
 6   2,  9 |       sekrestyés.~- A sekrestyés! - kiálta fel a grófnő. - Egy férfi!
 7   2,  9 |          rejtek alatt volt.~- Ah! - kiálta fel a pap, az eléje tárt
 8   2,  10|             állva, ahol most van! - kiálta rá a grófnő parancsoló hangon. -
 9   2,  10|   erőszakoskodásával, és magánkívül kiálta: - De hova meneküljek hát,
10   2,  15|             Hah! Ich bin erkannt! - kiálta fel bonhomiával a kapitány
11   2,  15|    államnargiléből.~- Groszartig! - kiálta fel Salista őrgróf.~- Csak
12   2,  15|             Ah, a mágnes lovagba! - kiálta hitetlenül az őrgróf.~-
13   2,  15|            oldalon van.~- Eleibe! - kiálta merészen Angela grófnő,
14   2,  16|            Ah, ez ostobaság volt! - kiálta haraggal Angela.~- Tudom,
15   2,  16|               Ez hazugság!”~- Ah! - kiálta fel Angela, s minden idegén
16   2,  16|      kellett lőniök.~- Háromszor! - kiálta fel a grófnő.~- Azt hittük,
17   2,  16|             ördög vigyen el engem - kiálta -, ha ezzel az emberrel
18   2,  16|             Erre ő egész indulattal kiálta fel: „S ha maga az ördög
19   2,  17|            egy varangyos békának? - kiálta fel elszörnyedve a herceg.~-
20   2,  17|      szeretett, egyetlen kisöcsém - kiálta Evelina s odarohant a szörnyeteghez,
21   2,  18|            már azokat a kardokat! - kiálta közbe Iván. - Még náthát
22   2,  18|     magyarázza meg azt.~- Tovább! - kiálta Salista. - Semmi vér!~S
23   2,  32| hangversenyébe.~- Óh, akár tizet! - kiálta Evelina örömmel.~- De a
24   2,  32|          kínzó óriással s elszántan kiálta fel:~- Nem szólhatok azzal
25   2,  33|         végrehajtatja.~- De uram! - kiálta fel Kaulman, igazi ijedelemmel
26   2,  36|      meglepetés és ijedelem dühével kiálta rá:~- Uram, mit keres ön
27   2,  36|     helyéből, s kitiltó mozdulattal kiálta Waldemárnak;~- Ha bútoraimat
28   2,  36|            Még van egy menedékem! - kiálta keserűen a delnő. - Akihez
29   2,  40|               Ezt kell áttörnünk! - kiálta Iván, s kezébe ragadá a
30   2,  40|           Iván a felfedező örömével kiálta:~- Hallod ezt? A befelé
31   2,  40|           csendes.~- Megtaláltuk! - kiálta Iván, reszketve a diadaltól.
32   2,  42|           itt az alagút bejárata? - kiálta az egyik.~- Hol itt az alagút
33   2,  42|           itt az alagút bejárata? - kiálta a másik.~Azt pedig, amit
34   2,  44|         állt előttem.~- Megégett! - kiálta fel Iván összecsapott kezeit
35   2,  44|             volna?~- Senki közel? - kiálta föl a delnő. - Hát ki az
36   2,  46|           szénhalomra.~- Evelina! - kiálta megragadva a leány kezét.~
37   2,  46|          nem! Te nőm fogsz lenni! - kiálta hevesen Iván, s keblére
38   2,  46|            a világ soha!~- Világ! - kiálta Iván, úrtagadó büszkeséggel