Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |               azt többre becsülöd, mint engem, aki úr vagyok?~A leány
 2   2,  5 |                 a természet fia között. Engem minden bajomban, minden
 3   2,  5 |                 emberi hatalom nem bánt engem azért. Tudják felőlem elegen!
 4   2,  5 | hozzájárulhatlan. De bevágom az utadat. Engem nem csalsz meg többé. Megállj
 5   2,  6 |                 foganatosítására, amely engem idehozott. Mert azt talán
 6   2,  6 |             tótul azt, hogy „szeretsz-e engem?”~- Vigyázz vele - szólt
 7   2,  7 |                azt bántja, annyi mintha engem bántana. Inkább üssön engem. „
 8   2,  7 |             engem bántana. Inkább üssön engem. „Téged is megverlek - kiáltá
 9   2,  7 |              nem verte. Azért itthagyni engem! Megszökni egy úrral!~Iván
10   2,  9 |        hölgyrokonaimmal találkozom, kik engem ismernek, megszólítanak,
11   2,  10|                ez elbeszélést.~- Hiszen engem tessék kinevetni; hanem
12   2,  10|                 amikben megjelenésre ön engem kényszerít, számomra csak
13   2,  10|               gúny, megaláztatás terem. Engem az új nemzedék nem ismer,
14   2,  10|                színezni.~- Ön megértett engem! Ez a menedék egyúttal önnek
15   2,  11|             hogy a grófnőt meglopták.~- Engem?~- Ne rettenjen meg! Nem
16   2,  12|           csodálkozva rázta fejét.~- Te engem meg akarsz ajándékozni?~-
17   2,  12|         papírfoszlányokat. - Ismerj meg engem valahára! Én nem koldulóbarát
18   2,  15|                s ami azokat viszi, visz engem is: a szenvedély! Én szeretem
19   2,  16|                beszélsz. Mert az, amint engem elhagyott, rögtön ment le
20   2,  16|         pisztolyát. „Az ördög vigyen el engem - kiálta -, ha ezzel az
21   2,  17|              nyomoréktól tudtam meg, ki engem igen szeret, s mindennap
22   2,  19|              szemben, amellyel a grófnő engem elhalmoz. Önnek nem felelhetem
23   2,  19|                 volt a kegy, mellyel ön engem ittmaradásra hívott fel;
24   2,  22|           azokat el kell adni. Ért maga engem? No hát! Hiszen most már
25   2,  25|          bántanod a szegény Jánoskámat. Engem is megvertél. Jól van, erről
26   2,  27|             neki, hogy akárkit mást, de engem soha el ne fogadjon.~Te
27   2,  27|             első helyen említenem. Önök engem taníttattak, kiműveltettek.
28   2,  28|                a palotában ön az úr, az engem önnek rabjává tesz. Én nem
29   2,  31|          affichejein.~- Hát hallott már engem?~- Mind a két helyen. A
30   2,  31|               Óh maga nagy bolond! Hogy engem megkapott tizenkét frankért!
31   2,  31|             nagy bolond! Hát miért tart engem apáca-fejedelemnőnek?~-
32   2,  32|               ön most mondott, azzal ön engem száműzött cellámba. Jól
33   2,  33|            bolondulok e nő után. S e nő engem ki nem állhat. S én annak
34   2,  33|              Megeskette e hölgyet, hogy engem soha el nem fogad. Szegény
35   2,  36|           gondolja meg, mi vár önre, ha engem elutasít magától? Önnek
36   2,  39|                 gyermeknek lenni!~Isten engem!...~ ~
37   2,  46|                uram! Ön nem emelhet föl engem magához! - szólt a leány
38   2,  46|                 Szólj! Fogsz-e szeretni engem?~A leány szemei elhomályosultak.