Rész,  Fejezet

 1   2,  2 |           alatti rejtélyes búvár.~Arca még sápadtabb, mint az előbb
 2   2,  4 |      minden haja az alá szorítva. Arca kormos volt a szénportól,
 3   2,  4 |    feltűrve a végzett munka után. Arca most is poros volt a széntől.~
 4   2,  4 |         Termete plasztikai minta, arca tele lélekkel, szemei varázslók,
 5   2,  4 |         cseppet sem lett szebb az arca, hogy az orrán keresztbe
 6   2,  7 |        osztogatott.~A fickónak az arca egészen megérdemelni látszott
 7   2,  7 |          mély homlokránc tövében, arca sápadt volt a dühtől, szétnyílt
 8   2,  8 |  lefejeztetett. Azért nem is volt arca a többiek között, hanem
 9   2,  9 |          a kísérteteket.~A grófnő arca felhevült.~- Én önnel fogok
10   2,  10|       csak a fejét dugta, hogy az arca ne kapjon a korbácsból.
11   2,  11|    észlelhetett látványtól.~Saját arca volt az egy átelleni roppant
12   2,  13|             Ma különösen fehér az arca.”~„Olyan azzal a nagy gyémántdiadémmal
13   2,  13|         nem Pesten lakott.~Angela arca hidegülni kezdett. Most
14   2,  15|          víziója, egy megdicsőült arca, ki elhagyva a földet, őrangyala
15   2,  15|     ünnepi grófnők; Angela grófnő arca ismét hódító és büszke;
16   2,  15|          gyermekei.~Angela grófnő arca kigyulladt, szép szemei
17   2,  15|          szemeibe, hanem annak az arca nyugodt maradt.~- Erről
18   2,  15|           féken vezetve.~A grófnő arca kigyulladt, mikor keblére
19   2,  16|           s reggel vánkosát, ahol arca feküdt, igen nedvesnek találta
20   2,  17|         hidegen tekint fel. Egész arca az ég hidegségét látszik
21   2,  17| borzalmával, félkezével palástját arca elé emelve, mintha a sértő
22   2,  19|            megrázva a kezét.~Iván arca komoly volt és szelíd.~Utoljára
23   2,  19|          világolni kezdtek, egész arca átszellemült, ajkai jártak,
24   2,  19|          Akkor én is megyek! - És arca kigyulladt e szónál.~Iván
25   2,  22|           Spitzhase. Ragyogott az arca a diadaltól.~- Nos? Hát
26   2,  25|         hátrafelé és két vállára; arca oly szép, oly elragadó,
27   2,  25|           az egy csókra!”~A delnő arca oly nyájasan ragyogó volt,
28   2,  29|          munkásainak karjai közé. Arca sápadt, mint aki halállal
29   2,  29|          alak volt, mint a többi. Arca éppen úgy, mint a többinek,
30   2,  34|          Lemondtam róla.~Félix úr arca hosszúra nyúlt egyszerre.~-
31   2,  44|          Egész gyászban volt, még arca is sűrű gyászfátyollal beburkolva
32   2,  46|        csavartan engedé láttatni.~Arca poros volt a széntől, s
33   2,  46|     fejére szakadni. Zeusz fénylő arca volt az, melyből egy pillantás
34   2,  46|     karjaiba rogyott élettelenül. Arca, néhány perc előtt még olyan