Rész,  Fejezet

 1   2,  4 |    adhatja a képzelet az ördögök arcát, amikor még angyalok voltak!~
 2   2,  4 |         parázzsal másfelé mélázó arcát, hogy nem győzte a támadt
 3   2,  5 |          karjára tette féloldalt arcát, s úgy tekinte vadul Ivánra.~
 4   2,  7 |       örömsugár derítette fel az arcát.~- Akkor ön talán meg tudná
 5   2,  9 |      Confiteor - susogá a hölgy, arcát lehajtva.~„No ez szép kis
 6   2,  10|          aztán büszkén felemelve arcát, mondá:~- Üljön le, grófnő
 7   2,  14|   éjsarki ember.~Színtelen.~Mert arcát soha nem éri a perzselő
 8   2,  15|     grófnő. Az új fény megfosztá arcát saját büszke ragyogásától,
 9   2,  15|        szorítva tartá, lélegzete arcát érte; mikor helyre mentek,
10   2,  16|          mellét eléje feszíté, s arcát félrefordítva fújta a füstöt
11   2,  17|          összevissza csókolta az arcát, megsimogatta a fejét. Ez
12   2,  18|  okvetlenül fedetlenül hagyta az arcát egy rögtön rákövetkező külső
13   2,  18|       szándékkal, hogy ellenfele arcát bélyegezze meg; elővette
14   2,  18|        súlyával Salista fejét és arcát érte.~Jó szerencse, hogy
15   2,  23|   kiáltását s mosolyogva fordítá arcát arrafelé:~„Nem! - Evelina!”~
16   2,  23|     Kaulman Félix volt az.~Péter arcát első percben az ijedtség,
17   2,  23|       kezét a falnak támasztva s arcát karjai alá dugva, egy fogadást
18   2,  29|       rálehelt pálinkaillat érte arcát. Ez különben sem kellemetes
19   2,  29|          át amannak feléje hajló arcát, amint vérben forgó szemeit
20   2,  29| kicsavarva, körülkötötte vele az arcát, hogy szája és orra el volt
21   2,  29|      rebegi magához térve, amint arcát a friss lég éri, amint homlokát
22   2,  29|    Mindenki bekötve tartsa egész arcát. Amint valamelyik szédelegni
23   2,  33|          visszavette természetes arcát. Ha ugyan szabad nála arcról
24   2,  33|     dörzsölje ön a szemeit és az arcát! - szólt elfordulva a herceg. -
25   2,  36|        emelé föl örök mosolygású arcát.~- Szép asszony! Ez könnyen
26   2,  44|           Be van balzsamozva. És arcát nem érte a láng. Ön látni
27   2,  46|     mellékoltár elé, s ott marad arcát eltakarva egész mise alatt.~-
28   2,  46|      végig két tenyerébe temetve arcát.~- És jó erkölcsű-e?~- Erre