Rész,  Fejezet

 1   2,  1 |      élet lehetett! Nappal alig hiszem, hogy merték volna magukat
 2   2,  6 |       van mire és miből, bizton hiszem, hogy kapok; mert utánajárok,
 3   2,  9 |        keresem. Néha azután azt hiszem, hogy megtaláltam. Egy megragadja
 4   2,  9 |        elábrándozom felőle. Azt hiszem, hogy beszélek vele. Mondunk
 5   2,  9 |   találjon ki erre?~- Én is úgy hiszem - sietett rámondani a grófnő -,
 6   2,  11|      okát a levélben; de én azt hiszem, hogy az csak mendemonda,
 7   2,  11|    vétséget takargatnak. Én azt hiszem, hogy a grófnőt meglopták.~-
 8   2,  11|       csak ürügynek tartom. Azt hiszem, hogy a grófnő egy felindulás
 9   2,  11|        tűzpontja.~- Ah, ezt nem hiszem! - szólt a grófnő fejének
10   2,  11|   szeretném azt látni, mert nem hiszem - szólt erre a grófnő, s
11   2,  13|       hogy vannak „missziók”?~- Hiszem.~- Akkor én önt szeretem.~
12   2,  14| növeldéket, az akadémiákat? Úgy hiszem, igen egyszerűen. Az állam
13   2,  14|        mirólunk valamit?~Én azt hiszem, hogy igen.~Hogyan? Ha soha
14   2,  15|      Tudja ön, hogy én azt mind hiszem, amit ön most felolvasott.
15   2,  17|      hogy nem ereszt; és én azt hiszem, hogy nekem is igazam van,
16   2,  19|     mondá István gróf. - Én azt hiszem, hogy Iván most itt fog
17   2,  24|         asszonyságtól; amit úgy hiszem, mindenki helyeselni fog.~* * *~
18   2,  29|     hozzuk őket.~- De azért nem hiszem, hogy ön ma estig valakit
19   2,  34|           Én?~- No igen! Én azt hiszem, hogy ami koszorúkat kapok,
20   2,  35|         le mellém. Különben azt hiszem, hogy fél tőlem. Lássa,
21   2,  35|     földből kibújó új férj? Úgy hiszem, terem az, mint a champignon.
22   2,  40|    élet-halál kérdése ez. Azért hiszem, hogy az Isten segítségünkre
23   2,  41|      akár nem (aminthogy én azt hiszem, hogy nem), az én zsebemből
24   2,  43|    szomszéd csillagoknak - s én hiszem, hogy vannak - s ha bírnak
25   2,  43|        közelből láthatni - s én hiszem, hogy bírnak - csodálattól