Rész,  Fejezet

 1   2,  2 |           idekinn várná: egy nő, egy gyermek, egy cseléd vagy egy kutya,
 2   2,  3 |       szolgál: nem várja sem nő, sem gyermek, sem cseléd, még csak egy
 3   2,  4 |         Szánalom egy szegény, fiatal gyermek iránt, ki apa, anya nélkül
 4   2,  4 |              szemben, de még egészen gyermek önmaga előtt, s máris anyai
 5   2,  5 |              fiával. Több asszony és gyermek nem is volt velünk; mert
 6   2,  7 |      mostohám az oka. Azután, hogy e gyermek nyomorék lett, még jobban
 7   2,  7 |        biztatta, a pergamentbőrű vén gyermek pofáját csókolgatva, hogy
 8   2,  7 |    utánafutni.~Evila örült, mint egy gyermek (hiszen gyermek volt még);
 9   2,  7 |             mint egy gyermek (hiszen gyermek volt még); nevetve, csapongva
10   2,  7 |            sipkát, téli botoskákat a gyermek számára, de felét sem tudta
11   2,  17|              száműzött múzsa. Pajkos gyermek, keverve dühöngő amazonnal.
12   2,  20|              Mosolyogjon rám! Ön még gyermek, tehát legyen rám nézve
13   2,  20|               tehát legyen rám nézve gyermek. Én önnek atyja - nem! -
14   2,  20|             órái elnémítanak? Ön még gyermek. Sohase felejtse el, hogy
15   2,  29|             Száz meg száz asszony és gyermek. Talán ugyanannyi özvegy
16   2,  29|             ahol a tömérdek asszony, gyermek örömsírása, vagy jajveszékelése
17   2,  31|                                  Két gyermek~Evelina sajátságos divat
18   2,  31|            nem nézett oda. Valóságos gyermek mind a kettő!~Árpád azután
19   2,  35|         védelmezze magát e kegyetlen gyermek ellen.~- És ha én elvetem
20   2,  35|         Igazán virág volt.~Egy szőke gyermek kék szemekkel.~Az ajtó megint
21   2,  36|            volt, amit az a kegyetlen gyermek mondott!~Hogy a felhők aranyozása
22   2,  39|              ház kertjéből egy másik gyermek. Egy szőke tizenöt éves
23   2,  39| virágteherrel úszó hajójára.~A másik gyermek egészen a partig jött már,
24   2,  39|            csengése, hangzik a vidám gyermek kacagása.~Árpád felriad
25   2,  39|          kérem, a hajómat.~S a másik gyermek nem mondatta azt magának