Rész,  Fejezet

 1   1     |            lajhár „ái” kiáltásaira csakugyan megérkezik a szánakozó teremtés,
 2   2,  7 |           gondja rá? Az én mátkám!~Csakugyan nagyon dűlt a szájából a
 3   2,  7 |      katonaköteles?~Ennél a szónál csakugyan leereszté a felemelt szíjat
 4   2,  7 |          nem lehet elengedni.~- Ön csakugyan doktor? - kérdezé a leány
 5   2,  7 |        ahova üldözője elől bebújt.~Csakugyan rendkívüli példánya volt
 6   2,  8 | Theudelinda grófnő~Bondavár úrnője csakugyan volt ez idő szerint ötvennyolc
 7   2,  10|        Hogyan történhetnék meg az? Csakugyan föld feletti hatalmú lény
 8   2,  11|            lehet, hogy ez az ember csakugyan annyira eretnek, hogy nekem
 9   2,  12|        dolgot kérdezek tőled, amit csakugyan te tudsz jobban, mint én,
10   2,  14|             hogy amit keresett, az csakugyan való; s a csigahéjakkal
11   2,  15|         akarta bizonyítani, hogy ő csakugyan tud repülni, mert ő az az
12   2,  16|          Egy kis niaiserie~A rókát csakugyan elfogták. Az erdő mélyéből
13   2,  16|   hegyszakadék túlpartján rekedve; csakugyan jobb volt hazatérnie, mint
14   2,  16|       társadalmi etikettből, ahhoz csakugyan autochton gentlemannek kell
15   2,  16|           másik izmosnak, erősnek, csakugyan nem tehet mást, mint a teremtő.
16   2,  18|   ellenfele szándokait.~Salistának csakugyan az volt az óhajtása, hogy
17   2,  29|   bizonyságot kell szerezni, vajon csakugyan úgy történt-e, ahogy a mérnök
18   2,  29|         rémtettet elkövette!~Tehát csakugyan emberi őrültség gondolta
19   2,  29|          alagút áttöréséhez értek, csakugyan úgy találták, ahogy a mérnök
20   2,  32|           viszonyokat.~- Ejnye, ön csakugyan okos ember, apát úr! Erre
21   2,  34|       Waldemár herceggel.~A herceg csakugyan bele van bolondulva Evelinába.~
22   2,  36|           a víz fenekén kereste: ő csakugyan szavát tartotta, s menekült
23   2,  37|       egyszer lássa élő szemeivel: csakugyan valóban nincsenek-e ott
24   2,  38|            év múlva, húsz év múlva csakugyan így lesz az összedüledezve,
25   2,  41|           volnék. De úgy, mint ön, csakugyan nem tudok lőni. Annálfogva