Rész,  Fejezet

 1   1     | tudósnak azt kell felelni: „nem tudok semmit!...”~Annyit már megtudtunk,
 2   1     |       titok. Arra éppen úgy nem tudok felelni, mint arra, hogy
 3   2,  6 |          hogy tetszésem szerint tudok szemeimmel néhány percig
 4   2,  7 |     vele.~- Jaj fiam, úgy én is tudok - s visszakancsalított a
 5   2,  10|      leküzdöm félelmemet és nem tudok maradni.~- Jó. Tehát ma
 6   2,  11|        befogni, sem hajtani nem tudok.~- Óh, azt nem is engedném.~
 7   2,  12|     csalhatatlanul.~- Óh, igen, tudok egy ilyen módot, de csak
 8   2,  17|       monográfiájával, hogy nem tudok okosabbat írni, hanem azért,
 9   2,  19| Háztartása?~- Amennyit magam el tudok látni.~- Ismerősei, kik
10   2,  19|         ahol önök imádják s nem tudok róla elfeledkezni ott, ahol
11   2,  19|  fásultság! Nem, grófnő! Én nem tudok e levegőben lélegzeni többé.
12   2,  22|    fillér sincs a házamnál, nem tudok min húst hozatni a mészárszékből.
13   2,  22|  kisvárosi kereskedő vagyok is, tudok én már annyit, hogy aláírni
14   2,  22|       fektetném. Én tudom, amit tudok. Ismerem a börzei időjárást.
15   2,  27|  gyémántot leszedek magamról; s tudok kenyeret keresni. Leszek
16   2,  32|      hangverseny! Vége van. Nem tudok róla semmit.~S a kandallóba
17   2,  32| letéteményezett.~- Egy szót sem tudok róla! - mondá Evelina elbámulva.~-
18   2,  34|     hotelt el kell hagynom, nem tudok magamnak egy manzárdszobát
19   2,  36|      jót tud még!~- Sok egyebet tudok! - szólt Waldemár, s nekitámaszkodott
20   2,  39|        te szamár, másképpen nem tudok rajtad segíteni!” De egy
21   2,  41|          mint ön, csakugyan nem tudok lőni. Annálfogva beszéljünk
22   2,  44|         imádkozni? - Én azt sem tudok, ott elválunk. Adieu. Ön
23   2,  46|         én ki voltam.~- Mindent tudok! És mindent megbocsátok.~