Rész,  Fejezet

 1   2,  10|                  kivett borravalót. Egy új ezüst forintos volt az. Az összefutott
 2   2,  10| tizennégymillió-ötszázezer nem látott soha ezüst forintost.~Ez aztán a pap!
 3   2,  15|                 lapátnak született négyágú ezüst villával szurkálni helytállásra
 4   2,  22|                görögök marokkal hányták az ezüst tallérokat az olvadt ércvegybe.~
 5   2,  22|              azoknak a tartalma még mindig ezüst volt.~Ami egyszer oda bement,
 6   2,  22|                 papiros csak papiros, s az ezüst, hiába, csak mindig ezüst.~-
 7   2,  22|                  ezüst, hiába, csak mindig ezüst.~- Ne féljen, urambátyám.
 8   2,  22|               szíve. Ez a hordóba fenekelt ezüst olyan szilárd tőke! Igaz,
 9   2,  22|                 valutákat vásárlani. Ha az ezüst felmegy, lemennek a papirosok.~
10   2,  22|                  azt megtudják, hogy a sok ezüst a hitelintézetbe vándorol
11   2,  22|              Spitzhase előre megjósolt. Az ezüst egyszerre visszazökkent
12   2,  23|                  leszáll egy finom öregúr, ezüst fehér hajjal, simára borotvált
13   2,  25|              gémberedjenek.~Az előszobában ezüst vállszalagos inasok fogadják
14   2,  25|                   kandalló fekete márvány, ezüst rácsozattal; a bútorok a
15   2,  25|               tölgyfa asztalra; rátette az ezüst bográcsot, mely alatt ezüst
16   2,  25|                ezüst bográcsot, mely alatt ezüst katlanban lobogott az égő
17   2,  25|                barna haricskalisztet, nagy ezüst kalánnal kevergetve azt
18   2,  36|                 Mit ér, hogy arany vagyok, ezüst vagyok; ha tizenöt garasos
19   2,  37|            akasztom fel magamat! Hat hordó ezüst oda! Embert ölök! Embert
20   2,  37|                     Milyen szép pénz az az ezüst! Milyen igazi pénz! Bukhatnak
21   2,  37|                  győzelem trófeuma, oda az ezüst?~Házait, az egész utcasort