Rész,  Fejezet

  1   1     |              vulkánok beszélnek. Tűz... De milyen tűz? A réteg, mit
  2   1     |          harmadikat vegytani működések, de az az erő, mely a gránitot,
  3   1     |                beszél, hogy a Föld élt, de rajta még nem élt semmi.
  4   1     |                felmászni! napos utazás; de még nagyobb dolog onnan
  5   1     |              csak felmegy, mert éhezik: de jóllakva lejönni nagy feladat.
  6   1     |         könyörületes szív, és vegye le.~De kiabálni is rest, csak hajnalban
  7   1     |                  a vízidiót, a sulymot, de különösen bolondul a jóféle
  8   1     |           holmit leszedegethessen vele. De legfőbb baja az, hogy közellát;
  9   1     |            szarvorrú. A lajhár olcsóbb, de rossz vendégség. Sovány,
 10   1     |                hasonlít az elefántéhoz, de kétszerte nagyobb alakján
 11   1     |              Még párjával sem jár soha. De egyedül sem ijed meg senkitől.~
 12   1     |            percekig járjon a víz alatt, de hogy szüntelen odalenn maradjon,
 13   1     |             fényes illuminációja.~* * *~De hát miért kellett ennek
 14   1     |               nem tudott magának szőni, de már a házát cölöpökre építette.~
 15   1     |                mely meggyulladhat tőle. De ilyen százmilliomodik eset
 16   1     |                a kultúrában - egy Tycho de Brahe véletlenül az alkonyi
 17   2,  1 |            farkas, medve nagy ellenség; de ez a legnagyobb.~Mikor aztán
 18   2,  1 |              kuncogással, hívogatással, de a parancsolónak már beszéd
 19   2,  2 |               vált óriás sudarak lakni; de hogy szálltak ide alá? Egy
 20   2,  2 |                okát minden újonc tudja; de hogy mi oltotta el? Ez a
 21   2,  2 |                 esve elmaradása fölött.~De nem vár rá senki, csak a
 22   2,  2 |                a sodrony is izzó vörös, de azért fogva tartja a tűzszellemet,
 23   2,  3 |                 a megfelelő táplálékot; de nem szokott sokat válogatni
 24   2,  3 |               csak izmaikkal dolgoznak; de ő izmaival és agyával is.
 25   2,  3 |      belebolondul, lehet, hogy belehal; de a tudás, amelyet keresett,
 26   2,  3 |           Emésztő, idegrontó élvezetek, de túlvilági gyönyörrel járók.
 27   2,  3 |               Szíriusz egy láthatatlan, de a mechanika törvényei által
 28   2,  3 |          önmagában világló, mint a Nap.~De mi oltotta ki tüzeiket?
 29   2,  3 |            szenvednie, midőn eléje jut; de nincs semmi sugártörés benne.
 30   2,  3 |        üstökösnek visszavert fénye van. De hisz a lángnak is lehet
 31   2,  3 |              özönvízzel a szárazföldet.~De ez sem lehető. Az üstökös
 32   2,  3 |        mozdulatlanul közelít a Földhöz, de a Föld nem őhozzá. A Földnek
 33   2,  4 |                Szeretne tőle menekülni, de nem lehet. Ahhoz veri az
 34   2,  4 |                azt a leányt másszor is, de nem ügyelt rá. Hisz minden
 35   2,  4 |              látja az ember a szemeket.~De hát most hogyan látta meg
 36   2,  4 |               ők nem tudtak még semmit. De tudtak az angyalokról és
 37   2,  4 |               már kellene látnunk őket.~De hát nem látjuk-e őket? Nem
 38   2,  4 |            innen! Ez a Nephitim leánya!~De hát mi ez, egy komoly, egy
 39   2,  4 |               sem tudják, hogy micsoda. De ahhoz két lélek találkozása
 40   2,  4 |            szerelemmel és a gyönyörrel; de éppen azért, mert rokon,
 41   2,  4 |             kétszeres napibért kapsz.~- De én nem veszem azt el! -
 42   2,  4 |               asszonyt is látott sokat, de azt, amibe most jutott,
 43   2,  4 |               Azt már tudja, hogy szép; de azt még nem tudja, hogy
 44   2,  4 |           dologról, amit sejteni erény, de már tudni bűn.~Mennyivel
 45   2,  4 |          asszony egy férfiúval szemben, de még egészen gyermek önmaga
 46   2,  4 |            le-ledobta magát nyugágyára, de nem pihenhetett meg; bőszült
 47   2,  4 |           leütve szerető férje által... De minek a szent mesék? Hisz
 48   2,  4 |                 elszárad, elvész utána.~De az nem jönne napvilágra
 49   2,  4 |                  hipertrofiának hívják, de úr nem vagy itt! Mert az
 50   2,  5 |              kulcsot, és zsebébe dugta.~De nem hat és hét óra közti
 51   2,  5 |             következmények előrelátása; de a magadsorsú ember nem úgy
 52   2,  5 |               kormányos, azután egy Rio de Janeiró-i fiatal kereskedő,
 53   2,  5 |               drága s hozzájárulhatlan. De bevágom az utadat. Engem
 54   2,  6 |                keresményedből semmit?~- De igen, uram! Már egyszer
 55   2,  6 |          segíthetek rajtad.~- Köszönöm! De előlegezni nem szeretek;
 56   2,  6 |               is lehetett volna fűteni; de mégis egész életrendszerét
 57   2,  6 |             idegen birtokos megfizetné; de mint realitás, mint százezreket
 58   2,  6 |                  Hol hever? Életrevaló, de élni nem tudó vállalatokban.
 59   2,  6 |       vállalatok, üzletkötések alatt.~- De hát hogy akarsz az én bányámból
 60   2,  6 |            Nagyszerű tervem van vele.~- De hisz maga az egész tárna
 61   2,  6 |                kétszázezer forintért.~- De nem válok meg semmi pénzért
 62   2,  6 |               így jogosultan nagyszerű. De éppen azért, mert nagyszerű
 63   2,  6 |                 azt mi jobban tudjuk.~- De legbüszkébb úr, annyi bizonyos,
 64   2,  6 |           birtokát elveszté, elpazarlá, de egyetlen egy folt földet,
 65   2,  6 |                  összetanítani, lassan, de biztosan terjeszkedni, kicsinyben
 66   2,  6 |            épület, gép, anyag, készlet, de nincs elég üzleti tőke.
 67   2,  6 |        feladatait ebben a kis keretben; de nem ismerem sem a nagy világpiacot,
 68   2,  6 |        meggyőzlek az ellenkezőről.~- No de hát tegyük fel, hogy minden
 69   2,  6 |                küldeni távolabb helyre, de a legkedvezőbb szakában
 70   2,  6 |      vasútvonalnak... kamatbiztosítást! De hisz az a legvilágosabb
 71   2,  7 |           felelt rá Iván egykedvűleg.~- De hát ne engedd annak a gazembernek,
 72   2,  7 |             bírok vele - szólt Félix. - De azt nem nézhetem, hogy ezt
 73   2,  7 |              mondta, hogy kereste őket, de nem bírt nyomukba találni.~
 74   2,  7 |            egész. Csak tréfált velem.~- De köszönöm az ilyen tréfát.
 75   2,  7 |                jobban üldözte, kínozta. De sok verést kaptam helyette!
 76   2,  7 |               miután az anyánk meghalt. De nem sokára a mostohánk is
 77   2,  7 |            nyitja keserves könyörgésre, de hangtalanul. Én mondtam
 78   2,  7 |                ez mindennap így lesz.~- De lányom - mond Félix -, nem
 79   2,  7 |           botoskákat a gyermek számára, de felét sem tudta elkölteni
 80   2,  7 |          úrnapján, mise előtt, hazudni. De mikor van egy eset, amelyben
 81   2,  7 |            egymásnak. A leány remegett, de mégis el volt szánva, hogy
 82   2,  7 |              nem iszom ez életben soha! De egyszer még iszom. Egyetlen
 83   2,  7 |                 egyszerű falusi hajlék; de elfut a másik úrral, ki
 84   2,  7 |            főkötőt, tisztességes nevet, de cifra házat, cifra ruhát!~
 85   2,  8 |            volna, eljegyezteték marquis de Calomirano egyetlen fiával,
 86   2,  8 |      hazavitetett, hogy férjhez menjen.~De óh, borzalom! Mikor meglátta
 87   2,  8 |                ájtatos képeken látható. De bajuszt magában, szakáll
 88   2,  8 |                 szakállas ábrázatokkal; de ugyan képzeljen magának
 89   2,  8 |               hogy a világból követelt, de a világot úgy, amilyen az
 90   2,  8 |      udvariasság ugyan a fotográftól -, de más ráncokat is mutat. Hajfodrozata
 91   2,  8 |               harmadik szobában alszik, de oly mélyen, hogy Theudelinda
 92   2,  8 |         bejárása a bondavári kastélyba.~De mit mondunk? Dehogy férfi!
 93   2,  8 |      megszavazzuk a dohánymonopóliumot, de magunk szűzdohányt szívunk;
 94   2,  8 |                a társalgószoba ajtaján; de a vékony „herein”-t csak
 95   2,  8 |              van már ilyenkor a grófnő, de öltözködik. Egyedül öltözik,
 96   2,  8 |           krajcárért a trafikában. Hja, de mi az a papok tubákjához
 97   2,  8 |               vutkihoz; ami a grand vin de Cliquot a „Preszburger mussirender”-
 98   2,  8 |          fenekéről jönne, megzendült a „de profundis”. Kísértetes,
 99   2,  8 |         Bizonyosan tudom, a fűzöld gros de Naples ruhám vettem magamra,
100   2,  8 |                képezték, közbe-közbe.~- De hát a kacaj, a viháncolás,
101   2,  8 |        sarkantyúcsontját tördeltetni.~- De ami legjobban háborított,
102   2,  8 |                 füst rájok ne ragadjon, de úgy éreztem, hogy az mégis
103   2,  8 |             szégyentől, mert igaz volt. De eltagadtam, azt mondtam,
104   2,  8 |                felügyelete alatt áll.~- De hát megengedi a grófnő e
105   2,  8 |                 emlékezik a fűzöld gros de Naples zubbonyomra, a pálmaszegélyzettel.~-
106   2,  8 |        legmelegebb van.~- Lehetetlen!~- De hiszen meggyőződhetik felőle
107   2,  8 |                pap már diadalmaskodott. De a grófnő, kinek túl érzékeny
108   2,  8 |                Nem pipafüstszag-e ez?~- De bizony az.~Most még egy
109   2,  9 |                 is bejöhet a kastélyba; de csak a földszintre, az emeletre
110   2,  9 |                grófnő is megjelent már, de nemigen evett semmit. A
111   2,  9 |               legalább pipázni lehetne! De ebben a kastélyban nem szabad.
112   2,  9 |         tisztelendő úr megirigylé tőle.~De nem soká tarthatott irigykedése;
113   2,  9 |            szemeiről egy szippantással; de rögtön elmúlt mind a két
114   2,  9 |                 vetve magára keresztet.~De úgy látszik, hogy a rossz
115   2,  9 |              Hiszen én mennék szívesen; de egyszerre úgy beleállt a
116   2,  9 |              mernénk közéjük lemenni.~- De ha nem bírom a lábaimat.~-
117   2,  9 |             nagybecsű terhét nyakába.~- De el ne ejtsen kend! - inté
118   2,  9 |               csak légvonat lett volna; de amint Mihály gazda három
119   2,  9 |                volt három lábnyi magas; de nagy idomtalan feje volt.~
120   2,  9 |                a boltozat visszhangját.~De Mihály gazdának sem kellett
121   2,  9 |            nyájasan. Arra menekülnének. De azt az utat meg a rácsajtó
122   2,  9 |               fájt már a papnak a lába! De úgy kigyógyult a köszvényből,
123   2,  9 |            eszébe. Ad vocem gyóntató!~- De mondja meg nekem a grófnő,
124   2,  9 |              megbocsát.~- Azt elhiszem. De attól tartok, hogy ön, hogy
125   2,  9 |             végigforgatva az albumot -, de hát mi jelentősége legyen
126   2,  9 |                 szívemet. Bolondság ez; de nekem valami azt súgja ezen
127   2,  9 |               Sőt igenis. Ez varázslat.~De mi bűnhődést találjon ki
128   2,  9 |                  gödölye” van rendelve; de a fotográfia is megjárja.
129   2,  9 |         régióiba, nem álomképpen többé, de valóban átvezetni képes,
130   2,  10|               felületesek voltak ugyan, de mindig sok szellemmel alkotva.
131   2,  10|            alatt állani, az mind tréfa; de most! most! a rettenetes
132   2,  10|             kellett volna elmulasztani, de biz az nem törődött vele
133   2,  10|                   Nappal borzadok tőle, de éjjel oly különös erővel
134   2,  10|                  Hová? Talán a pokolba? De néhány perc múlva visszanyerte
135   2,  10|                a szobaleány nyitná fel, de aki annyira félénk, hogy
136   2,  10|          nyíljanak meg a hívek ajtajai. De senki ne tudjon erről kettőnkön
137   2,  10|                 is csak a természettan, de nem a lélektan szabályai
138   2,  10|               az apát úr magas jelleme; de az idő is rövid hozzá, hogy
139   2,  10|              Pasziánsz játékhoz fogott, de az egyszer sem jött ki;
140   2,  10|                az ismeretes hang, halk, de szilárd szóval mondá az
141   2,  10|               Ön kívánta.~- Igaz, igaz! De úgy meg vagyok most zavarodva,
142   2,  10|                az antifóna:~„Date nobis de Cerevisia vestra; quia sitiunt
143   2,  10|                  Deus haustuum diceris,~De tua clementia~Potum in abundantia,~
144   2,  10|               meg a sírbolti jelenetet.~De minő jelenetet!~A sírbolt
145   2,  10|           mellett ültek és lakmároztak, de nem a grófnő ősapái és ősnénjei,
146   2,  10|                sorban hajadon termetén!~De nagyobb volt e keserűségnél
147   2,  10|                 ön ide. Nem rémületnek, de az Isten bölcsességét hirdetésnek
148   2,  10|        koponyának látása ne borzadályt, de ihletet költsön szíveinkben;
149   2,  10|             vissza, sietve jövök én is. De az oltáron is el kell oltanom
150   2,  10|               Magamért nem félek többé, de az ön életét féltem. Ha
151   2,  10|              luxuries szereti a luxust. De hogyan lehet ez ajtó nyitva?
152   2,  10|                 és magánkívül kiálta: - De hova meneküljek hát, ha
153   2,  10|                 rokonaim kicsúfolnak.~- De van egy bűvkör, amelyen
154   2,  10|                 csodákat mívelhetnének; de el vannak egymástól szakítva
155   2,  10|                Debrecen egészen magyar, de vallásfelekezeti kizárólagossága
156   2,  10| univerzálitástól; Szeged jó helyen van, de a kezdetlegesség stádiumában
157   2,  10|              hazai kultúra alkatrészei; de túlesik a Királyhágón s
158   2,  10|        Beutaztam mind az öt világrészt, de sehol a világon ehhez hasonló
159   2,  10|               ember siet pénzt keresni, de ha egyszer meggazdagodott,
160   2,  10|                 nemzetnek művészete is, de nem divat azt pártfogolni;
161   2,  10|          pártfogolni; van tudománya is, de nem tartozik a bontonhoz
162   2,  10|           foglalkozni; van irodalma is, de kevesen tudnak róla; vannak
163   2,  10|              van magas arisztokráciája, de azoknak a termei zárva vannak
164   2,  10|         törekvésnek találkozni lehetne. De ki nyissa meg termeit e
165   2,  10|                teljesítenék is örömest, de akiket az utóbbi évtized
166   2,  10|               az előkelő rang tartozik, de melyhez hozzászámítjuk az
167   2,  10|                 sok pénz.~- Sok, falun. De Pest olyan drága város,
168   2,  10|                 finánciákhoz nem értek, de vannak a pénzarisztokrata
169   2,  11|                hívatom tiszttartómat.~- De ki által?~A grófnőnek csak
170   2,  11|            kezdte verni az ablakokat.~- De hisz itt vannak a lovaim.~-
171   2,  11|              itten, s most sietve jő.~- De nem fogja neki senki kinyitni
172   2,  11|              akar itt? - kérdé a pap.~- De ön ki, és mit keres itt? -
173   2,  11|                  mormon vagy manicheus, de e percben igen nagy szükségünk
174   2,  11|        grófnőnek vagyok gyóntató atyja; de nem neki is.~- Jól van hát.
175   2,  11|               Kimegyek hozzá a terembe. De kérem, legyen ön is jelen.~-
176   2,  11|              utánuk.~- A tiszttartó is? De miért?~- Annak is megírja
177   2,  11|             megírja az okát a levélben; de én azt hiszem, hogy az csak
178   2,  11|                férfi bámulva nézett rá, de egyik sem szólt neki egy
179   2,  11|                   gondolá magában Iván, de nem szólt hozzá semmit.~
180   2,  11|              Iván:~- Ez már hát megvan, de már most miben fog a grófnő
181   2,  11|           láncon elmérgesült szelindek; de nem harapta meg.~Iván szépen
182   2,  11|               hogy a grófnő magtára ég; de hiszik, hogy rögtön el fogják
183   2,  11|           aminek titkát ember nem érti!~De még e szent borzadálynál
184   2,  11|               mikor megválik udvarától, de sajnálta tőle e búcsúszót: „
185   2,  11|                jó volt. A tej megjárta, de a kávé rettenetes!~Iván
186   2,  11|         forgácsait szoktuk vesztegetni, de nálam most az sincs.~- Én
187   2,  11|            hidegvért tüntetett volna.~- De magát a melltűt nem akarja
188   2,  12|           rakott komisz kötésű könyvek, de amiknek sarkain ötven évig
189   2,  12|               háznak első emeletén van, de már ott úri pompával és
190   2,  12|                hamut cigarette-jétől. - De hisz éppen azért lesz rá
191   2,  12|                 szép tehetségei vannak, de egészen ostoba. Gyönyörű
192   2,  12|          egészen ostoba. Gyönyörű hang, de nem tud énekelni; szenvedélyes
193   2,  12|             énekelni; szenvedélyes arc, de semmi mozgás; csupa érzés,
194   2,  12|              semmi mozgás; csupa érzés, de nem tud más nyelvet, mint
195   2,  12|            külvárosi színházak számára, de nem szerény háziasszonyokat
196   2,  12|                  akinek én parancsolok. De amellett úgy akarnám a dolgomat
197   2,  12|                  tudok egy ilyen módot, de csak egyetlen egyet - szólt
198   2,  12|               nem megy, kényszerítenék, de nem merik, nyomják és félnek
199   2,  12|               megéhezik, legyet eszik.” De hátha megelőzi őket valaki?
200   2,  13|               kémiai laboratóriumomnak? De hisz akkor minden tárnadirektort,
201   2,  13|              nem fiatal, sem nem tudós; de csak elhallgatott vele.~-
202   2,  13|             holnap haza kell utaznom.~- De abból semmi sem lesz. Nem
203   2,  13|                 kell fosztanom magamat, de mulaszthatatlan dolgaim
204   2,  13|                heterogén találkozást.~- De miután én sem nem hegedülök,
205   2,  13|               értjük, nagyra becsüljük. De nem asszonyoknak való. De
206   2,  13|               De nem asszonyoknak való. De tud ön valami mást. Fog
207   2,  13|            Ivánon volt a sor kacagni.~- De főtisztelendő úr, ilyen
208   2,  13|              hogy egy idegen születésű, de Magyarországért rajongó
209   2,  13|              tökéletesen ért franciául, de csak ha nyomtatva látja.~
210   2,  13|                 még nem olyan nagy baj. De a téma!~Emberek, akiket
211   2,  13|                Legfeljebb Guidó gróf?” „De én ugyan nem megyek!” Az
212   2,  13|               verseit. Zseniális ember, de saját kádenciáin kívül semmit
213   2,  13|            grófot, mint a csörgőkígyót.~De akik a „japáni expedíció”-
214   2,  13|      ideálszépség. Már egyszer mondtuk, de nem győzzük eléggé ismételni.
215   2,  13|                hogy a szépség: hatalom!~De hát miért vetnek olyan fagyos
216   2,  13|                 tagjai mind jól tudják. De a lateiner világ nem tudja.
217   2,  13|                 a societé minden tagja; de az olyan jól meg tudja őrizni
218   2,  13|                Egymás közt közlékenyek, de az idegen előtt „know-nothing”
219   2,  13|             egyebet, mint fokhagymát.”~„De ma talán csak nem?”~„Végül
220   2,  13|              olvasóállvány háta mögött; de nem szabad hozzányúlni,
221   2,  13|               Iván kissé elfogult volt, de nem volt sem méla, sem zavarult.~-
222   2,  13|              elvisz, ahol még nem volt; de amidőn nagyon sok ember
223   2,  14|                 azt tudjuk, hogy „van”.~De azt, hogy „van”, már bizonyosan
224   2,  14|              támadni a jéghegyeken túl.~De ez csak sejtelem. Az éjsarki
225   2,  14|               ez a hajó beszélni tudna!~De valamit mégis tudott beszélni.~
226   2,  14|            ápolás alá vették a hajósok, de nem evett semmit. Harminc
227   2,  14|             újabb hasonló hüllőt hozva, de már a kis madár akkor megszűnt
228   2,  14|              meleg égaljnak kell lenni!~De hát mi adja annak az égnek
229   2,  14|               mélyen oda voltak fagyva, de gondoskodtak egyébről. Hoztak
230   2,  14|                amelyen állnak, még jég, de ami előttük terül, az a
231   2,  14|            látványt, mely után vágytak, de melyet képzelni sem tudtak.~
232   2,  14|             mely a jégsziklákat lassan, de folyton hátrálni kényszeríti.
233   2,  14|                 világ van és meleg táj!~De hát miért nem szálltak dereglyéikkel
234   2,  14|          pihenni a látkör alá éjfélben; de oly magasra sohasem jő fel,
235   2,  14|                tünemény, miként a hold; de nem teremtő lelke a világnak,
236   2,  14|                  hogy az bekövetkezzék, de bekövetkeznie kell! Hiszen
237   2,  14|            napsugárban megég a gyémánt, de a delej tüzében születik
238   2,  14|               olyanok. Termete kicsiny, de karcsú, ideges, erőteljes.
239   2,  14|        nyelvidom ne fejlődött volna ki, de van valamennyiben valami
240   2,  14|              Ezt már Franklin is tudta.~De ők már kitanulták, hogy
241   2,  14|             kormányától az éjsark népe.~De hát ha adót nem vesz a kormány,
242   2,  14|              férfiakat sóvárokká tegye. De koldusok sincsenek. Milliomos
243   2,  14|          legyenek? Hát ők építkeznek-e?~De még hogyan! A mi óvilági
244   2,  14|                Írnak is, nyomtatnak is. De már azon rég túl vannak,
245   2,  14|              azokat eljátsszák? Vannak, de a színészek maguk a költők,
246   2,  14|             Talán dalművészetük is van? De még milyen! Énekeseik hangterjedelme
247   2,  14|               éjsark alatt nincsen pap.~De hiszen maga a föld teszi
248   2,  14|                 nemcsak eget és földet, de mindent, ami a kettő közt
249   2,  14|             csendesen, ha olaja elfogy.~De hogyha olyan soká élnek
250   2,  14|          katasztrófa a mamutok világát; de oda mi nem vagyunk képesek
251   2,  14|         kiáltsátok uraim és úrhölgyeim!~De hát ha olyan nagyon ismernek
252   2,  14|               tűz sem ad meleget többé.~De ugyanazon mértékben, melyben
253   2,  15|                 is nemes csoportozatot.~De ami mindenki ajkáról egy
254   2,  15|                volt egyszer egy Ximene, de nálunk erre nem keresztelnek.~
255   2,  15|          mindent, mint ahogy ön leírta. De szeretnék még többet is
256   2,  15|                 erővel tudnak szeretni, de az náluk nem erény, a delej
257   2,  15|             delej okozza azt. Elhiszem. De már most a delejnek két
258   2,  15|               ha találó szúrást kapott, de vissza is adja, mihelyt
259   2,  15|               akkor a szakálluk is kék; de akkor nem igaz, hogy ki-ki
260   2,  15|              mindég feleséget keresett, de sohasem jutott el a negociált
261   2,  15|             szólt nevetve a kapitány -, de elviselem a karambolt, amire
262   2,  15|               így nincsen turf.~- Igen, de ebben megint az a jó, hogy
263   2,  15|         elhagyogatott abban a házban.~- De nekem mégsem tetszik az
264   2,  15|              Még őszentsége a pápa sem.~De már erre kitört a kacagás
265   2,  15|              hazaviszünk s lefektetünk. De már megbocsáss, kedves barátom,
266   2,  15|               értékedet - szólt Iván -, de tudtomra egyedül a „skíz”
267   2,  15|                is nyerhet - véletlenül. De ennél kombinálva van mindaz,
268   2,  15|           sóhajta fel az apát úr.~- No, de elválás előtt még igyunk
269   2,  15|                tartozott nekünk a sors; de magyar cotillont! Már az,
270   2,  15|             szóltam volna önhöz többet, de megbántáson kezdte, s ezt
271   2,  15|             általa a pálcalóra.~- Igen. De nem szemében magasztalja
272   2,  15|                fejére odalenn kő esik!” De hát miért lakik ön ott a
273   2,  15|        eszményiségétől meg van fosztva. De a földbúvár heroizmusát
274   2,  15|         Abyssiniában, sem a pólusoknál, de egy új világ áll ön előtt,
275   2,  15|          független nő.~- Nem független, de uralkodó.~- Ki fölött?~-
276   2,  15|            nevetni villámló haragjának; de jó válasz volt rá. A grófnő
277   2,  15|              Angela nem mondott többet, de ebből divinálni lehetett
278   2,  15|                 nem nevetnek: dicsérik; de a dicséret módjáról észreveszi,
279   2,  15|           bántja senki, meg nem sértik; de bizonyos mondhatlan tréfálkozási
280   2,  15|               be. Tökéletlenül énekelt, de hangja csodálkozást gerjesztett.
281   2,  16|                megmondani, hallgatott - de mást, mint a való, nem mondott
282   2,  16|                legyen itt?~- Nem bánom. De minden durvaság nélkül.~-
283   2,  16|               az emberre nem haragszom, de terhemre van. Egy ujjal
284   2,  16|            tegyetek vele, amit akartok. De vigyázzatok rá! Ennek az
285   2,  16|                 párbajt nemcsak bűnnek, de még többnek: hibának tartom
286   2,  16|         vesztesnek, az ég bemocskolása. De a fegyveres igazságtétel
287   2,  16|            igaztalanul dönti el a pert, de a törvény, amelyet respektálva
288   2,  16|                teóriában, édes barátom; de kérlek, csak tedd magadat
289   2,  16|               Ivánra tekintve kérdezé: „De hát mind igaz ez?”~Iván
290   2,  16|               lesz sértve a barátság.~- De hozzáteszi a néphit - mondá
291   2,  16|                szabad afelől beszélnem, de a helyzet olyan, hogy nem
292   2,  16|               azt fogja mondani, hogy: „De ő tudja, hogy te valakinek
293   2,  16|                  lovagias” szempontból, de rettenetesen eltérő a filozóf
294   2,  16|                 egyezünk meg felőlük.~- De, Istenem, én nem akarom,
295   2,  16|                 már nemcsak a vendégek, de maga Theudelinda grófnő
296   2,  16|                 meg nem is. Megtörtént, de nem egészen.~- No, erről
297   2,  16|                párbaj, mely megtörtént, de nem egészen. Nekem is új
298   2,  16|          odamentünk, hogy csitítgassuk, de dühös volt. Ő nem engedi
299   2,  16|                 a kihívott elfogadta.~- De hisz az őrültség volt tőletek! -
300   2,  16|               harc - biztatá őt Ödön.~- De tinektek nem volt jogotok
301   2,  17|               te bölcs, te tudós ember, de nagy bolond vagy te a világon!
302   2,  17|                kapott érdemrendeket is, de azokat nem szabad viselni,
303   2,  17|                 Keresett már sok pénzt, de nem szabad ám elkölteni,
304   2,  17|                sok millióval indul meg, de a hely, ahol a telep van,
305   2,  17|       Theudelinda grófnő már átengedte, de az ő engedélye nélkül a
306   2,  17|                 művésznő válnék belőle. De amint a proszcénium lámpái
307   2,  17|                  arcvonása mozdulatlan: de aki műértő, az megtalálja,
308   2,  17|           szeretni soha. Legyen boldog! De hogy hanyatt-homlok belerohanjon
309   2,  17|               meg, aki hidegvérrel bír; de szív volt benne, s a szívnek
310   2,  17|               annak, hogy békülni akar. De ő a herceg helyzetében legalább
311   2,  17|              mindennel ellátja Evelina, de nem érzi jól magát, hacsak
312   2,  18|               nem volt egészen korrekt; de bizonyos időkben minden
313   2,  18|         herkulesi izmokat tüntetett ki; de Iván is izmosnak, idegerősnek
314   2,  18|               Nem volt rajta annyi hús, de csontos, inas, hosszú karokat
315   2,  19|       hitetlenség tagadó felkiáltása.~- De igen - tüzelt az ifjú gróf. -
316   2,  19|        Kérdezzétek meg csak Salistát.~- De hát akkor hol van Iván?~-
317   2,  19|              Eduárd báró zsebébe nyúlt, de mielőtt kihúzta volna a
318   2,  19|                bele. Eddig csak tudtam, de most már nem tudom, hogy
319   2,  19|              kézzel Ivánnak a karját.~- De biz abból semmi sem lesz,
320   2,  19|               most közülünk megszökjél. De ilyen jó cimborát ily könnyen
321   2,  19|            bajtárs, a megtiszteltetést. De nem való vagyok én „Barataria
322   2,  19|             kedélyállapotban találta.~- De ki volt közülünk - tört
323   2,  19|                 véleményét Géza gróf.~- De barátim, rájön ez az ember
324   2,  19|             innen! - szólt Ödön gróf. - De hát szép húgom kívánta,
325   2,  19|                    szólt István gróf -, de én még mást is előre látok:
326   2,  19|                 néz húszmillió örökség. De ha a mennyei hatalom még
327   2,  19|                van úgy élni, úgy tenni. De nekem nincs. Más világhoz
328   2,  19|            elvész, és hogy így vész el; de nem tudta más, hagytuk versenyezni
329   2,  19|                 őket mindez boldogítja; de nekem meg kellene őrülnöm
330   2,  19|               gúnyoltak szemtől szembe; de kényszerítve voltam rá,
331   2,  20|                  nem lehetne megítélni; de Angela nem szeret senkit.
332   2,  20|              nem szeretik gyermekeiket, de a nagyapák unokáikat mindig.
333   2,  20|                 hallgatott volna.~* * *~De hát miért volt e makacsság
334   2,  21|              megéri azt. Még többet is. De ki tud felőle? Ki hiszi
335   2,  21|                  hogy: „nál” van ugyan, de „tól” nem jön az áldás.~
336   2,  21|             anthracotherium mit vétett? De madárról szó sincs!~Végre,
337   2,  21|                széndarab nem barnaszén, de a legtisztább feketeszén,
338   2,  21|           nyolcszázhúsz millió forint!”~De hát itt van az a sok pénz
339   2,  22|                a nautikai kísérleteket. De fogad is szót az ilyen rossz
340   2,  22|                 kellett menni valahová, de hogy hová és miképpen? az
341   2,  22|          eleinte majd kiverte a házból, de később csak megesett rajta
342   2,  22|            hallják! Hát akasszanak fel! De kimegyek a piac közepére
343   2,  22|                kerekei. Ez még hagyján. De még más gonoszságot is kitalált.
344   2,  22|        öngyilkosság a zongoraművésznek! De még ez sem minden. A tilinkószóra
345   2,  22|            emiatt Árpád urat erélyesen. De soha sem sikerült nyomára
346   2,  22|              bosszantotta a szomszédot. De még inkább a napestig hangzó
347   2,  22|                   A pénz a legkevesebb. De szükségem van tekintélyes
348   2,  22|                   Nagy megtiszteltetés. De miféle terhek járnak előtte?~-
349   2,  22|                 szó, csak aláírásról.~- De kedves öcsém, azért, ha
350   2,  22|                veszt vele semmit.~- Hm! De hát mi szüksége van uramöcsémnek
351   2,  22|                 Aláírom a részvényeket. De nekem egy se maradjon a
352   2,  22|             alatt azt az összeget! Ejh, de csak igazságtalan a sors!~
353   2,  22|             húszezer kemény forintokat!~De már ugyan nem volna becsületes
354   2,  22|             thesi már magában sem szép; de másnak lopni, hisz az már
355   2,  22|         Urambátyám talán csak tréfál?~- De nem tréfálok bizony! Talán
356   2,  22|                 felindultnak látszék.~- De urambátyám! Hiszen így egyeztünk
357   2,  22|              átvenni az ezer részvényt, de én nem adtam uramöcsémnek
358   2,  22|                tőlem tanulni valamit?~- De urambátyám! - pattogott
359   2,  22|               egy felet sem.~- Jól van; de akkor le kell fizetni az
360   2,  22|          Lefizetem. Lefizetem szépen.~- De az egészet.~- Ne tessék
361   2,  22|                ami nagy feltűnést okoz, de hát hadd okozzon!~Mikor
362   2,  22|             hogy nem jövedelmez semmit, de nem is árt neki semmi veszedelem.
363   2,  22|             adnak mást, csak papirost.~„De ne tegyetek szemrehányást,
364   2,  22|         elindulnak egy biztos utazásra, de ez útban nincsen tenger,
365   2,  22|                időkre boldoggá tette.~- De hát ha még holnaputánig
366   2,  22|       veszekedni látszó felek ajkairól.~De még jobban megragadta figyelmét
367   2,  22|               uramat a szent hajlékból, de a kalapját így is összetörték,
368   2,  22|           Kaulman-büróban megtudtam. No de nem szabad szólnom.~- Hát
369   2,  22|                falnak dűlt bámulatában. De azután csak magához tért.
370   2,  22|             hallja! No! Nem nagy baj!~- De nem ám! Estére harmincötön
371   2,  22|           csókoljon kezet. Nem engedem.~De megengedte.~- De el ne csaklizza
372   2,  22|               engedem.~De megengedte.~- De el ne csaklizza azt a részvényt!
373   2,  22|             fogom maga helyett fizetni. De ne csókoljon mindenért kezet.
374   2,  22|         sorbacsókolta Csanta uramnak.~- De csak arra kérem - esedezett
375   2,  23|          ígérnek, mint amit Iván fizet.~De bizony maga Rauné úr is
376   2,  23|          ajándékokat nem oszthat ugyan, de tudathatja vele, milyen
377   2,  23|                mondják az emberek: „Ah, de felvitte Isten a dolgát!
378   2,  23|                felvitte Isten a dolgát! De jó szíve van! De megismeri
379   2,  23|                dolgát! De jó szíve van! De megismeri szegény barátait
380   2,  23|               akkor?~Kiüríté a poharat, de attól sem tudta azt meg
381   2,  23|              hálátlanul fizető telepét.~De maradt e nagy leveretés
382   2,  24|           felesküdött, zsebét megtömte, de az állameszméért nem tett
383   2,  24|               igyekeznek valamit tenni, de nem lehet; tolnák előre
384   2,  24|                  tolnák előre a dolgot, de ha nem megy.~A posztóviselő
385   2,  24|      tanácskozás foly, nem értik ugyan, de ezzel azon megbecsülhetetlen
386   2,  24|              nem hoztak ugyan magukkal, de éppen ezen paradicsomi egyszerűségük
387   2,  24|                dobolják ki a nép előtt; de az ő templomában kurrensek
388   2,  24|            ellentmondásra talált volna, de pap volt: előkelő pap. Annak
389   2,  24|                 nem viszi őket a jégre.~De azért mégis lelkére köték
390   2,  24|                 amiket sohasem mondtak.~De végigvárták az egész ülést.
391   2,  24|                olasz staggione tartott; de amint annak vége lesz, kilátásba
392   2,  24|              van, mikor a pataknál mos; de az akkor dolgozik. Ki néz
393   2,  24|        lábszárak a feltűzött ruha alól; de a leánynak nem volta akkor
394   2,  24|               Egy szép asszonyságnál.~- De hát mire valók vagyunk mi
395   2,  25|            üvegvederben, aranyhalakkal.~De egy tekintésre meg sem látta
396   2,  25|      aranykeresztes apát úrral az élén.~De ami a csodálkozását mindenkinek
397   2,  25|              Szaffrán évődött magában. „De hát mi vagy te? Tegnap este
398   2,  25|                 irányadó excellenciája.~De már erre felütötte a fejét
399   2,  25|           felütötte a fejét a herceg.~- De hát hogy kerül önhöz ez
400   2,  25|          forgatják, szabad ugyan bírni, de nem szabad azt elárulni.
401   2,  25|            inkább maga jön el hozzám.~- De hát mit akar ön e kihallgatással?~-
402   2,  25|          háromszor ki voltunk hirdetve. De hát nem kellett volna bántanod
403   2,  25|                végigveri, az a felelet; de hogy lehet egy ilyen úri
404   2,  25|                 hogy nincs igaza.~- No, de ezen már túl vagyunk! -
405   2,  25|                kérdésre?~- Nem egészen. De magam is keresek a művészetemmel.
406   2,  25|                 magára az asszonyember; de hátha ez a fővárosi csőcselék
407   2,  25|                 is fel kell kötözködni. De hát a „munka tisztesség!”~
408   2,  25|                volna benne lehetetlen?”~De nem tudta, hogyan kezdjen
409   2,  25|              készíteni és az ő számára?~De vajon hogy kezd hozzá? Hiszen
410   2,  26|               részletfizetés kiírásánál de bizony nem fizet be többet.
411   2,  26|                herceg lármázott ellene, de senki sem hallgatott rá.~* * *~
412   2,  27|                neki, hogy akárkit mást, de engem soha el ne fogadjon.~
413   2,  27|               mert mindig tiszteltelek.~De vigyázz rá, mert ha egyszer
414   2,  27|              állam felemelése céljából.~De hozsánnával fogadja azt
415   2,  27|            nemcsak az ő csekélységével, de a porosz kőszénnel s az
416   2,  27|          osztalékot ki kellene fizetni, de sem szénnek, sem vasnak
417   2,  27|               rajta ötvenezer forintot, de elveszem a szomszédnak a
418   2,  27|                 vagy előbb, vagy utóbb, de el kell pusztulniok.~Iván
419   2,  27|              állam fizetne valaki adót, de még az állam pótolja ki,
420   2,  28|                hogy elfeledtesse magát.~De miért teszi ezt?~Másnap
421   2,  28|              dobott koszorúig, mindent, de mindent Tibald nagyapó kezei
422   2,  29|             mellett, csak fenyegetőzik; de merni nem tud többé.~Elveszett
423   2,  29|            Szaffrán megtartá fogadását.~De arra is emlékezett, hogy
424   2,  29|                 hadd igyék! Az ő dolga.~De minek jön ide, Iván telepére,
425   2,  29|             szava nem melegít: hagyján; de mikor már a munka nem ízlik,
426   2,  29|               pálinkát ez életben soha. De még egyszer iszom. Amikor
427   2,  29|            módon, és mi által hal meg?”~De hát mi bajom nekem a te
428   2,  29|              eltemetve minden? Vagy él, de meg van némulva minden ember,
429   2,  29|             csak amelyik összeomlott?~- De a keleti tárna is összeomlott!
430   2,  29|              Majd életre hozzuk őket.~- De azért nem hiszem, hogy ön
431   2,  29|             vissza csendesen a kötelet; de csendesen, hogy ha el találtam
432   2,  29|          leesett zárkövére támaszkodva, de már azt átlépni nincs ereje;
433   2,  29|                 nehéz küzdelem volt az, de lehetséges.~Iván felosztotta
434   2,  29|          közepette tudta meg a rémhírt. De ugyan dühös is volt.~Odajött
435   2,  29|            lehetett találni halottakat; de az még mind nem adta ki
436   2,  29|              többen.~Még mindannyi élt! De minő élet! Kiaszva az éhségtől
437   2,  29|                sem bírta már felnyitni; de Iván úgy találta, hogy még
438   2,  29|            tehát meg voltak szabadítva.~De még ezzel nem volt bevégezve
439   2,  29|           megbarnítva az izzó lemeztől, de meg nem égve.~E bankjegy
440   2,  29|           éltető lég: a többi halálgőz.~De már a bányagáztól nem félnek.
441   2,  29|            tetemeit rakják a hordágyra.~De van egy másik szellem, aki
442   2,  30|                 Ma mind a hatvan „agent de change” rekedtté kiabálja
443   2,  30|           coulissier-k serege, az agent de change-ok messziről mutogatják
444   2,  30|          tanúját. Ma elállják a passage de l’Opéra átjáratait a tömegek,
445   2,  30|               szégyenlenek közel jönni, de nem szégyenlenek játszani,
446   2,  30|                 a veszély elhárítására, de gyorsan.~Mit?~Csak a nagy
447   2,  30|                 számba sem jönne többé.~De hogyan elhallgattatni az
448   2,  31|            Mintha csak híva lett volna. De hát hogy akadt rám?~- No
449   2,  31|              ötszáz frank szabott ár.~- De hátha jótékony célról van
450   2,  31|                   Én abból nem eszem.~- De hát miért nem?~- Miért?
451   2,  31|                 azután nevetett ő is.~- De hát beszéljen arról, hallott
452   2,  31|             igen nagy művésznő volna.~- De mit ért ön az ördögök alatt?~-
453   2,  31|                  Ez nagyságtok titka.~- De nem igaz! - heveskedék Evelina. -
454   2,  32|   konvulzionerek ezt a bonmot-t írták:~„De par le Roi, défense ŕ Dieu,~
455   2,  32|                 le Roi, défense ŕ Dieu,~De faire miracle en ce lieu.”~(
456   2,  32|               kölyöknek a zongoraszáma, de nem akar eljönni!~- Hát
457   2,  32|                 én „Stabat Mater”-emet. De nem hallgatott rám. Meg
458   2,  32|                   No én rá fogom venni. De mit kapok érte? - erőlteté
459   2,  32|               kiálta Evelina örömmel.~- De a meghívás névre szól s
460   2,  32|              ezért még lehetne perelni. De most jön a nagyobbik baj.
461   2,  32|              arcára figyelve:~- Az nem! De a részvénytárna egészen.
462   2,  32|                 tárnatüzet elolthatják, de mostanra elégséges fegyver
463   2,  33|                a herceg. - Megegyezünk! De hallja ön már most az én
464   2,  33|                 teszek ön ellen semmit, de nem is írok alá semmit.
465   2,  33|           második napon sem bántom önt, de nem is segítem elő. A harmadik
466   2,  33|              önnek a legjobb barátja.~- De miért nem az első napon?~-
467   2,  33|                 kötést végrehajtatja.~- De uram! - kiálta fel Kaulman,
468   2,  33|         országra. Rég elfeledtem volna. De üldözöm, mert elárulták
469   2,  33|              tessék sírni vagy kacagni, de csak ne az én szobámban.~ ~
470   2,  34|               igen rosszul énekeltem.~- De legalább a koszorúk hajítójáért
471   2,  34|                előtte nyitva a házam.~- De az én házam csukva.~- Már
472   2,  34|              Azt, hogy „ez” még az öné, de én: „Dirmák Éva demoiselle”
473   2,  35|            élelmét a földből kikeresni, de mégis elrepül. Bokrot keres.
474   2,  35|               hamar meg van nála írva a de cheance akta. Furcsa konstitucionális
475   2,  35|             uraságoknak, hogy köszönöm, de az anyám otthon paszulyt
476   2,  35|                ajtaja is rögtön nyílik, de csak annyi rést engedve,
477   2,  35|                 volt!~- Azt nem adom.~- De ha virág volt!~- Nem adom
478   2,  35|            nagyon szívesen látta volna.~De ez a bevezetés egészen szerencsétlenné
479   2,  35|            Csaknem sírva menté magát.~- De kérem, hisz nem én hajigáltatom
480   2,  35|             szólt elszomorodva.~- Ühüm! De ez nem annyit tesz, hogy „
481   2,  35|                ott Apollónak felkentje, de a lovak, mik kocsiját húzzák,
482   2,  35|             Szép asszonyom! Önből soha, de soha nem lesz művésznő.
483   2,  35|              játszik három ember előtt, de amint a proszcénium lámpásait
484   2,  35|                 a módja az udvarlásnak. De próbálja ön meg egyszer
485   2,  35|           követeléssel: „Most ne nekem, de értem tapsoljatok!”, majd
486   2,  35|               szédítse hiú ábrándokkal; de szánta benne a játszótárst,
487   2,  35|                  mikor eltávozni látta.~De hát miért jött éppen akkor,
488   2,  36|                sok igazat mondott neki, de egyben mégse legyen neki
489   2,  36|             garasos pohár nem vagyok!”, de az álom végre is elnyomta,
490   2,  36|                 még látja az embereket, de már azok nem látják őtet.~
491   2,  36|               őtet.~Még jár, még halad, de már teste és lelke két külön
492   2,  36|                  s azt fogja kérdezni: „De hát ki fizet meg nekem azért,
493   2,  36|               mondott, az rideg való.~- De uram, ez lehetetlen! Hisz
494   2,  36|            Arról is értesítve vagyok.~- De maga ez a substratum is
495   2,  36|                   Azt ön hát mit bánja? De egyidejűleg megbukott az
496   2,  36|         ragyogtak mellette: nem víztől, de tűztől.~- Nem „csak” ezért
497   2,  36|                megvette ön, vitesse el! De szállásom még az enyim.
498   2,  36|                Ez könnyen van kimondva. De gondolja meg, mi vár önre,
499   2,  36|          asszony holttestét feltalálja.~De úgy látszik, a szép asszony
500   2,  37|           mindig feljebb akartak menni.~De már Csanta uram mégis megelégelte