Rész,  Fejezet

 1   2,  7 |           karját megfogom, kiáltsd rám e szót: „doktor úr!”~Azzal
 2   2,  7 |           megverlek - kiáltá aztán rám -, ha még egyet szólsz!”
 3   2,  7 |          Péter pedig megharagudott rám érte, hogy nem hagytam őt
 4   2,  8 |        pipát, s még akkor is fújta rám a füstöt. Arra elfutottam
 5   2,  10|       értek.~- Az a legborzasztóbb rám nézve mindig, amíg a könyvtáron
 6   2,  10|       grófnő elragadtatással.~- Ha rám bízza a grófnő, akár a kész
 7   2,  13|     elszállítását bízza ön egészen rám. A grófnő magánkívül lesz
 8   2,  16|      vannak. „Ça mord!”~- Azt bízd rám!~Vacsora felett szándékosan
 9   2,  17| spekulációval a levegő. Látod, már rám is elragadt! Tudasd velem,
10   2,  20|          az én leányom. Nézzen fel rám, Evelina! Mosolyogjon rám!
11   2,  20|          rám, Evelina! Mosolyogjon rám! Ön még gyermek, tehát legyen
12   2,  20|          még gyermek, tehát legyen rám nézve gyermek. Én önnek
13   2,  25|        ámulót. - Hát haragszol még rám, Péter? No látod, ne haragudjál.
14   2,  31|           volna. De hát hogy akadt rám?~- No ugyan nagy mesterség
15   2,  32|            emet. De nem hallgatott rám. Meg van bolondulva. Eretnek
16   2,  35|              No, hát ne haragudjék rám! Mondja már, hogy üljek
17   2,  39|           asszonyt, aki jobban tud rám vigyázni?~- Hát bizony!
18   2,  44|      visszatérek oda, ahol nem vár rám senki.~Iván visszahívta