Rész,  Fejezet

 1   2,  5 |      fedték szeme elől.~„Milyen bolond ez!”~Aztán lakába tért.
 2   2,  6 |      magamnak hízelkednem, hogy bolond vagyok.~Félix nagyot kacagott
 3   2,  15|         ami szerencse, vakeset, bolond véletlen: azzal, ami számítás,
 4   2,  15|       mi volt valaha ebben a mi bolond időnkben!~A legelső rókahajszában,
 5   2,  17|         te tudós ember, de nagy bolond vagy te a világon! Hogy
 6   2,  17|     vagy a világon a legnagyobb bolond, aki valaha regényt íratott
 7   2,  17|       róla ítéletet hozni, hogy bolond volt-e, vagy bölcs volt,
 8   2,  17|       azután mire való ez a sok bolond szerep, ha sohasem jön színpadra?~
 9   2,  22|     saját maga kövesse el!~„Hát bolond vagyok én, hogy másnak lopjak!”~
10   2,  22|      nem tréfálok bizony! Talán bolond vagyok csak egy részvényt
11   2,  22|        felkelt, felöltözködött.~Bolond szerencse ez! Az embernek
12   2,  26| széttépte és vállat vont.~- Ezt bolond nélkül is tudom.~A mai bizottmányi
13   2,  29|   harmadik embert halottan, aki bolond fejjel a romok közé rohant.~-
14   2,  30|  Evelinát fogadta be.~- Különös bolond! S az asszony pedig ki nem
15   2,  31|    frankon alul.~- Óh maga nagy bolond! Hogy engem megkapott tizenkét
16   2,  31|    hivatal.~- Menjen! Maga nagy bolond! Hát miért tart engem apáca-fejedelemnőnek?~-
17   2,  36|       bűnösebb kezekben?~Hogy a bolond szerencse csak addig tart,
18   2,  39|       is. No, ne nevess hát, te bolond fiú! Ha tíz forintot ér