Rész,  Fejezet

 1   2,  5 |       gyermekeim lennének, elmúlnék tőlem az iszonyat a gyermekek
 2   2,  7 |      magában: „Vajon mit vehetne el tőlem, ami az enyém? A tárnámat
 3   2,  8 |   csipkedést, gyanúsítást se várjon tőlem senki. Mahók plébános úr
 4   2,  9 |             műárusnak rendelete van tőlem, valahol csak egy sima arcú
 5   2,  12|         örökösök sohasem fogják azt tőlem kiváltani tudni.~- Kivéve,
 6   2,  19|             nem hisznek. Azt kérdik tőlem, hogy hol van hát Iván,
 7   2,  20|            Uram! Fogadja ez emléket tőlem ma, születésnapjára. Az
 8   2,  20|              ne vonja vissza e szót tőlem! Nincs nálamnál árvább teremtés
 9   2,  22|             írást, hogy ön tartozik tőlem al pari átvenni az ezer
10   2,  22|       ugyebár, uramöcsém, még lehet tőlem tanulni valamit?~- De urambátyám! -
11   2,  28|        önnek?~- Látom.~- Tehát csak tőlem akar ön szabadulni?~- Igen,
12   2,  32|             Itt ám! Most szaladt el tőlem. A futóbolond. Pedig olyan
13   2,  32|          ezt megteszi, akkor kérjen tőlem akármit!~Az asszonynak oly
14   2,  32| megmondhatja ön Kaulman úrnak, hogy tőlem hallotta. Én adtam neki
15   2,  35|       Különben azt hiszem, hogy fél tőlem. Lássa, azt vártam, hogy
16   2,  37|        bondavári részvényt tartozik tőlem átvenni al pari, bármikor.
17   2,  37|      beletakarózom egészen. Eshetik tőlem a jeges zegernye zápor;