Rész,  Fejezet

501   2,  42|             úgy kell önnek dolgoznia, mint ahogy én dolgozom.~- Jól
502   2,  42|           utánunk húzódik, éppen úgy, mint a tengerben a búvároknál.
503   2,  42|          Kissé melegebben kapjuk azt, mint idefenn, s a vulkanizált
504   2,  42|               sima volt mind a kettő, mint az acéltükör. Rézsút repedt
505   2,  42|         leeresztett csövek egyszerre, mint a kiszabaduló kígyó, előretekergőztek.~-
506   2,  42|               vissza!~És felemelé őt, mint mikor a tengerbe süllyedező
507   2,  42|             képzelő tehetség kellene, mint az enyém.~Iván úgy lett
508   2,  42|              Iván úgy lett bemutatva, mint egy Antiprométeusz, egy
509   2,  42|           után átreng a légen, de nem mint a harangzúgás folyvást enyészetesen,
510   2,  42|               üregeiben tompa dörgés, mint az égzengés visszhangja,
511   2,  43|             Hát nem szebb világ-e ez, mint a mamutok világa volt?!~
512   2,  43|            világot, amelyben a kőszén mint szálfa zöldült, s az őselefánt
513   2,  43|               zöldült, s az őselefánt mint király uralgott, s más kezével
514   2,  44|              az arcához tapadó krepon mint egy szobrot, takarta vonásait.~
515   2,  44|           nagy tölgyfaasztalra.~Iván, mint a szobor, mozdulatlanul
516   2,  44|             de hideg volt és nyugodt. Mint akkor, midőn a vágott erdőben
517   2,  44|               csókkal ne érintse azt, mint megállhatta akkor! Pedig
518   2,  44|               nehezteltek volna érte, mint nem neheztelének most.~Amint
519   2,  45|              mely megszokja a munkát, mint élvezetet, s nem mint sanyarú
520   2,  45|         munkát, mint élvezetet, s nem mint sanyarú izzadást, az a nép
521   2,  45|               kísérve egy ifjú leány, mint a bondavári tárnában. Minden
522   2,  46|          rajta a munka elleni panasz, mint sok asszonyfélén, akinek
523   2,  46|              az most is olyan tiszta, mint akkor volt. Csak egy sor
524   2,  46|           Inkább hirtelenkezű legyen, mint hirtelensíró „mécses cserép”.
525   2,  46|          olyan búsongó, melankolikus, mint a tót dallamok szoktak lenni,
526   2,  46|              olyan piros, sárga lett, mint a viasz; szemei az imént
527   2,  46|             ragyogók, merevek lettek, mint a kő; termete, a múlt pillanatban
528   2,  46|            múlt pillanatban ruganyos, mint a fakadó rózsa, lankadt
529   2,  46|           fakadó rózsa, lankadt lett, mint lehullt rózsalevél.~Iván