| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] emlosök 1 emporium 1 en 7 én 507 endori 1 ének 4 énekel 6 | Frequency [« »] 556 ha 529 mint 519 már 507 én 464 iván 464 ki 438 grófno | Jókai Mór Fekete gyémántok IntraText - Concordances én |
Rész, Fejezet
1 1 | hasadékaiból, az azt mondja: „Az én nevemet ne kérdd! Én vagyok 2 1 | Az én nevemet ne kérdd! Én vagyok az Isten!”~A gránit 3 2, 4 | mondá neki:~- Gyermekem! Én elhatároztam magamban, hogy 4 2, 4 | jó erkölcsű leány vagy. Én azokat szeretem megjutalmazni, 5 2, 4 | kétszeres napibért kapsz.~- De én nem veszem azt el! - felelé 6 2, 4 | azt fogja mondani, hogy én önnek szeretője vagyok, 7 2, 4 | szeretője vagyok, s akkor én meg nem maradhatok a telepen 8 2, 4 | Vedd el a lányt. Bánom is én! Magam vagyok az egész famíliám! 9 2, 4 | ránézett és hallgatott.~- Én téged feleségül akarlak 10 2, 4 | haraggal Iván - mit bánom én, mit ígértek ők egy bivalynak. 11 2, 4 | ígértek ők egy bivalynak. Én tőled kérdezem, akarod-e 12 2, 4 | fejét.~- Nem lehet az! Az én mátkám dühös vad ember. 13 2, 4 | onnan.~Hát „ki” az a szív?~Én vagyok-e „ő”, vagy ő az „ 14 2, 4 | vagyok-e „ő”, vagy ő az „én”?~Iván felmagasult, s nehéz 15 2, 4 | Ki itt az úr? Te-e vagy én?~Végezd a dolgodat, szolga! 16 2, 4 | Végezd a dolgodat, szolga! Én vagyok a te urad és királyod! 17 2, 5 | nem megy a templomba?~- Én kálvinista vagyok, s nekünk 18 2, 5 | egyedül vagyok, imádkozom.~- Én pedig sohasem imádkozom.~- 19 2, 5 | hogy nekem mi jó, mint én magam.~- Nincs igazad, Péter! 20 2, 5 | tengerre. Ezen a tutajon voltam én is. Harminckilencen voltunk 21 2, 5 | emberhúsdarab odabenn éhezik!~Én értem a kannibálok gyönyörűségét! 22 2, 5 | rosszabbá teszi a dolgom.~- Én tanácslok neked valamit! - 23 2, 5 | szorgalmas, értelmes munkás vagy. Én tégedet már régen akartalak 24 2, 5 | a szívének:~- Nem hiszek én neked. Amióta már egyszer 25 2, 6 | újoncozó bizottmányt, s én az egész százötven forintomat 26 2, 6 | Péter. Majd egy kis pénzzel én is segíthetek rajtad.~- 27 2, 6 | Te a munka embere vagy, én pedig üzlet embere. Te nem 28 2, 6 | tartózkodol itt uraskodásból, én pedig nem utazom itt mulatságból. 29 2, 6 | nyíltsággal -, hogy biz az én házam nincs vendéglátásra 30 2, 6 | egyik úrról a másikra.~- No, én nem vállalkozom rá, mert 31 2, 6 | meghagyott kecskeszakállal.~- Én pedig igen köszönöm baráti 32 2, 6 | első voltál közöttünk, míg én csak dilettánskodtam melletted; 33 2, 6 | oktalanul kiterjeszteni.~- Én majd rávezetlek, hogy hol 34 2, 6 | nagyszerű tervem van veled. Én téged gazdag emberré akarlak 35 2, 6 | De hát hogy akarsz az én bányámból sok pénzt csinálni?~- 36 2, 6 | látod olyan magasról, mint én. Rajta taposol a gyémántokon, 37 2, 6 | forintnyi tőkének a kamatja. Én tehát alakítok egy konzorciumot, 38 2, 6 | hogy:~- Kedves Félix, ha én egy konzorciumnak, melynek 39 2, 6 | mondanám: add ide a pénzedet; én csinálok neked olyan iparágból, 40 2, 6 | forint évi jövedelmet, akkor én legfeljebb semmirekellő 41 2, 6 | a szomszéd völgyteknőig. Én ezt az egész kőszénmedencét 42 2, 6 | keresztjét címerében viseli.~- Én pedig ellenkezőleg láttam 43 2, 6 | predikatumukat.~- No, ezen én fognék segíteni.~- Azután. 44 2, 6 | is kapitulációra bírtam én már. Asszonyszíveken különösen 45 2, 6 | rohammal megindulni. Ez az én regulám.~- Múlt századbeli 46 2, 6 | Hogyan előzöd meg?~- Az az én titkom. Hosszú volna elmondani. 47 2, 6 | kapunk külföldön.~- Meglehet. Én, magános ember, ha van mire 48 2, 6 | megfizetem, úgy, ahogy én értem, hogy megérdemli. 49 2, 6 | téglát?” Ez a története az én tudtomra minden erőltetett 50 2, 6 | legveszedelmesebb csalódás. Én értem és ismerem a magam 51 2, 6 | nem versenyezhet.~- Azt én mind tudom - szólt Félix, 52 2, 6 | megrövidítése volna az államnak. Én nem képzelem annak a lehetőségét!~ 53 2, 6 | hozzánk csatlakozni. Mert én, amit egyszer feltettem 54 2, 6 | szerencsét az expedícióhoz, hanem én itthon maradok.~Rauné úr 55 2, 7 | Ilyenkor nem bírni vele.~- No, én majd megmutatom, hogy bírok 56 2, 7 | Kinek mi gondja rá? Az én mátkám!~Csakugyan nagyon 57 2, 7 | kinevette vele.~- Jaj fiam, úgy én is tudok - s visszakancsalított 58 2, 7 | magunkra maradtunk. Amit én napszámmal keresek, abból 59 2, 7 | ki bennünket harmadszor. Én mondtam neki, hogy mindjárt 60 2, 7 | könyörgésre, de hangtalanul. Én mondtam Péternek, hogy ne 61 2, 7 | bántsa a gyereket, mert azt én nem szeretem. „Hát miért 62 2, 7 | olyanná, hanem a mostohám. Én mondtam Péternek szép szóval, 63 2, 7 | gyereknek hagyjon békét, az az én apámnak-anyámnak a fia; 64 2, 7 | felordított ijedtében. Erre én elkeseredten odarohantam 65 2, 7 | talán meg tudná mondani az én kisöcsémről, hogy meg lehetne-e 66 2, 7 | Nem lehetne az úgy, hogy én odamennék abba az emberkiegyenesítő 67 2, 7 | szolgálni, aztán amiért én szolgálnék, azért gyógyítanák 68 2, 7 | komoly arccal. - Kivált az én ajánlatom mellett, kinek 69 2, 7 | elhalmozá csókjaival. - Én szolgálni fogok, dolgozom 70 2, 7 | szavamat adtam, azt megtartom. Én a magam kocsiján járok itten. 71 2, 7 | magammal, ha akarod.~- Óh! Én elülök a kocsis mellett 72 2, 7 | kegyes pártfogói arccal -, én szeretek jót tenni a szegényekkel. 73 2, 7 | mert éjszaka hideg van, s én éjjel-nappal utazom.~A leány 74 2, 7 | könnyen változtatni.~- Jó. Én teneked ajánlottam, en bon 75 2, 7 | velem tartani nem akarsz, én a tervemet létesíteni fogom 76 2, 7 | amiken te rajta taposol, én felszedem, s bűbájos titkaikat 77 2, 7 | részeg voltam. Mit tudom én, mit csináltam? Aztán micsoda 78 2, 7 | szárnyát.~- Most mit tegyek én? Mit tegyek?~Iván keserű 79 2, 7 | higgadt hangon szólt:~- Nem én uram! Több pálinkát nem 80 2, 8 | legjobban jellemzi.~„Az én Theudelinda nővéremnek bajosan 81 2, 8 | felváltva ment így tovább. Én karomba csíptem, hogy nem 82 2, 8 | méltósággal felelt:~- Hát járok én olyan helyekre, ahol a parasztok 83 2, 8 | kétfelé tárult előttem, s én ott találtam magamat ismét 84 2, 8 | megy hamarább férjhez?” Én megfogtam a sarkantyú másik 85 2, 8 | Theudelinda megy elébb férjhez.” Én pedig úgy pirultam. Ugyebár, 86 2, 8 | fújta a dohányfüstöt felém. Én ráztam a zöld selyemruhám 87 2, 8 | gyanánt zöld ruhám zsebébe. Én égtem a szégyentől, mert 88 2, 9 | A legközelebbi éjjel én fogok virrasztani a kastélyban.~- 89 2, 9 | grófnő arca felhevült.~- Én önnel fogok menni.~- Nem, 90 2, 9 | kastélyba?~- Kérem, hisz én is az vagyok! - szabódék 91 2, 9 | úgy egyházi személy, mint én magam. Nekem nélkülözhetetlen 92 2, 9 | ketten vagyunk. Volnék csak én pap, volna csak énrajtam 93 2, 9 | mint neki magának.~- Hiszen én mennék szívesen; de egyszerre 94 2, 9 | fel a tisztelendő úr az én hátamra, vegye kezébe a 95 2, 9 | kezébe a szentségeket, majd én viszem a lámpást.~Ezen ajánlat 96 2, 9 | Nem roppant még meg az én derekam.~Azzal kezébe vette 97 2, 9 | és alant.~- No márpedig én nem álmodtam, s hacsak kék 98 2, 9 | kastély kriptájában, ahova én személyesen le is szálltam, 99 2, 9 | grófnőnek kijelenteni, hogy az én tudományomnak vége. Ez a 100 2, 9 | kastély el van átkozva. S én a grófnőnek nem tanácsolhatok 101 2, 9 | felmagasztaltsággal szólt:~- Én elhagyjam e kastélyt azért, 102 2, 9 | a grófnő ittmarad, akkor én nem maradok, keressen magának 103 2, 9 | súgva. - Ez az album az én bolondságaimnak és bűneimnek 104 2, 9 | nekem azonnal megküldeni. Én ezekben keresem az én ideálomat. 105 2, 9 | megküldeni. Én ezekben keresem az én ideálomat. Hosszú évek óta 106 2, 9 | bűnhődést találjon ki erre?~- Én is úgy hiszem - sietett 107 2, 10| egyházi tekintélyeknek?~- Az én egyéni véleményem az, hogy 108 2, 10| grófnő elszörnyedve. - Az én vízióim?~- Pszichiátriai 109 2, 10| gyökeres orvoslással.~- Grófnő. Én ismerem önnek kételyeit 110 2, 10| maradni.~- Jó. Tehát ma éjjel én együtt fogok önnel menni 111 2, 10| bírta visszaadni.~- Óh, oda én nem azon az úton járok. 112 2, 10| le a sírbolt kápolnájába. Én a családi lépcsőn szoktam 113 2, 10| tudta azt jól.~- Grófnő, én maradok amellett, amit mondtam. 114 2, 10| láthatatlanok; e törvény szerint én is bírhatok ugyanazon emberentúli 115 2, 10| pedig nem hiszi ön, hogy én, mint földből alkotott ember, 116 2, 10| vagy higgyen Paracelsusnak, én ismétlem fogadásomat. Amely 117 2, 10| rémei orgiáikhoz kezdenek, én itt fogok zörgetni a grófnő 118 2, 10| van bocsátva a függönye; én oda nem néztem. Ha alusznak, 119 2, 10| együtt fog velem jönni.~- Én ígértem? - szólt a grófnő, 120 2, 10| borzasztó rémzaj odalenn! Én félek!~- Hogyan? Ön, ki 121 2, 10| az udvarra visszavezet, én bezártam. Legyen ön józan. 122 2, 10| a lámpásomat, addig, míg én kimegyek a kripta rácsajtaját 123 2, 10| szobájába vissza, sietve jövök én is. De az oltáron is el 124 2, 10| össze kezeit és rebegé:~- Én szentem! Én apostolom!~- 125 2, 10| és rebegé:~- Én szentem! Én apostolom!~- Nem illetnek 126 2, 10| már most hallgassa, amit én beszélek. Hogy legelőször 127 2, 10| említett: sem nekem, sem az én rendemnek az ön kastélya, 128 2, 10| mindig az jutna-e eszébe: az én kegyenceim is ilyen ájtatos 129 2, 10| mellét verve ökleivel. - Én nem láthatok többé templomot 130 2, 10| szemekkel tekinte a papra.~- Én térjek vissza a hiú nagyvilágba, 131 2, 10| önnek bizalmát kérnem?~- Én gazdag vagyok - szólt a 132 2, 10| lehet.~A grófnő elbámult.~- Én pedig azt hittem, hogy az 133 2, 10| bérletgazdászatot hozni be. Én finánciákhoz nem értek, 134 2, 11| vagyunk a kastélyban. Ha én elmegyek most a grófnő számára 135 2, 11| egyedül marad itt.~- Ó, én itt egyedül nem maradok 136 2, 11| vannak a lovaim.~- Csakhogy én sem lovat befogni, sem hajtani 137 2, 11| Hogy hívják?~- Nem tudom én.~Törődött a grófnő olyan 138 2, 11| itt? - szólt a másik.~- Én Sámuel apát vagyok, a grófnő 139 2, 11| a grófnő gyóntatója.~- Én pedig Berend Iván, a grófnő 140 2, 11| a grófnővel beszélni.~- Én nem akarok vele beszélni. 141 2, 11| azt találja mondani, hogy én csak a grófnőnek vagyok 142 2, 11| megírja az okát a levélben; de én azt hiszem, hogy az csak 143 2, 11| nagyobb vétséget takargatnak. Én azt hiszem, hogy a grófnőt 144 2, 11| nevessen a károsult rovására. Én úgy vélekedem erről.~A grófnő 145 2, 11| cselédbotrányok a kastélyban. Én ezt csak ürügynek tartom. 146 2, 11| Tehát egyenesen hajtatunk az én vendéglőmhöz.~- Miért a 147 2, 11| állomásig.~- Miért rosszak az én lovaim? - kérdé a grófnő 148 2, 11| olyan parasztul felel.~- Én vendéglőbe nem megyek - 149 2, 11| bundámban.~- Ahogy tetszik. Én megyek a lovakat befogni.~ 150 2, 11| de nálam most az sincs.~- Én szeretném azt látni, mert 151 2, 12| tud élni. Aztán nem vagyok én olyan elővigyázatlan, mint 152 2, 12| bondavári domíniumon; s ha én egyszer beleépítek abba 153 2, 12| Egyébiránt tovább is nézek én, s még nem pihentem meg. 154 2, 12| féltékeny férjeknek.~- Az az én gondom! - pattogott hetykén 155 2, 12| csakugyan te tudsz jobban, mint én, mert az már pap dolga. 156 2, 12| legyen, hozzám kötve, akinek én parancsolok. De amellett 157 2, 12| a dolgomat intézni, hogy én ne lennék őhozzá kötve; 158 2, 12| nekem. Egyszóval, hogy amíg én akarom, feleségem, mikor 159 2, 12| lefizethetlen adósság.~- Óh, én sem felejtém el, hogy mivel 160 2, 12| tanulmányaimat folytatni. Ezt én nem felejtettem. Tehát ne 161 2, 12| ajándékozni?~- Ne úgy értsd. Nem én. Ez a konzorcium költsége, 162 2, 12| Ismerj meg engem valahára! Én nem koldulóbarát vagyok, 163 2, 12| E nagy műhöz szemeltelek én ki téged - szólt a pap, 164 2, 13| ajándékokon.~„Hogy jövök én ehhez a megtiszteltetéshez? 165 2, 13| mechanika dolgában, mint én!”~Azonban hát a megtiszteltetést 166 2, 13| találkozást.~- De miután én sem nem hegedülök, sem nem 167 2, 13| is jó előadással bír; azt én bámultam a székfoglalójánál.~- 168 2, 13| főtisztelendő úr, ilyen genre-nek én még sem látója, sem hallója 169 2, 13| Legfeljebb Guidó gróf?” „De én ugyan nem megyek!” Az újdondász 170 2, 13| egy villanyvilágító-gép; én ismerem. Láttam Párizsban 171 2, 13| következik abból, hogy most én először vagyok Pesten? - 172 2, 13| találom mentségemet, hogy én is itt vagyok, sötét, csekély 173 2, 13| missziók”?~- Hiszem.~- Akkor én önt szeretem.~Azzal másfelé 174 2, 14| A föld azt mondja: „Nem! Én élni fogok az örökkön örökké 175 2, 14| honnan”, annak majd megmondom én is, hogyan került a földsarki 176 2, 14| tudnak-e mirólunk valamit?~Én azt hiszem, hogy igen.~Hogyan? 177 2, 15| elégessem; most cserében én adok a grófnőnek egy gyémántot, 178 2, 15| érinték őt.~- Tudja ön, hogy én azt mind hiszem, amit ön 179 2, 15| kedvet is kapjon hozzá. Én úgy hiszek mindent, mint 180 2, 15| hosszú, egy rövid. Hanem most én mondok neked egy élcet. 181 2, 15| Mert mi lennék akkor én ott, ha senki sem tart katonát?~- 182 2, 15| tudja, mint magam, hogy én is voltam egyszer pápai 183 2, 15| apát is megszólalt.~- Az én apprehenzióm még nagyobb 184 2, 15| kedves barátom, mágnes lovag, én magam sem tudom, hogyan 185 2, 15| ami a röpülést illeti, az én termetemmel Delejországban 186 2, 15| társasjátékból.~Iván mosolygott.~- Én mindennap hazárdjátékot 187 2, 15| Tudjátok, mi újság? Az én Angela húgom ebbe a mágnes 188 2, 15| szólt bele István gróf -, én ismerem a mi szép húgunkat! 189 2, 15| magasztalja ám Ivánt, hanem én előttem, s nem azért, hogy 190 2, 15| legcsábítóbb csalétek.~- Csakhogy én az Ivánnak nem mondom el.~- 191 2, 15| talán hallotta azt már, hogy én mi vagyok odahaza? Kőszénbányász. 192 2, 15| engem is: a szenvedély! Én szeretem azt a föld alatti 193 2, 15| s a romboló szenvedély. Én tudom érteni a nőt, ki férjét 194 2, 15| egész országban egyedül én vagyok a szép, egyedül én 195 2, 15| én vagyok a szép, egyedül én vagyok a nő, aki megérdemli 196 2, 15| azzal büszkélkedni, hogy én vagyok a legszebb! Itt kevélykedni 197 2, 15| birodalmában. Nem! Nem! Én merészebb dolgot is tudnék. 198 2, 15| a diadal! Egy ilyen útra én is képes volnék!~Angela 199 2, 15| hívebb, szeretetreméltóbb?”, én ajánlhatok önnek egy ilyen 200 2, 15| keblét vele.~- Mit tehetek én? Nem vagyok független nő.~- 201 2, 15| volt, s ugyanazon időben az én ősapám pataki prédikátor. 202 2, 15| nincs az az idő többé! Ha én volnék az ősöm helyében, 203 2, 15| volnék az ősöm helyében, én vasszegeket veretnék most 204 2, 16| ügyes tervem van hozzá.~- Én azt akarom tudni. Mert én 205 2, 16| Én azt akarom tudni. Mert én erre az emberre nem haragszom, 206 2, 16| hogy egymást kihívjuk. Én Berendet fogom egyik segédemnek 207 2, 16| provokálni. Ekkor azután az én tudósom bizonyosan összepakol, 208 2, 16| miatt életével adózott.~- Én a párbajt nemcsak bűnnek, 209 2, 16| helyzetet - mondá Iván -, én senkit akarva, komolyan 210 2, 16| vállat vont.~- Hogy tudnám én azt, én, szegény föld alatt 211 2, 16| vont.~- Hogy tudnám én azt, én, szegény föld alatt lakó 212 2, 16| ostobaság volt. Most már én is tudom. A megtörtént baj 213 2, 16| Minek kevertétek bele az én nevemet? Azt én nem engedtem 214 2, 16| bele az én nevemet? Azt én nem engedtem meg.~- Az bizonyos, 215 2, 16| vagy most idelenn”, akkor én meg fogom neki tiltani, 216 2, 16| lett volna belőle. Ámbár én előre megmondtam neked, 217 2, 16| ilyesmit mondott, hogy: „Én tudom, a szép grófnőt minő 218 2, 16| vonta el Bécstől”, mielőtt én válaszolhattam volna neki, 219 2, 16| feleleteknek kellett jönni.~- Én rögtön utána futottam, hogy 220 2, 16| neki szánt szerepet, s most én vagyok az ő segéde, s ő 221 2, 16| segéde, s ő a verekedő fél. Én sarokba akartam őt szorítani. 222 2, 16| nem szabad megtörténni. Én megtiltom azt nekik!~- Szeretném, 223 2, 16| felőlük.~- De, Istenem, én nem akarom, hogy az megtörténjék! 224 2, 16| akarom, hogy az megtörténjék! Én szólok István bátyámmal.~- 225 2, 16| órakor egyezségünk szerint én Berend szállásán megjelentem, 226 2, 16| köszöntésemet, pedig mikor én süveget emelek, akkor önnek 227 2, 16| sokáig is célzott, úgy hogy én kénytelen voltam őt megszólítani, 228 2, 16| másikat. Engemet csúffá tesz. Én nem pisztolyozok vele többet!” 229 2, 16| holnap reggelre halasztani.~- Én holnap reggelig meg fogom 230 2, 16| Belzebub zuávjának! Bánom is én! Menjen a dahomey-i szultánhoz 231 2, 16| Halld meg, hogy mit! Én rögtön mentem Gézával együtt 232 2, 16| az ördög lakik is benne, én a szeme közé akarok nézni!” 233 2, 17| magát, mint egy kurtizán, s én esküdni mernék rá, hogy 234 2, 17| mint egy iskolás leány; én pedig szidom, korholom, 235 2, 17| szörnyű komoly ember vagyok én. Most fényképeztetem le 236 2, 17| ami vele történik, mintha én volnék a gyóntatópapja. 237 2, 17| olyan dolgokat is, amiket én, ha neki volnék, nem mondanék 238 2, 17| azután együtt elpróbáljuk, én a változatokat játszom, 239 2, 17| illemmel megy. Jelen vagyok én, jelen van maga a férj, 240 2, 17| kőszén a világ első szene. - Én nem állhattam meg, hogy 241 2, 17| szamár! Maga mit nevet? Én csak tudom, hogy mi a kőszén, 242 2, 17| Berend Iván úr tárnájában. Én elbámulva ugrottam fel helyemből. - 243 2, 17| akar nyitni. Az volt az én régi gazdám, az Isten áldja 244 2, 17| kellett hallgatnod. Mert hát én a magam muzsikus eszével 245 2, 17| fogtam fel a dolgot: Hohó! Az én kedves apámnak van egy kőszénüzlete 246 2, 17| gyártelepet akar lerakni. Ezt az én kedves apámnak talán jó 247 2, 17| mennyiben érdekel? S azután majd én is megírom neked, hogy minő 248 2, 17| szerződtetését az operához.~Én tudom, hogy mi az igazi 249 2, 17| elveszik a matricát.~Hát én pedig nem adtam el a fényképeket 250 2, 17| a művész Ivánnak:~„Ez az én kedves Kaulmann patrónusom 251 2, 17| Hanem hiszen ott leszek én garde-damenak.”~„Pedig hát 252 2, 17| garde-damenak.”~„Pedig hát én sem leszek ott.”~„Amint 253 2, 17| vagyok, vagy valami más. Én bizony nem válogattam a 254 2, 17| mama nem engedi meg, hogy én magának akkompanyírozzak, 255 2, 17| nincs a lábán harisnya, hát én holnap nem muzsikálok itt.« 256 2, 17| magán másképp.”~„Bánom is én, akármit csinál! Egyébiránt 257 2, 17| mondja, hogy nem ereszt; és én azt hiszem, hogy nekem is 258 2, 17| hogy kés van a kezemben?~- Én azt el tudom öntől venni.~ 259 2, 17| elszörnyedve a herceg.~- Ez az én kedves, szeretett, egyetlen 260 2, 17| megsimogatta a fejét. Ez az én egyetlenem, drágám, mindenem. 261 2, 17| egyetlenem, drágám, mindenem. Az én zsarnokom, az én csúnya 262 2, 17| mindenem. Az én zsarnokom, az én csúnya veszekedő hatalmasom, 263 2, 18| Ilyent százat osztottam én másnak. Ideje, hogy én is 264 2, 18| osztottam én másnak. Ideje, hogy én is kapjak egyet. Fel sem 265 2, 18| huszároknál. Valószínűleg én vagyok az az utolsó ember, 266 2, 19| tábori tudósítás.~- Akkor én nyertem - mondá István gróf. - 267 2, 19| Annyit sem kapott, mint én magam.~- Ah, te mókázol 268 2, 19| csak vakeset volt minden.~- Én pedig az ellenkezőtől tartok - 269 2, 19| tartok - mondá István gróf. - Én azt hiszem, hogy Iván most 270 2, 19| éppen úgy járt veletek, mint én a hölgyekkel. Azok meg nekem 271 2, 19| kezet István gróffal.~- Én igazán örülök, hogy önt 272 2, 19| kezét megszorítva -, hogy én önt őszintén nagyrabecsülöm, 273 2, 19| megtiszteltetést. De nem való vagyok én „Barataria kormányzójának”. 274 2, 19| hogy valamit észrevett.~- Én esküszöm rá, hogy a pap 275 2, 19| szólt István gróf -, de én még mást is előre látok: 276 2, 19| Mi mindig ketten vagyunk: én és a munkám.~A grófnő egy 277 2, 19| grófnő neheztelve -, ha én mondom önnek, hogy maradjon.~ 278 2, 19| többet. Grófnő! Ez nem az én világom, ez nem az a világ, 279 2, 19| nem az a világ, amelyben én élni tudjak. Negyedév óta 280 2, 19| nagylelkűség, mint önöknél. Én nem vagyok önök közé való. 281 2, 19| fásultság! Nem, grófnő! Én nem tudok e levegőben lélegzeni 282 2, 19| mások türelemmel voltak az én fajtám hibái, félszegségei 283 2, 19| Ön most így beszél? Ahogy én beszéltem... ezelőtt negyven 284 2, 19| elhatározott hangon. - Akkor én is megyek! - És arca kigyulladt 285 2, 20| homlokát.~- Tehát legyen ön az én leányom. Nézzen fel rám, 286 2, 20| legyen rám nézve gyermek. Én önnek atyja - nem! - nagyatyja 287 2, 20| unokáikat mindig. Lesz ön az én kis unokám. Fog csevegni 288 2, 20| viszonozza, kedvemet keresi. Én is úgy fogok bánni önnel. 289 2, 20| ön mindazoknak, akiknek én ura vagyok. Ragyogni fog 290 2, 20| Ragyogni fog ott, ahol én gyönyörködni akarok ragyogásában. 291 2, 20| fogad el mást, csak akit én önnek megengedek. Hogy Kaulman 292 2, 20| adja, azt kieszközölni az én gondom lesz. Azontúl Kaulman 293 2, 20| elveszteni valamit, ami nincs.~- Én ki fogom eszközölni, hogy 294 2, 20| Azután megélhet, ha egyszer én meghalok is.~- Csak ne félnék 295 2, 20| meg nekem őszintén, hogy én is megmondhassam önnek, 296 2, 20| heveskedék Evelina -, én egyedül önhöz ragaszkodom!~- 297 2, 20| Waldemár herceg.~- Óh, uram, én gyűlölöm ezt az embert! 298 2, 20| kerítő. Jön idő, majd amikor én nem leszek. Én pedig azt 299 2, 20| majd amikor én nem leszek. Én pedig azt akarom, hogy mikor 300 2, 20| pedig azt akarom, hogy mikor én már porrá vagyok válva, 301 2, 20| életírásomat felkeresni. Én igen dúlt kedéllyel jöttem 302 2, 21| azokon kiabáltatott be: „Én írok alá tízezret, százezret, 303 2, 22| asszonyhoz s azt mondá neki:~- Én nem akarom a te pénzedet 304 2, 22| panasza. - Ha te koldus vagy, én háromszor koldus vagyok. 305 2, 22| akasztanak, majd felakasztom én magamat. Csak azon gondolkozom, 306 2, 22| a vasra felakasztva. Ezt én túl nem élem.~A szegény 307 2, 22| rátérek, amiért jöttem. Én egy tekintélyes társulat 308 2, 22| kereskedő vagyok is, tudok én már annyit, hogy aláírni 309 2, 22| részvényt a kőszénvállalatomra, én pedig ugyanabban a percben 310 2, 22| évi jövedelmet fog húzni, én pedig fényes sikert aratok 311 2, 22| maradjon a nyakamon. Mert én a papirost nem szeretem. 312 2, 22| Ne féljen, urambátyám. Én megtartom magamnak valamennyit. 313 2, 22| megtartom magamnak valamennyit. Én teszem le a biztosítékot 314 2, 22| biztosítékot a részvényekért s én teljesítem a részfizetéseket.~ 315 2, 22| kövesse el!~„Hát bolond vagyok én, hogy másnak lopjak!”~Lopni, 316 2, 22| díj, amit, ha rögtön az én nevemre állíttatnak ki, 317 2, 22| köteleztem magamat.~- És ha én nem adnék át belőle többet 318 2, 22| így egyeztünk egymással. Én önnek arról adtam írást.~- 319 2, 22| átvenni az ezer részvényt, de én nem adtam uramöcsémnek írást 320 2, 22| uramöcsémnek írást arról, hogy én tartozom azt átadni uramöcsémnek; 321 2, 22| nem kell írás; elég, ha én magam bejegyeztem a könyvembe. 322 2, 22| Az énnekem nem parancsol. Én oda nem megyek soha.~Kaulman 323 2, 22| részvényekből semmit sem?~- Nem én egy felet sem.~- Jól van; 324 2, 22| tudja maga?~- Hja! Ismerem én már a börzei időjárást.~- 325 2, 22| harminc forint felpénz. Én adok az úrnak ezer darab 326 2, 22| részvényeinket?~- Hiszen nem akartam én leverni - szabódék Csanta 327 2, 22| garasomat is abba fektetném. Én tudom, amit tudok. Ismerem 328 2, 22| harminckettőn juthatnak hozzá. Én be vagyok avatva a tervbe; 329 2, 22| részletfizetés ideje eljön, azt is én fogom maga helyett fizetni. 330 2, 22| csókoljon mindenért kezet. Én magával még sokszor fogok 331 2, 22| mindannyiszor kezet csókol, mikor én magával jót teszek, utoljára 332 2, 22| kezem. Hanem hát már most én is elvárom a maga háládatosságától, 333 2, 23| veszteség mellett adhat meg. Az én tárnámon eddig nyereség 334 2, 23| tárnámon eddig nyereség volt. Én tehát felajánlom nektek, 335 2, 23| napi díj kedvéért átmenni, én nem fogom magamat a versenyzésben 336 2, 23| tulajdonos között, amíg én vagyok a tulajdonos.”~Ezt 337 2, 23| pillanatnyi, a rögtöni sikerért.~„Én túl fogom ezeket a halhatatlanokat 338 2, 24| levegőbe röpítem önöket.~- Én is ott leszek!~A kontremine 339 2, 24| pedig olyan színezetű lesz. Én a felsőbb tilalmat szem 340 2, 24| uraságok itten tudnák azt, hogy én már egyszer emberhúst ettem!”~ 341 2, 25| Hát hiszen van rá ürügye. Én kértem tőle a találkozást.~- 342 2, 25| Az Isten akarta úgy, hogy én akkor tetőled elváljak. 343 2, 25| Az nem fájt nekem. Azért én nem haragudtam terád. Te 344 2, 25| mikor vissza nem jöttél, én utánad mentem, hogy felkeresselek, 345 2, 25| keserűséged lett volna velem, mert én szeretek ellentmondani, 346 2, 25| órát; a lapjára, nézd az én képem van festve. Azután 347 2, 25| traktálnak. Hát megállj, ma én főzök számodra. A te kedvenc 348 2, 25| olyan jól csinálni, mint én. Készítek neked haricskapuliszkát.~ 349 2, 27| szembeállt vele.~- Te az én ellenségeimnek feje lettél. 350 2, 27| hogy engemet letromfolj.~Én ajánlkoztam neked, hogy 351 2, 27| álló Kaulman-házra bíztad.~Én unokaleányod kezét kértem, 352 2, 27| szédelgő kompániának, mely az én fejemre akar felmászni s 353 2, 27| milyen magasra felmásztál.~Én téged sajnállak, mert mindig 354 2, 27| a szerencsének.~- Uram! Én öntől valamit kérdezni jöttem. 355 2, 27| pazarlások között bizonyosan én is szereplek?~- Önnek éles 356 2, 27| esze van, Evelina!~- Ennek én véget akarok vetni! A hercegnek 357 2, 27| rokonszenveznek szellemeink. Én éppen azt akartam önnek 358 2, 27| világra szóló tehetségeit. Én minden kötelességet teljesíteni 359 2, 27| önnek, mint férj, tartozom. Én elkísérem önt Párizsba. 360 2, 27| saját magának kerül. Most én adok be a vasúti vállalkozóknak 361 2, 28| levelére megjelent nála.~- Én el akarok menni Bécsből.~- 362 2, 28| férjem Párizsba költözik s én alkalmasint vele megyek.~ 363 2, 28| életet?~- Hiába tagadnám. Én itten rabnő vagyok. Cifra 364 2, 28| adott szavát sajnálja ön? Én feloldom önt az alól. Maradjon 365 2, 28| engem önnek rabjává tesz. Én nem akarom, hogy valaki 366 2, 29| részegségeddel? Te aludjál otthon, én is aluszom itthon.~Hanem 367 2, 29| sorsot!~- Nem húzunk sorsot. Én magam megyek. Ti mind családapák 368 2, 30| fogja sokáig vinni.~- Ahogy én megkísértém pénzügyeit rendezni, 369 2, 30| végigolvasta.~- Ezzel meg „én!”~A sürgönyt átnyújtá Félixnek.~ 370 2, 31| kifejezés az? Majd megkapom én magát mindjárt! Mennyiért 371 2, 31| szegény asszonyom, akinek én mindennel tartozom: az az 372 2, 31| amit tőle elraboltak s én a világnak adom mindazt, 373 2, 31| koncert készül?~- No, igen! Én rendezem.~- Én abból nem 374 2, 31| No, igen! Én rendezem.~- Én abból nem eszem.~- De hát 375 2, 31| nem?~- Miért? Azért, mert én Garibaldi ellen nem muzsikálok.~- 376 2, 31| magával jól tenni, csak ha én ápolom. Képzelek magamnak 377 2, 31| hagyhatja el a szobát, s akinek én volnék mindene, jóltevője, 378 2, 31| paraszt! Hát nem tudja, hogy én színésznő vagyok?~- Ezer 379 2, 31| vagyok?~- Ezer bocsánat! Én azt hittem, hogy ön nappal 380 2, 31| Nem annak van-e öltözve?~- Én csak a vezekléshez vagyok 381 2, 31| űz a kegyességből!~- Nem én, madame! Sőt elismerem, 382 2, 31| rákot enni nagy böjtölés. Én még azt is elhiszem, amit 383 2, 31| tiltakozott Evelina.~- Én nem tudom. A világ azt beszéli. 384 2, 32| tudná legjobban kísérni az én „Stabat Mater”-emet. De 385 2, 32| megcukrozni Árpáddal?~- No, hát én kicsinálom kegyednek, hogy 386 2, 32| nem teszi az azt. Ismerem én. Nagy buksi az! Ha valamit 387 2, 32| kakadu fejében! Azután ha „én” nem bírtam vele!~Evelina 388 2, 32| szemeinek varázshatalmáról.~- No én rá fogom venni. De mit kapok 389 2, 32| pénzféle.~- Ah, hisz azt én is kínáltam neki. Ötszáz 390 2, 32| meg kell tenni. Ismerem én a viszonyokat.~- Ejnye, 391 2, 32| okos ember, apát úr! Erre én a magam eszétől rá nem jöttem 392 2, 32| A pap mert.~- Tehát amit én kérek kegyedtől, az egy 393 2, 32| le indulatait asszonyom. Én egy igen komoly ügyben jöttem 394 2, 32| száműzve van Amerikába, én száműzve vagyok a kolostoromba, 395 2, 32| cselédség, télikert s a többi?~- Én azt hittem - szólt a nő 396 2, 32| gúnnyal mondá Evelinának:~- Én meg nem foghatom önnek az 397 2, 32| mondá neki e szókat:~- Uram! Én még leány vagyok!~A pap 398 2, 32| álmodozom többé. Ön azt mondá: „Én még leány vagyok!” Jól van, 399 2, 32| úrnak, hogy tőlem hallotta. Én adtam neki e tanácsot, hogy 400 2, 33| aki üdvözlésére jön.~- Én is éppen önnel foglalkoztam.~ 401 2, 33| kötendő kölcsönről van szó! S én tudom jól, hogy ön buzgó 402 2, 33| letette a füzetet.~- Ez az én biográfiám lenne?~- Mint 403 2, 33| herceg maga írta?~- Legalább én diktáltam az adatokat.~- 404 2, 33| önhöz; ön tudja jól, hogy én önnek ebbe a kincsébe bele 405 2, 33| De hallja ön már most az én módosítványaimat. A kölcsönírás 406 2, 33| vállalatait úgy, mintha én volnék önnek a legjobb barátja.~- 407 2, 33| rajta, eldobja azt magától. Én akarom, hogy ön el ne vehesse 408 2, 33| gyémántnak a foglalatja is kell! Én nem engedem azt az ön jegygyűrűjéből 409 2, 33| nem értem önnél, uram!~- Én értem! S ha akarja, ön is 410 2, 33| akarja, ön is megértheti. Én bolondulok e nő után. S 411 2, 33| nő engem ki nem állhat. S én annak tudom az okát, ön 412 2, 33| előttem tisztaságának titkát. Én imádom ezt az asszony azért, 413 2, 33| vesznek? Hát mit kínálok én önnek? Nem azt-e, hogy a 414 2, 33| elfordulva a herceg. - Azért én nem fogom sem azt hinni, 415 2, 33| adatokat pontosan tegye fel. Ha én holnap déli egy óráig megkapom 416 2, 33| vagy kacagni, de csak ne az én szobámban.~ ~ 417 2, 34| olyan nagyon megkívánja?~- Én?~- No igen! Én azt hiszem, 418 2, 34| megkívánja?~- Én?~- No igen! Én azt hiszem, hogy ami koszorúkat 419 2, 34| Mind nekem, mind önnek.~- Én köszönöm! Nem kérem a magam 420 2, 34| nyitva a házam.~- De az én házam csukva.~- Már most 421 2, 34| kényszerűség áll be, hogy akik az én szalonomban szívesen látott 422 2, 34| átszegező szemekkel Kaulmanra.~- Én pedig figyelmeztetem önt, 423 2, 34| hogy „ez” még az öné, de én: „Dirmák Éva demoiselle” 424 2, 35| főzött disznófüllel, s azt én az egész dicsőségtekért 425 2, 35| s hogy ön nem jött, hát én kerestem fel önt. Nos, mit 426 2, 35| magát.~- De kérem, hisz nem én hajigáltatom magamnak a 427 2, 35| ez nem annyit tesz, hogy „én senkinek sem vagyok”.~- 428 2, 35| is akarok senkié lenni. Én magamon soha úrrá nem teszek 429 2, 35| feltartja rangját. Akinek én valaha helyet engedek a 430 2, 35| mint amilyen asszonynak én vagyok. Nem függni semmi 431 2, 35| kegyetlen gyermek ellen.~- És ha én elvetem magamtól a gyémántokat, 432 2, 35| hivatkozik. Ne csalja önmagát! Én ismerem ezt a mi mesterségünket 433 2, 35| férjéhez, Kaulman úrhoz, én nem tanácsolom. Ha asszony 434 2, 36| a hivatalos pecsét van. Én vevő vagyok itt!~Evelina 435 2, 36| ő tulajdona volna.~- Azt én elhiszem. Mindenesetre az 436 2, 36| hanyatt estek.~- Mit bánom én azt!~- Azt ön hát mit bánja? 437 2, 36| egyszerre tudtunk meg. Tehát én is tudom azt, hogy önnek, 438 2, 36| tetszik, s kezdjük újra! Én visszaadom önnek elveszett „ 439 2, 36| elveszett „rente” papírjait, én megszerzem önnek a Maximilián 440 2, 36| Maximilián utcai palotát, én visszavásárolom önnek elkobzott 441 2, 36| gyémántjait és lovait, én visszaadatom önnek színházi 442 2, 36| mellett, mint az eddigi volt. Én nagyobb úrnővé teszem önt, 443 2, 36| kezébe.~- Asszonyom, az én időm drága. A börzén várnak. 444 2, 36| Határozzon sorsa felett. Én addig itt fogok várakozni. 445 2, 37| mint a hangyavackot, ha az én ezüstömet vissza nem adja! 446 2, 37| nem adja! Nem azért vittem én fel az ezüstömet, hogy az 447 2, 37| nini! Hát mit dühösködöm én itt, mint egy félbolond 448 2, 37| ilyen okos ember voltam! Óh, én édes eszem! Óh, én előrevigyázó 449 2, 37| Óh, én édes eszem! Óh, én előrevigyázó orrom! Most 450 2, 37| táviratozásban. Bánom is én, ha már most lefelé kezdenek 451 2, 37| az ezüstöm kell vissza! Én fogom a fületeket.”~És amellett 452 2, 38| után Ivánnak ez a szava: „Én denunciánssal többé szóba 453 2, 38| Bondavár tíz forintért? Én adok!”~És nemcsak az apró 454 2, 39| azután az anyja.~- Hja, biz én nem is bánnám, ha megházasodnál, 455 2, 39| asszonyt hoznál a házhoz.~- Én? Anyám! - szólt Árpád nevetve 456 2, 39| persze! Nagy gyerek vagy már; én csak nem vigyázhatok rád 457 2, 39| részvényt tíz forintért, de ha én másnap ugyanarra a helyre 458 2, 39| forintot kapunk értük!~- No, én ilyen szerencsére nem számolok, 459 2, 40| éve, hogy megnyitottuk. Én voltam az első munkás benne.~- 460 2, 40| mint azok!” Értsd meg jól! Én gyakran jártam az eltűnő 461 2, 40| vele, uram. De te tudod, s én veled megyek.~- Akkor eredj 462 2, 41| megtudni önnek a nevét?~- Az én nevem Berend Iván! - szólt 463 2, 41| szivart kilövöldözi? Akkor én senki sem vagyok; különben 464 2, 41| vállalat, akár nem (aminthogy én azt hiszem, hogy nem), az 465 2, 41| azt hiszem, hogy nem), az én zsebemből ön egymilliót 466 2, 41| táblára ez lesz jegyezve, s én tartozom az általam kötött 467 2, 41| nem tesz semmit. Láttam én már máskor is egymilliót 468 2, 41| köztudomásúvá tenné, akkor én azt a kerek milliót egyenesen 469 2, 41| felelt rá:~- Sondershain úr! Én nagyon jól tudom, hogy a 470 2, 41| puritanizmusból származhatott, én soha el nem felejtem. Ha 471 2, 41| küszöbén kívül egymással, én a tett ajánlatomat bejegyzem 472 2, 42| eloltására. Egy már elmúlt. Én még azóta nem láttam, hogy 473 2, 42| halad előre.~- Úgy is van.~- Én azt szeretném látni!~- Innen, 474 2, 42| hely.~- Ahova ön elmehet, én is elmehetek. Nem bánom, 475 2, 42| legyen.~- Hát megyek oda is! Én az ördöggel is szeretnék 476 2, 42| egyre figyelmeztetem. Ahova én megyek, oda nem jöhet velem 477 2, 42| önnek dolgoznia, mint ahogy én dolgozom.~- Jól van, nem 478 2, 42| dolgozom.~- Jól van, nem ijedek én meg semmi munkától. Ördöngös 479 2, 42| munkától. Ördöngös fickó vagyok én.~- Jól van, tehát jöjjön 480 2, 42| Vezesd haza ezeket az urakat! Én itt maradok folytatni a 481 2, 42| miért van befalazva?~- Azt én nem mondhatom meg.~Az erősen 482 2, 42| eszik húst burgonyával.~- Én már a vegytani kémletet 483 2, 43| szomszéd csillagoknak - s én hiszem, hogy vannak - s 484 2, 43| csillagot közelből láthatni - s én hiszem, hogy bírnak - csodálattól 485 2, 43| parancsszót:~„Eddig teremtettem én, most teremts te tovább!”~ 486 2, 44| kérek. Csak ennyit írjon: »Én önnek megbocsátok!«”~Iván 487 2, 44| szól a levél. - Elég, ha én tudom. Nem ön tesz nekem 488 2, 44| papírra:~Bondaváry Angela. Én önnek szívemből megbocsátok.~ 489 2, 44| másik, azt mondja: „Most már én is senki vagyok. Legyünk 490 2, 44| ne olvassa el addig, míg én itt vagyok, úgysem adnék 491 2, 44| fogja őt eltemetni, mert én a bondavári sírboltba élve 492 2, 44| fölötte - ha tud imádkozni? - Én azt sem tudok, ott elválunk. 493 2, 44| helyére teszi a koporsót. S én visszatérek oda, ahol nem 494 2, 44| utolsó szavak voltak:~„Hát én kire fogok majd várni az 495 2, 46| házánál. Nejének szolgálója. Én ott is boldog leszek! Nem 496 2, 46| boldog leszek! Nem akarok én többet!~- De akarom én! 497 2, 46| akarok én többet!~- De akarom én! Hozzám jöttél, hogy enyim 498 2, 46| nekem. Ön nem tudja, hogy én ki voltam.~- Mindent tudok! 499 2, 46| büszkeséggel emelve föl fejét. - Az én világom itt van! - szólt 500 2, 46| völgy tudja, hogy Isten után én tartottam meg őt! Egymilliót