Rész,  Fejezet

  1   2,  2 |    bányatulajdonos maga.~Neve Berend Iván.~Ő maga a felügyelő, az
  2   2,  2 |              örömtelen.~Mikor Berend Iván a föld mélyéből feljutott
  3   2,  2 |           szép, csengő, érzelemteli.~Iván azon vette magát észre,
  4   2,  3 |              fekete gyémánt”.~Berend Iván még atyjától örökölte a
  5   2,  3 |                hanem „önerő”.~Berend Iván maga van mindenhez, ami
  6   2,  3 |           tudománya.~Ez estén Berend Iván egy új találmánnyal tett
  7   2,  3 |              a vízben fel nem olvad.~Iván a pörgettyűvel elkezdi e
  8   2,  3 |             Íme a Nap és bolygódjai!~Iván félretette a kísérlő medencét,
  9   2,  3 |               sok vakmerő tétel volt Iván jegyzetei között. Hanem
 10   2,  4 |         tárnába sietett korán reggel Iván; a légváltó kemence derekasan
 11   2,  4 |            félig be lehetett csukni. Iván ráért a tárnán kívül tölteni
 12   2,  4 |              szemekkel odavillantott Iván szemeibe, úgy érzé a tudós,
 13   2,  4 |        fogsor gyöngye világlott elő.~Iván úgy érzé, hogy meg van igézve.
 14   2,  4 |              fűzfaalmát, és ebédelt.~Iván ámolyogva tért haza. Először
 15   2,  4 |              tekinget. Óh, bizonyára Iván egészen megnyugtatta magát
 16   2,  4 |            festetlen asztal, amelyre Iván le szokta számlálni a munkások
 17   2,  4 |        odaállt a leány az asztalhoz, Iván a jótékony nagylelkűség
 18   2,  4 |         társnőimnek bosszantásaitól.~Iván egészen meg volt zavarva
 19   2,  4 |             bókot csinált és elment.~Iván szédelegve tért vissza szobájába.~
 20   2,  4 |          gondolá:~Milyen kár másnak!~Iván egészen ki volt forgatva
 21   2,  4 |           filozófia és a história is Iván nyugalma ellen szövetkezett.~
 22   2,  4 |       végefelé azt kezdte észrevenni Iván, hogy tökéletesen elvesztette
 23   2,  4 |        következő szombatig nem látta Iván a leányt.~Akkor, mint rendesen,
 24   2,  4 |         fizető asztal előtt.~Ezúttal Iván, midőn leszámlálta Evila
 25   2,  4 |             leány mosolygott. Tán az Iván arcán keresztül-kasul raggatott
 26   2,  4 |            fejét.~- Micsoda? - szólt Iván kétkedőleg.~- Az nem lehet! -
 27   2,  4 |           akinek el vagyok jegyezve.~Iván elereszté a leány kezét.~-
 28   2,  4 |          anyádat! - tört ki haraggal Iván - mit bánom én, mit ígértek
 29   2,  4 |        ácsorgó társnői közé vegyült.~Iván úgy vágta az asztalhoz jegyzőkönyvét,
 30   2,  4 |         parasztért! Egy vakandokért!~Iván nagy küzdelemre talált,
 31   2,  4 |              a szentből az ördögibe.~Iván tudta érteni, tudta érzeni
 32   2,  4 |          embernek ne volna-e szabad?~Iván úgy érzé szívében, mintha
 33   2,  4 |             annak, akit útban talál!~Iván az ágyon feküdt, őrült szívdobogása
 34   2,  4 |        vagyok-e „ő”, vagy ő az „én”?~Iván felmagasult, s nehéz öklével -
 35   2,  5 |             lehet!~Evila is ott van!~Iván leakasztá a szegről a kulcsot,
 36   2,  5 |           társai közt „az emberevő”.~Iván előtt rég feltűnt ez az
 37   2,  5 |              vele jönni mindenkinek.~Iván megtudta, amit keresett,
 38   2,  5 |           Ezt magyarázta meg magának Iván, mikor Evilát ismét meglátta
 39   2,  5 |             állát, bámult a világba.~Iván odament hozzá.~- Jó reggelt,
 40   2,  5 |            úgy tekinte vadul Ivánra.~Iván leült melléje a gerendára,
 41   2,  5 |     tanácslok neked valamit! - szólt Iván. - Házasodjál meg.~Szaffrán
 42   2,  5 |              a könny. Leesett térdre Iván lábaihoz, s annak térdeit
 43   2,  5 |         közötte.~- Nos? Hát? - szólt Iván egy jótékony buzdítással. -
 44   2,  5 |         agyában eligazítani nem bír.~Iván segített rajta.~- Még nem
 45   2,  5 |       hazavinni, hogy el ne vesszen.~Iván utána nézett a szaladónak,
 46   2,  5 |           parancsosztogató nagy úr?”~Iván pedig gyanakodó volt, s
 47   2,  5 |           azután ismét tanácsot kért Iván üzleti könyvétől, s úgy
 48   2,  6 |   pénzcsináló~Két hétre azután, hogy Iván hirdetményét a külföldi
 49   2,  6 |        szolgálatjukra leszek - szólt Iván, ki éppen akkor valami zöldes
 50   2,  6 |           mennyiben van már? - kérdé Iván, midőn útnak indultak.~-
 51   2,  6 |          Félix, te vagy az? - kiáltá Iván, az egyik úrban régi ismerősére
 52   2,  6 |           kezét.~A régi ismerős, kit Iván Félixnek szólított, vele
 53   2,  6 |            Gusztáv bányamérnök urat.~Iván ugyan lekötelezve érezte
 54   2,  6 |             keressz.~- Igen! - mondá Iván, s kétkedve tekinte az egyik
 55   2,  6 |   érdekeltségedet irányomban - szólt Iván, s azután Rauné úrhoz fordult,
 56   2,  6 |          érettségi vizsgát. Rauné úr Iván fölött, s Iván Rauné úr
 57   2,  6 |              Rauné úr Iván fölött, s Iván Rauné úr fölött. Mind a
 58   2,  6 |         tanúskodott az, hogy mielőtt Iván tárnájának átmetszeti térképét
 59   2,  6 |             ez a kőszéntelep, még az Iván tulajdonát képező birtokon
 60   2,  6 |              aprólékokig találkoztak Iván kiszámításával.~Minőségre
 61   2,  6 |    vashámorból visszajöttek, a kocsi Iván háza előtt állt meg; Félix
 62   2,  6 |             úr felment a vendéglőbe.~Iván csodálatos rendetlenségű
 63   2,  6 |              voltál teljes életedben Iván, az iskolában első voltál
 64   2,  6 |         bizonyos lehete afelől, hogy Iván barátja nagyon is jól fogja
 65   2,  6 |            francia, ha akarom német.~Iván ismerte azt. Félix hajdani
 66   2,  6 |        hatodrésznyi lesz, mint most.~Iván félbeszakítás nélkül hallgatta
 67   2,  6 |      Bramah-závár.~- Jól van - szólt Iván. - Tehát tegyük fel, hogy
 68   2,  6 |         naggyá.~Félix sokat nevetett Iván elbeszélése alatt.~- Igaz!
 69   2,  6 |     Bonda-völgyi vasút! - kiálta fel Iván elbámulva. - Tán csak nem
 70   2,  6 |       Reichsrath volt az alkotmány.)~Iván most még jobban felnyitá
 71   2,  6 |          további felvilágosításokat.~Iván erre a szóra kihúzta asztalfiókját,
 72   2,  6 |           hogy megismerte feladatát, Iván föltételeit elfogadja, s
 73   2,  6 |         azonnal beállhat hivatásába.~Iván kezet nyújtott az alkura,
 74   2,  6 |             vendéglő átellenben volt Iván lakával.~A munkáscsoportok
 75   2,  6 |             a két ház közötti téren. Iván az ablakhoz ment utánanézni,
 76   2,  6 |                 Vigyázz vele - szólt Iván féltréfásan -, mert vőlegénye
 77   2,  6 |               levágná vele Theresát!~Iván szivarra gyújtott, leült
 78   2,  7 |            úr!~Másnap vasárnap volt. Iván korán reggel elvezette Félixet
 79   2,  7 |            képeztek már. Azt a falut Iván atyja alapította. Szegény,
 80   2,  7 |     pásztorórán.~- Az ám - felelt rá Iván egykedvűleg.~- De hát ne
 81   2,  7 |             szép gyermeket úgy üsse.~Iván vállat vont.~- Joga van
 82   2,  7 |             lesz odamenned - inté őt Iván. - Ezek a föld alatti munkások
 83   2,  7 |                hangzék e pillanatban Iván szava.~Amint e szót hallá,
 84   2,  7 |            míg az erdőt el nem érte.~Iván bámult a csodálatos sikeren.
 85   2,  7 |               s elkergeti a világba.~Iván restellte a dolgot és szégyenlette
 86   2,  7 |       jelenetre meg éppen nem akarta Iván a száját tátani.~- Jerünk
 87   2,  7 |    emlékeztetni foglak engedélyedre.~Iván összeráncolta homlokát,
 88   2,  7 |                No, mi kell - kérdezé Iván kedvetlenül.~- Uram! - szólt
 89   2,  7 |          engem! Megszökni egy úrral!~Iván vállat vont s odább akart
 90   2,  7 |           mit tegyek én? Mit tegyek?~Iván keserű volt és bosszús.~
 91   2,  7 |          módon, és mi által hal meg!~Iván otthagyta a legényt, s visszament
 92   2,  8 |           ötvennyolc esztendős, mint Iván állította. Nem véljük vele
 93   2,  11|        gyóntatója.~- Én pedig Berend Iván, a grófnő szomszédja.~Az
 94   2,  11|           qui mal y pense - viszonzá Iván, s zsebébe dugta a pisztolyt. -
 95   2,  11|             egyik szomszédja, Berend Iván.~- Ah - szólt a grófnő ajkcsettentve -
 96   2,  11|  intézkedésemre kinyerjem - folytatá Iván. - Másik oka az, hogy miután
 97   2,  11|              Csak kötelesség - mondá Iván. - És most még egy harmadik
 98   2,  11|             mozdulattal nyújtá kezét Iván elé, helybenhagyása jeléül,
 99   2,  11|          írást akart neki róla adni. Iván azt mondá, hogy szükségtelen,
100   2,  11|          összeget.~- És most - szólt Iván -, ha szabad a grófnőt kérdenem:
101   2,  11|      hamvadozott a múlt esti parázs; Iván fahasábokat rakott a parázsra,
102   2,  11|    inventálásnak!” - gondolá magában Iván, de nem szólt hozzá semmit.~
103   2,  11|       bevégzett tény után azt mondta Iván:~- Ez már hát megvan, de
104   2,  11|              a lovakat befogni.~Amíg Iván lement az udvarra, a grófnő
105   2,  11|    megfertőztetettnek tartott.~Mikor Iván visszajött jelenteni, hogy
106   2,  11|        vesszen!~- Kár volna - mondta Iván -, majd szabadon bocsátom,
107   2,  11|       szelindek; de nem harapta meg.~Iván szépen beszélt hozzá, ahogy
108   2,  11|          bezárt kapu kulcsát odaadta Iván az apát úrnak, ki a hintóban
109   2,  11|       felkanyarogni, s a tárna felől Iván egy csoport munkását látta
110   2,  11|                Azt képzeltem - mondá Iván. - Múlhatatlan feladata
111   2,  11|             ily mértéke fölött, mire Iván igen szárazan azt az észrevételt
112   2,  11|           kettő a nagy igyekezettől.~Iván behajtott saját háza udvarára;
113   2,  11|           tartozását róni valamivel.~Iván eltávozott néhány pillanatra
114   2,  11|      megjárta, de a kávé rettenetes!~Iván az időjárásról kezdett beszélni.
115   2,  11|       élvezhesse a napot, félrehúzta Iván ablakáról a zöld függönyt,
116   2,  11|      elégetéséhez.~- Igen - helyeslé Iván. - Ahhoz is a gyútükröt
117   2,  11|              előkelő hátravetésével.~Iván meghajtotta fejét.~- Sajnálom,
118   2,  11|           grófnő, hogy csalatkozott.~Iván egy tudós nyugalmával, s
119   2,  11|           ismét visszahelyezem belé.~Iván egy kis fogóval kivette
120   2,  11|           mikor tüzesebb a napsugár.~Iván künn az ablakból, eltalálva
121   2,  11|         megszűnt a gyútükör működni.~Iván még ott állt künn az ablakban.
122   2,  11|          maradt a tégelyen?~- Semmi.~Iván visszatért a szobába, felakasztá
123   2,  11|              utazó bundáját, s midőn Iván a kocsiba felemelé, mégiscsak
124   2,  13|           Egy szép téli napon Berend Iván hivatalos levelet kapott
125   2,  13|           által a szankciót megadni.~Iván elbámult ez ajándékokon.~„
126   2,  13|          hogy a tömeggel imponáljon. Iván megköszönte a választást,
127   2,  13|            felolvasótól), mint mikor Iván górcsövi héjancai beszéltettek
128   2,  13|          Egyszerre világosság támadt Iván agyában.~Rájött, hogy mi
129   2,  13|           hazakészült távoli odújába Iván, kap egy meghívást három
130   2,  13|            Még egy lerovás - gondolá Iván. - Ugyan jó, hogy hamarább
131   2,  13|     látogatója érkezik. Sámuel apát.~Iván nagyon örült a kitűnő férfiú
132   2,  13|              megismerkedhettem vele.~Iván szerette volna mondani,
133   2,  13|     fővárosunkban - folytatá az apát Iván mellé ülve a pamlagra.~-
134   2,  13|         ideig maradok itt - viszonzá Iván szárazan -, holnap haza
135   2,  13|             szellem arisztokráciája.~Iván hitetlenül rázta fejét.~-
136   2,  13|      konstatálni kellett a vevényen.~Iván engedelmet kért vendégétől,
137   2,  13|          kérte, hogy csak tegye azt.~Iván arcán észrevehető változás
138   2,  13|        sikerével, s azzal elsietett.~Iván pedig újra elővette kebléből
139   2,  13|            elég volt rá, hogy Berend Iván előélete a legkisebb részletekig
140   2,  13|          vele, amennyi elég rá, hogy Iván meggyőződjék, miszerint
141   2,  13|        bemutatá őt Angela grófnőnek.~Iván kissé elfogult volt, de
142   2,  13|           Azzal másfelé nézett, amit Iván jelnek vett, hogy odább
143   2,  13|             a társaság átvonult oda. Iván helyet foglalt az emelvényen,
144   2,  14|                                      Iván felolvasása~„A hatodik világrész”~
145   2,  15|              gyertyái maradtak égve. Iván a villanydelej-világítást
146   2,  15|                 suttogták itt-amott. Iván maga az emelvényen úgy tűnt
147   2,  15|            ismét rideg és lehangolt.~Iván is leszállt olvasóemelvényéről,
148   2,  15|         lehet erről többet megtudni. Iván azután utasította, hogy
149   2,  15|        eltaláltam az ön intencióját?~Iván köszönte alássan a kegyes
150   2,  15|             vele a grófnőnek - mondá Iván. – Mikor a grófnő megtisztelte
151   2,  15|  gúnyfintorítást ez istennői arctól.~Iván fogta a széndarabot, s annak
152   2,  15|           éppen úgy nem bűn. Igaz-e?~Iván sarokba érzé magát szorítva.
153   2,  15|       villámbattériákat ürítettek ki Iván szemeibe, hanem annak az
154   2,  15|            terem belsejébe távozott. Iván meghajtá magát a büszke
155   2,  15|      kritizál, és a kellnert tegezi.~Iván nem tartozott a menekülők
156   2,  15|      rövidebb, mint a másik, s amint Iván kezét megrázza, egyúttal
157   2,  15|           sarkam kérgestül.~Biz azon Iván is nevetett, mert nagyon
158   2,  15|          pedig hét kosár - felelt rá Iván.~- Hah! Ich bin erkannt! -
159   2,  15|             szivaromat.”~Most azután Iván rovására nevettek, Iván
160   2,  15|              Iván rovására nevettek, Iván nem haragudott érte, pedig
161   2,  15|                 Senki sem! - erősíté Iván. - Még őszentsége a pápa
162   2,  15|           még lehet segíteni - szólt Iván barátságosan. - Ha megismerik
163   2,  15|         vágás az egész erdőt levágta Iván előtt. A vesperaek történetét
164   2,  15|               mikor azt látták, hogy Iván calembourjára maga a pap
165   2,  15|             pezsgős poharak mellett.~Iván itt megint új oldalról mutatta
166   2,  15|            Kacagtak az őszinteségen. Iván maga is kacagott.~Rajta
167   2,  15|               Nomen est omen - mondá Iván. - Nevemben van az „iván”,
168   2,  15|             Iván. - Nevemben van az „iván”, ami annyit tesz, hogy: „
169   2,  15|        becsülöd az értékedet - szólt Iván -, de tudtomra egyedül a „
170   2,  15|          csináltak a társasjátékból.~Iván mosolygott.~- Én mindennap
171   2,  15|          Rotschild kasszájában pénz.~Iván mind a három urat ad peram
172   2,  15|           csóválta e tréfához; hanem Iván csak felvette a kínált poharat,
173   2,  15|               hogy erővel elfoglalta Iván perzsiánprémes kucsmáját,
174   2,  15|           otthon, mint a káposztakő, Iván pedig ül az íróasztalánál
175   2,  15|        valaha egymással találkoznék.~Iván előbb a könyvtárt búvta,
176   2,  15|          volt Theudelinda grófnőnél. Iván oda is hivatalos volt. El
177   2,  15|            időt”, menjünk kártyázni.~Iván kártyázott minden nap. Elegánsul
178   2,  15|            helyettem, kérlek - szólt Iván, átadva Ödönnek a kártyáit
179   2,  15|            jártuk a cotillont.~Tehát Iván odament Angela grófnőhöz,
180   2,  15|      sötétséget!~A melegség, mellyel Iván e szavakat mondta, gyújtott.~-
181   2,  15|         aurora fényében e szavaknál.~Iván egy merész nyilatkozatra
182   2,  15|             most önnek a körmei alá.~Iván kitörő hahotára fakadt e
183   2,  15|              fejét, s leült székére.~Iván nem hagyta el.~Jó az a cotillon,
184   2,  15|         hagytál.~- Jól tette - mondá Iván, s kivéve tárcáját zsebéből,
185   2,  15|         közel két órát vett igénybe. Iván végig maradt.~Angela pedig
186   2,  15|          éppen ezer forintjában van. Iván vállat vont rá.~Ödön pedig
187   2,  15|           sziget eseményeiről.~Hanem Iván mindezt valami sajátszerű
188   2,  15|      vígjátéki jelenet fejlődött ki. Iván úgy ült a számára kikeresett
189   2,  15|               hogy ki jött még vele. Iván egyedül.~A kopók lenn hajtottak
190   2,  15|      tuskókon darabokra kell zúznia.~Iván ott termett és megállítá
191   2,  15|         lovagnőt.~Az el volt ájulva.~Iván lefekteté őt a puha gyepre,
192   2,  15|         szárnyai árulón szétnyíltak, Iván saját melltűjét kivonta
193   2,  15|              férfi a völgy felől. Az Iván volt, ki kürtjében vizet
194   2,  15|              odaér, felkelt magától.~Iván, mikor odaért, megkínálta
195   2,  15|              bajom - mondá a grófnő.~Iván háta mögé öntötte a vizet
196   2,  15|             volt a hölgynek - felelt Iván. - A férfinak nem volt szabad
197   2,  16|         ekkor elérte az erdő szélét; Iván feleletet adott kürtjével,
198   2,  16|     vadásztársaság.~Angela grófnő és Iván azután egész a vacsora idejéig
199   2,  16|              nem mondott soha.~Vajon Iván is el fogja-e beszélni a
200   2,  16|           ezek mind tudják azt, amit Iván tud?”~Az urak igyekeztek
201   2,  16|          Angela grófnőt afelől, hogy Iván nem beszélt senkinek a balesetről,
202   2,  16|              kérdé Angela hevesen.~- Iván magaviseletéből. Amióta
203   2,  16|           annál jobban megnyugtassák Iván elkülönzött nézetéről. Alkalmat
204   2,  16|             társadalmunkban! - mondá Iván. - Általában minden ügy,
205   2,  16|             hogy így van - válaszolt Iván. - Mert valami álbecsületérzés
206   2,  16|              olyan helyzetet - mondá Iván -, én senkit akarva, komolyan
207   2,  16|                De hát mind igaz ez?”~Iván vállat vont.~- Hogy tudnám
208   2,  16|          hozzáteszi a néphit - mondá Iván - az ellenbűvszert is, mely
209   2,  16|            le Salista is a kocsiból. Iván süvegét megemelintve kívánt
210   2,  16|             nem talált semmit. Ekkor Iván szava hangzott tompán: „
211   2,  16|            zsebkendőig ment eléje, s Iván is a saját sorompójáig haladt.
212   2,  16|              staphylaeabokor levelei Iván feje felett odahullottak
213   2,  16|             összeborzongott.~- Ekkor Iván azt mondta ellenfelének: „
214   2,  16|           még erősebben. Erre azután Iván egy teljes másodpercig célzott
215   2,  16|         kardra invitálja ellenfelét. Iván hidegvérrel felelt: „Hát
216   2,  16|      kifakadása. Az botrány lesz, ha Iván el nem fogadja a fegyverváltoztatást,
217   2,  17|        mondani az indokokat, amikért Iván mindezeken végigment, s
218   2,  17|          Emlékezzünk rá, hogy Berend Iván, mikor Sámuel apát Theudelinda
219   2,  17|            tizennégy év előtt Berend Iván Belényiéknek a házánál tartózkodott
220   2,  17|         árván maradt gyermeke miatt. Iván azzal vigasztalta őt, hogy
221   2,  17|            valaha látni. Elválásakor Iván összes, csupa aranyokból
222   2,  17|             ember és megél utána.~És Iván nem volt sem Belényinek
223   2,  17|           Belényiék semmit, valamint Iván sem őróluk. Egyszer tudott
224   2,  17|             zenészi lapokat járatott Iván és kísérte figyelemmel fogadott
225   2,  17|          valahol?~Míg egyszer azután Iván is követett el olyasmit,
226   2,  17|   talicskáztam azt napszámban Berend Iván úr tárnájában. Én elbámulva
227   2,  17|            fel, madame, hanem Berend Iván neve. Mit tud ön róla? -
228   2,  17|             két-három levelet kapott Iván Bécsből.~„Az öreg herceg
229   2,  17|       képeket a háznál.”~* * *~Tehát Iván minden levéllel kapott egy
230   2,  17|         elfoglalni.~Ezeket tudta meg Iván a zongoraművész leveleiből.~
231   2,  17|         leveleiből.~Ezért tolakodott Iván az úri szalonokba, ezért
232   2,  17|           bondavári uradalmát, akkor Iván kis telepe agyon van nyomva.
233   2,  17|         embereknek mondjuk azt, hogy Iván Evelinát akarta megmenteni
234   2,  17|             túlvilági villi, amikben Iván több mesterkélt, betanult
235   2,  17|              föld alól valami Berend Iván nevű ember, akinek volt
236   2,  17|              idomaihoz.~Ezen a napon Iván megtudta egy másik úrhölgytől
237   2,  17|        Holnapután?~Ezt a holnaputánt Iván nem akarta megérni.~Vagy
238   2,  18|        világban?~A Salista őrgróf és Iván között végbemenő párbajról
239   2,  18|     tekintetbe kell venned azt, hogy Iván igen lovagiasan járt el
240   2,  18|             kardokat! - kiálta közbe Iván. - Még náthát kapok itten!
241   2,  18|             izmokat tüntetett ki; de Iván is izmosnak, idegerősnek
242   2,  18|              által.~E törekvés alatt Iván egy „kettős” vágást intézett
243   2,  18|              a fejére kapott vágást.~Iván pedig azt tette, hogy nem
244   2,  18|          szokatlan hosszú karja van.~Iván nem védte a hasvágást, felemelte
245   2,  18|             kard darabokra nem tört.~Iván azonban szabályszerűen felfogta
246   2,  18|            felemeljék s félrevigyék.~Iván kardját hegyével leeresztve,
247   2,  18|             urak elégedve? - kérdezé Iván.~- Szeretem hinni, hogy
248   2,  18|             ismét felöltözzék.~Midőn Iván a terembe visszatért, már
249   2,  18|          kapott sebeket tapasztgatá.~Iván lovagias szokás szerint
250   2,  18|             Egy hét múlva begyógyul.~Iván kérdezé az orvosoktól, hogy
251   2,  18|         hogyne lettem volna! - mondá Iván. - Huszárhadnagy voltam
252   2,  18|         elalélt a vérveszteségtől, s Iván ölébe vette a fejét, úgy
253   2,  19|             sebet.~No már arra, hogy Iván egészen ép bőrrel meneküljön,
254   2,  19|             eléje tódulók.~- Dehogy. Iván Salistát.~- A-a-ah! - hangzott
255   2,  19|         gulyáshúsnak aprította.~- És Iván?~- Annyit sem kapott, mint
256   2,  19|                 De hát akkor hol van Iván?~- Hát természetesen az
257   2,  19|   diribdarabjait össze tudta szedni. Iván pedig mindjárt itt lesz
258   2,  19|          gróf. - Én azt hiszem, hogy Iván most itt fog benneteket
259   2,  19|              tőlem, hogy hol van hát Iván, ha nem történt semmi baja?
260   2,  19|            fejvágást!~Ekkor érkezett Iván.~A savanyú képek egyszerre
261   2,  19|             sorba, megrázva a kezét.~Iván arca komoly volt és szelíd.~
262   2,  19|        Minden ember örül.~Talán csak Iván maga nem.~- Igen köszönöm
263   2,  19|             szíves részvétet - szólt Iván, minden patetikus komédiázás
264   2,  19|             most az „Ehren-Praeses”.~Iván erre elmosolyodott. Szelíd
265   2,  19|          ajtajáig. Őt nem érintették Iván végszavai.~Mikor visszatért,
266   2,  19|         gazdálkodni, úgy jöhet, hogy Iván és Angela vagyoni állapota
267   2,  19|              Mikor belépett hozzájuk Iván, szokatlanul el volt fogulva.
268   2,  19|            azután megszorítá hevesen Iván kezeit. Ajkai reszkettek,
269   2,  19|        magamnak soha, grófnő - szólt Iván -, ami részem ez izgalom
270   2,  19|              kezét. Maradjon ön itt!~Iván felállt székéből s mélyen
271   2,  19|           virágtól.~- Grófnő - szólt Iván, félretolva a széket, amelyről
272   2,  19|        Theudelinda grófnő is felállt Iván beszéde alatt; szemei világolni
273   2,  19|             végezé szavait, megfogta Iván kezeit két kezével, és magánkívül
274   2,  19|              megrázta szenvedélyesen Iván kezét.~- Menjen! Menjen
275   2,  19|           székéről, Angela.~És midőn Iván búcsút véve meghajtá magát,
276   2,  19|            arca kigyulladt e szónál.~Iván a helyzet magaslatán állt.~
277   2,  19|            leszórta öléből a földre.~Iván meghajtotta magát tiszteletteljesen;
278   2,  19|        felejtik el többé soha.~* * *~Iván eltávozta után Ödön gróf
279   2,  20|          családja számára, ha Berend Iván szavaira hallgatott volna.~* * *~
280   2,  20|           Fogadhatta-e meg azt, amit Iván tanácsol neki? Ezt ítéljék
281   2,  21|          mondá Félix.~- Nem! - mondá Iván -, ez egy növény levelének
282   2,  22|             így fogadta el őt fiának Iván. Akinek azután egyszer le
283   2,  22|       beszélünk róla.~Ezért adta oda Iván minden aranypénzét Belényinének,
284   2,  23|             legfőbb ideje volt, hogy Iván hazakerüljön a kőszéntárnájába.~
285   2,  23|         munkabért ígérnek, mint amit Iván fizet.~De bizony maga Rauné
286   2,  23|             hogy ő maga volt az, aki Iván munkásai közül kiszemelve
287   2,  23|          szolgálatába.~Most látta át Iván, milyen oktalanságot követett
288   2,  23|            hasznát venni e titoknak.~Iván, megtudva a fenyegető bajt,
289   2,  23|         között.~Nemsokára tapasztalá Iván, hogy hatalmas versenytársa
290   2,  23|              Raunénak kezében voltak Iván üzleti összeköttetései;
291   2,  23|            megrontására, amit akart.~Iván még erre sem veszté el bátorságát.
292   2,  23|      vasrudakon, meg a nyers szénen.~Iván megnyugtatta őket. Az év
293   2,  23|             befolyását a társulatnál Iván javára, ha az ki akarna
294   2,  23|              kincse, amiért ő Berend Iván barátjához azzal a szép
295   2,  23|      aranysziporkái arra szálltak el Iván tárnája fölött.~Másnap reggel
296   2,  23|          átszegődött az úri tárnába.~Iván keserűen mondá: „Te is?”~-
297   2,  23|             mint máskor. Várta, hogy Iván szemrehányásokat tegyen
298   2,  23|             miután hiába várta, mert Iván egy szót sem szólt neki
299   2,  23|          köszönés nélkül eltávozott.~Iván lelkiereje bizony nagy próbán
300   2,  23|            után hallatlan nyeremény.~Iván hahotával kacagott, mikor
301   2,  23|           múlva 45-re felemelkedtek.~Iván pedig nyugodt kedéllyel
302   2,  24|         csillagzatoknak, hogy amidőn Iván azt mondá magában: „Vajon
303   2,  24|         holnap tartandó népgyűlésen.~Iván kereken megtagadta az engedélyt.~-
304   2,  24|           ijedtséggel elbocsáttatik.~Iván tudta jól, hogy honnan jön
305   2,  27|             vasút tehát épül. Berend Iván saját telepe tönkrejutását
306   2,  27|              Azt a mesterséget ugyan Iván is tudja, hogy akinek heverő
307   2,  27|        sínekre csőd lett kihirdetve, Iván gondolta magában: „No, most
308   2,  27|             emberek nem tudják, mint Iván, akik mindig petrefaktumokat,
309   2,  27|              olcsóbb árak mellett az Iván által ajánlottaknál.~Hanem
310   2,  27|              de el kell pusztulniok.~Iván csak azért is folyvást vasúti
311   2,  29|              Egy borongós őszi napon Iván a hámorától jött vissza
312   2,  29|     tájképhez való gondolatok.~Amint Iván a hámortól levezető úton
313   2,  29|              a korcsmából? - gondolá Iván, s meg akarva tudni, melyik
314   2,  29|             dolga.~De minek jön ide, Iván telepére, pálinkát inni?
315   2,  29|               Hátha neki ez tetszik.~Iván üdvözlé a férfit.~- Jó reggelt,
316   2,  29|            le volt szemöldére húzva.~Iván meg akart tőle valamit tudni.~-
317   2,  29|           azok közül.~Ez arc láttára Iván zsebébe nyúlt és egy percre
318   2,  29|              dolgot követne el vele. Iván egy idő óta revolverrel
319   2,  29|            levegő között. Annálfogva Iván megtiltotta e napra a föld
320   2,  29| szivattyúkemencék körül volt dolguk.~Iván maga egész késő estig ott
321   2,  29|           ember maga is gornyadozik.~Iván egész nap érezte azt a névtelen
322   2,  29|             egy ágyon aludjék.~Amint Iván kissé elszenderedett, már
323   2,  29|           alvilági fénynél ott látja Iván saját tárnája előtt munkásait
324   2,  29|             kétségbeesés ordításával Iván, mintha nem hinné, hogy
325   2,  29|            őket mentenünk! - ez volt Iván első szava hozzájuk.~Óh!
326   2,  29|               osztá ki a parancsokat Iván. - Minden ember lássa el
327   2,  29|    körülpalánkolták birtokukat, hogy Iván szekerei ne járhassanak
328   2,  29|          Amint a kapu be volt zárva, Iván nekifeszíté a vasrudat,
329   2,  29|              asszonyok állják körül.~Iván, amint odaérkezett, azonnal
330   2,  29|              odalenn? - kérdezé tőle Iván.~- Most csak valami százötven.~-
331   2,  29|        vállat vont. Nem tartóztatta.~Iván visszament embereihez; kik
332   2,  29|             a heves visszarántással.~Iván ezalatt leoldotta derekáról
333   2,  29|             Ötven oda, ötven vissza.~Iván eltűnt az omladékok között.~
334   2,  29|            tömlő még egyre húzódott. Iván még egyre beljebb nyomult
335   2,  29|      számlálja. Akkor kapaszkodik ki Iván a tárnaszádából, a boltozat
336   2,  29|              volt az, de lehetséges.~Iván felosztotta az embereket
337   2,  29|   végrehajtani. Pedig tenni kellett!~Iván munkásai tovább folytatták
338   2,  29|             azoknak tekintetét. Azok Iván szemei voltak.~Rauné úr
339   2,  29|             törtek a szabad tárnáig.~Iván ez idő alatt nem evett asztal
340   2,  29|             azt sarkaiból kiemelték, Iván volt az első, ki lámpájával
341   2,  29|         emelvény padlatát nedvesíté.~Iván intézkedésére csendben,
342   2,  29|              bírta már felnyitni; de Iván úgy találta, hogy még mindannyi
343   2,  29|           hölgy mellképe volt feste.~Iván Evelinára ismert e képben.~
344   2,  29|            visszafizetés volt!~* * *~Iván most már értette az egész
345   2,  29|            azt a vészjósló leheletet Iván arcára.~Ez egy antikrisztusi
346   2,  29|            tanulni a pokolban!~* * *~Iván gondolatokba mélyedve állt
347   2,  29|              s sietve jöjjön vissza.~Iván fogta a vasrudat és a lámpát
348   2,  29|      sötétségből a résen áttekintett Iván, borzadva, látta, hogy a
349   2,  29|              többet, hanem megkapták Iván karjait kétfelől s sietve
350   2,  29|            élőhalottakat, feltalálta Iván a mérnököt.~Iván most már
351   2,  29|          feltalálta Iván a mérnököt.~Iván most már letépte szájáról
352   2,  29|           vont. Mit tartozik ez őrá?~Iván elhagyta munkásaival együtt
353   2,  38|              kapható. Ott van Berend Iván Bonda-völgyi tárnája, ott
354   2,  38|        mindössze nem volt két percig Iván szobájában, s azután az
355   2,  38|      Járult-e valami tettlegesség is Iván részéről ehhez az elbúcsúztatáshoz,
356   2,  38|             úr sem pert nem indított Iván ellen, sem a kartelvivőit
357   2,  38|              a kiállítási árt. És ha Iván azt mondta volna, hogy még
358   2,  38|            nyereményosztalék busásan Iván hűnek maradt munkásai számára.~
359   2,  38|         Tudta ezt mindenki.~Tudhatta Iván is.~Csakhogy Ivánnak most
360   2,  40|                       Heuréka!~Mikor Iván ötnapi munka után a felrobbant
361   2,  40|           óráig. Nem jött elő többé.~Iván kiszámította ennek az okát.~
362   2,  40|        határos vakmerőségnek, amihez Iván hozzáfogott.~Most már szabad
363   2,  40|         semmit, hogy hová készülünk!~Iván maga is úgy készült ez úthoz,
364   2,  40|           róla, hogy öngyilkos lett.~Iván felsóhajtott. Érezte, hogy
365   2,  40|            ment tovább nap nap után.~Iván a labirint minden odújának,
366   2,  40|             mint leghitelesebb tanú.~Iván pedig a kétségbeesés erőszakával
367   2,  40|             kell áttörnünk! - kiálta Iván, s kezébe ragadá a csákányt.~
368   2,  40|         résbe belefeszíté a vasrudat Iván, s egy egész palaréteget
369   2,  40|        Istennek ajánlotta lelkét.~De Iván a felfedező örömével kiálta:~-
370   2,  40|     számláltak, még akkor sem, mikor Iván a beomlott tárnában járt.~
371   2,  40|                Megtaláltuk! - kiálta Iván, reszketve a diadaltól.
372   2,  40|        Szüzet, míg a kötelet ereszté Iván után. Ne nézze azt, hogy
373   2,  40|          pislogott. Egyszer hangzott Iván kiáltása: „Fel!”~Vén társa
374   2,  40|             Ivánnak, hogy kisegítse, Iván megölelte az öreget:~- Célnál
375   2,  40|            siessünk ki a napvilágra!~Iván, amint kijutott a tárnából,
376   2,  40|              volt a világosság, amit Iván keresett.~Ez a sötétség,
377   2,  41|          nevét?~- Az én nevem Berend Iván! - szólt az idegen, vállával
378   2,  41|             közönsége előtt adta elő Iván, hogy őneki csalhatatlan
379   2,  41|             tervemből! - felelt neki Iván.~- Azután, föltéve, hogy
380   2,  41|          hogy azt a fordulatot, amit Iván előidézett, semmi ellenmanőver
381   2,  41|       egyenesen az ön kezébe tenném.~Iván valódi üzleti nyugalommal
382   2,  41|           ajánlatot ismételni Berend Iván előtt!~Waldemár herceg nevetett.~-
383   2,  41|             utalványozzák a részére.~Iván azonnal visszautazott a
384   2,  41|    egynéhányszor ki fogja dobni majd Iván az ajtón, s ez ugyanannyiszor
385   2,  42|             természetes! - felelt rá Iván nyugodtan.~- Ön pedig azt
386   2,  42|          tehát jöjjön velem! - mondá Iván. - S ha a másik két úrnak
387   2,  42|              már őket a kíváncsiság.~Iván mind a három úrra bányászöltözetet
388   2,  42|          azon vasajtóig vezette őket Iván, ahol a visszatérő tó járt-kelt
389   2,  42|              dobogó híd alá tűnt el.~Iván vezette vendégeit tovább,
390   2,  42|           fiatal.~- Nos uram - szólt Iván Spitzhasehoz -, ez itt a
391   2,  42|         melyen három nyílás látható.~Iván megmagyarázta neki, hogy
392   2,  42|            azbesztöltöny! - folytatá Iván. - Ez a készület a búvárok
393   2,  42|          Induljon utánam! - hangzott Iván szava, ki egy másik tekercset
394   2,  42|            Az volt az alagút, melyet Iván négy hét alatt töretett
395   2,  42|       világosságot eleget! - biztatá Iván.~S vitte őt magával.~Mennie
396   2,  42|         kettőnek.~- Megállj! - mondá Iván. - Itt a szivattyúgép. Add
397   2,  42|        megelőző nap hozták el idáig.~Iván elvette a kaucsukcső-tekercset
398   2,  42|           Siessünk előre! - hangzott Iván szava a csövön keresztül.~-
399   2,  42|             tárna egy része! - mondá Iván.~A két alak lábaira üvegzsámolyok
400   2,  42|           utánam bátran! - válaszolt Iván.~Egyszer azután elkezdett
401   2,  42|              könnyű! - vigasztalá őt Iván.~Egyszer azután, amint egy
402   2,  42|           csöveket! - hangzott hozzá Iván szava.~A leeresztett csövek
403   2,  42|             most jer utánam! - mondá Iván. - A csövet tartsd karodon!~
404   2,  42|               Erősen állj! - hangzik Iván szava.~S a megeresztett
405   2,  42|              tátogatott levegő után. Iván szánakozva tekinte rá.~A
406   2,  42|           embernek való öltönyeiket, Iván azt kérdte tőle:~- Nos,
407   2,  42|              kellene, mint az enyém.~Iván úgy lett bemutatva, mint
408   2,  42|          felügyelő vezetése mellett. Iván nem volt a tárnában akkor.
409   2,  42|           Szolgálhatok vele! - mondá Iván a kérdezőnek. Az eddigi
410   2,  42|         földindulás volt készülőben.~Iván nem beszélhetett tovább
411   2,  42|              földindulást csinálsz?”~Iván nem ügyel az ő félelmükre.~
412   2,  42|             kérdezik: „Ki szól ott?”~Iván pedig körültekintő figyelemmel
413   2,  42|      kémletet is elvégeztem! - mondá Iván egy gyógyszerész közönyösségével. -
414   2,  44|         hálálkodó irat között, miket Iván kapott, legérdeklőbb volt
415   2,  44|      Mexikóba ezredesnek.~Ekkor jött Iván megmentő vállalata.~Ez kiüté
416   2,  44|              Én önnek megbocsátok!«”~Iván rögtön válaszolt a grófnőnek.~
417   2,  44|         önnel bánnom, ahogy tettem!”~Iván újra válaszolt a grófnőnek.~
418   2,  44|             teheti.~Egyebet semmit.”~Iván azután megírta neki ezt
419   2,  44|       egyebet semmit.~* * *~Egy este Iván lakása előtt egy utazóhintó
420   2,  44|           egy másik szekér állt meg. Iván akkor már a részvénytárna
421   2,  44|      látogatójegyet vitt be Ivánhoz.~Iván meglepve olvasá e neveket:~„
422   2,  44|             mellékelve az utóbbihoz.~Iván mondá a kapusnak, hogy vezesse
423   2,  44|           nyugodni?~Az ajtó nyílt, s Iván maga elé látott lépni „egy”
424   2,  44|             fénytelen, fekete; amint Iván eléje sietett, a felső lebernyeg
425   2,  44|           kéz, s ujja hegyeit nyújtó Iván elé; Iván ajkához érteté
426   2,  44|             hegyeit nyújtó Iván elé; Iván ajkához érteté a fekete
427   2,  44|           Hol az őrgrófné? - kérdezé Iván szorongva.~- Mindjárt itt
428   2,  44|          lesz. De nehezen tud jönni.~Iván a pamlaghoz vezeté a delnőt,
429   2,  44|             Itt? - szólt megdöbbenve Iván.~- Igenis itt! Ijedjen meg!
430   2,  44|           kívánja, s joga van hozzá!~Iván egyre jobban bámult.~Künn
431   2,  44|              a nagy tölgyfaasztalra.~Iván, mint a szobor, mozdulatlanul
432   2,  44|      Theudelinda felállt és megfogta Iván kezét.~- Itt van Bondaváry
433   2,  44|              Hogy lehet ez? - rebegé Iván meghatottan.~- Hogy lehet?
434   2,  44|               Megégett! - kiálta fel Iván összecsapott kezeit arcához
435   2,  44|            ezt a kiáltást hallotta: „Iván, segíts!” Nem hallotta nevét
436   2,  44|             vagyok. Legyünk ketten.”~Iván szívét vasmarokkal szorítá
437   2,  44|              kulcsa. Ezt önnek adom.~Iván keze a megdöbbenés mozdulatával
438   2,  44|            fogja, hogy még mosolyog.~Iván erőt vett magán s felnyitotta
439   2,  44|          fehér atlasz vánkosán, hogy Iván azt hitte, ha most megszólítá,
440   2,  44|    mozdulatlan sugár szemöldeivel, s Iván megállhatta, hogy egy csókkal
441   2,  44|            Theudelinda a fátyolon át Iván égő szemébe nézett, s az
442   2,  44|      kötelességet? - kérdé a grófnő.~Iván némán inte fejével.~- Akkor
443   2,  44|              ahol nem vár rám senki.~Iván visszahívta a négy tárnamunkást,
444   2,  44|      énekelték hozzá a halotti dalt.~Iván hajadonfővel haladt utána;
445   2,  44|             sírbolt ajtajához értek, Iván letette a koporsót, lehajolt
446   2,  44|             mintha attól félne, hogy Iván még vissza találja neki
447   2,  44|               akit számára elhozott.~Iván leviteté a koporsót a bondavári
448   2,  44|              aurora borealis alatt?”~Iván nagyot sóhajtott:~„Hát énrám
449   2,  45|       Bosszúálló két szellem! Amiért Iván őket legyőzte, amiért szolgálatába
450   2,  45|             sem maradt. Az nem volt!~Iván érezte, hogy most van egyedül
451   2,  45|            népszerűvé kezdett lenni.~Iván saját költségén ifjakat
452   2,  45|          évfordulón, amelynek napján Iván a tárnaégést eloltá, a legjobb
453   2,  45|           erényjutalom volt kitűzve.~Iván ötven aranyat ajánlott e
454   2,  45|           ezen a napon!~Így gyászolt Iván.~ ~
455   2,  46|        találta a munkások egy részét Iván, s intézkedett, hogy a többieket
456   2,  46|           nyílását az őrháztól, ahol Iván állt.~Csak a leányok vidám
457   2,  46|    mosdattalak,~Ugye nem szidtalak?”~Iván komor tekintetet váltott.~
458   2,  46|            percben ott állt mellette Iván.~Az öröm őrjöngő rémületével
459   2,  46|              lenni! - kiálta hevesen Iván, s keblére vonta a leány
460   2,  46|           megbocsátó szóval tanúsítá Iván, hogy semmit sem tud. Mert
461   2,  46|              s megbecsült a szénpor!~Iván keblére szorítá a leányt.~
462   2,  46|              soha!~- Világ! - kiálta Iván, úrtagadó büszkeséggel emelve
463   2,  46|          most meg kell halnom.~Azzal Iván karjaiba rogyott élettelenül.
464   2,  46|             mint lehullt rózsalevél.~Iván ott tartá ölében a leányt,