Rész,  Fejezet

 1   2,  20| elfeledkezék magáról, s ehelyett: „Asszonyom!” azt kiáltotta neki: „Leányom!”~
 2   2,  28|         tevé hozzá -, megbocsásson asszonyom az unalmas órákért, amiket
 3   2,  31|              Nekem van egy szegény asszonyom, akinek én mindennel tartozom:
 4   2,  32|          Csillapítsa le indulatait asszonyom. Én egy igen komoly ügyben
 5   2,  34|       estét jöttem önnek köszönni, asszonyom!~- Ezt holnap reggelre halaszthatta
 6   2,  34|       arcára.~- Figyelmeztetem önt asszonyom, hogy Franciaországban vannak
 7   2,  35|    magyarázza neki azt.~- Ön, szép asszonyom, egy művészt keres, aki
 8   2,  35|          ön egy ilyen embert, szép asszonyom?~Szegény Evelina! Vesztére
 9   2,  35|    virtuális jogánál fogva.~- Szép asszonyom! Önből soha, de soha nem
10   2,  36|            legyen?~- Innen veszem, asszonyom! - szólt a herceg nagy renyheséggel
11   2,  36|    szentelni Kaulman úr emlékének, asszonyom, úgy félrefordulok - mondá
12   2,  36|    odanyomta azt a hölgy kezébe.~- Asszonyom, az én időm drága. A börzén