Rész,  Fejezet

  1   1     |            miknek másfélezernyi fajából most már sem tengerek, sem folyamok
  2   1     |            magasabb volt a légkör, mint most, s annálfogva az ég nem
  3   1     |                 nagyobbnak látszó, mint most.~A föld rétegei még át vannak
  4   1     |             páfrányok, a zsurlók, miket most mint törpe harasztokat ismerünk,
  5   1     |                 virágokat körülrajongja most.~És így madár sem volt,
  6   1     |            vízben, légben, szárazon úr; most sehol sem: azért csak éjjel
  7   1     |    bércmedencében? Százötven lábnyira a most zöldülő pázsit alatt!~* * *~
  8   1     |                  gyenge fogú állat, ami most, csakhogy kétöles példányokban.
  9   1     |             kiabálni a fán, tudja, hogy most „emberére” akadt, s odasiet,
 10   1     |    krokodilfarka és füles lófeje hozzá; most aztán nem tudja, hogy kihez
 11   1     |                 szeret passzív maradni.~Most egyszerre mennydörgő bömbölés
 12   1     |              kiáltá a hajnalt. A lajhár most is ott állt, a fának támaszkodva
 13   1     |          ezerszerte több az éleny, mint most, a légkör csaknem egészen
 14   1     |                gyémántsugárokat szór.~S most képzeljük ezt az egész légkört
 15   1     |           gyújtott ugyan akkor is, mint most, csakhogy az akkori eső
 16   2,  1 |             utódaik közül milliókét még most is. S ha rossz volt az idő
 17   2,  1 |             testvéreink a Niger partján most is. S míg a hím kinn járt
 18   2,  2 |              fölötte.~Hanem a csónakász most nem ügyel sem a víztükörre,
 19   2,  2 |                szikra, és mindazok, kik most itt élnek, halva és temetve
 20   2,  2 |          alkonyfény vékony szironyát, s most lett már igazán fekete a
 21   2,  2 |             kóvályog fel a kéményekből, most már sápadt sárga gomolyokat
 22   2,  4 |           csillagrendszer nem érdekelte most. Maga is olyan pályakörében
 23   2,  4 |                ember a szemeket.~De hát most hogyan látta meg e szemeket?~
 24   2,  4 |               idő ugyan régen eltelt, s most már kellene látnunk őket.~
 25   2,  4 |              várt rá a kapuban.~A leány most is úgy volt öltözve, mint
 26   2,  4 |                végzett munka után. Arca most is poros volt a széntől.~
 27   2,  4 |                el! - felelé rá a leány.~Most Ivánon volt a bámulás sora.~-
 28   2,  4 |             látott sokat, de azt, amibe most jutott, nem bírta magának
 29   2,  5 |           sóhajtott, s így szólt:~- Már most mondja meg ön, uram, hol
 30   2,  5 |           utaidra. Hát ha arra gondolsz most, hogy az a leány, mint menyecske
 31   2,  6 |                S mikor esküsztök?~- Hát most éppen advent van. Az alatt
 32   2,  6 |          dilettánskodtam melletted; már most hát mondd meg nekem őszintén,
 33   2,  6 |                 hatodrésznyi lesz, mint most.~Iván félbeszakítás nélkül
 34   2,  6 |               akarom megvétetni, aminek most még bagatell az ára, s amin
 35   2,  6 |             szolgáltat, olcsón, eleget; most következik a legfőbb baj:
 36   2,  6 |                volt az alkotmány.)~Iván most még jobban felnyitá szemeit,
 37   2,  7 |                 megélünk mind a ketten. Most a Péternek el kellene engemet
 38   2,  7 |             hajamat és jól megvert. Már most ez mindennap így lesz.~-
 39   2,  7 |                s ott őt kigyógyíttatni, most jó alkalmad van rá. Csak
 40   2,  7 |                évig onnan nem szabadul. Most pedig itt van valami kis
 41   2,  7 |                 a búbánat, hogy hát már most ő végképpen itthagyja ezt
 42   2,  7 |         felelgetnek egymásra vonítva, s most már a botot sem vitte magával,
 43   2,  7 |                 enfant a szövetséget és most ismét cavaličrement bejelentem,
 44   2,  7 |            megfogta kabátja szárnyát.~- Most mit tegyek én? Mit tegyek?~
 45   2,  8 |               gyóntatóatyákat látott, s most egyszerre egy bajuszos ember
 46   2,  8 |         ráncokat is mutat. Hajfodrozata most is Karolina Pia menyegzője
 47   2,  8 |             mert amint észreveszi, hogy most következik valami, amitől
 48   2,  8 |                 ki hódító szépség volt, most is folyvást forgatta szemeit
 49   2,  8 |             volt a szerencsejáték, s ki most is kockákat zörgetett egy
 50   2,  8 |             esküvője előtti éjszakán, s most is koszorús fővel ült ottan.
 51   2,  8 | keresztülszúratván az orrán a pipaszár. Most pedig, midőn ott ült a többiek
 52   2,  8 |            plébános kezdett mosolyogni. Most mindjárt meg lesz győzve
 53   2,  8 |      pipafüstszag-e ez?~- De bizony az.~Most még egy jutott eszébe a
 54   2,  9 |           nagyon ki volt merülve.~- Már most meg van felőle győződve
 55   2,  9 |                 lenne ránk nézve, ha mi most, hallván a kísértetek lármáját,
 56   2,  9 |              lobogott fel a kékes láng, most már sápadt halotti fényt
 57   2,  9 |                 az élő sekrestyést, kit most is lel még bele a hideg,
 58   2,  10|             leült belőle ötöt, a vastól most is sebes a lába; hanem mindezek
 59   2,  10|               cikkeket írni a hírlapba! Most! Haynauval, a muszkával
 60   2,  10|               állani, az mind tréfa; de most! most! a rettenetes policiával
 61   2,  10|                 az mind tréfa; de most! most! a rettenetes policiával
 62   2,  10|                 Theudelinda arcán.~- És most eltávozom a plébánossal -
 63   2,  10|             éjjeli rémektől dobogott az most, hanem ez új rémtől.~Ha
 64   2,  10|              grófnő nem arra hallgatott most.~Hanem azt neszelé, nem
 65   2,  10|                  Az a padló, amelyen az most áll, egy mélység sóhajhídja,
 66   2,  10|             Maradjon ön ott állva, ahol most van! - kiálta rá a grófnő
 67   2,  10|                 igaz! De úgy meg vagyok most zavarodva, hogy eszem nincs
 68   2,  10|           egyedül ment le e rémek közé, most velem együtt félne ugyanazt
 69   2,  10|               magát. Szárnyai alá bújt. Most már kénytelen követni a
 70   2,  10|                A grófnő értett latinul.~Most az orgonakíséret mellett
 71   2,  10|             Stramen! Baccho Gratias.”~S most egy egész pokolbeli kórus,
 72   2,  10|                Sit tibi Bacche Gloria!”~Most a csengettyűszó hangzott.~
 73   2,  10|           rákezdé a tivornyadalt utána.~Most már látta a grófnő, hogy
 74   2,  10|            lépcsőn végig.~S amit azután most látott a grófnő, az valóban
 75   2,  10|                  A helyzet, amelyben ön most van, mindent testi, lelki
 76   2,  10|               új vért öntenek ereibe.~- Most térjen ön szobájába vissza,
 77   2,  10|                 ön életét féltem. Ha ön most kimegy a sötét folyosóra,
 78   2,  10|                elfutottak azok, még tán most is futnak. A rácsajtó tárva
 79   2,  10|               fogok lelni. Úgy is volt. Most csak egy nagy kérdés van
 80   2,  10|              ajtó záratlan marad. A kés most is ott volt az ajtó közé
 81   2,  10|              nem maradt bosszulatlanul. Most két bíró előtt áll ön. Egyik
 82   2,  10|       botránkozások és undorodások után most még a pap vádja által önlelkiismerete
 83   2,  10|                 Üljön le, grófnő és már most hallgassa, amit én beszélek.
 84   2,  10|                 már ez ember irányában, most még csak az volt hátra,
 85   2,  10|               ember uralmának.~- És már most arról a gondolatról is tegyen
 86   2,  10|                 magamtól elutasítottam, most annak a gúnyját hívjam fel
 87   2,  10|       eltékozolta hibásan, helytelenül. Most még hátra van életének az
 88   2,  10|                 egy nagy küzdelmen megy most keresztül: a szellem küzdelme
 89   2,  10|            partsor, tágas előterével, s most e gyönyörű hosszú tért elkezdik
 90   2,  10|               mondják, hogy „bazilika”, most úgy néz ki, mint egy nagy
 91   2,  10|                  köszönöm, köszönöm!”~- Most tehát elhiszi nekem a grófnő,
 92   2,  10|              engedje meg a grófnő, hogy most egy prózai kéréssel zavarjam
 93   2,  10|       szerzeményemből Pesten úri házam, most bérlak, s jó helyeken fekvő
 94   2,  11|              kastélyban. Ha én elmegyek most a grófnő számára valahonnan
 95   2,  11|                Óh, azt nem is engedném.~Most azután itt volt a dilemma:
 96   2,  11|                hogy mi történt itten, s most sietve jő.~- De nem fogja
 97   2,  11|                 az, hogy levelet kaptam most éjjel, melyben tudatják
 98   2,  11|     csempészetek, sikkasztások útján. S most aztán a csalók igyekeznek
 99   2,  11|           kötelesség - mondá Iván. - És most még egy harmadik indok.
100   2,  11|       gondviselés alá az összeget.~- És most - szólt Iván -, ha szabad
101   2,  11|       szándékozik kastélyát elhagyni?~- Most! Éppen e percben! Rögtön! -
102   2,  11|               Ez már hát megvan, de már most miben fog a grófnő tovább
103   2,  11|                az a visszás érzés, hogy most ő ennek a barlanglakó embernek
104   2,  11|                 fejét.~- Sajnálom, hogy most éppen be nem bizonyíthatom,
105   2,  11|           szoktuk vesztegetni, de nálam most az sincs.~- Én szeretném
106   2,  12|                A Kaulman-cég boltajtaja most is ugyanott van, hol ezelőtt
107   2,  12|                Benne a pénzváltóboltban most is azon kikopott bőrvánkosú
108   2,  12|        faketrecek, s a faketrecen belül most is ott görnyed még az ősz,
109   2,  12|               családfa!~A Kaulman-firma most is folytatja a régi lombard-üzletet,
110   2,  12|               szabályszerűen. Hanem már most szeretném tudni, mit ér
111   2,  12|                 a kalapom gondja. Hanem most olyan dolgot kérdezek tőled,
112   2,  12|           együtt fog bennünket találni. Most arra kérlek még, légy szíves,
113   2,  12|                volt adva, s ha akarnám, most az enyém lehetne. Azzal
114   2,  12|               is így tettem, mint ezzel most! - A pap szétszórta az eltépett
115   2,  12|              szájába vett szivart, amit most bátorkodott meggyújtani.
116   2,  12|               ez nagy szó!~- Ülj le már most, és hallgasd meg, mi dolgom
117   2,  12|              egész világ vajúdásban van most, s folyvást egereket szül,
118   2,  12|                 mormogá a pap.~A bankár most még jobban bámulva tekinte
119   2,  12|             veszélyben forog. Ha valaki most egy ilyenforma eszmének
120   2,  12|     elragadtatva e fantazmától Félix, s most már a kezét csókolta meg
121   2,  12|               akkor azt fogom mondani: „Most tartsd válladat, hadd lépek
122   2,  13|               kitüntesse. Ilyesvalamit.~Most már Ivánon volt a sor kacagni.~-
123   2,  13|                 azt a nyelvet, mit csak most tanul, a magyart, hogy lehetetlen
124   2,  13|             utóbbiak persze jobbak. Már most ezután ez azt hiszi, hogy
125   2,  13|                 visszavonult a turfról. Most már csak néző.~Kákori, fiatal
126   2,  13|   beleereszkedik abba a pletykába, hogy most már a budai várban is fognak
127   2,  13|          szokott megmosdani?”~„Parbleu! Most éppen utolsó negyed van!”~„
128   2,  13|                 arca hidegülni kezdett. Most mindjárt következik a Tibald
129   2,  13|               mi következik abból, hogy most én először vagyok Pesten? -
130   2,  13|          gondviselés küldi az embereket most szokatlan helyekre.~E szóra
131   2,  14|               az a nap szikkasztá, mely most Dél-Amerika szavannáit teszi
132   2,  14|                tudósai, miként a mieink most, hogy mi lesz az ő világukból,
133   2,  14|           hatást majd később elemezzük. Most szóljunk arról, milyen lehet
134   2,  14|               hogy az éjsark országában most szürethez, aratáshoz készülnek!~
135   2,  15|            úgyis halvány szokott lenni, most tündöklő lett. Nemes vonásai
136   2,  15|          észrevételt: „Maga ugye minket most gyöngén bolondnak tartott?”~
137   2,  15|                szeme láttára elégessem; most cserében én adok a grófnőnek
138   2,  15|                azt mind hiszem, amit ön most felolvasott. Nos, kérem,
139   2,  15|            okozza azt. Elhiszem. De már most a delejnek két pólusa van:
140   2,  15|                hosszú, egy rövid. Hanem most én mondok neked egy élcet.
141   2,  15|                 meg nála a szivaromat.”~Most azután Iván rovására nevettek,
142   2,  15|                 mi? - Hát úgy van, mint most a gázvilágítás. A státus
143   2,  15|              hogy nincsen bettinghouse.~Most azután ki-ki félrefordult
144   2,  15|              komoly dolognak tartatott. Most azután, mikor azt látták,
145   2,  15|               grófnő nyugodni megy, már most tehát idefenn is ideje véget
146   2,  15|             tizenöt év óta nem táncolt, most is értett hozzá.~A kártyázószobában
147   2,  15|            legjobban szeret, az itt jár most mélyen a föld alatt, honnan
148   2,  15|             idelenn a társadalomnak, ki most odafenn csak egy tespedő
149   2,  15|                hogy az a tárgy, amit ön most felemlített, előttem oly
150   2,  15|                 én vasszegeket veretnék most önnek a körmei alá.~Iván
151   2,  15|                Jó lenne talán mégis, ha most a kastélyba visszatérne
152   2,  16|             közlármába. El van fogulva. Most pedig a tekintete kerüli
153   2,  16|           egyformán hozott. Ugyebár, ha most a societásban valakit arcul
154   2,  16|                kedves dolog az, hogy te most Magyarországon vagy.~- Ah,
155   2,  16|             Tudom, hogy ostobaság volt. Most már én is tudom. A megtörtént
156   2,  16|         valakinek a szép szemeiért vagy most idelenn”, akkor én meg fogom
157   2,  16|            adott ön okot e szóra, hanem most hazudott ön!” Azzal csendesen
158   2,  16|                a neki szánt szerepet, s most én vagyok az ő segéde, s
159   2,  16|              kellett váltaniok. Salista most már leveté szürke felöltőjét,
160   2,  16|               volt az első, aki kezdte. Most már keményen célba vette
161   2,  16|             feleinek, hogy vagy végzünk most és így, vagy semmikor.~-
162   2,  17|  harmincháromféle asszony~Hanem hát már most a mi filozófunktól azt kérdezheti
163   2,  17|               az anyjával azóta, akinek most is számot kell adnia minden
164   2,  17|             megdobbant Ivánnak a szíve.~Most kezdte már színét változtatni,
165   2,  17|                 komoly ember vagyok én. Most fényképeztetem le magamat
166   2,  17|                Lixi azt mondja, hogy az most legkönnyebb volna, mert
167   2,  17|         itthagyta. A herceg bús; aki őt most felvidítaná, az nagyon sokat
168   2,  17|               fel helyemből. - No ugye, most azután eltátja a száját
169   2,  17|             áldja meg, ahol jár.~No már most itt vagyunk hát, kedves
170   2,  17|      kőszénüzlete a Bonda-völgyben. Oda most egy sokmilliomos társaság
171   2,  17|                 világba?~A herceg éppen most rendeztette be, nem rég,
172   2,  17|                ír hozzá; elmondja, hogy most támadt eléje a föld alól
173   2,  17|     teljesítenek, hogy Tibald hercegnek most Pestre kellene átköltözni,
174   2,  18|                 Salista. - Semmi vér!~S most már felhagyott azzal a szándékkal,
175   2,  18|                 áldjon meg bajtárs. Már most fel sem veszem a vágást.
176   2,  19|                 tud arról valamit.~- No most ezt az embert szépen a nyakunkra
177   2,  19|                 felugrattuk a nyeregbe. Most aztán végképp köztünk ragad.
178   2,  19|            aztán végképp köztünk ragad. Most beszéljen már vele valaki.~-
179   2,  19|       sopánkodást Oszkár báró. - Fog ez most hencegni közöttünk. Micsoda
180   2,  19|                Én azt hiszem, hogy Iván most itt fog benneteket hagyni,
181   2,  19|            Hanem előbb fizessétek meg a most elvesztett fogadást!~Eduárd
182   2,  19|          kibékítették az ellenfeleket s most jönnek a löncsről, ahol
183   2,  19|             bele. Eddig csak tudtam, de most már nem tudom, hogy melyik.~
184   2,  19|                 semmi sem lesz, hogy te most közülünk megszökjél. De
185   2,  19|                 el nem eresztünk. Éppen most, mikor te vagy a szezon
186   2,  19|                távozol. Te vagy köztünk most az „Ehren-Praeses”.~Iván
187   2,  19|            előre látok: azt, hogy mikor most ez az ember odalenn a hölgyeknél
188   2,  19|                Ugyebár? Ön így szól! Ön most így beszél? Ahogy én beszéltem...
189   2,  19|             magamat a világból. A világ most is olyan, mint akkor!~Azzal
190   2,  20|              emlékei.~Berekeszti ezeket most ez az utolsó levél: „Adieu!”~
191   2,  20|            Evelina haját gyöngéden.~- S most önhöz igen komoly szavaim
192   2,  20|          engedje megcsókolnom homlokát. Most megyek Kaulmanhoz és végzek
193   2,  21|              uradalom tehát már megvan.~Most még csak a tízmillió beruházási
194   2,  21|            ilyen reklámot csinálni. Már most kiabálhatja mindenki, hogy
195   2,  21|            legkisebb közük sincs, hanem most éppen jó idő van a börzén:
196   2,  22|                 elveszti. Minek fizette most meg? Minek váltotta át a
197   2,  22|                 visszaemlékezik rá, még most is hull a könny a szeméből -
198   2,  22|             taníttatni.~A vén görög már most bírta az egész utcát. Nem
199   2,  22|                igazságtalan a sors!~Hát most Kaulman Félix kapjon azért,
200   2,  22|                 eltávozottak nemsokára. Most csak elindulnak egy biztos
201   2,  22|               ötvenforintost.~Spitzhase most már mind a két kezét megcsókolta
202   2,  22|            felőle győződve, hogy no ezt most minden famíliájával együtt
203   2,  22|              marad kezem. Hanem hát már most én is elvárom a maga háládatosságától,
204   2,  22|              maga engem? No hát! Hiszen most már maga is érdekelve lesz,
205   2,  22|             másik becsületes embert már most lekenyerezte, hogy egy harmadik
206   2,  23|          részvénytársulat szolgálatába.~Most látta át Iván, milyen oktalanságot
207   2,  23|              meg akarta mutatni, hogy ő most, midőn ilyen nagy uraságra
208   2,  23|              megismeri szegény barátait most is!”~A jóltevés hiúsága
209   2,  23|        kegyelmes hercegnek is.~- No! És most már üríts velem egy poharat! -
210   2,  23|                éppen azon gondolkozott: most éppen legjobb ideje lesz
211   2,  24|             reverenda, a főúr és a pap. Most azok is távol maradnak.~
212   2,  24|              oly műveletlenek, hogy még most is elébbvalónak tartják
213   2,  24|               annak szomorú vége lehet. Most az egyszer még a puszta
214   2,  24|            látni fogja őket a karzaton. Most még „csak” a karzaton!~Péter
215   2,  24|               fenség és uralom az, mely most vele kezet szorít, az ő
216   2,  24|              Treumann-félébe.~Ott adnak most olyan nekik való darabot,
217   2,  24|                 soit, qui mal y pense!”~Most pedig már tud kacérkodni,
218   2,  24|                ezek a tündérek, kik itt most játszanak, a színpadon kívül
219   2,  25|                ez is csak komédia, amit most a pappal és velünk játszol?”~
220   2,  25|              magas látogatóját. Önt már most nem féltem őexcellenciájától,
221   2,  25|             hanem ezt az írást, ezt már most féltem, hogy valami baj
222   2,  25|                dacolni, féltékenykedni; most pedig azt teheted, amit
223   2,  25|               ezt megmondja neki.~- Hát most együtt ebédelünk, Péter! -
224   2,  25|                 a nagyságos asszony még most is tudja azt készíteni és
225   2,  25|            amelyen elhagytál. Hanem adj most még egy csókot. Hadd ne
226   2,  25|              van az excellenciás úr!~No most, Péter, Isten hozzád! Siess
227   2,  25|      szerelemféltést hozta fel magával. Most megszerezte hozzájuk még
228   2,  26|                 szöktetni.”~Csanta uram most már úgy hitt Spitzhasenak,
229   2,  27|               eltávolítottad Bécsből, s most hallom, hogy valami Salista
230   2,  27|               önnek tanácsolni, amit ön most elmondott. Hagyja el ön
231   2,  27|               emelkedett e siker által.~Most már világra szóló vállalatba
232   2,  27|                 világpiacra juthatnak s most már nemcsak az ő csekélységével,
233   2,  27|             Iván gondolta magában: „No, most teszek egy tréfát. A részvénytársulat,
234   2,  27|              amibe saját magának kerül. Most én adok be a vasúti vállalkozóknak
235   2,  27|    ajánlottaknál.~Hanem azért Ivánt még most sem hagyta el a szívóssága.
236   2,  27|         szívóssága. A kétszer kettő még most is mindig négy. S akik az
237   2,  29|                 kezébe akadt, hogy ha ő most ezt az embert úgy főbe lőné,
238   2,  29|                 dördület, mely után még most is reszket a föld, még most
239   2,  29|             most is reszket a föld, még most is zúg a levegő?~A következő
240   2,  29|          Segítségre emberek!~Nem jutott most már eszébe, hogy „cudar
241   2,  29|               alatt maradtak. Nincs itt most ellenség, csak ember és
242   2,  29|                tiltatik!”~Nagyon jártak most az engedély után!~Amint
243   2,  29|       életveszéllyel vonszolják ki őket most éppen csáklyákkal, horgos
244   2,  29|                    kérdezé tőle Iván.~- Most csak valami százötven.~-
245   2,  29|              megszabadítani, mert éppen most dolgoztak azon az átjáraton,
246   2,  29|              illet egyéb, mint hogy már most egészen új portálémintákat
247   2,  29|            prüszkölve. - Nézzen ön oda. Most húzzák ki a harmadik embert
248   2,  29|                  Ekkor megállt a tömlő.~Most a kötelet kezdték vontatni.~
249   2,  29|                 mindig lankadt a kötél. Most egyszerre megfeszül. Vigyázva
250   2,  29|              eszébe, hogy: „Itt vagytok most nyomorultak, kik hálátlanul
251   2,  29|              ellenségeihez! Itt vagytok most a bosszúálló anyaföld sötétségébe
252   2,  29|            lehetett kezdeni a munkához.~Most is nehéz küzdelem volt az,
253   2,  29|                 munkája lett volna, azt most napok alatt végrehajtani.
254   2,  29|                romok nem érhették, azok most ott élnek eltemetve.~Tehát
255   2,  29|                 a tárnát ellepte a víz.~Most még a vízszivattyúkat is
256   2,  29|                követ szétdarabolhatják.~Most a még talán élőket felkutatni
257   2,  29|                 tárna közti áttörést, s most ebből amabba is át lehet
258   2,  29|          visszafizetés volt!~* * *~Iván most már értette az egész összefüggést
259   2,  29|                ki a bosszú mérgét!~És ő most ellenségei életét, vagyonát
260   2,  29|           közfalat kirúgta a robbanás s most csak ennek az omladékait
261   2,  29|        feltalálta Iván a mérnököt.~Iván most már letépte szájáról a kendőt.~-
262   2,  29|           szájáról a kendőt.~- No uram, most már megmondhatom önnek,
263   2,  29|            tűzélesztő szeméttel. És már most jó éjszakát önöknek is,
264   2,  29|          kigyulladt benne a kőszén. Még most is ég. Itt lesz neki a párja.
265   2,  30|                nagyon elsötétültek!~Hát most egy asszony mosolygásának
266   2,  31|             veszteség. Úgy érezte, hogy most már senkije sincs, akiért
267   2,  31|                 Lássa, nekem olyan üres most a világ, hogy nem hallom
268   2,  31|               világ, hogy azért viselik most a magas ruhákat, mert a
269   2,  32|                Árpád itt van?~- Itt ám! Most szaladt el tőlem. A futóbolond.
270   2,  32|                 még lehetne perelni. De most jön a nagyobbik baj. Egy
271   2,  32|          Berendnek nem történt baja!”~- Most ebből egy igen nagy veszedelem
272   2,  32|              saját pénztárából. Kaulman most ebben a helyzetben van.
273   2,  32|           megtenni, vagy meg nem tenni, most egy emberen függ. Ez az
274   2,  32|              sem veszi észre. Érti-e ön most már, hogy minő varázshatalom
275   2,  32|             hogy minő varázshatalom van most önnek egyetlen szavában,
276   2,  32|                 emberrel!~Sámuel apátot most már bosszantotta ez a szeszélyeskedés.
277   2,  32|            ahhoz a magassághoz, ahonnan most ez asszony őhozzá alábeszélt.~
278   2,  32|                 komolysággal. - Amit ön most mondott, azzal ön engem
279   2,  32|                  hogy önnel így tegyen. Most megyek kolostoromba vissza
280   2,  33|                 canaille-nak, holott mi most egy csapással mindkettőt
281   2,  33|            tízmilliót összeszedtem s az most mind veszendőbe megy a kiütött
282   2,  33|             eladott, sokat nyert rajta, most megint visszakerült önhöz;
283   2,  33|            levetette magát karszékébe s most már nem is kínálta Kaulmant,
284   2,  33|           Megegyezünk! De hallja ön már most az én módosítványaimat.
285   2,  33|               Miért! - szólt a herceg s most már ő is felkelt a helyéből,
286   2,  33|                ez a titulus az ön neve. Most már tudja ön, hogy mit követelek
287   2,  33|                juttatom a kölcsönt. Már most tessék sírni vagy kacagni,
288   2,  34|              megnézni a színlapot, csak most tudta meg, hogy Evelina
289   2,  34|           fordult félre. Mit zavarja őt most? Mikor hivatását kellene
290   2,  34|               miért?~- Majd játék után. Most jelenésemre kell mennem.~
291   2,  34|            megtért, egészen megfordult, most a legkedvesebb barátunk.~-
292   2,  34|               az én házam csukva.~- Már most hát kénytelen vagyok önnek
293   2,  34|         megemlékezésének köszönheté. Ez most megszűnik. Nekem pedig nem
294   2,  34|          támaszkodott az asztalnak.~- S most - inte kezével Evelina -
295   2,  35|            minden ember azt kérdezi már most, kire marad a szép asszony.~
296   2,  35|          különböznek a mieinktől!~Tehát most senkije sincs. A ház üres.
297   2,  35|           készítményei közül való, mely most is kinyitva áll.~S e zongora
298   2,  35|           hittem, az anyám.~- Ahá! Ugye most megint olyan dolgot csinált,
299   2,  35|        tanítványhoz. Ez megvan. Hát már most megint legyünk gyermekek
300   2,  35|             ingerkedő kezére.~- Hát már most mihez kezd ön, ha Kaulman
301   2,  35|        színpadra azzal a követeléssel: „Most ne nekem, de értem tapsoljatok!”,
302   2,  35|           termett...~- S mit tegyek hát most? Mi van számomra hátra? -
303   2,  35|                 szép hercegasszony, aki most téged meglátogatott?~- Ez
304   2,  36|                 gyanánt jelenteni be, s most önnek mindenét lefoglalták;
305   2,  36|               legjobb akarat mellett is most már ön mellett bizonyítani,
306   2,  36|            arról volt meggyőződve, hogy most ő ura a helyzetnek.~S midőn
307   2,  36|       Kaulman-vállalatokat tönkrezúzni. Most éppen tizenkét óra. Adok
308   2,  37|         Hatvanezer forint veszteséggel! Most már igazán, hol a harangkötél,
309   2,  37|                  én előrevigyázó orrom! Most ebbe az írásba beletakarózom
310   2,  37|     táviratozásban. Bánom is én, ha már most lefelé kezdenek is nőni
311   2,  37|                előtt, ahogy üzent neki. Most már befűthet vele, s süthet
312   2,  37|              maga a gazdájuk sem. Akkor most is ott volnának! Szépen
313   2,  37|               fehérre mosva a tallérok. Most pedig béka kuruttyol a vízben,
314   2,  37|               az üres templomnak, amibe most már nem fog járni senki
315   2,  37|                többé, aminek a küszöbén most már ki fog nőni a kövek
316   2,  37|             részvények” a neve, amik őt most megölik. Legyen az övék.
317   2,  38|               piszkos haszonleső ember. Most fel akarja használni a részvénytárna
318   2,  38|                 megszűnt a munka.~Hanem most már válogatva bánt velük
319   2,  38|                égve, forrva, mint ahogy most írják róla.~S Waldemár herceg
320   2,  38|        nyereségért kockáztatni merte, s most elveszté a pénzzel együtt
321   2,  38|               részére, aki felülkerült.~Most is van lárma a börzén, csakhogy
322   2,  38|                lárma a börzén, csakhogy most a „baisse” lármázik.~Közel
323   2,  38|               Iván is.~Csakhogy Ivánnak most egészen máson volt a gondja.~
324   2,  39|                a patak mentén?”~Ez volt most a nagyobb kérdés!~Dehogy
325   2,  39|                 nyár lesz már, nem kell most fűtenivaló!~- Bizony azok
326   2,  39|               fűtenivaló!~- Bizony azok most nagyon alant állnak! - biztosítá
327   2,  39|               volt vele elégedve.~- Már most itt fogunk lakni mindig.~
328   2,  39|          kedvedért, anyám, elébb-utóbb. Most már megvan a házunk, hanem
329   2,  40|                amihez Iván hozzáfogott.~Most már szabad a tér! Nyitva
330   2,  40|        könyörgését meg nem hallgatám, s most a Holt-tenger úszik az elsüllyedt
331   2,  40|                 elcsuszamodást okozott. Most, lehet, hogy a nagy tárnarobbanás
332   2,  40|               palaréteget kiemelt vele.~Most fejükre szakadhat a víz,
333   2,  40|                  reszketve a diadaltól. Most kösd oldalamra a kötelet,
334   2,  40|                e kutatás célja felől.~- Most siessünk ki a napvilágra!~
335   2,  40|                 Amazokat már legyőztem, most már tinektek is meg kell
336   2,  41|              kézből a másikba repültek.~Most már a komikumig vitték a
337   2,  41|            szabadban teendő próbatételt most feltalált tűzfojtó szerével,
338   2,  41|               Ott volt Waldemár herceg, most egyike a legtöbb részvénnyel
339   2,  41|                 fejtett ki. Azért, amit most Sondershain „úr” a börzefejedelem
340   2,  41|                szép hölgy hallgat önre, most a bondavári kútból nem merítenek
341   2,  41|                 bizottságot, mely Ivánt most már nyomról nyomra kísérje,
342   2,  42|          szeretném látni!~- Innen, ahol most áll ön, semmi esetre meg
343   2,  42|                 nemrég. Annak a közepét most egy malomgépezet foglalta
344   2,  42|      leszállniok valami mély kútaknába, most már hosszú hágcsókon.~Amint
345   2,  42|                Ahhoz a tornához, amihez most készülünk, páncél is szükséges.~
346   2,  42|             hogy mi lesz azzal.~- Ahova most mi leszállunk, az a hely
347   2,  42|         felszereléséből van kombinálva. Most erre az üvegsisakra, amit
348   2,  42|                a tárgyakat kivehette.~- Most mindjárt sötétben leszünk! -
349   2,  42|               akasztva hozta azt idáig, most a fején keresztülvetve a
350   2,  42|                alig nyomott tíz fontot, most egyszerre félmázsás teherré
351   2,  42|            végighaladtak, az a hamu még most is forró.~A kaucsukcső lassan
352   2,  42|                 lélegzetet venni.~- Még most könnyű! - vigasztalá őt
353   2,  42|            kígyó, előretekergőztek.~- S most jer utánam! - mondá Iván. -
354   2,  42|                egyszer odamenjek!~- Már most tudja ön, hogy mit írjon
355   2,  42|               állhatja ki ember sokáig. Most tehát leraktuk a négy hüvelyk
356   2,  42|          semmitől! Éppen azt vizsgáltam most körül. A részvénytárna igazgatósága
357   2,  42|               agyag van terítve. Ha már most az égő tárnában, melyre
358   2,  42|              taszító lökésben végződve.~Most már reszketett minden épület
359   2,  42|           eltette zsebébe.~- No, uraim, most mehetnek önök vacsorálni.
360   2,  42|               van otthon.~Volt is kedve most valakinek vacsorálni! Hisz
361   2,  42|                 egyre tódult fölfelé, s most már nagy felhő támadt körülötte,
362   2,  42|            egyedül a vacsorálva.~Ez tud most enni.~Eszébe jut neki e
363   2,  43|                   Eddig teremtettem én, most teremts te tovább!”~S az
364   2,  44|             újra válaszolt a grófnőnek.~Most már hosszasabban írt.~Elmondott
365   2,  44|                S előtte a grófnő alakja most is azon magasban állt, amelyben
366   2,  44|               kezéből? Ön az a „senki”! Most azután itt van ez a másik,
367   2,  44|                ez a másik, azt mondja: „Most már én is senki vagyok.
368   2,  44|                 hogy Iván azt hitte, ha most megszólítá, miként akkor,
369   2,  44|            Olyan szép volt e márványarc most is, mozdulatlan sugár szemöldeivel,
370   2,  44|             érte, mint nem neheztelének most.~Amint akkor egy melltűvel,
371   2,  44|              Amint akkor egy melltűvel, most a koporsófedéllel betakarta
372   2,  44|               kötelessége őt eltemetni. Most már nem futhat el tőle.~
373   2,  44|                 kicsalt, hol azt hinném most is: őseim kísérteteivel
374   2,  44|           fedetlen fővel kísérte idáig. Most már az öné.~Azzal visszautazott
375   2,  45|               rájuk keserűen emlékezni.~Most e kínzó gyönyörtől is meg
376   2,  45|                asszony, aki megcsalt, s most másnak él: az még a tied.~
377   2,  45|                 volt!~Iván érezte, hogy most van egyedül a világon.~Pedig
378   2,  46|                Az az ünneplő ruhája van most is, amiben egy év előtt
379   2,  46|              egy év előtt idejött, s az most is olyan tiszta, mint akkor
380   2,  46|             munkát, míg egy, a tárnából most érkezett szekér tartalmát
381   2,  46|                elmúlni, elfeledtetni?~- Most jön az a leány, uram - mondá
382   2,  46|                Pál. - Hallom a nótáját. Most jön fel a szénhalom tetejére.~
383   2,  46|                 Óh, uram - rebegé -, ha most meg nem halok... akkor szeretni
384   2,  46|            örökké; de én tudom,... hogy most meg kell halnom.~Azzal Iván
385   2,  46|                 aki azt mondá neki, „ha most meg nem halok, szeretni
386   2,  46|     szívdobbanatlan.~„De én tudom, hogy most meg kell halnom!...”~* * *~
387   2,  48|                ki született Bacchusban, most és minden poharak poharain