Rész,  Fejezet

  1   2,  4 |          Miért nem?~- Azért, mert ha ön énnekem több bért ád, mint
  2   2,  4 |                 Mert ha megmondanám, ön bizonyosan elkergetné innen,
  3   2,  5 |             felelt neki, hogy:~- Hát ön miért nem megy a templomba?~-
  4   2,  5 |         nincs templomunk.~- Eszerint ön el fog kárhozni.~- Mikor
  5   2,  5 |             Nem titok. Ha meg akarja ön hallani, elmondom.~- Gyilkosság?~-
  6   2,  5 |       felőlem elegen! Ha nem restell ön vele vesződni.~- Mondd el.~-
  7   2,  5 |         szólt:~- Már most mondja meg ön, uram, hol van ennek a bajnak
  8   2,  7 |           Ezt nem lehet elengedni.~- Ön csakugyan doktor? - kérdezé
  9   2,  7 |      derítette fel az arcát.~- Akkor ön talán meg tudná mondani
 10   2,  7 |       Egyetlen egyszer. Ráemlékezzék ön, amit mondok. Amikor megérzi
 11   2,  7 |          amit mondok. Amikor megérzi ön rajtam még egyszer, hogy
 12   2,  8 |       lekottáztam azt. Íme, itt van. Ön ért a hangjegyekhez.~A pap
 13   2,  8 |              szólt hozzá a grófnő -, ön emlékezik a fűzöld gros
 14   2,  8 |             ne rágják.~- Mikor tette ön oda?~- A múlt nyáron.~A
 15   2,  8 |           reszketni kezdett.~- Vegye ön ki azt a ruhát onnan.~Emerencia
 16   2,  8 |       odatartá a pap elé.~- Szagolja ön!~A pap meg volt lepetve.
 17   2,  9 |    kastélyban.~- És ha hallani fogja ön azt a föld alatti éneket?~-
 18   2,  9 |            menni.~- Nem, grófnő. Nem ön fog velem jönni, hanem a
 19   2,  9 |              Ah, akkor rosszul ismer ön engemet! Eggyel több erős
 20   2,  9 |            nekem a grófnő, hogy amíg ön oly benső összeköttetésben
 21   2,  9 |      elhiszem. De attól tartok, hogy ön, hogy ön kinevet.~- Ah! -
 22   2,  9 |          attól tartok, hogy ön, hogy ön kinevet.~- Ah! - A pap egészen
 23   2,  9 |            foglalvánnyal.~- Tekintse ön végig ez albumot.~A pap
 24   2,  9 |              mint bolondságot? Mi az ön nézete, atyám?~Mahók úr
 25   2,  10|           amit látni és hallani vél. Ön azt hiszi, hogy számtalanszor
 26   2,  10|              és magukhoz várnak.~- S ön megígérte, hogy ismét közéjük
 27   2,  10|            vállait.~- Vagy azt hiszi ön - folytatá az apát -, hogy
 28   2,  10|     hatalommal. Vagy pedig nem hiszi ön, hogy én, mint földből alkotott
 29   2,  10|           rendkívüliségnek meg fogja ön találni természetszerű magyarázatát.
 30   2,  10|            többé. Tehát vagy tartson ön Boscónak, vagy higgyen Paracelsusnak,
 31   2,  10|           egy zárt lámpa.~- Maradjon ön ott állva, ahol most van! -
 32   2,  10|       átlépné e küszöböt, mondja meg ön, hogyan jutott idáig, Istennek,
 33   2,  10|              szólt az apát -, nézzen ön végig szobáin. Minden ajtó
 34   2,  10|              erélye.~- Kérem, lépjen ön be!~Azzal egy karszékbe
 35   2,  10|           tetőpontját érte.~- Hallja ön e zsivajt?~- Hallom és értem!
 36   2,  10|          marokra fogva.~- Nem hallja ön keresztül László ősbátyám
 37   2,  10|              úr karját. - Nem hallja ön ősnénéim rémséges kacagását?~-
 38   2,  10|        nyugodtan.~- Hogyan? Mit akar ön?~- Odamenni közéjük.~- Oda?
 39   2,  10|           Ítéletet tartani fölöttük. Ön azt ígérte, hogy együtt
 40   2,  10|            keblére nyomva ijedten.~- Ön kívánta.~- Igaz, igaz! De
 41   2,  10|         odalenn! Én félek!~- Hogyan? Ön, ki máskor egyedül ment
 42   2,  10|     gyöngeségét. A helyzet, amelyben ön most van, mindent testi,
 43   2,  10|     visszavezet, én bezártam. Legyen ön józan. Legyen eszénél. A
 44   2,  10|      bolondságnak vége. Azt láthatja ön, hogy rossz szellem csak
 45   2,  10|           fázik.~- Egyedül?~- Mondja ön szívében: „Ha Isten velem,
 46   2,  10|         összeborzadt.~- Mitől retteg ön? A csontváztól a szögletben?
 47   2,  10|      üvegszekrény szárnyát.~- Nézzen ön ide. Nem rémületnek, de
 48   2,  10|              a föld felett. Tekintse ön e koponyát. E boltozatos
 49   2,  10|        öntenek ereibe.~- Most térjen ön szobájába vissza, sietve
 50   2,  10|      Magamért nem félek többé, de az ön életét féltem. Ha ön most
 51   2,  10|              az ön életét féltem. Ha ön most kimegy a sötét folyosóra,
 52   2,  10|    megérdemeltem: „ember!” Azt látja ön, hogy csodákat nem tettem,
 53   2,  10|                 Igen, büntetés! Mert ön e szenvedést megérdemelte.~
 54   2,  10|       azoknak a kárhozatában, kik az ön környezetéből a bűn meredélyén
 55   2,  10|            meredélyén lesikamlottak. Ön vitte őket oda. Az ön makacs
 56   2,  10| lesikamlottak. Ön vitte őket oda. Az ön makacs szeszélye, az ön
 57   2,  10|              ön makacs szeszélye, az ön bizarr ötletei kényszeríték
 58   2,  10|              lázadókat. S a lázadást ön követte el, ki hosszú évsoron
 59   2,  10|              Most két bíró előtt áll ön. Egyik az ég, másik a világ.
 60   2,  10|            imádkozva megengesztelni. Ön, főtisztelendő atyám, kegyes
 61   2,  10|            azon szerzetnek, amelynek ön főnöke; egyedül azt kérve,
 62   2,  10|              tisztában legyünk, amit ön szavai végén említett: sem
 63   2,  10|               sem az én rendemnek az ön kastélya, birtoka, pénze
 64   2,  10|             is az a dolgunk, hogy az ön családi kriptájában minden
 65   2,  10|              nap többi részét meg az ön jövedelmeinek konyhai és
 66   2,  10|         gondolkozzék rajta kissé. Az ön felfokozott képzelgése mellett,
 67   2,  10|            gúnyszöveg kísértene-e az ön lelkében; a legájtatosabb
 68   2,  10|             alatt nem ott állna-e az ön fülei mellett az a démon,
 69   2,  10|              egy apácatestvért látna ön ájtatos arccal az oltár
 70   2,  10|            az ördöghöz! Nem! Grófnő, ön rossz helyre menekülne a
 71   2,  10|            jó tettek majd imádkoznak ön helyett.~Theudelinda forró
 72   2,  10|     széttárva, mondá:~- Rendelkezzen ön velem. Parancsoljon, mit
 73   2,  10|           fel magam ellen?~- Grófnő, ön életének azt a felét, mely
 74   2,  10|    megtérésre.~- Atyám, gondolja meg ön, hogy azon körökben, amikben
 75   2,  10|       körökben, amikben megjelenésre ön engem kényszerít, számomra
 76   2,  10|             ki nem gúnyolnak. Akarja ön e bűvkört maga körül vonni?~-
 77   2,  10|             körül vonni?~- Helyezzen ön bele. Minő bűvkör az?~-
 78   2,  10|            az?~- Elmondom grófnő. Az ön nemzete egy nagy küzdelmen
 79   2,  10|         jobban ki tudott színezni.~- Ön megértett engem! Ez a menedék
 80   2,  10|      egyúttal önnek is mentsvára. Ha ön felköltözik Pestre, ha ott
 81   2,  10|              a zárda ajtaja vezet?~- Ön próféta.~- Azonban engedje
 82   2,  10|       kedélyét. E feladathoz, melyet ön oly lelkesüléssel karolt
 83   2,  10|         kedves ember!~- Rendelkezzék ön teljhatalommal minden ügyemben -
 84   2,  11|              antik fogason. Mit akar ön vele?~- Lemegyek és kinyitom
 85   2,  11|            egymással értekezni.~- Ki ön? Mit akar itt? - kérdé a
 86   2,  11|             itt? - kérdé a pap.~- De ön ki, és mit keres itt? -
 87   2,  11|                 A másikat agyonlőtte ön?~- Igen. Azt a lövést hallotta
 88   2,  11|          Igen. Azt a lövést hallotta ön kívülről. Arra vette elő
 89   2,  11|             kívülről. Arra vette elő ön is revolverét.~- Természetesen.
 90   2,  11|            terembe. De kérem, legyen ön is jelen.~- Ha kívántatni
 91   2,  11|     leggyöngédebb szomszédi figyelem ön részéről - szólt ismét a
 92   2,  11|            lekötelezve érzendi magát ön iránt e gondoskodásért.~-
 93   2,  11|            bort mérnek. Nem lehet az ön házánál megszállnom, míg
 94   2,  11|            mindjárt megmondom. Tegye ön meg azt a szívességet, hogy
 95   2,  11|           Micsoda nagyítótükröt tart ön szobájában? - szólt a grófnő
 96   2,  11|         tettetve a grófnő Ivánhoz. - Ön az állítja, hogy a gyémánt
 97   2,  11|              azt Ivánnak: - Kísértse ön meg ezen!~A melltű köve
 98   2,  11|             a viszonzás: „Hát tartsa ön meg akkor emlékül!”; ezzel
 99   2,  13|        grófnő legközelebbi estélyére ön is meg van híva.~- Sajnálom,
100   2,  13|       hazahívnak.~- Ugyan, beszéljen ön őszintén! Ne nevezze gyönyörnek.
101   2,  13|             mulatság.~- No hát értse ön meg a dolgot! Ezek nem olyan
102   2,  13|             vágott szavába az apát - ön nagyon is jó előadással
103   2,  13|           Micsoda? Csak nem gondolja ön, hogy Theudelinda grófnő
104   2,  13|            asszonyoknak való. De tud ön valami mást. Fog felolvasást
105   2,  13|          biztatá az apát.~- Mit szól ön hozzá? Valami villanydelej-világítási
106   2,  13|             hogy a grófnő el lesz az ön ajánlatától ragadtatva,
107   2,  13|        készletek elszállítását bízza ön egészen rám. A grófnő magánkívül
108   2,  13|  fellángoltak Angela szemei.~- Ugye, ön hisz a gondviselésben? Ön
109   2,  13|            ön hisz a gondviselésben? Ön hiszi azt, hogy vannak „
110   2,  15|        szatírát. Nemde eltaláltam az ön intencióját?~Iván köszönte
111   2,  15|          tükörfalhoz mentek.~- Írjon ön valami betűt e tükörre -
112   2,  15|           fodrai érinték őt.~- Tudja ön, hogy én azt mind hiszem,
113   2,  15|             én azt mind hiszem, amit ön most felolvasott. Nos, kérem,
114   2,  15|           hiszek mindent, mint ahogy ön leírta. De szeretnék még
115   2,  15|           Hogyan van tovább? Mit lát ön még többet? Mert a delejes
116   2,  15|      álomjárója akadt már.~- Beszélt ön arról - folytatá Angela -,
117   2,  15|             apprehenzióm még nagyobb ön ellen azért, hogy a Delejországból
118   2,  15|        meghajtotta előtte a fejét.~- Ön felém sem jönne, ha érte
119   2,  15|     hízelegjen, ahhoz ért más is. Ha ön hízelgésen kezdte volna
120   2,  15|              a bántalmazásban. S azt ön igen jól tudja.~A sor éppen
121   2,  15|          ismét visszatért helyére.~- Ön el készült már menni Pestről?
122   2,  15|            esik!” De hát miért lakik ön ott a tárnában? (Ez utóbbi
123   2,  15|           itt?~- A grófnő nincs itt. Ön csak látogató nálunk, s
124   2,  15|      pólusoknál, de egy új világ áll ön előtt, ahol van mit alkotni
125   2,  15|   tekintettel nézett Ivánra.~- Tudja ön azt, hogy az a tárgy, amit
126   2,  15|           azt, hogy az a tárgy, amit ön most felemlített, előttem
127   2,  15|             mi két családunk között. Ön is azt teszi-e velem, amit
128   2,  15|           megszólítá Ivánt.~- Ismeri ön Gonzaga Júlia történetét?~-
129   2,  15|         fekhelyéről felugrott. Tudja ön, mivel jutalmazta meg megszabadítóját?~-
130   2,  16|             Ah, tehát azért nevetett ön is, mikor hegyes szegeket
131   2,  16|        Berendnek. - Ezt a szót vonja ön vissza! Ezt a szót nekem
132   2,  16|              még eddig sohasem adott ön okot e szóra, hanem most
133   2,  16|           szóra, hanem most hazudott ön!” Azzal csendesen kiment
134   2,  16|               azt mondá Salistának: „Ön nem fogadta el a köszöntésemet,
135   2,  16|          Uram, az mégsem illik, hogy ön szivarozik ily pillanatban.”
136   2,  17|              ez derék öreg úr, annak ön már unokája lehetne. - Az
137   2,  17|               hogy mit! - Ah biz azt ön nem gondolja. Csak egy aláírás,
138   2,  17|         egyszerre felülkeríti. Tudja ön, Lixinek van egy nagy vállalata,
139   2,  17|            Berend Iván neve. Mit tud ön róla? - Hát az a Bonda-völgy
140   2,  17|             súgta: azt majd megtudja ön holnapután.~- És még ki
141   2,  19|          Ivánt marasztalni.~- Legyen ön meggyőződve - szólt kezét
142   2,  19|              aggodalmakat álltunk ki ön miatt! - szólalt meg végre
143   2,  19|      szavainak urává tudott lenni. - Ön nem képzeli, milyen kínos
144   2,  19|              meglepetten a grófnő. - Ön el akar hagyni bennünket?
145   2,  19|         hagyni bennünket? S mit akar ön a Bonda-völgyben?~- Folytatom
146   2,  19|            elhanyagolt iparomat.~- S ön szeret a Bonda-völgyben?~-
147   2,  19|              csupán és gépeim.~- Ott ön úgy él, mint egy remete?~-
148   2,  19|             remete egyedül van.~- És ön?~- Mi mindig ketten vagyunk:
149   2,  19|         erejét.~- Berend úr! Nyújtsa ön nekem kezét. Maradjon ön
150   2,  19|             ön nekem kezét. Maradjon ön itt!~Iván felállt székéből
151   2,  19|   kényszerítve voltam rá, grófnő, az ön jósága kényszerített. Mert
152   2,  19|            nagy volt a kegy, mellyel ön engem ittmaradásra hívott
153   2,  19|        magánkívül dadogá:~- Ugyebár? Ön így szól! Ön most így beszél?
154   2,  19|                Ugyebár? Ön így szól! Ön most így beszél? Ahogy én
155   2,  19|              lépést tett előre.~- Ha ön megy innen, nem megy egyedül! -
156   2,  19|        holnap reggelig megérkezhetik ön hozzá, s ott ölelő karok
157   2,  20|             homlokát.~- Tehát legyen ön az én leányom. Nézzen fel
158   2,  20|            Evelina! Mosolyogjon rám! Ön még gyermek, tehát legyen
159   2,  20|      nagyapák unokáikat mindig. Lesz ön az én kis unokám. Fog csevegni
160   2,  20|             bánni önnel. Úrnője lesz ön mindazoknak, akiknek én
161   2,  20|         önnek az, amit mondtam? Örül ön annak? - kérdezé a herceg.~
162   2,  20|             szóban „családunkban”!~- Ön át fog költözni rögtön Maximilián
163   2,  20|          dolga nincs önnel. Sajnálja ön Kaulman úr barátságát elveszteni?~-
164   2,  20|             olcsó. Azután ne fogadja ön el minden ember hódolatát.
165   2,  20|        szívdobogás órái elnémítanak? Ön még gyermek. Sohase felejtse
166   2,  20|             vissza nem veheti öntől. Ön majd tapasztalni fogja a
167   2,  20|       megtanulni, uram!~- Ne ígérjen ön olyan dolgot, amit nem kérek
168   2,  20|            gazdag. És szép férfi. És ön után őrjöng. És a nőknek
169   2,  20|         válva, még akkor se fogadjon ön el Waldemártól semmit és
170   2,  22|              nekem arról írást, hogy ön tartozik tőlem al pari átvenni
171   2,  23|             akart.~- Miért kiáltotta ön „akkor” arra az emberre,
172   2,  24|    Kaulmantól a börzén:~- Mit gondol ön, meddig tart még ez a komédia?~-
173   2,  25|              Szegény fiú! Vendégelje ön meg. Az annak jól fog esni.~
174   2,  25|         kértem tőle a találkozást.~- Ön kérte tőle?~- Azaz hogy
175   2,  25|            hozzám.~- De hát mit akar ön e kihallgatással?~- Félix
176   2,  25|           hogy erről a tárgyról akar ön vele beszélni?~- Dehogy
177   2,  25|         imposztor. Hanem azért tegye ön, amit mondott. Kaulman úr
178   2,  25|           fogni. Hát csak fogadja el ön magas látogatóját. Önt már
179   2,  26|           felülfizetéssel. Vigyázzon ön. Bizonyosan mondhatom önnek,
180   2,  27|              veszek észre. Nem tudja ön annak az okát?~- Nagyon
181   2,  27|               Ő nekem jóltevőm volt. Ön is az volt, uram. Önt kellett
182   2,  27|       maradni többé.~- Azt jól teszi ön, Evelina. Lássa, mennyire
183   2,  27|       akartam önnek tanácsolni, amit ön most elmondott. Hagyja el
184   2,  27|            most elmondott. Hagyja el ön Bécset, s menjen a színpadra,
185   2,  27|         lehessek. Ott szerencsét fog ön csinálni. És azután mindenkor
186   2,  27|             mondhassa neki:~„Madame, ön holnaptól kezdve megint
187   2,  28|                A szegény jó herceg~- Ön azt üzente nekem, hogy valamit
188   2,  28|              hölgy arcába.~- Megunta ön már mellettem az életet?~-
189   2,  28|          Nekem adott szavát sajnálja ön? Én feloldom önt az alól.
190   2,  28|               hogy ebben a palotában ön az úr, az engem önnek rabjává
191   2,  28|            jót tegyen velem többé.~- Ön művésznő akar lenni?~- Az „
192   2,  28|                Tehát csak tőlem akar ön szabadulni?~- Igen, igen,
193   2,  29|        egyszer iszom. Amikor megérzi ön rajtam, hogy pálinkát ittam,
194   2,  29|              Hát azokkal, mit gondol ön, mi lesz?~- Hja, biz azokat
195   2,  29|            az aknán kicsapott. Látta ön?~- Megfoghatatlan volt előttem,
196   2,  29|        ajkaival prüszkölve. - Nézzen ön oda. Most húzzák ki a harmadik
197   2,  29|            De azért nem hiszem, hogy ön ma estig valakit találjon,
198   2,  29|           felügyelők hanyagsága. Azt ön, mint nagy fizikus, tudni
199   2,  29|              nem oltja senki. Ismeri ön a duttweileri égő hegyet?
200   2,  31|              szegény fiúval.~- Ugye, ön is szerette? Lássa, nekem
201   2,  31|               kenyérkeresője. Menjen ön Garibaldihoz!~És azután
202   2,  31|           szól hozzá?~- Ha úgy tudna ön énekelni az ördögöknek is,
203   2,  31|            az angyaloknak tud, akkor ön igen nagy művésznő volna.~-
204   2,  31|         művésznő volna.~- De mit ért ön az ördögök alatt?~- No,
205   2,  31|         alatt?~- No, azt tudni fogja ön pater Anselme prédikációiból,
206   2,  31|            zsinagógája.~- No!... óh! Ön goromba paraszt! Hát nem
207   2,  31|        bocsánat! Én azt hittem, hogy ön nappal apáca-fejedelemasszony
208   2,  31|          vezekléshez vagyok öltözve. Ön is istentagadó! Gúnyt űz
209   2,  31|      korbácsoljuk a hátunkat. Nézzen ön bár ide!~S azzal lehajolva
210   2,  31|     Evelinának:~- No, csak énekeljen ön össze egy csoport zuávot
211   2,  32|              a viszonyokat.~- Ejnye, ön csakugyan okos ember, apát
212   2,  32|             hanem az anyjával. Tehát ön magára vállalja ezt! No
213   2,  32|            meghívás névre szól s azt ön maga írja fel.~- Mondja
214   2,  32|              maga írja fel.~- Mondja ön tollam alá, kinek írjam
215   2,  32|      száműzve vagyok a kolostoromba, ön, nem tudom hová.~A nő megdöbbenve
216   2,  32|              dolgán. Azt tudni fogja ön, hogy Tibald herceg, miután
217   2,  32|           hogy Tibald herceg, miután ön Maximilián utcai palotáját,
218   2,  32|            egyszerűen visszaadta, az ön számára egymillió forintnyi
219   2,  32|              ez azt bizonyítja, hogy ön nem vesződött azzal az unalmaskodással,
220   2,  32|          kétségtelenül lefoglalja az ön javára letéteményezett bondavári
221   2,  32|          támad - folytatá az apát. - Ön talán hallott róla valamit,
222   2,  32|              sem veszi észre. Érti-e ön most már, hogy minő varázshatalom
223   2,  32|             szavában, hogy mit tehet ön, ha Waldemár hercegnek egy
224   2,  32|          nemtőjének képe.~- Micsoda? Ön nem akarná ezt megtenni? -
225   2,  32|            szent haragra gerjedve. - Ön nem gondol arra, hogy egy
226   2,  32|              egyetlen szavába kerül? Ön engedné a Szentszéket összeomlani,
227   2,  32|          azon férfiak között, akiket ön eddig magánál elfogadott.~
228   2,  32|          szelíd komolysággal. - Amit ön most mondott, azzal ön engem
229   2,  32|          Amit ön most mondott, azzal ön engem száműzött cellámba.
230   2,  32|        cellámba. Jól van. Odamegyek. Ön szétriasztá fényes álmaimat
231   2,  32|            van! Nem álmodozom többé. Ön azt mondá: „Én még leány
232   2,  32|                Jól van, tehát legyen ön valóban „leány”. A francia
233   2,  32|     országban érvénytelen és semmis. Ön itt Dirmák Éva leányasszony,
234   2,  32|          semmi más. Ezt megmondhatja ön Kaulman úrnak, hogy tőlem
235   2,  32|      megfüröszté könnyeivel.~- Tegye ön fejemre kezét! - zokogá
236   2,  33|            szó! S én tudom jól, hogy ön buzgó katolikus!~- Vajon
237   2,  33|           árulhatott el?~- Azonkívül ön született arisztokrata.
238   2,  33|              született arisztokrata. Ön nem engedheti azt, hogy
239   2,  33|          mindkettőt megakadályozzuk. Ön nemes ember!~- Hát még mi
240   2,  33|      legrentábilisabb vállalatoknak. Ön számítani tudó okos ember.~-
241   2,  33|      legkedvesebb barátom: tekintsen ön bele ebbe a kis röpiratba
242   2,  33|            Abban az órában, amelyben ön kölcsönét felteszi a börzén,
243   2,  33|            kontremint azzal, hogy az ön részvényeit kitörültetem
244   2,  33|      folytatá:~- Uram! Ha azt akarta ön, hogy szemei előtt haljak
245   2,  33|          Ugyan kérem, ne komédiázzék ön itt nekem. Nem azért jött
246   2,  33|            itt nekem. Nem azért jött ön énhozzám, hogy itt szemem
247   2,  33|          hogy nekem valamit eladjon. Ön egy tönkrejutott szédelgő,
248   2,  33|             fekete karbunkulus, amit ön egy kőszénhalmom közt talált,
249   2,  33|           megint visszakerült önhöz; ön tudja jól, hogy én önnek
250   2,  33|              világ ellen; ezért jött ön ide! No hát értsük meg egymást.
251   2,  33|         röpívre téve.~- Jó! Megkapja ön. Ezer példányban, az eredeti
252   2,  33|               Megegyezünk! De hallja ön már most az én módosítványaimat.
253   2,  33|   kölcsönírás első napján nem teszek ön ellen semmit, de nem is
254   2,  33|            nap alatt. Még ma tudatja ön madame-mal, hogy Tibald
255   2,  33|             és a kedélyváltozásra.~- Ön igen gyöngéd ember.~- Még
256   2,  33|         visszahőkölt. - Miért akarja ön ezt?~- Miért! - szólt a
257   2,  33|       áldozatának. - Hát azért, hogy ön, ravasz spekuláns, ne tehesse
258   2,  33|             magától. Én akarom, hogy ön el ne vehesse a nevét a
259   2,  33|      Negyednap a szemem közé nevetne ön s azt mondaná: „Hisz amit
260   2,  33|          kell! Én nem engedem azt az ön jegygyűrűjéből kitörni,
261   2,  33|               Én értem! S ha akarja, ön is megértheti. Én bolondulok
262   2,  33|              én annak tudom az okát, ön pedig nem is sejti azt.
263   2,  33|             Önnek a neje erényes nő! Ön bámul rajta, ugye? Nem az
264   2,  33|            bámul rajta, ugye? Nem az ön érdeme, hogy az, hanem Tibald
265   2,  33|              stigma, ez a titulus az ön neve. Most már tudja ön,
266   2,  33|              ön neve. Most már tudja ön, hogy mit követelek öntől!~-
267   2,  33|           követelek öntől!~- Herceg, ön pokolbeli ötletekkel bír!
268   2,  33|            pokolbeli ötletekkel bír! Ön hozzá akar engemet köti
269   2,  33|               Ej, uram, ne dörzsölje ön a szemeit és az arcát! -
270   2,  33|            fogom sem azt hinni, hogy ön sír, sem azt, hogy elpirul.
271   2,  33|            rövid, jobb lesz, ha siet ön azt felhasználni.~Ez biz
272   2,  33|              alássan.~- Csak írja be ön a jegyzőkönyvébe, a többi
273   2,  33|          hozza azon tudósítást, hogy ön elutazott a brüsszeli piacra
274   2,  34|          reggelre halaszthatta volna ön.~- Mit? Az estét? Haha!~-
275   2,  34|           Nem akartam elkésni. Tudja ön, hogy a társaság krémje
276   2,  34|        társaság krémje töri magát az ön jótékony hangversenyének
277   2,  34|            belépti jegyei után. Tett ön a számomra egyet félre? -
278   2,  34|         nyúlt egyszerre.~- Nem lenne ön szíves az okát megmondani:
279   2,  34|              egyet felvennie.~- Úgy? Ön azt olyan nagyon megkívánja?~-
280   2,  34|        koszorúkat kapok, azokat mind ön hajíttatja nekem.~- Óh,
281   2,  34|               Óh, nem! Hát nem látta ön? Azok mind egy páholyból
282   2,  34|         páholyból jöttek. Nem ismert ön arra, aki abban a páholyban
283   2,  34|         felfedezést tenni. Elvégezte ön a szerepét, ugyebár? Nem
284   2,  34|                 Igen, csak mondja el ön - szólt Evelina, finom krémmel
285   2,  34|          tükör előtt -, hallgatom.~- Ön nem sokáig fog saját házat
286   2,  34|        gondnokság alá került, s mint ön sejthette éles eszével,
287   2,  34|         engedik a körülményeim, hogy ön számára külön háztartást
288   2,  34|          karpereceket.~- S azt hiszi ön - szólt félvállról visszafordulva
289   2,  34|         csípte volna meg.~- Mit mond ön?~Evelina lehúzta az aranyos
290   2,  34|              kezével Evelina - tudja ön uram, hogy ez Dirmák kisasszony
291   2,  35|              az valami arckép.~- Ah! Ön az? - hebegi zavarodottan
292   2,  35|            felőli véleményét, s hogy ön nem jött, hát én kerestem
293   2,  35|          felelt Árpád kedvetlenül. - Ön hátrafelé megy, visszatanul.
294   2,  35|              Pirultam a nézők között ön miatt! Hát még a játék!
295   2,  35|              üljön a milliói között. Ön eddig nem sokat törődött
296   2,  35|  különválasztani.~- Jól van; szidjon ön, korholjon ön, zsémbes vén
297   2,  35|           van; szidjon ön, korholjon ön, zsémbes vén professzorom!
298   2,  35|          Előhozzam az ostáblát? Akar ön „hanzlit” játszani velem -
299   2,  35|              Hát már most mihez kezd ön, ha Kaulman urat elcsapta
300   2,  35|           velem egyenlő rangú! Lássa ön. A szénhordó leány, ki mezítláb
301   2,  35|              akkor olyan úton indult ön el, amelyen ilyen emberrel
302   2,  35|      szemközt találkozni.~- Mit akar ön mondani?~Árpád szeleskedő
303   2,  35|        fogalmai az élet felől. Nézze ön, itt az asztalomon egy szép
304   2,  35|            is magyarázza neki azt.~- Ön, szép asszonyom, egy művészt
305   2,  35|  önlángeszével világít maga körül, s ön azt képzeli, hogy egy ilyen
306   2,  35|          szabad, büszke ember fog az ön oldala mellett ülni, mikor
307   2,  35|           oldala mellett ülni, mikor ön a Champs Elysées-be kocsikázik,
308   2,  35|             márki gyémántjai!” Talál ön egy ilyen embert, szép asszonyom?~
309   2,  35|              soha nem lesz művésznő. Ön azok közé a mostoha leányai
310   2,  35|             nincs: a bátorság hozzá. Ön gyönyörűen énekel idehaza,
311   2,  35|          megölt már, mint a kritika. Ön persze a fejét rázza erre,
312   2,  35|             a színpadi mennydörgést. Ön diadalt ül, tapsokat kap,
313   2,  35|             udvarlásnak. De próbálja ön meg egyszer szétkergetni
314   2,  36|         kiálta rá:~- Uram, mit keres ön itt?~- Önre várok, szép
315   2,  36|           körültekinteni. Mint látja ön, itt minden bútoron a hivatalos
316   2,  36|            elhiszem. Mindenesetre az ön jegyzőjének a hibája, hogy
317   2,  36|           akarat mellett is most már ön mellett bizonyítani, mert
318   2,  36|               Ha egypár könnyet akar ön szentelni Kaulman úr emlékének,
319   2,  36|           szólt Evelina. - Beszéljen ön, mi jót tud még!~- Sok egyebet
320   2,  36|         bírói zár alá került, ami az ön részére volt letéteményezve.~-
321   2,  36|              Mit bánom én azt!~- Azt ön hát mit bánja? De egyidejűleg
322   2,  36|           asszony.~- Csak azért jött ön, uram, ide, hogy nekem ezeket
323   2,  36|      mindannak vége, amiből eddig az ön aranyálmai eredtek. A bondavári
324   2,  36|               Ha bútoraimat megvette ön, vitesse el! De szállásom
325   2,  36|            még az enyim. Távozzék el ön innen!~Waldemár herceg büszkén
326   2,  41|            Waldemár herceg. - Menjen ön oda - szólt az ügynöknek -,
327   2,  41|        kezeit, kérdezé tőle:~- Uram! Ön egész forradalmat idézett
328   2,  41|          szerencsém híréből ismerni. Ön az a híres pisztolyozó,
329   2,  41|          herceg volnék. De úgy, mint ön, csakugyan nem tudok lőni.
330   2,  41|         beszéljünk egymással okosan. Ön al pari vásárol bondavári
331   2,  41|         Kelet-indiai nábobot örökölt ön, aki azt a feltételt szabta
332   2,  41|          enyim mellette van.~- Akkor ön kétszeresen ég meg vele!~-
333   2,  41|                szólt Ivánnak -, hogy ön egy akó folyadékkal elolt
334   2,  41|              szenet. De gondolja meg ön, hogy a bondavári tárnában,
335   2,  41|        működik. Micsoda géppel hiszi ön ezt a műtétet kivihetőnek?~-
336   2,  41|             abban egyszerre, hogy az ön egész tárnájának fenekestől
337   2,  41|           hogy nem), az én zsebemből ön egymilliót kirántott vele.
338   2,  41|              költségeit. De mindegy. Ön e manőver által fixírozta
339   2,  41|           héttel hamarább rá találna ön arra jönni, hogy amit magára
340   2,  41|           kerek milliót egyenesen az ön kezébe tenném.~Iván valódi
341   2,  41|           volt szerencsém hallani az ön nevét, s ha ön iránt jó
342   2,  41|            hallani az ön nevét, s ha ön iránt jó szívvel vagyok,
343   2,  41|            szívvel vagyok, az, tudja ön, hogy nem esik ingyen. Ön
344   2,  41|            ön, hogy nem esik ingyen. Ön egykor egy szép hölgynél
345   2,  41|         tette. Az egész világ tudja. Ön még saját igényeiről is
346   2,  42|        Ivánhoz üzéri merészséggel -, ön két hetet ígért a tárna
347   2,  42|          felelt rá Iván nyugodtan.~- Ön pedig azt állítja, minden
348   2,  42|                 Innen, ahol most áll ön, semmi esetre meg nem látja.~-
349   2,  42|          meglátom!~- Igazán oda akar ön jönni? Az igen rossz hely.~-
350   2,  42|             igen rossz hely.~- Ahova ön elmehet, én is elmehetek.
351   2,  42|        övéhez van kapcsolva.~- Vegye ön karjára azt a kaucsukcső-tekercset! -
352   2,  42|       kedéllyel felelt neki:~- Tudja ön, uram, nem adom százezer
353   2,  42|          odamenjek!~- Már most tudja ön, hogy mit írjon meg az igazgató
354   2,  44|              grófnőnek.~„Ne kérdezze ön, mit vétettem ön ellen,
355   2,  44|            kérdezze ön, mit vétettem ön ellen, mit nem - így szól
356   2,  44|               Elég, ha én tudom. Nem ön tesz nekem szemrehányást,
357   2,  44|          kell megnyugtatás. Feleljen ön nekem őszintén, megbocsáthat-e
358   2,  44|             a grófnőtől.~„Uram!~Írja ön nekem ezt a sort egy papírra:~
359   2,  44|               Idetalál ő magától is. Ön szívesen fogja őt fogadni,
360   2,  44|             itt! Ijedjen meg! Itt az ön közelében. Örökké! Mindig
361   2,  44|             gyémántot még nem látott ön elégni.~- Hát nem volt senki
362   2,  44|            az a senki? Hát nem riadt ön fel a fekhelyéről, éjfél
363   2,  44|            pokollal testén! Hol volt ön akkor, hogy odaugrott volna
364   2,  44|   visszavette volna a halál kezéből? Ön az a „senki”! Most azután
365   2,  44|          ajándéktól.~- Nos, mit ijed ön vissza? Mit fél felnyitni
366   2,  44|            És arcát nem érte a láng. Ön látni fogja, hogy még mosolyog.~
367   2,  44|              azt kitalálni.~- Tartsa ön meg a kulcsot! - szólt Theudelinda. -
368   2,  44|            van. Ez így van rendelve. Ön a sírbolt gazdája. Az ön
369   2,  44|             Ön a sírbolt gazdája. Az ön kötelessége őt eltemetni.
370   2,  44|            parancsolni!~- Elvállalja ön e kötelességet? - kérdé
371   2,  44|          némán inte fejével.~- Akkor ön maga fogja őt eltemetni,
372   2,  44|         sírboltba élve be nem térek. Ön tudja, miért.~Néhány percig
373   2,  44|          Különben is: minek ne tudná ön meg? Angela az utolsó napokban
374   2,  44|           hogy férjétől elválhasson. Ön is protestáns, ugye? De
375   2,  44|           öntől, mert be nem megyek. Ön majd mond egy imádságot
376   2,  44|          tudok, ott elválunk. Adieu. Ön helyére teszi a koporsót.
377   2,  46|              és örökké tréfás. Tudja ön uram, a mi fajtánk beszéd
378   2,  46|             azt a történetet, amikor ön, uram, leszállt a tömlőt
379   2,  46|                Itt dolgozom uram, az ön tárnájában egy év óta...
380   2,  46|             év óta... S ha megengedi ön: itt fogok dolgozni ezután
381   2,  46|            szólni nekem?~- Óh, uram! Ön nem emelhet föl engem magához! -
382   2,  46|        arccal, kínos vonakodással. - Ön nem bocsáthat meg nekem.
383   2,  46|             nem bocsáthat meg nekem. Ön nem tudja, hogy én ki voltam.~-
384   2,  46|            Az pedig rebegve mondá:~- Ön megbocsát nekem; de azt