Rész,  Fejezet

 1   2,  10|   szobaleány nyitná fel, de aki annyira félénk, hogy éjjel a szomszéd
 2   2,  11|       önfeledtté tette az öröm. Annyira önfeledtté, hogy gépcsengettyűjéhez
 3   2,  11|      hogy ez az ember csakugyan annyira eretnek, hogy nekem azt
 4   2,  12|         után!~E merész tekintet annyira megszeppenté a bankárt,
 5   2,  14|   fölöttük állunk mi emezeknek, annyira kell, hogy fölöttünk álljanak
 6   2,  14| mérföldnyi közelben járó holdat annyira látkörünkbe hozza, hogy
 7   2,  17|  hintajából krajcárt kéregetni, annyira meg van elégedve a hivatásával.
 8   2,  31|      szeretet adományait, hanem annyira vitték a kegyességet és
 9   2,  35|       kellemetlenségeim voltak; annyira, hogy Kaulmantól végképp
10   2,  40|         utáni vágy nem gyötörte annyira, mint megtudni: mi történt
11   2,  42|     szólt senkinek, míg a munka annyira készen nem volt, hogy éppen