Rész,  Fejezet

  1   1     |            az örökkévalóság maga. A „mikor” kérdése ott is oly kevélységmegalázó
  2   1     |      fáradságba kerülne.~Annálfogva, mikor meghallja a lajhárt kiabálni
  3   1     |             szökéssel a hátán terem, mikor az legjobban takargatja
  4   1     |         engedi át a támadást, kivált mikor eszik. Szereti, ha békét
  5   1     |           bozótban a szarvorrúnak, s mikor az legjobb ízűen porcogtatja
  6   1     |            az édesvizek felé tovább.~Mikor arra a legázolt térre kiértek,
  7   1     |          Deficit soha sincs.~Délben, mikor a nap nagyon süt, mikor
  8   1     |              mikor a nap nagyon süt, mikor már a szüntelen hátukon
  9   2,  1 |                                      Mikor már nem fér el az ember
 10   2,  1 |              szegény legény volt az, mikor legelőször körülnézte magát
 11   2,  1 |              megfigyelni egy kakast, mikor az tyúkjaival beszél, mily
 12   2,  1 |        ellenség; de ez a legnagyobb.~Mikor aztán a legelső rájött arra
 13   2,  1 |             örök élet után vágyik, s mikor meghal, egy másik életet
 14   2,  2 |          kenyerét, sohasem tudhatja, mikor találkozik velük, egyikkel
 15   2,  2 |              jövőre: „viheder jár!”, mikor a vészterhes léggel megtelik
 16   2,  2 |           kénsav, mely önlobot okoz. Mikor a ventillátor idelenn és
 17   2,  2 |             ő maga ügyel fel arra, s mikor minden intézkedést megtett,
 18   2,  2 |          minden intézkedést megtett, mikor mindenhez maga is hozzányúlt,
 19   2,  2 |        kéménye gomolygatja a füstöt. Mikor a hámor fehér füstöt fúj,
 20   2,  2 |         éveit, társtalan, örömtelen.~Mikor Berend Iván a föld mélyéből
 21   2,  2 |  gyermekkorát híva vissza emlékébe:~„Mikor fésültelek,~ugye nem téptelek?~
 22   2,  2 |       fésültelek,~ugye nem téptelek?~Mikor mosdattalak,~ugye nem szidtalak?”~
 23   2,  3 |              ami saját magának kell.~Mikor annak a kis koromlepte háznak
 24   2,  3 |         végződhetett katasztrófájuk. Mikor a plútói alkotás a bazaltréteget
 25   2,  3 |            anyaga még gáz sem lehet. Mikor elhalad az álló csillagok
 26   2,  3 |            ég. Ha bárminő gáz volna, mikor az üstökös nyolcezer éves
 27   2,  4 |            minden sor, amit olvas. ~„Mikor fésültelek,~ugye nem téptelek?~
 28   2,  4 |       fésültelek,~ugye nem téptelek?~Mikor mosdattalak~ugye nem szidtalak?”~
 29   2,  4 |        tárnán kívül tölteni az időt.~Mikor a délharang jelt adott a
 30   2,  4 |        Csillagokkal teljes sötétség!~Mikor azokkal a szemekkel odavillantott
 31   2,  4 |      megnyugtatta magát afelől, hogy mikor e szénlepte nájász-arcot
 32   2,  4 |              mozdult meg szívében, s mikor e térden felül felleplezett
 33   2,  4 |            következő szombaton este, mikor a munkások eljöttek hetibérüket
 34   2,  4 |             is poros volt a széntől.~Mikor odaállt a leány az asztalhoz,
 35   2,  4 |           Astorgas márkinő férjének, mikor alszik, egy hosszú hajtűt
 36   2,  4 |           este az történt vele, hogy mikor éppen egy klórgáz-kísérleten
 37   2,  4 |            Jöjjön utánam a föld alá, mikor odalenn járok, s koromtól
 38   2,  4 |              a tárnáját felgyújtani, mikor legjobban zúg a viheder.
 39   2,  4 |          csendes hely van a számára.~Mikor az a tó a kőszénbarlangban
 40   2,  4 |            Csak késő századok múlva, mikor már ezeket a sziklákat is
 41   2,  4 |              hullámzott e szív, mint mikor egy rabszolga elszabadul,
 42   2,  5 | íróasztalának lámpája előtt találta.~Mikor a hajnalfény és a lámpa
 43   2,  5 |        medence vízállása megzavarva, mikor a szivattyúk működnek.~Pedig
 44   2,  5 |           dugták előle porontyaikat, mikor már jött.~Pedig különben
 45   2,  5 |         magyarázta meg magának Iván, mikor Evilát ismét meglátta maga
 46   2,  5 |       Eszerint ön el fog kárhozni.~- Mikor egyedül vagyok, imádkozom.~-
 47   2,  5 |             el.~- Rövid történet az. Mikor húszéves suhanc voltam,
 48   2,  5 |     következtek elmondását. Sokszor, mikor végig álmodom azt, egész
 49   2,  5 |            az erdőnek és várom, hogy mikor változom át farkassá? Az
 50   2,  5 |       szándokát boldog Isten bírja.” Mikor két koldusból egy pár lesz,
 51   2,  6 |           templomban harmadszor.~- S mikor esküsztök?~- Hát most éppen
 52   2,  6 |             szeretek; az olyan, mint mikor az ember délben megeszi
 53   2,  6 |           kivált messziről az „úr!”. Mikor megszólalt, meglepte az
 54   2,  6 |  meglátogatása s estére a vashámoré.~Mikor a vashámorból visszajöttek,
 55   2,  6 |             taposol a gyémántokon, s mikor aranyat kérhetnél a földtől,
 56   2,  6 |       bizottmány, hogy ünnepnapokon, mikor a gépek pihennek, sokkal
 57   2,  6 |        veszteség, mint munkanapokon, mikor dolgoznak. Végre nagy későre
 58   2,  7 |            kis gyümölcskertje hozzá.~Mikor az előtt a ház előtt elmentek,
 59   2,  7 |      ajkaihoz szorítá két kezével, s mikor a brutális fickó nagyokat
 60   2,  7 |           csak annyit tégy meg, hogy mikor azt látod, hogy ennek a
 61   2,  7 |             találkozott velük össze, mikor már ők visszafelé jöttek.
 62   2,  7 |           nem bírt nyomukba találni.~Mikor Félix egyedül maradt a leánnyal
 63   2,  7 |            elé. Az egészen elpirult, mikor meglátta magát benne. Talán
 64   2,  7 |           egy anyától valók vagyunk. Mikor az apánk meghalt, az anyánk
 65   2,  7 |            Egyszer azt a kisöcsémet, mikor még háromesztendős volt,
 66   2,  7 |              s a lélegzete elfullad, mikor beszél. Mindennek a mostohám
 67   2,  7 |          légy, hogy jókor hajnalban, mikor a postakürtöt hallod, felvehesselek
 68   2,  7 |       kellene köszönni az ajándékot, mikor már Félix messze járt az
 69   2,  7 |              mise előtt, hazudni. De mikor van egy eset, amelyben hazudni
 70   2,  7 |              nagyot dobbant a szíve, mikor valami futó állat felriadt
 71   2,  7 |          aztán aludt tovább.~Reggel, mikor felöltözött s házából kiment,
 72   2,  8 |             abban egyeztek meg, hogy mikor don Antonio di Padua huszonnégy
 73   2,  8 |             menjen.~De óh, borzalom! Mikor meglátta a vőlegényét, felsikoltott
 74   2,  8 |            minek költi ki az ágyból, mikor izzad? A húga, ki a házánál
 75   2,  8 |             egy hangjegypapirost. És mikor egy világosan kivehető kádencia
 76   2,  8 |      bádogkehelyben, s szitkozódott, mikor vakot vetett. Azután egy
 77   2,  8 |            sugárzott ki az ujjaiból, mikor hozzámért. Az asztal felső
 78   2,  8 |        kezdete mindig ugyanaz.~- Még mikor levetettem is a zöld ruhámat,
 79   2,  8 |  kasmírszegélyzetet meg ne rágják.~- Mikor tette ön oda?~- A múlt nyáron.~
 80   2,  8 |             ujjak csak nyárra valók, mikor legmelegebb van.~- Lehetetlen!~-
 81   2,  9 |                inté őt a lelkész úr, mikor már rajta ült, mint Anchises
 82   2,  10|          tizenöt év szép idő! Kivált mikor öt belőle kettős kapitulációba
 83   2,  10|           siklottak le a zongoráról. Mikor már a rémóra közeledett,
 84   2,  10|         elnyomta. Késő reggel aztán, mikor felébredt, azt hitte, hogy
 85   2,  10|            nem látott helyeket, hogy mikor egyszer ugyanazokat ébren
 86   2,  10|            már egyszer voltak ottan.~Mikor a grófnő vezetőjével végighaladt
 87   2,  10|      végigmegyek - mondá a grófnő. - Mikor a hold a tetőzet üvegnégyszögein
 88   2,  10|            amit kell azoknak érezni, mikor legelőször megtudják, hogy
 89   2,  10|       hullott le róla a papi palást.~Mikor az utolsó convivát is kilökte
 90   2,  10|      teakatlan előtt.~Szót fogadott.~Mikor Sámuel apát belépett hozzá,
 91   2,  10|            egyszerű magyarázata van. Mikor a grófnő hálószobájába távozik,
 92   2,  10|        utcáit még akkor alapították, mikor a városháztéren a rác kereskedők
 93   2,  11|           szabad a grófnőt kérdenem: mikor szándékozik kastélyát elhagyni?~-
 94   2,  11|          megfertőztetettnek tartott.~Mikor Iván visszajött jelenteni,
 95   2,  11|           vén, ínpókos dikhenc volt.~Mikor az úton alákanyarodtak a
 96   2,  11|             kidobni neki hintajából, mikor megválik udvarától, de sajnálta
 97   2,  11|             legkomolyabb szónok elé, mikor legjobban fel van lelkesülve,
 98   2,  11|              majd kísérletet nyáron, mikor tüzesebb a napsugár.~Iván
 99   2,  11|            szép szót: „Isten önnel”.~Mikor tovarobogtak, a grófnő azt
100   2,  12|              ő éjjel-nappal, még tán mikor aluszik is, csakhogy az
101   2,  12|          után papírra tett nyomokat.~Mikor azt hiszik róla, hogy mulat,
102   2,  12|              Óh, hidd el nekem, hogy mikor egy ilyen vén hajadon kedvet
103   2,  12|           amíg én akarom, feleségem, mikor nem akarom, nem feleségem.
104   2,  12|    szertartásai szerint itt Bécsben. Mikor aztán azt akarod, hogy ez
105   2,  12|             Szegény tót diák voltam, mikor atyád felkarolt; úgy lettem
106   2,  12|             kölcsönt nem kapni már. „Mikor az ördög megéhezik, legyet
107   2,  13|           szót a felolvasótól), mint mikor Iván górcsövi héjancai beszéltettek
108   2,  13|               odakinn is.~Egy napon, mikor már éppen hazakészült távoli
109   2,  13|           mivel kezdje a diskurzust, mikor egy olyan emberrel jön össze,
110   2,  13|          istennői szemeket takarnak. Mikor e szemek villogásban vannak,
111   2,  13|             villogásban vannak, vagy mikor elrejtőznek, azt hisszük:
112   2,  13|           azt hisszük: feketék; csak mikor mosolyra derülnek, akkor
113   2,  13|     ráismertek egymásra. És örültek, mikor egymást látták. Később már
114   2,  13|            meg az igazat - mégiscsak mikor úgy éjfél felé vége volt
115   2,  13|        értett a reklám csinálásához. Mikor valami nevezetes előadásnak
116   2,  14|             ismert madárfajtól elüt.~Mikor az anyagólya az idegen férfiakat
117   2,  14|             rettenetes egyedül, hogy mikor egyszer Kane nyakát egy
118   2,  14|          hideg, hogy aki nem vigyáz, mikor eszik vele, odaragad a nyelvéhez
119   2,  14|          hogy süvegét szemére húzná, mikor felébred, nem tudja kinyitni
120   2,  14|              hátára venni nem tűr; s mikor a dagály visszatér, tizenhat
121   2,  14|               az hűlt ki legelébb, s mikor még Európa helyén a vulkán
122   2,  14|          vulkán küzdött a tengerrel, mikor még Helvécia sziget volt,
123   2,  14|            volt a mérsékelt égöv. És mikor azt a dögletes mocsárt,
124   2,  14|        Leszármaztató huzalaik által, mikor esőre van szükség, a föld
125   2,  14|           Így csinálnak éjszakát is, mikor a föld növényeinek álomra
126   2,  14|             hogy osszon parancsokat: mikor dolgozzanak, mikor pihenjenek,
127   2,  14|      parancsokat: mikor dolgozzanak, mikor pihenjenek, mikor szabad
128   2,  14|       dolgozzanak, mikor pihenjenek, mikor szabad és mikor nem szabad
129   2,  14|          pihenjenek, mikor szabad és mikor nem szabad mulatniok, és
130   2,  14|              kavicsot és sziksót, és mikor folyékony a tömeg, két óra
131   2,  14|   időváltozás; meghalnak az emberek, mikor megöregszenek. Hisz az az
132   2,  14|    királyainkkal és rabszolgáinkkal? mikor mi ezekben vagyunk a tökéletesek!...~
133   2,  14|  delejvillanyos hatalma a földnek, s mikor magára hagyja a mostoha,
134   2,  15|            nézve új volt és meglepő, mikor egyszerre kigyulladt az
135   2,  15|             Pedig már az régen volt, mikor neki a tükör azt mondta: „
136   2,  15|              mellette Angela grófnő.~Mikor Angela grófnő nagynénjéhez
137   2,  15|        mosolygott Theudelinda arcán, mikor Ivánt közelíteni látta.
138   2,  15|            grófnőnek - mondá Iván. – Mikor a grófnő megtisztelte szerény
139   2,  15|              tartatott. Most azután, mikor azt látták, hogy Iván calembourjára
140   2,  15|              s csak akkor ment haza, mikor az egész társaság oszlófélben
141   2,  15|              ki kétségbeesést mutat, mikor örül, s hetvenkedik, mikor
142   2,  15|           mikor örül, s hetvenkedik, mikor legjobban fél. Az hadvezér,
143   2,  15|      kártyaállást; és nagylelkű, ki, mikor „kell”, fel tudja magát
144   2,  15|              nagyon sajnálták Ivánt, mikor leült ezzel a három nagymesterével
145   2,  15|          ivott.~Reggel hét óra volt, mikor az urak felkeltek a játékasztaltól.~
146   2,  15|              Ivánnak Salista őrgróf, mikor a székét félretette:~- No
147   2,  15|      vállalkozik asszonyi szív. Hah! Mikor egy anyának azt kell kiáltani
148   2,  15|         félbeszakítá a beszélgetést.~Mikor helyükre visszaérkeztek,
149   2,  15|       keresztül van lyukasztva, hogy mikor nevet, az orra keresztüllátszik
150   2,  15|          abrenunció”. Nem mondta ki. Mikor a vasat összekovácsolták
151   2,  15|            nem hagyhatja el egymást, mikor akarja.~Egy fiatal gentleman
152   2,  15|          szót sem szólt hozzá többé.~Mikor rájuk következett a tánc,
153   2,  15|         tartá, lélegzete arcát érte; mikor helyre mentek, leült, és
154   2,  15|             fejét elfordította tőle.~Mikor vége volt a cotillonnak,
155   2,  15|            Quijote” II-ik kötetét, s mikor maguk közt voltak, nem egy
156   2,  15|          volna nőve.~Salista őrgróf, mikor először meglátta őt a nyeregben,
157   2,  15|              hányan csinálják utána?~Mikor a grófnő átjutott a meredély
158   2,  15|     összetűzé vele Angela mellényét.~Mikor Angela magához tért, egyedül
159   2,  15|               felkelt magától.~Iván, mikor odaért, megkínálta a vízzel.~-
160   2,  15|              grófnő arca kigyulladt, mikor keblére tekintve, megismeré
161   2,  15|    összefoglaló melltűt.~Hallgatott.~Mikor az erdőbe értek, a terebélyes
162   2,  16|            attól, hogy tűzbe jöjjön.~Mikor a társaság vacsora után
163   2,  16|          tehát azért nevetett ön is, mikor hegyes szegeket kínáltam
164   2,  16|              vonatkozásba hozatik; s mikor Salista azt fogja mondani,
165   2,  16|            kandallónak támaszkodott. Mikor Salista ilyesmit mondott,
166   2,  16|             egész úton anekdotázott. Mikor a Laszlovszky-majorhoz megérkeztünk,
167   2,  16|            saját sorompójáig haladt. Mikor odaért, azt mondá Salistának: „
168   2,  16|            el a köszöntésemet, pedig mikor én süveget emelek, akkor
169   2,  16|              beleegyezését kérnetek. Mikor akar ez a párbaj végbemenni?~-
170   2,  16|         grófnő nem vette észre, hogy mikor ment el.~* * *~A következő
171   2,  16|       elsétált szobájában alá s fel, mikor egyszer fáradtan leült,
172   2,  17|    Emlékezzünk rá, hogy Berend Iván, mikor Sámuel apát Theudelinda
173   2,  17|           játszik, énekel, varázsol, mikor négy fal között van, s csak
174   2,  17|           Azok igen „drága” kincsek.~Mikor már az ember hatvannyolc
175   2,  17|   nagyapjával. A herceg boldog volt, mikor ezt elmondta. Hanem Kaulman
176   2,  17|            magának akkompanyírozzak, mikor maga mezítláb van; minthogy
177   2,  17|       mamának tökéletesen igaza van, mikor azt mondja, hogy nem ereszt;
178   2,  17|            hogy nekem is igazam van, mikor ezt a nagysámnak megmondom.”~
179   2,  17|              Akkor érkezett a levél, mikor éppen visszatért a pisztolypárbajról.~
180   2,  17|          fénykép illusztráció hozzá. Mikor ilyen ijesztő szép volt,
181   2,  17|      nevetett a maga rekedt hangján, mikor az a nagy úr el akarta a
182   2,  18|            parírozni az alsó tercet? Mikor a kard egyszerre alulról
183   2,  18|       lovagiasan járt el irányodban, mikor elfogadta a pisztoly után
184   2,  18|             nem előget neki az orra, mikor a teleszkóppal csillagokat
185   2,  18|              terem köröskörül ablak.~Mikor a kardokat előhozták, tudatták
186   2,  18|            az utolsó ember, akit te, mikor mind levágtad őket, meghagytál
187   2,  19|           nem eresztünk. Éppen most, mikor te vagy a szezon lionja.
188   2,  19|           érintették Iván végszavai.~Mikor visszatért, az egész társaságot
189   2,  19|            is előre látok: azt, hogy mikor most ez az ember odalenn
190   2,  19|       fogadták, mint benső ismerőst.~Mikor belépett hozzájuk Iván,
191   2,  19|             ezelőtt negyven évvel... mikor száműztem magamat a világból.
192   2,  19|     kedélyesebb volt, mint bármikor.~Mikor elváltak egymástól, azt
193   2,  19|              eltitkolni bámulatát, s mikor végighaladt a lépcsőzeten,
194   2,  20|             unokája bölcsője felett, mikor azt altatva ringatta. Valami
195   2,  20|     közelített Tibald herceg felé, s mikor feléje ért, egy kis tárcát
196   2,  20|      csevegni a fülembe bohóságokat, mikor komor leszek, fog felolvasni,
197   2,  20|              leszek, fog felolvasni, mikor álmatlan vagyok, fog utánam
198   2,  20|            fog utánam kérdezősködni, mikor betegen fekszem. Elfogadja
199   2,  20|            Én pedig azt akarom, hogy mikor én már porrá vagyok válva,
200   2,  20|       hitvesi kötelességet teljesít, mikor azt teszi, amit neki az
201   2,  21|           dolog van még a nap alatt.~Mikor Félix azt a szívességet
202   2,  21|           Félix elvitte a kövületet.~Mikor azután a bondavári részvénytársulat
203   2,  21|         Tehát fő tudomány: megtudni, mikor van jó idő a börzén?~Mert
204   2,  21|            rendelkezik afelett, hogy mikor adja át az aláíróknak a
205   2,  21|     contremine csak leskelődik, hogy mikor csapjon az agitátorok közé,
206   2,  21|          csapjon az agitátorok közé, mikor verje le egyszerre parin
207   2,  21|             a bizonyos nyereségre, s mikor azután fellobban a kontremin,
208   2,  22|         egész városban; azt mondják, mikor azokat a harangokat öntötték,
209   2,  22|           többi lakosok között, hogy mikor már a többiek rég le is
210   2,  22|          utolsó két garasom, ni! - S mikor azt előhúzta zsebéből, sírva
211   2,  22|   nevetnivaló tréfa volt az. Soknak, mikor visszaemlékezik rá, még
212   2,  22|              vigasztalhatatlan volt, mikor megtudta, hogy tanítványa
213   2,  22|           okoz, de hát hadd okozzon!~Mikor Csanta uram lement a pincéjébe,
214   2,  22|          könny is kijött a szeméből, mikor választania kellett a húsz
215   2,  22|           feltűnést okozhat. Hát még mikor megtudják, hogy azok a hordók
216   2,  22|             vannak ezüsttel! Hát még mikor azt megtudják, hogy a sok
217   2,  22|            vásár természetéből, hogy mikor valakinek valami eladója
218   2,  22|              úrnak helyes esze, hogy mikor a kontremin le van verve,
219   2,  22|             a reggelijét szürcsölte, mikor már jött hozzá Spitzhase.
220   2,  22|       részvényt! Tartsa meg magának. Mikor a többi részletfizetés ideje
221   2,  22|          mindannyiszor kezet csókol, mikor én magával jót teszek, utoljára
222   2,  22|           alkalommal tudósítani fog, mikor a principálisa valami manővert
223   2,  22|       Különösen tudatni fogja velem, mikor lesz itt az ideje, hogy
224   2,  22|      provízió is a maga haszna lesz, mikor eladjuk a részvényeket.~
225   2,  23|             tegye; ő nem megy utána.~Mikor a gyártelep nagyszerű építkezései
226   2,  23|               Bár ugyan Sámuel apát, mikor Evelina példálózgatott előtte,
227   2,  23|        előtte elhaladó uraságokon, s mikor mind bementek a templomba,
228   2,  23|           Pedig talán van is rá oka?~Mikor a medve bőrére isznak előre,
229   2,  23|             Iván hahotával kacagott, mikor ezt olvasta.~Ő tudta legjobban,
230   2,  23|           eladja a papírjait 35-ért, mikor egy hét múlva 45-re felemelkedtek.~
231   2,  24|            vívmányainak elfogadását.~Mikor még egy olyan kicsi-pici
232   2,  24|            Ah, az valódi ünnep volt, mikor a tizenkét új halina szűr
233   2,  24|             felismerését az apát úr, mikor az irányadó excellencia
234   2,  24|              leánya is felgyürkőzik, mikor dologban van, mikor a pataknál
235   2,  24|    felgyürkőzik, mikor dologban van, mikor a pataknál mos; de az akkor
236   2,  24|            és nézők helyett.~Hát még mikor Evelina előjött!~Tündérnő
237   2,  24|         szabad abba az égbe benézni?~Mikor a tárnában dolgoztak is,
238   2,  24|           vitt magával a színházból.~Mikor előadás után a hotelben
239   2,  24|             úrral, azt mondá neki:~- Mikor megyünk már haza?~- Meguntad
240   2,  25|        kiknek a lélekzetük is eláll, mikor az elfogadóterembe bebocsátják
241   2,  25|          mely még távcsővel néz rád, mikor a kalapját kellene a szeme
242   2,  25|           Hogy bámult a hottentotta, mikor azt látta, hogy a fehér
243   2,  25|           függönye alól.~És Evelina, mikor a többiek távoztak, odasietett
244   2,  25|           Azaz hogy azt kértem, hogy mikor fogadhatna el kihallgatáson,
245   2,  25|              kacagott fel Evelina. - Mikor a titkárja által tudakozódtatott
246   2,  25|            Te azt nem is tudod, hogy mikor vissza nem jöttél, én utánad
247   2,  25|        Azután rólam megemlékezzetek, mikor boldogok lesztek.~Mikor
248   2,  25|              mikor boldogok lesztek.~Mikor Evelina e szót mondta s
249   2,  25|              iszik evés alatt.~Hanem mikor jó sort ettek a tálból,
250   2,  25|      homlokát, s fogait csikorgatta, mikor az utcára lekerült.~Az alvilág
251   2,  25|              hát a fű azon a mezőn!”~Mikor feljött ebbe a nagy Babilonba,
252   2,  26|           már éppen histórikum, hogy mikor a bérkocsiba beült, annak
253   2,  26|         részletfizetés kiírása után, mikor a részvények egy kissé meggyökkentek,
254   2,  27|           van, már a gép beindulhat.~Mikor az első megkoszorúzott gőzmozdony
255   2,  27|         pénze van, az mondhatja azt, mikor legjobban veszt is, hogy
256   2,  27|   mesterfogásoktól sem tartózkodnak.~Mikor a Bonda-völgyi vasút számára
257   2,  27|            még arról álmodozik, hogy mikor a sok beküldött ajánlattevő
258   2,  27|              kapja meg a vállalatot.~Mikor azután felbontják az ajánlatokat
259   2,  28|      Sebastopolon, az első emeleten.~Mikor szállásába belépett Evelina,
260   2,  29|            kenyeret koldul.~S azután mikor kapott, elfelejti azt, aki
261   2,  29|           szakadna egyszer az egész, mikor odalenn van!~A fekete tájképhez
262   2,  29|              hogy szemközt láthassa.~Mikor utolérte, bámulva ismert
263   2,  29|           futott végig egész testén, mikor ez a rálehelt pálinkaillat
264   2,  29|           fenyegették, hogy egyszer, mikor magányosan jár, belelökik
265   2,  29|              az ember is az. Hát még mikor a föld is betegeskedik.
266   2,  29|           testét.~Kellemetlen világ!~Mikor magára maradt puszta lakában,
267   2,  29|             nem melegít: hagyján; de mikor már a munka nem ízlik, az
268   2,  29|          lövellt fel. Ez olyan, mint mikor a puska csövébe homok megy
269   2,  29|             munkással Rauné úr, aki, mikor legjobban átkozódott s szidta
270   2,  29|              ágyban. Ott falatozott, mikor ráért, a legközelebbi kövön,
271   2,  29|         kövön, s aludt egy-egy órát, mikor elnyomta az álom, akárhol,
272   2,  29|           emelkedő víz hozta halált.~Mikor a szabadítók rájuk nyiták
273   2,  29|             múlva üres volt a tárna.~Mikor a napvilágra kiértek, ahol
274   2,  30|              arcod ragyogásában. Ma, mikor az egy órát üti s megszólal
275   2,  30|       vétetést.~- Volt már róla szó, mikor eljöttünk Bécsből.~- Nem
276   2,  31|       kiderül, hogy miért nem tudom.~Mikor legjobban töri a fejét a
277   2,  34|              már, s jelenését várta.~Mikor Kaulmant megpillantá, duzmadt
278   2,  34|          félre. Mit zavarja őt most? Mikor hivatását kellene teljesítenie.~-
279   2,  34|        szattyánszandált a lábáról. S mikor egy alsóruhában, mezítláb
280   2,  35|             ne hajigáltatna magának, mikor olyan rosszul énekel!~Evelina
281   2,  35|              ön oldala mellett ülni, mikor ön a Champs Elysées-be kocsikázik,
282   2,  35|            Árpád mégis megkönnyezte, mikor eltávozni látta.~De hát
283   2,  36|             próba addig fog tartani.~Mikor azonban a foyer-ba lépett,
284   2,  36|             Csak akkor tért magához, mikor a népár közé kijutott, s
285   2,  37|             Egy szép reggelen tehát, mikor Csanta uram éppen azzal
286   2,  37|              újságíró, az akasztófa, mikor ezt ide nyomatta. Be kell
287   2,  37|            azután a nyolcadik napon, mikor egy reggeli lapban azt a
288   2,  37|         vizet ráereszteni a pincére!~Mikor még a hordók mind ott voltak,
289   2,  37|             tud halni az öreg ember, mikor az öreg felesége meghal,
290   2,  38|                                      Mikor a föld ég a talpunk alatt~
291   2,  38| feltöretlenül kerültek hozzá vissza.~Mikor azután még jobban szorították
292   2,  39|        pihentek sehol. Délután volt, mikor megérkeztek X.-nek városába.~
293   2,  39|           akkor ne járjam a világot, mikor már van valakim. Mert látod,
294   2,  39|         hagyja az ember a feleségét, mikor Pétervártól Párizsig kóborol,
295   2,  39| ezüstcsengésű szelíd hang.~Csakhogy, mikor észrevették, hogy ő abbahagyja,
296   2,  40|                             Heuréka!~Mikor Iván ötnapi munka után a
297   2,  40|              rögtön fejünkre szakad. Mikor már meghalljuk a morgását,
298   2,  40|           számláltak, még akkor sem, mikor Iván a beomlott tárnában
299   2,  40|             őt a mély üregből ismét.~Mikor kezét nyújtá Ivánnak, hogy
300   2,  41|              meg nem akadályozhatja.~Mikor a részvényesek gyűlése a
301   2,  42|         sehogy sem érezte jól magát, mikor ezt a sisakot a fejére srófolták.
302   2,  42|             fejére srófolták. Kivált mikor a csöveket is beillesztették
303   2,  42|         vissza!~És felemelé őt, mint mikor a tengerbe süllyedező Pétert
304   2,  42|             csak lerogyott a földre, mikor odaért.~Mikor leoldták mind
305   2,  42|              a földre, mikor odaért.~Mikor leoldták mind a két férfi
306   2,  42|              öt érzékének ura lenni.~Mikor újra felvették embernek
307   2,  42|            ez ördögfeletti munkától.~Mikor tele volt az esőmérő, a
308   2,  43|    csillagnak a föld éjjele?), tehát mikor a föld közelbe jő feléjök,
309   2,  43|      apoteózist?~Mi van nekik abban?~Mikor valakinek azt mondják:~„
310   2,  43|            porontyát ölében cipelve, mikor te nagy ember vagy, ő meg
311   2,  43|            őt az egyszerű emberek, s mikor a legelső gőzvonat végigrobogott
312   2,  44|         levelet Angela grófnő.~Hanem mikor már a neve alá volt írva,
313   2,  44|               éjfél után egy órakor, mikor ezt a kiáltást hallotta: „
314   2,  44|           járult Theudelinda grófnő.~Mikor a sírbolt ajtajához értek,
315   2,  45|            kellett annak végbemenni, mikor minden munkásnak kezében
316   2,  46|            mintha gyönyörűség volna. Mikor talyigáját tetézik, még
317   2,  46|          aztán fut vele jókedvvel, s mikor visszajön, dalol, mintha
318   2,  46|         olyankor látom őt könnyezni, mikor vasárnap délutánonként az
319   2,  46|      kihozatnak; másik összeborzong, mikor a tárnaégés fölfedezése
320   2,  46|      érzelemteli. Szövege egyszerű:~„Mikor fésültelek,~Ugye nem téptelek?~
321   2,  46|       fésültelek,~Ugye nem téptelek?~Mikor mosdattalak,~Ugye nem szidtalak?”~