Skakasz,  Jelenet

 1   1     |         Nem néz szemem közé, elõre már~        Tudom, Lucim megént
 2   2,  1 |           Bojóth!~        De vége! Már nekik is - jó éjtszakát!~        (
 3   2,  1 |          Magam~        Is gondolám már s elvégeztem azt,~        
 4   2,  1 |                                 De már ez csúnya tréfa.~SIMON~        
 5   2,  1 |                 Minõ öröm lesz ez? Már elhagyom~        Endrének
 6   2,  2 |          Hát honnét akarsz~        Már most barátokat? midõn sem
 7   2,  6 |              Jaj! -~        S most már ezen setétben bujdosók~        
 8   2,  7 |    hízelkedik,~        Egyúttal az már tetszik is nekik.~        
 9   2,  8 |                  Meghódítás nehéz, már akkor õk~        Csak puszta
10   2,  9 |  Merániában: más terme itt~        Már általad, Melinda. Akkoron~        
11   2,  12|                   Elhallgat: ekkor már az észbe bízni~        Csak
12   3,  1 |                   Oh, bán, bán, ez már gyalázat!~        Simon,
13   3,  2 |                  Hogy a Kalandosok már elhagyatnak.~        Azonban
14   3,  2 |       tudja még~        Befonni, s már érsek, bán, vajda s Bács-~        
15   3,  2 |           Semmim, csak egy szivem: már legyen a~        Föld, melybe’
16   3,  2 |          Felkent királyok ellen! - Már legyen~        Akárkié a
17   3,  3 |           most az egyszer úgy kell már viselni~        Magamat,
18   3,  3 |             Földünkre jöttetek hát már? hiszen~        Ni, itt
19   4,  1 |           elsõ~        Zsengéjekor már meghatározás? - -~        
20   4,  2 |           akitõl levésekor~        Már úgy megundorodott az alkotó,~        
21   4,  3 |                       Köszönöm. Ma már~        Nem háborogsz úgy,
22   4,  3 |            való, hogy jó is az: de már~        Mióta a merániak -~
23   4,  3 | izmaelitákat~        Ültettek - ez már égbe kiált.~BÁNK~                                  
24   4,  3 |        becsûletessen:~        Most már gazember is lennék; de késõ -!~        
25   4,  3 |    merániak magok lehúzták~        Már csontjainkról; így tehát
26   4,  3 |           magyar se gondol~        Már oly sokat velünk, ha zsebe~        
27   4,  5 |           a világra megölt~        Már egy anyát, s bús tékozló
28   5,  1 |           áll, s egyik kezében egy már megolvasott levelet tart, ~
29   5,  1 |                                    Már elmehetsz.~UDVORNIK (leteszi
30   5,  2 |       megcsalt engemet:~        De már ma félénk gyilkossá leve.~
31   5,  2 |            ablakon kiáltni~        Már; s ím kacajt hallottam fel.
32   5,  3 |    Parancsolás! - minõ~        Más már csak ennek még a hangja
33   5,  5 |          én is ezt: de~        Kik már azóta elérték volna a~        
34   5,  5 |                                 No már~        Jó éjtszakát szivem
35   5,  5 |               Régtõl sok ellenség. Már férfiak~        Valánk öcsémmel,
36   5,  5 |     Boldogok szülõink,~        Kik már elõre elköltöztek! - A~        
37   5,  6 |                         Vége, vége már neki!~        Tiborc! vezesd
38   5,  7 |          is udvarodban; de~        Már látok. Egykor egy öreg paraszt~        
39   5,  7 |       amely megnevettetõ -~        Már úgy születtünk, mint a szegény~        
40   5,  9 |                 Elég is. Itt hever már; s a dühös~        Tenger
41   6,  1 |         magát hidegségre erõlteti.~Már lejött a lépcsõkön, midõn
42   6,  3 |           királynét?~SIMON~        Már halva leltük -~KIRÁLY~                
43   6,  3 |   szóljatok!~        Miért akartok már megfosztani~        A holtakért
44   6,  5 |                 Késõ! kiszenvedett már - gyermekit~        Kérdezte.
45   6,  6 |         Király,~        A büntetés már ennek irgalom.~KIRÁLY (semmire