Skakasz,  Jelenet

  1 Sza     |            így, ha vetel! -~Gyászos az, mit búja szívvel~Itten
  2 Sze     |                  SOMA, a fiacskájok az udvarnál~        MIKHÁL
  3 Sze     |        Katonák, Jobbágyok~ ~Történt az 1213-ik esztendõ vége felé~ ~~
  4   1     |        Biberach! Örvendj! bizonnyal az~        Enyim fog õ - az
  5   1     |            az~        Enyim fog õ - az a szemérmes angyal -~        
  6   1     |                   Még~        Innét az ördög ássa azt ki, hogy~        
  7   1     |            pedig~        Könnyezni: az mindegy az asszonyoknál.~
  8   1     |               Könnyezni: az mindegy az asszonyoknál.~OTTÓ~        
  9   1     |          BIBERACH~        De Bánk - az áldozat-kipótoló -?~OTTÓ~        
 10   1     |          Szerelmet érzek én, s csak az meríthet~        Vég nélkül
 11   1     |              Egyetlen egy kezesse - az, de az! -~BIBERACH~        
 12   1     |       Egyetlen egy kezesse - az, de az! -~BIBERACH~        Kárával
 13   1     |             Ilyen szerelmet érezett az a~        Kigyócska. Prósit
 14   1     |        Neked, hogy ez ma udvaromban az~        Ily esztelenkedések
 15   1     |             ily keszeg, sovány fiút az izmos~        Bánk bán -
 16   2,  1 |                       Ej, lássa bár az ember, e bizony~        
 17   2,  1 |       éjtszakát!~        (Felkapván az ezüstpohárt.)~        No,
 18   2,  1 |             volt:~        Hogy most az istenség adott hetet~        
 19   2,  1 |         Neki, nyomban emlékébe jött az, amit~        Mondott. Megindulván
 20   2,  1 |                                 Hát az anyjok?~SIMON~        Mindég
 21   2,  1 |     keservesen zokog, midõn~        Az egyet a kezébe vészi és~        
 22   2,  1 |                   Nem, nem csak egy az, aki itten örvend,~        
 23   2,  1 |        itten örvend,~        Mikhál az, a bojóthi. (Iszik.)~SIMON~                          
 24   2,  1 |         szabad magyar~        Érzés az itt erõltetett feszesség~        
 25   2,  1 |      kedvvel nyújtja poharát egynek az összeütésre).~                                
 26   2,  2 |               A békés egy bolond; s az is bolond, ki~        Békételen:
 27   2,  2 |            alantabb~        Hangon: az emberek néznek -~PETUR (
 28   2,  2 |    kimondatott szó~        Hazud, s az emberekben nyargaló~        
 29   2,  2 |                     Lakása. Így ni (az asztalra könyököl) hallgatok.~
 30   2,  2 |             Csak hátul áll s sóhajt az ily hazánk~        Nagyasszonyán.
 31   2,  2 |            közûl.~        Nem méreg az, mely õket oly komorrá~        
 32   2,  2 |      komorrá~        Teszi, - bánat az, hogy bort adnak nekik,~        
 33   2,  3 |             MIKHÁL, SIMON (hirtelen az asztalon által Petur kezét
 34   2,  4 |         megsúgjanak~        Mindent az emberek, csak annyi, mint~        
 35   2,  4 |                A sugdosó maga, - én az nem vagyok; de~        Jõjj
 36   2,  4 |         vagyok; de~        Jõjj még az éjjel - itt ha eloszlanak -~        
 37   2,  5 |                                     Az - Melinda - Jelszavok!~        
 38   2,  6 |          boldog Isten! Mégis õ biz’ az!~        Bánk bán - nagyúr -!~
 39   2,  6 |           azért futom-~        E én az országot, hogy addig itthon~        
 40   2,  6 |    betegségének - - - - - -~        Az sem lehet hiszen szünetlen
 41   2,  6 |               egy haszontalan por - az~        Ütné ki õtet karjaim
 42   2,  6 |                     Õtet!? Ki lenne az? Ki lenne az? - -~        
 43   2,  6 |               Ki lenne az? Ki lenne az? - -~        Világot, itt!
 44   2,  7 |             Germancius tudá~        Az indulatjait mérsékleni.~
 45   2,  7 |           bolondság, amidõn~        Az állapotját elfelejti az~        
 46   2,  7 |             Az állapotját elfelejti az~        Ember, nevetségesebb,
 47   2,  7 |        hízelkedik,~        Egyúttal az már tetszik is nekik.~        
 48   2,  7 |              mind egérfogók~        Az asszonyokra nézve.~OTTÓ~                          
 49   2,  7 |            A férj se várjon~        Az asszonyának szívétõl soha~        
 50   2,  7 |           ily~        Esetben, mint az ördög, amidõn~        Az
 51   2,  7 |            az ördög, amidõn~        Az elragadni egy bûnöst törekszik.~
 52   2,  7 |        szúnyogok; de vajjon hol van az~        Az ember, aki abban
 53   2,  7 |           vajjon hol van az~        Az ember, aki abban elhitetné~        
 54   2,  7 |                     Jól megzavarhat az ember, ámde úgy,~        
 55   2,  7 |           aminek meg kell történni, az~        Anélkül is megtörténik. (
 56   2,  8 |         sietve jön).~        Õ volt az! Úgy-e õ -?~BIBERACH (vállat
 57   2,  8 |            azok -?~BIBERACH~        Az ördögökkel is elenyelgenének,~        
 58   2,  8 |          férfiak - tudom magamról - az~        Olyat, ki könnyû
 59   2,  8 |          azt beszéli, hogy:~        Az ész hibázik, a fejecske
 60   2,  9 |              Ottó~        Többé nem az, ki volt. Ottó oda~        
 61   2,  9 |         Csak boldog és szerencsés - az pedig~        Bánk.~OTTÓ~                
 62   2,  9 |                        Oh bizonnyal az õ - egy boldog ember!~        (
 63   2,  10|               TIZEDIK JELENET~BÁNK (az ajtócskán ismét visszajön).~        
 64   2,  10|       megijedve szédeleg ki, vissza az ajtón.)~MELINDA~        
 65   2,  10|          enyim Melinda, úgy~        Az álmot útálnám, mivel szemed~        
 66   2,  10|           aki itt~        Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít.”~        
 67   2,  11|      TIZENEGYEDIK JELENET~Gertrudis az udvari asszonyokkal megjelen,
 68   2,  11|            hivatlan érkezik~        Az ember! és - (indulattal)
 69   2,  11|                       Járkál, végre az udvariakhoz szól.)~                                
 70   2,  12|                                     Az.~GERTRUDIS~        Ottó!~
 71   2,  12|          vagy te? és ki én?~        Az én anyám, s hazám Meránia~        
 72   2,  12|            áll ím a gyûlöltetett; s az a~        Szép gyõzedelmes,
 73   2,  12|                          Hazudsz! - Az a tûz, melyet a~        
 74   2,  12|                  Természet alkotott az asszonyok~        Szemébe,
 75   2,  12|                Lángokra gerjeszti s az erõtlen ész~        Elhallgat:
 76   2,  12|                Elhallgat: ekkor már az észbe bízni~        Csak
 77   2,  12|                   Nem ösmered tehát az asszonyi~        Szív gyengeségeit?
 78   2,  12|          Becsét nagyítsa és a könny az a~        Gyöngy, mellyel
 79   2,  12|        ekkor~        Is még lemond, az oktalan - bolond.~OTTÓ (
 80   2,  12|             megyen~        Gertrúd, az öccse kinek kontár vala~        
 81   2,  12|            gondolok veled! (Elsiet, az asszonyok követik.)~OTTÓ~                          
 82   2,  13|           nem bír magával, és végre az~elmosolyodó Biberachon akad
 83   2,  13|        Végre megfogja Ottó kezét és az ellenkezõ oldalnak elejére
 84   2,  13|     nénédnek altató.~        Ha ezt az álom elszólítja onnan~        
 85   2,  13|    Elmosolyodik.)~OTTÓ (megrázkódik az öröm, félelem és Bíberach
 86   2,  14|             akkor, a-~        Midõn az alkotó szavára a~        
 87   3     |       körülöttük állanak. Petur bán az elõlülõ; a feje felett,
 88   3     |          Nagy függõ lámpás világít. Az elõbbeni éjtszaka.~~
 89   3,  1 |                        Megállja még az a sarat.~SIMON~        De
 90   3,  1 |             volt:~        Bennünket az vajjon szerethet-é?~BÉKÉTELENEK (
 91   3,  1 |           Nem érdemes talán~        Az, ami játékon forog, hogy
 92   3,  1 |                takarót s mindeniken az elõbbeni címer látszik.)~        
 93   3,  1 |        felzúdulva kardot rántanak s az asztalra csapják).~        
 94   3,  1 |              felütõdik).~        Mi az? mi végzõdött?~SIMON (ingadozva).~                        
 95   3,  1 |                   Csalárd vagy bán: az én öcsém õ?~        Uram
 96   3,  1 |          hátha mégis úgy lehetne -?~AZ ÕR (kívül).~        Ki vagy?~
 97   3,  1 |                      Szabad magyar.~AZ ÕR~                    Mi
 98   3,  1 |                                  Ki az?~SIMON~                                  
 99   3,  2 |                       Bánk.~        Az Isten e gyülekezet álmodott~        
100   3,  2 |          álmodott~        Céljával, az, ha elsül, és igaz, jó.~
101   3,  2 |             De hát miért reszket ez az õsz?~PETUR~                        
102   3,  2 |              Fogást, miképp kelljen az alattvaló~        Nagyoknak
103   3,  2 |                    Nagyoknak orrára az édes reménység~        Üvegszemét
104   3,  2 |          észre sem vegyék -~        Az ollyanoknak, mint te vagy,
105   3,  2 |           korona díszesiti, mindegy az,~        Mert szent elõttem
106   3,  2 |        szent elõttem a királyom, és az~        Asszonyt becsûlöm -
107   3,  2 |    Könnyekbe lábbadt. - Honnan volt az a kincs?~        Bánk, nem
108   3,  2 |      cifrázta fel.~        Eckbert, az öccse, alig törölte le~        
109   3,  2 |          elnyeré.~        Berchtold az üstökét se tudja még~        
110   3,  2 |             anyjokon,~        Midõn az atyjok messze tartományban~        
111   3,  2 |               De õ azért mégis csak az marad.~PETUR~        No
112   3,  2 |                  No nekem ugyan nem az! ha egyszer õ~        Rabló,
113   3,  2 |             azt fogom kiáltani; üsd az~        Orrát, magyar, ki
114   3,  2 |             csendességgel).~        Az õseink becsülettel s vitézi~        
115   3,  2 |          nem~        Fog-é kiömleni az ártatlanok-,~        A felebarátjainknak
116   3,  2 |             magyar hazám? -~        Az éltöket s a nyúgodalmokat~        
117   3,  2 |             dörmögve).~        Hisz az való.~BÁNK~        És ennek
118   3,  2 |            Való, hogy engem~        Az emberek bolondozása meg-~        
119   3,  2 |             de a vérekbe és~        Az életekbe forró ösztönöm~        
120   3,  2 |         akarnak telepedni).~        Az való!~BÁNK~        Kérlek,
121   3,  2 |            eleikbe futván).~        Az Istennek kenettje Endre,
122   3,  2 |                 Gertrúd! ez a rabló az nem lehet!~        Azért
123   3,  2 |                   Rút gyûlölet, nem az igazság beszél.~        
124   3,  2 |        Igazad vala~        Atyám, - az Isten nem segít soha~        
125   3,  2 |             esik).~        Öcsém! - az Isten nem segít soha~        
126   3,  2 |        Bánkhoz tolakodnak).~        Az - békesség! -~MIKHÁL~                          
127   3,  2 |        nyert most, nem nyersz soha!~AZ ÕR (kívül).~        Ki vagy?~
128   3,  2 |                       Szabad vitéz.~AZ ÕR~                                  
129   3,  3 |            vitézek, csendesen! biz’ az~        Ördög nem alszik! -
130   3,  3 |      csendesen, óh~        Bán most az egyszer úgy kell már viselni~        
131   3,  3 |          haszontalan fened:~        Az útakat jól tudjuk elállani;~        
132   3,  3 |               Ottan rikolthassál, - az ily rikoltót~        Titokban
133   3,  3 |     székekhez ballagnak, leülnek, s az asztalra békételenül~        
134   3,  3 |        mosolyg s - meghal. -~PETUR (az ablaknál egy székbe vetette
135   4,  1 |                  ELSŐ JELENET~BÁNK (az asztalnál állva kezére bókolt).~        
136   4,  1 |           Oh vajha angyalom lehetne az.~BÁNK~        Mit térdepelsz?
137   4,  1 |                     Mit térdepelsz? az Isten nincsen itt -~        
138   4,  1 |               Oh Istenem! de én nem az vagyok.~BÁNK~        Ártatlan?
139   4,  1 |           BÁNK~        Ártatlan? és az udvar nyelve e~        Névvel
140   4,  1 |                  Nem, azt ne mondja az udvar, mert hazud~        
141   4,  1 |          mint~        Egy Tantalust az el nem érhetõ~        Végcél
142   4,  1 |          Szép könnyid elbúsíthatnák az ég~        Lakosait, s az
143   4,  1 |           az ég~        Lakosait, s az angyalok magok~        Szánnák
144   4,  1 |                   Karjait kinyújtja az ablakon, ölelve.)~        
145   4,  1 |              ég, és föld! de hát ki az~        Oka, hogy szegény
146   4,  2 |           egy~        Hangyának, és az égi tüzet talán,~        
147   4,  2 |          mutat).~        Nézd, nézd az árnyékot - hallgass oroszlán,~        
148   4,  2 |          hallgass oroszlán,~        Az a királyné - oh hazug! csak
149   4,  2 |               Már úgy megundorodott az alkotó,~        Hogy félben
150   4,  3 |             Nem háborogsz úgy, mint az éjtszaka.~BÁNK~        Munkálkodó
151   4,  3 |            Mely boldogtalan~        Az, akinek bármely bilincsei~        
152   4,  3 |             Hiszen való, hogy jó is az: de már~        Mióta a
153   4,  3 |            a kapun -~        Hallám az õrzõvel beszédedet -~        
154   4,  3 |            S megcsal, - keresse bár az ember a-~        Hol akarja -
155   4,  3 |             de egyben mégis mocskos az.~TIBORC~        Mért bélyegez
156   4,  3 |      látszatott.~BÁNK (búsan néz ki az ablakon).~        Magyar
157   4,  3 |            el a kezét.)~BÁNK (fejét az ablakfához nyomván).~        
158   4,  3 |           Meránit, olykor azt hinné az ember,~        Hogy tán
159   4,  3 |         dobog, ha egy csaplárlegény az~        Utcán elõnkbe bukkanik,
160   4,  3 |    köntösünk,~        Melyben magát az ember egy becses~        
161   4,  3 |           kell tanulnunk írni; mert az ily~        Szegény paraszt
162   4,  3 |                     Szegény paraszt az úr elébe nem~        Mehet
163   4,  3 |         Véres verejtékünk gyümölcse az.~        Lelkemre mondom,
164   4,  3 |            békességgel, ezt papolta az~        Apáturunk is sokszor:
165   4,  3 |           úgy! ismérni kell~        Az élhetetlenek sorsát, minek-~        
166   4,  3 |                 Atyádat - Ej, hisz’ az régen vala!~BÁNK (Tiborc
167   4,  3 |     Bátorkodom magamat elölni, mert az~        Isten haragjától
168   4,  4 |      magánkívül futott el.~        (Az oldalszobába besietõ Bánk
169   4,  4 |           visszatartóztatja).~BÁNK (az álmos kis Somával jön vissza).~        
170   4,  4 |      lehetség általöltözése~        Az igazra, mint a szerelemféltésnek.~        (
171   4,  5 |          kerestet.~BIBERACH~        Az semmi sem.~OTTÓ~                  
172   4,  5 |               Nem a nagyúrtól - nem az egész~        Országtól;
173   4,  5 |            volna mennem; és~        Az atyám megitta volna addig
174   4,  5 |            Hogy ott tanultam; s így az emberi~        Vakságból
175   4,  5 |             Vakságból éltem; - elég az ostoba! -~        Ritter,
176   4,  5 |          tesztek semmit is;~        Az égi isten adja nektek az~        
177   4,  5 |            Az égi isten adja nektek az~        Õ csalhatatlan bölcsesség-malasztját;~        
178   4,  5 |                    Érdemlenétek meg az uralkodást.~        Még
179   5,  1 |             ELSŐ JELENET~GERTRUDIS (az asztalnál ül mély gondolatban.
180   5,  1 |      asztalnál ül mély gondolatban. Az udvorníknak - aki ~az asztal
181   5,  1 |  gondolatban. Az udvorníknak - aki ~az asztal megett áll, s egyik
182   5,  1 |          megnézi s ismét visszaveti az asztalra).~        Csak
183   5,  1 |                    Rá; mert öcsém. (Az udvornikhoz.)~                                
184   5,  1 |         UDVORNIK (leteszi a könyvet az asztalra s meghajtván magát,
185   5,  1 |          magát, elmegy).~GERTRUDIS (az ablakhoz menvén, kinéz).~        
186   5,  1 |                  Napest! -~        (Az asztalhoz megy, felvevén
187   5,  2 |        érdemünkkel büszke leány, de az~        Ma meggyaláztatott;
188   5,  2 |      GERTRUDIS~              Leány, az én öcsémet?~IZIDÓRA~                                
189   5,  2 |             leve.~GERTRUDIS~        Az én öcsém félénk gyilkos
190   5,  2 |             Melinda mellett~        Az álom elfogván, feküdni mentél -~        
191   5,  2 |              mint egy útazó~        Az égnek elsõ dördülésekor.~        
192   5,  2 |       Segítség~        Után akartam az ablakon kiáltni~        
193   5,  2 |           vágy~        A szívem, és az ott vagyon, hol a~        
194   5,  2 |      nyugszik annak, akinek~        Az életem s lelkem felébredését~        
195   5,  2 |      láttatik gondolkodni).~        Az egy halál -~IZIDÓRA (mohón
196   5,  3 |            sok éjtszakáit.~        (Az udvornikhoz.)~        Hah!
197   5,  3 |          Ország imádja: önmagunknak az~        Lehetni, aminek
198   5,  3 |      parancsolhatni, lennie~        Az, aminek kell lenni - átkozott!
199   5,  4 |      Kérdezed? Nem, nem! lehetetlen az!~GERTRUDIS~        Micsoda?~
200   5,  4 |                                Késõ az immár!~        Add vissza
201   5,  4 |              Csak ne lennél~        Az, ami vagy: megátkoználak.
202   5,  4 |         familiát töröltetek~        Az üdvözülhetõk sorából el.~        
203   5,  4 |                  Átkozza férjem azt az esküvést,~        Mely engem
204   5,  4 |          szelíden).~        El kell az udvarunk hagynod, Melinda.~
205   5,  4 |     Nyomorultakat - mártirrá tetted az~        Erkölcsöt és (sírva
206   5,  4 |      bordélyt nyitottál.~GERTRUDIS (az oldalajtón kikiált).~        
207   5,  4 |                  Két nyillövésnyi - az Bánk, és Melinda.~GERTRUDIS (
208   5,  5 | Gyilkoljatok meg, hogyha sírva kell az~        Ajtó elõtt itt az
209   5,  5 |           az~        Ajtó elõtt itt az igazságnak el-~        Aludni,
210   5,  5 |      eresszetek!~        (Kiszalad. Az asszonyok követik.)~MIKHÁL~        
211   5,  5 |      GERTRUDIS~        Maradj! (Int az udvornikoknak, kik eltávoznak.)~                        
212   5,  5 |                       Oh, jaj, jaj! az eszem~        Mint éjtszakáim,
213   5,  5 |             szavadba fog kerülni és az~        Irtóztatón megindult
214   5,  5 |              Pártos!~MIKHÁL~        Az nem vagyok; mert itt nem
215   5,  5 |  nyúgodalmat, békességet és~        Az életen való gyönyörködést -~        
216   5,  5 |            Helyekbe - és lerontatád az õsi~        Szép várakat
217   5,  5 |            meg így:~        Itt van az elõljáró beszéd -~        (
218   5,  5 |             Szép~        Volt, mint az erkölcs. Akkor szült nekem~        
219   5,  5 |            csak mese?~        Mondá az én nehezen hívõ öcsém.~        
220   5,  5 |               Hát mégis egy~        Az összeesküdtek közûl -?~MIKHÁL~                          
221   5,  5 |             átkozódni, hogy~        Az éltemet kivánom õrzeni?~        
222   5,  5 |              jó éjtszakát.~        (Az õrizet közt ellézeng.)~GERTRUDIS (
223   5,  5 |   Szerencsémtõl - -?~        (Kinéz az ablakon.)~                                
224   5,  6 |               Helyessen, Istenemre, az!~        Itt van Melinda,
225   5,  6 |       csillogó fények; s hogy mégis az~        Asszonyt becsalhatják
226   5,  6 |             légyen a romlandóságnak az~        Tétetve, nem hihettem
227   5,  6 |                     Mint visszaélni az asszonyi gyengeséggel!~        
228   5,  6 |      asszonyi gyengeséggel!~        Az alkotónak szentségébe be-~        
229   5,  6 |    oltalom-fegyvert, csupán~        Az asszonyállatról felejtkezett
230   5,  6 |                   Hiénaszívet vélni az atyában?!~        (Hirtelen
231   5,  6 |                    Hirtelen kimutat az ablakon.)~        Látjátok
232   5,  6 |      ablakon.)~        Látjátok azt az õsz embert?~GERTRUDIS~                        
233   5,  6 |              BÁNK~        Ott, ott. Az elhanyatló nap nem ád~        
234   5,  6 |             csak! a nap elnyugtával az~        Örvendezõk is elnyúgodnak.~
235   5,  6 |    Hervadnak a menyegzõben - kiholt az~        Atyaátok - oh Bánk,
236   5,  6 |              Oh vesd le koszorúdat! az~        Öröm csak egy pillanatnak
237   5,  6 |        anyjával együtt meghal. Élj! Az isten~        Bocsássa meg,
238   5,  6 |          hamar.~TIBORC (elvezetvén, az égre teként).~                                
239   5,  7 |         foglalatosságaidból~        Az udvarunkba vissza. Illik
240   5,  7 |                             Nem. Óh az én becsületem~        Melinda
241   5,  7 |               Felosztva van - minek az is?!~GERTRUDIS (méltósággal).~                        
242   5,  7 |               Lesz még elõtte, mint az a szegény~        Becsûletes,
243   5,  7 |                            Bejártam az~        Országot és mindenfelé
244   5,  7 |         Országot és mindenfelé csak az~        Elbúsulást találtam.
245   5,  7 |          Emésztik el; de hangzik is az ország~        Négy része,
246   5,  7 |              elsárgulva támaszkodik az asztalra).~BÁNK~        
247   5,  7 |              Oh, egy tekéntet, mely az ördögöt~        Magát is
248   5,  7 |           zendülést elnyomhatná; de az~        Erõszakos rimánkodás
249   5,  7 |             Hallatlan Endre idejéig az még,~        Hogy a teremtõjét
250   5,  7 |     bujálkodónak, és tovább~        Az áldozatra így teként le -
251   5,  7 |                     Örökre átkozott az a kölyök, kit~        Gyalázatomra
252   5,  7 |         Melinda jó nevét te hagytad az~        Udvarnak a nyelvére
253   5,  7 |     tapsolók;~        Hiszen ha hét az utcán hétszer el-~        
254   5,  7 |                      Emberek!~OTTÓ (az oldalszobából jön).~        
255   5,  7 |  oldalszobából jön).~        Néném! Az istenért! - (megijedve).~                              
256   5,  7 |   Visszaszalad s becsapja maga után az ajtót.)~BÁNK (hasztalan
257   5,  7 |           kínaidra nézve! -~        Az ételednél undorodásba jöjj~        
258   5,  7 |         jöjj~        És férgesedjen az italod - gyötörjön~        
259   5,  7 |      rogyott székébe, majd ~        az ablakhoz szalad; végre használni
260   5,  7 |             végre használni akarván az alkalmatosságot,~        
261   5,  7 |             GERTRUDIS (sikoltva fut az asztalig).~BÁNK (utoléri
262   5,  7 |          Hamar!~BÁNK (megijedve néz az ablak felé ki).~        
263   5,  8 |        kezei közé szorított süvegét az ég felé emelvén).~        
264   5,  8 |            OTTÓ~                Nem az! nem az!~MYSKA~                        
265   5,  8 |                         Nem az! nem az!~MYSKA~                        
266   5,  8 |          PETUR BÁN (kívül).~        Az egész nemet kiirtsátok!~
267   5,  8 |                                Mit? az~        Egész nemet? hol
268   5,  9 |                  Térdeple sírva itt az emberi~        Szeretet;
269   5,  9 |          csak tanúlságúl szemléltek az~        Imádtatott keresztre -
270   5,  9 |             is mikép feszegethessék az embert,~        Elõször
271   5,  9 |            lárma.)~SIMON~        Mi az?~SOLOM MESTER (kívül).~                
272   6,  1 |        koporsóban~fekszik. Mellette az epekedõ Izidóra a királyfiakkal.
273   6,  1 |            Izidóra a királyfiakkal. Az emelet~lépcsõin körül az
274   6,  1 |            Az emelet~lépcsõin körül az udvari asszonyok. A király
275   6,  1 |          udvari asszonyok. A király az emeleten állván,~egy ideig
276   6,  2 |            biztos ember által õket. Az~        Apám kiáltá vissza
277   6,  2 |                 S jóvoltotokból itt az illirok~                        
278   6,  2 |           meg magyar.~SOLOM~        Az istenemre akit imádok; õsz~        
279   6,  2 |                 El nem hiszem, mert az elõbb a világ~        Láttára
280   6,  3 |        JELENET~SOLOM~        Ez itt az öszveesküdtek közül~        
281   6,  3 |         SIMON~                Talán az sem vagyok -~ZÁSZLÓSÚR~                        
282   6,  3 |                                     Az való! de én~        Csak
283   6,  3 |        Tömlõcbe kísértetni - melyre az~        Egész gyülekezet
284   6,  3 |                    Hallottam: éppen az volt ez, kinél~        Nagyasszonyunk (
285   6,  4 |             ide;~        Csak Endre az, kinek kezére bízni~        
286   6,  4 |                                  Ha az anyád kérdezi,~        Hogy
287   6,  5 |         KIRÁLY (elfedett ábrázattal az asztalra borul s onnét egy
288   6,  5 |             tetteit:~        Felért az égre a sanyargatott~        
289   6,  5 |               Vagy azt hiszed, hogy az engedi,~        Mint egy
290   6,  5 |        szorítani?~        Nagy volt az a hatalom, melyet kezembe~        
291   6,  5 |               Gyilkos?~BÁNK~        Az. Több. Ha tízszer, harmincszor
292   6,  5 |        Bírája!~BÁNK~                Az te nem lehetsz, szerette~        
293   6,  5 |                     Mocskolva, mint az enyém. (Kimutat az ablakon.)~                                
294   6,  5 |             mint az enyém. (Kimutat az ablakon.)~                                
295   6,  5 |             éljen a király!~KIRÁLY (az ablakhoz akar, de véletlen
296   6,  5 |        érted? és ezen~        Egész az õrülésig téged kedvelõ~        
297   6,  5 |                 Nagyasszonyunkra és az alattomos~        Gyilkosra;
298   6,  5 |           arcával hagyja el~        Az öszvebékült ellenségeket~        
299   6,  5 |        Ártatlan” ezt nyögé utolszór az~        Elhunyt szerencsétlen,
300   6,  5 |             ezt õsz~        Atyám - az õ szavára megvívok.~        
301   6,  5 |                    Megállj!~        Az orozva-gyilkoló hát õ?~BÁNK                            
302   6,  5 |              KIRÁLY~                Az?!~MYSKA~                        
303   6,  5 |                   Hörgése közt tevé az újjait~        Keresztre
304   6,  5 |                     Mindent tudott! az ördög is igazat~        
305   6,  5 |        isten~        Van, mintsem õ az õsi szokásnak áldozatja~        
306   6,  5 |              Itthagyja nektek, csak az egy életért~        Rimánkodik.~
307   6,  5 |             vétkezett, mint~        Az atyja - ezt fogom kiáltani -~        
308   6,  5 |                Nem pártütõ ez, mint az atyja; oh,~        Engedjetek
309   6,  6 |         Hová~        Tetted? ki ott az, akit erre hoznak~        
310   6,  6 |             Oly lassan? (Merõen néz az ablakon által ki.)~                
311   6,  6 |               Istennek, amíg sírnak az ördögök,~        Addig talán
312   6,  6 |        ördögök,~        Addig talán az emberiség örülhet! (Ki akar.)~(
313   6,  6 |           egy lépcsõvel lejjebb jön az emeletrõl).~TIBORC (tipeg
314   6,  6 |       KIRÁLY (ki azalatt visszament az asztalhoz).~        Ki tette
315   6,  6 |             Mindenütt~        Ottó! az akit én olyannyira~        
316   6,  6 |           Örökre zárva lesz elõtted az~        Országom!~BÁNK~                
317   6,  6 |        sírjatok;~        Letépetett az Istennek remekje.~        (
318   6,  6 |           Nincs árva más több, csak az én gyermekem!~KIRÁLY (magába -
319   6,  6 |                          Igazságot, az árván hagyott~        Királyfiak
320   6,  6 |           irtóztatóbb.~BÁNK~        Az én siket fájdalmaimra -~        
321   6,  6 | fájdalmaimra -~        Vég semmiség az én ítéletem -~        Az
322   6,  6 |            az én ítéletem -~        Az Isten engem büntetésre nem~        
323   6,  6 |                  Tart érdemesnek; - az angyal, mely jegyezte~        
324   6,  6 |          törölte ki~        Nevemet az élet könyvébõl.~KIRÁLY~                                
325   6,  6 |            gyermekim kínos nyögések az~        Istennek irgalmáért
326   6,  6 |          Nincs árva, úgy mond, csak az õ gyermeke.~        Jól