| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hörgés 1 hörgése 1 hófúvásokban 1 hogy 222 hogyan 5 hogyha 8 hogyhogy 2 | Frequency [« »] 288 nem 249 egy 234 bánk 222 hogy 211 s 196 és 187 is | Katona József Bánk bán IntraText - Concordances hogy |
Skakasz, Jelenet
1 1 | eddig sem tudá azt,~ Hogy mit tegyen forróan érzeni.~ 2 1 | Innét az ördög ássa azt ki, hogy~ Szeret.~OTTÓ~ 3 1 | És még ma kell, hogy õ enyém legyen!~ 4 1 | mondhatom~ Neked, hogy ez ma udvaromban az~ 5 1 | Fog lenni; mert azért, hogy a király~ Után való 6 2, 1 | elvégeztem azt,~ Hogy minden országból Bojóthra 7 2, 1 | Térdére és tudtomra adta, hogy~ Feleségem immár 8 2, 1 | szülöttje volt:~ Hogy most az istenség adott hetet~ 9 2, 1 | Megtart magánál - a többit, hogy öljem~ Meg, azt parancsolá” -~ 10 2, 1 | és~ Nem tudja azt, hogy én tudom, miért sír?~MIKHÁL~ 11 2, 1 | Akkor fogom mutatni csak, hogy õ~ Haljon meg akkor - 12 2, 1 | Ott azt hiszik, hogy õk örvendenek -~ 13 2, 2 | Sült-fõttje oly mohón rohan le, hogy~ Majd szinte megfulladnak. 14 2, 2 | nyögött~ Ránk nézve, hogy kiléptünk abból egykor.~ 15 2, 2 | Teszi, - bánat az, hogy bort adnak nekik,~ 16 2, 3 | titokban. Lássa azt,~ Hogy itt mik esnek.~SIMON~ 17 2, 4 | környülállás~azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat 18 2, 4 | siet).~ Petur! Ha! - hogy mindent így kelletik~ 19 2, 4 | elmentél. Oh de hála,~ Hogy itt vagy ismét. Orvosolj, 20 2, 4 | Látod, (csúfosan kimutat) hogy egy jól megteríttetett~ 21 2, 4 | donognak, és lehet talán, hogy~ A titkom is kidonganák -~ 22 2, 4 | Mert azt kivánni, hogy megsúgjanak~ Mindent 23 2, 4 | Abban találni kedvet, hogy ha sok~ Irigye, ellensége 24 2, 6 | törhetetlen élted,~ Hogy abból a gazoknak is jutott? ( 25 2, 6 | Nekem - nekem, hogy e nagy fátyolon~ 26 2, 6 | E én az országot, hogy addig itthon~ Fojtsák 27 2, 6 | Munkákat a munkákra, hogy szemem~ Elkábulásakor, 28 2, 6 | Talán? Ki, csak ki! hogy kacagja a~ Visszhang 29 2, 7 | Hogy: eljön.~OTTÓ (örömmel).~ 30 2, 7 | maga~ Mondá Melinda, hogy eljön?~BIBERACH (fagyosan 31 2, 7 | Hangosan, vélvén, hogy Bánk hallgatózhat.)~ 32 2, 7 | ki elrejté magát,~ Hogy majd kilesse, mit beszéllenek~ 33 2, 7 | Hogy más legyen.~OTTÓ~ 34 2, 7 | Mért könnyezett hát, hogy velem beszélt?~BIBERACH~ 35 2, 7 | Uram,~ Hidd el, hogy asszonyink ravaszabbak ily~ 36 2, 7 | elhitetné~ Magát, hogy õ közikbe tartozik?~ 37 2, 7 | ember, ámde úgy,~ Hogy õ megént mást légyen kénytelen~ 38 2, 8 | Kár ilyen csinos fõért, hogy a~ Velõ hibáz belõle! 39 2, 8 | Beszélhet, azt beszéli, hogy:~ Az ész hibázik, 40 2, 9 | Egy szív után esenkedék, hogy e~ Szívem’ felosszam. 41 2, 10| Örömébe’! - Mért hogy reményem, szerencsém~ 42 2, 11| felszólal.~GERTRUDIS~ Hogy sokszor oly hivatlan érkezik~ 43 2, 11| nagyasszonyom,~ Hogy oly kegyes valál s átláttad 44 2, 11| s átláttad azt,~ Hogy a bojóthi Melindának nem 45 2, 12| sebesen elragad,~ Hogy azt csak egy nyájas szó 46 2, 12| Könnyezni kell, hogy áldozatja színlett~ 47 2, 12| Tudd meg, kicsinylelkû, hogy e dolog,~ Ha Melinda 48 2, 12| Megérni kellene, hogy reám mutatva~ Susogni 49 2, 13| engedelmet -~ Mondd, hogy sokat hallottál a magyar~ 50 2, 14| ideig tipeg-topog).~ Hogy e tetem fagyos, hogy e szemek~ 51 2, 14| Hogy e tetem fagyos, hogy e szemek~ Vakok, 52 2, 14| e szemek~ Vakok, hogy e fülek dugúlva nem~ 53 2, 14| megént,~ És érzem azt, hogy élek. A homály~ Eloszla - 54 2, 14| Fertelmes asszony, kit, hogy ördögi~ Érzésiben 55 3, 1 | kezekkel várakoztok,~ Hogy majd helyettünk fog dolgozni 56 3, 1 | volna azt~ Gondolni, hogy csak akkor mernek a~ 57 3, 1 | a-~ Midõn hiszik, hogy azt nem tudja senki.~SIMON~ 58 3, 1 | De mégis - úgy lehet, hogy elmerül.~BÉKÉTELENEK (dörmögve).~ 59 3, 1 | Az, ami játékon forog, hogy a~ Kockák vetésén 60 3, 1 | Szõlõgerezd? Nem érdemes, hogy a~ Király megént 61 3, 2 | Úgy vélekedtem, hogy Peturnak egy~ Vitézi 62 3, 2 | lesz célja, mint-~ Hogy a Kalandosok már elhagyatnak.~ 63 3, 2 | Nem egészen. Csak hogy egy~ Asszonynak engedelmeskedni 64 3, 2 | magadon! Tudom~ Én jól, hogy elvesztette lelked egy~ 65 3, 2 | meráni büszke asszony~ Hogy tartományait kívánja el?~ 66 3, 2 | veszett,~ Azért, hogy egy ötesztendõs gyerek~ 67 3, 2 | tenni fel;~ De úgy, hogy azt õk észre sem vegyék -~ 68 3, 2 | S a jó bolondok, hogy helyét találják,~ 69 3, 2 | mondjátok neki,~ Hogy ezen csekélységgel elégedne 70 3, 2 | Thüringia elvakult.~ Hogy álla ottan Endre, hátul 71 3, 2 | A köntösét rántád, hogy elõbbre menjen. -~ 72 3, 2 | Sírt bennem a lélek, hogy a pazarlást~ Szemléltem 73 3, 2 | Minõ szerencséért? hogy enged egy~ Asszony 74 3, 2 | S Kálmánnak, a fiának, hogy dobot,~ Vagy egy 75 3, 2 | tenni a királyi székre, hogy~ Gertrúdis estén 76 3, 2 | megölni érzeményit,~ Hogy társitoknak könnyeit soha~ 77 3, 2 | vagy ha megmutatja,~ Hogy a hazám boldogságán segít~ 78 3, 2 | és abban eszköz legyek, hogy~ Jajgasson a szabadságunk 79 3, 2 | tulajdonítsuk azt neki,~ Hogy a felekzetét jobban szeretné,~ 80 3, 2 | mindenik; sõt azt akarja, hogy~ Úgy tégyek én is. - 81 3, 2 | Azt tenni nem fogom. Való, hogy engem~ Az emberek 82 3, 2 | se játszani. -~ Hogy Bánk leüljön a setét szövetség~ 83 3, 3 | illik, ország elsõ nagyja, hogy -~ Így meg-meg így.” - 84 3, 3 | viselni~ Magamat, hogy a hajlandóságodat~ 85 3, 3 | Reám, s nem tudod, hogy csak ezen éjtszakát~ 86 3, 3 | bán~ Nagyúrtól, és hogy addig, míg ti itt~ 87 3, 3 | Egész hatalmát; s így hogy egyikének,~ Vagy 88 3, 3 | Pápához elmegyek s hogy elpiruljon,~ Lerántom 89 3, 3 | hagyj el állhatatosság! hogy merõn~ Nézvén szemek 90 3, 3 | bizony tán nem tudod,~ Hogy csóka csóka-társának szemét~ 91 3, 3 | Vesztõhelyet se fogsz te látni, hogy~ Ottan rikolthassál, - 92 3, 3 | mindjárt barátim,~ Hogy megtaláljalak, hahogy talán~ 93 3, 3 | elviszem Melindát,~ Hogy elhagyattatott helyen legyen~ 94 3, 3 | üljetek le hát - azt mondta, hogy~ Maradjatok. -~MIND ( 95 3, 3 | éjtszakát!~MIND (anélkül, hogy megmozdulnának, dörmögik).~ 96 3, 3 | gondoljátok azt,~ Hogy minden irtózik hatalmas 97 4, 1 | Leányait, mondjátok, hogy királyi~ Lakadalma 98 4, 1 | Küldd oktalan Phaétonod, hogy a~ Világot öszve 99 4, 1 | de hát ki az~ Oka, hogy szegény nem tudja mit beszél?!~ 100 4, 2 | karjaimmal, megmutassam,~ Hogy Bendeleiben Egenolf vére 101 4, 2 | Hatalmat, engemet hogy itt bezárj?~BÁNK (csak maga 102 4, 2 | Még abban is sajnálva, hogy hideg~ Szerszámnak 103 4, 2 | megundorodott az alkotó,~ Hogy félben hagyni dolgát kénytelen 104 4, 3 | Oh, mint örültem, hogy szabad levék!~BÁNK~ 105 4, 3 | TIBORC~ Hiszen való, hogy jó is az: de már~ 106 4, 3 | De látja isten, hogy nem értem azt.~ Lenn 107 4, 3 | sokszor azt vettem csak észre, hogy~ Nyelvem kiöltém, 108 4, 3 | mindenik~ Azt hitte, hogy Bánk bánhoz tartozok.~BÁNK~ 109 4, 3 | istenem! Ismét azt hiszem, hogy~ Velem beszél. -~ 110 4, 3 | BÁNK~ Ha! - ezt hogy elfelejthetém - istenem!~ 111 4, 3 | bemetszeni -~ Igaz, hogy a metéltetett sikolt; de~ 112 4, 3 | hinné az ember,~ Hogy tán akasztani viszik, úgy 113 4, 3 | kényszerített.~BÁNK~ Hogy úgy van!~TIBORC~ 114 4, 3 | úgy~ Megzengenek, hogy a zarándokok~ Táncolni 115 4, 3 | keserves könnyeinket,~ Hogy jó királyunk megláthassa 116 4, 3 | Maga arra szánta, hogy szülessen, éljen.~ 117 4, 3 | szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy~ Zsivány, tömött 118 4, 3 | Isten! hisz’ azt karom, hogy vesszek el.~ Én nem 119 4, 3 | mentek - ott megmondhatod, hogy él~ Még Bánk.~TIBORC~ 120 4, 4 | a gyáva herceg~ Hogy boldogult. - Gyanú kinozza 121 4, 5 | lihegve fut be).~ Jó, hogy talállak - oh, de mért hogy 122 4, 5 | hogy talállak - oh, de mért hogy itten~ Talállak, 123 4, 5 | Oly sárga a herceg, hogy jött ide?~OTTÓ~ Tudom-é, 124 4, 5 | ide?~OTTÓ~ Tudom-é, hogy? - és te Bíberach is itt?~ 125 4, 5 | Nénémtõl irtózok; mert hogy gyanút~ Ne tenne 126 4, 5 | Miért nem? Gondolod, hogy a~ Felháborított 127 4, 5 | megszûntem hinni azt,~ Hogy a tanítómnak vesszõitõl~ 128 4, 5 | Jó hercegem, mintsem hogy azt reméld,~ Egy 129 4, 5 | Bedugtak egy klastromba, hogy pedig~ Még életemben 130 4, 5 | nélkül, köszönhetem,~ Hogy ott tanultam; s így az emberi~ 131 4, 5 | torkomra. Nem kivánom~ Hogy többet úgy legyen. (Menni 132 4, 5 | úgy lett.~ Tudván, hogy a hasonló emberek~ 133 4, 5 | nekem bocsátani,~ Hogy érted én is abba esni nem~ 134 4, 5 | ím~ Megesmerem, hogy vigyázatlan~ Voltam; 135 4, 5 | Tartóztatod tehát intésedet, hogy~ Végére járjon életemnek? 136 4, 5 | hagyhatnálak el,~ Hogy testi-lelki híved voltam: - 137 4, 5 | a~ Nagyúr - való, hogy éktelen dühös~ Lett, 138 4, 5 | megfogathatol:~ De jól tudod, hogy én egyedül tudom:~ 139 5, 1 | s ismét leveti.)~ Hogy nem lehet Solon és Lycurgus - 140 5, 2 | Leány! szerencse, hogy~ Te vagy - megént 141 5, 2 | Köszönöm. Igaz, hogy rendelésedet~ Tudtam, 142 5, 2 | szerethetém~ Még akkor is, hogy megcsalt engemet:~ 143 5, 2 | Nyomában voltam estve ólta. - Hogy~ Téged, nagyasszonyom, 144 5, 2 | lefektedet megtudta, kért~ Hogy menjek el Melindához, mivel~ 145 5, 2 | Kap a gyalázaton, hogy gúnyolódjon!~GERTRUDIS~ 146 5, 2 | kezét nyújtja, anélkül, hogy elfordítaná egy helyrõl 147 5, 3 | Szentté teremteni, hogy azt egy egész~ Ország 148 5, 4 | Hiszed, hogy reszketek?~GERTRUDIS~ 149 5, 4 | MELINDA~ Hogy álmos a - rabló!~GERTRUDIS~ 150 5, 4 | Azt vélte tán, hogy nála nélkül is~ Elmenni 151 5, 4 | Semmit se félj, hogy pompásan hagyom~ 152 5, 4 | pestisnek ellene,~ Hogy el ne terjedjen?~GERTRUDIS~ 153 5, 4 | Törölte könnyeit, hogy nem tudá~ Meg tõlem 154 5, 4 | Mondd, hogy a menyegzõ~ Két nyillövésnyi - 155 5, 5 | Meg kell ezennel tudnom, hogy mi lelt,~ Melinda -~ 156 5, 5 | MIKHÁL~ Hogy azt még kérdezed! - Kezem~ 157 5, 5 | is gondolhatod,~ Hogy részrehajlás vagy haszon 158 5, 5 | soha~ Sem hitte, hogy meghalt: de ah! midõn~ 159 5, 5 | Sírjára esküszöm, hogy nem vagyok.~ De õk 160 5, 5 | eszemben -~ Kértem, hogy addig csak halasztanák,~ 161 5, 5 | Meg kelle esküdnöm, hogy egyikét~ Sem árulom 162 5, 5 | fogsz talán csak átkozódni, hogy~ Az éltemet kivánom 163 5, 6 | BÁNK~ Való, hogy én házas vagyok:~ 164 5, 6 | Csak csillogó fények; s hogy mégis az~ Asszonyt 165 5, 6 | Én gyengeségteket: de hogy ily nagyon~ Ki légyen 166 5, 6 | Törés ez - és kigúnyolása, hogy~ A legcsekélyebb 167 5, 6 | mit~ Beszél! Tudod, hogy ájtatos vala~ Mindég: 168 5, 7 | késõn is, megismeri,~ Hogy ugyan becsületest kell játszani,~ 169 5, 7 | Akkoron azonban, hogy a becsûlet ál-~ Orcája 170 5, 7 | Több áldozattal, hogy sokkal becsesebb~ 171 5, 7 | Avagy azt~ Hiszed, hogy nem maradtam volna itt~ 172 5, 7 | Szerette jó királyunk, Endre! hogy~ Fogod találni népedet? 173 5, 7 | mindenét; való,~ Hogy azt is a dicsõ udvornikid~ 174 5, 7 | követ~ Hírül hozá, hogy itt mik esnek. Ál-~ 175 5, 7 | nem érted ésszel,~ Hogy gyermekem’ miért adám amaz~ 176 5, 7 | Magát is arra bírta volna, hogy~ Egy megszorúlt szentet 177 5, 7 | fiam; mert~ Tudom, hogy õ elõbb saját kezével~ 178 5, 7 | gyermekét,~ Mintsem, hogy azt csak tõle elvegyék is.~ 179 5, 7 | Nem látod azt, hogy többnyire a saját~ 180 5, 7 | BÁNK~ Azt képzeléd, hogy isten vagy, mivel~ 181 5, 7 | idejéig az még,~ Hogy a teremtõjét kivéve, más 182 5, 7 | Aki nem érdemes,~ Hogy a szerette jó királyom áldott~ 183 5, 7 | Holott nem érdemes, hogy a saru-~ Szíját megoldja; 184 5, 7 | Isten s hitesd el vélek, hogy Melinda~ Bánk bánra 185 5, 7 | Jön csak, midõn látjuk, hogy egyike~ Többé felállni 186 5, 7 | Ha, fattyú!~ Hogy e dühösség, mely a testemet~ 187 5, 7 | fussa~ El lelkedet! hogy a kín, a maga~ Egész 188 5, 7 | Éhséged annyira, hogy a sírból a~ Halottakat 189 5, 9 | Imádtatott keresztre - látni, hogy~ Õk is mikép feszegethessék 190 5, 9 | Oh, hogy oly~ Irtóztató legyen 191 5, 9 | akkor, amikor -~ Hogy a meráni csontokat siratva~ 192 5, 9 | Imádni kénytelenek - s hogy minden el-~ Szánt 193 6, 1 | király, azt~ Mondják, hogy a lováról is lefordult -~ 194 6, 1 | lenni! - Ah igaz,~ Hogy a királyné kedves nem vala;~ 195 6, 2 | Levelet találtam, hogy jövék.~(Király mohón elkapja 196 6, 3 | Petur? esküszöm,~ Hogy nem Petur bán ölte meg a 197 6, 3 | bátyám rimánkodék,~ Hogy várakozzanak csak addig, 198 6, 3 | Hogy Peturt veszély~ Közt 199 6, 4 | összerontatott~ Õsz én vagyok. Hogy ezt meg kelle érnem! - -~ 200 6, 4 | leszen, fogod~ Érezni, hogy minõ keserves annak~ 201 6, 4 | Azt gondolám, hogy mindenem: nem! én~ 202 6, 4 | az anyád kérdezi,~ Hogy hol vagyon Mikhál? mondd 203 6, 4 | vagyon Mikhál? mondd meg, hogy õ~ Simonnal elment 204 6, 5 | Jól emlékezem,~ Hogy atyja vétke végett egykor 205 6, 5 | Akármiképp is esni, hogy hazánk~ Ne essen 206 6, 5 | Vagy azt hiszed, hogy az engedi,~ Mint 207 6, 5 | ennyit érdemeltem én,~ Hogy gyõzedelmes jöttöm ünnepén~ 208 6, 5 | azt kurjogatják,~ Hogy: éljen a király!~KIRÁLY ( 209 6, 5 | Még azt akarják, hogy kivessem itt~ A kedvesért 210 6, 5 | Kétségbe kéne esnem, hogy egy~ Meráni asszonyért 211 6, 5 | Végszóval: „Esküszöm hogy a királyné~ Ártatlan!” - 212 6, 5 | Árvát: vagy aminõ igaz, hogy isten~ Van, mintsem 213 6, 6 | ki.)~ Oh, hogy egy zivatar le nem~ 214 6, 6 | kiabálták azok,~ Hogy: „éljen Ottó - nénje bosszulója!”~ 215 6, 6 | TIBORC~ „Hogy a határon várja õket~ 216 6, 6 | BÁNK~ Oh, hogy néked is csak egy~ 217 6, 6 | Volt életed, te is hogy sebhetõ~ Valál! Hol 218 6, 6 | mohádik!?~ Miért hogy egy mennydörgés nem csapott~ 219 6, 6 | Rám parancsolt, hogy vigyem haza.~ Kevés 220 6, 6 | és~ Én eltökélém, hogy hozzá viszem,~ Akárhol 221 6, 6 | Kérdez királyotok, hogy mit tegyen~ Most 222 6, 6 | szeretnek,~ Enyimek! - Hogy ily nemes szívekkel egybe~