Skakasz,  Jelenet

  1   1     |                     Szerelmet érzek én, s csak az meríthet~        
  2   1     |             látod, leereszkedek~        S magam jövök hozzád: de mondhatom~        
  3   2     |                be néhány vendég, iszik, s ismét megy.~Kívül táncmuzsika,
  4   2,  1 |            bátyám! ébredezz!~        Ki s be járnak emberek s reád
  5   2,  1 |                  Ki s be járnak emberek s reád mosolyogva~        
  6   2,  1 |                MIKHÁL (felveti szemeit, s kezét nyújtja Simonnak).~                
  7   2,  1 |       eszmélkedve, kezét mellére nyomja s sóhajt).~                                       
  8   2,  1 |                         Is gondolám már s elvégeztem azt,~        
  9   2,  1 |                     Látott meg engemet, s leroskadott~        Térdére
 10   2,  1 |                     Elkergetett magától s becstelennek~        Nevezte,
 11   2,  1 |                       Endrének udvarát, s velek leszek. -~        
 12   2,  2 |                     A békés egy bolond; s az is bolond, ki~        
 13   2,  2 |          kimondatott szó~        Hazud, s az emberekben nyargaló~        
 14   2,  2 |                                         S kiálts~        Jó éjtszakát.~
 15   2,  2 |           magyar~        Csak hátul áll s sóhajt az ily hazánk~        
 16   2,  2 |               Ki mondta~        Azt? Én s meráni?! Hát mikor nevezte~        
 17   2,  2 |               Neki hirtelen egy jó szót s világot~        Teremtve
 18   2,  3 |              egy üres ivóasztalhoz megy s tölt).~        Úgy, úgy
 19   2,  3 |                  PETUR (vad tekintettel s vérben forgó szemmel felugrik,
 20   2,  3 |                      Éljen soká!~(Myska s a vendégek bámulnak.)~EGY
 21   2,  4 |       külön-külön vidékein~        Jajt s bánatot találtam; s itt
 22   2,  4 |                Jajt s bánatot találtam; s itt ime~        Ellenkezõt
 23   2,  4 |                     Ellenkezõt találok, s nem tudom,~        Melyik
 24   2,  6 |            mivel a szegény~        Anya s gyermekek velem - (Elfojtódik.)~
 25   2,  6 |                  szent~        Név! égi s földi mindenem javát~        
 26   2,  6 |                 BÁNK~                   S ugyan továbbra láttak õk,~        
 27   2,  6 |               megölje? - Jaj! -~        S most már ezen setétben bujdosók~        
 28   2,  6 |          háborítani~        Igyekszenek s a végveszélybe’ forgó~        
 29   2,  6 |            szorongatást okozni,~        S döbbentni szívemet kívánta - (
 30   2,  6 |            benned, óh Melinda!?~        S egy ember - egy haszontalan
 31   2,  7 |         BIBERACH (fagyosan elmosolyodik s futva azon ajtóra veti szemeit,~        
 32   2,  7 |                                         S a derék~        Bánk bán,
 33   2,  7 |           Biberachod hátra áll.~        S ilyen szegény egy ember?
 34   2,  7 |            megindít,~        Ha félelem s reménység mindenik~        
 35   2,  7 |                          Hol a haszon - s miért ne húzzam azt?~        
 36   2,  8 |                                         S azok -?~BIBERACH~        
 37   2,  8 |              szép kisasszonyom,~        S ne ess utána Ottónak nagyon.~        
 38   2,  9 |              KILENCEDIK JELENET~Melinda s Ottó belépnek~MELINDA~        
 39   2,  9 |                 úgy~        Követtelek; s levésemnek legelsõ~        
 40   2,  9 |               lecsüggõ keze után hajol, s azt~        hosszasan homlokához
 41   2,  10|                     Tõlem lehelleted’ - s a napvilágot,~        Mert
 42   2,  10|              betölteni.~MELINDA~        S õ térdepel! - Bánk, Bánk
 43   2,  10|                         Bánk nem hazud: s ezért megvet Melinda.~        (
 44   2,  11|           udvari asszonyokkal megjelen, s hol a bosszús Melindát,~
 45   2,  11|                   Hogy oly kegyes valál s átláttad azt,~        Hogy
 46   2,  11|                  mert nagyúrné,~        S alkalmatosságot szerzél
 47   2,  12|                én?~        Az én anyám, s hazám Meránia~        Szült
 48   2,  12|             szolgálatodra volt;~        S most fajtalan véred tilalmas
 49   2,  12|              Itt áll ím a gyûlöltetett; s az a~        Szép gyõzedelmes,
 50   2,  12|                       Asszonyszemélyen; s egy Gertrudis - egy~        
 51   2,  12|                    Le-~        Mondasz? s te tudhatnád azt tenni?
 52   2,  12|                      Lángokra gerjeszti s az erõtlen ész~        Elhallgat:
 53   2,  12|                 Te engemet megláncolál, s magadnak~        Egy gödröt
 54   2,  13|                elvezetni hozzá,~        S a résztvevésig úgy is megpuhult~        
 55   2,  13|              iránt való ~        útálat s szeretet között).~        
 56   2,  13|                 bõkezûbb~        Lettél s fizettél volna, jobb tanácsot~        
 57   2,  14|                        Elõled a világot s emberi~        Vak bízodalomba
 58   3     |             körül Mikhál bán, Simon bán s a békételenek ülnek, sokan
 59   3,  1 |                       A hajnal érkezik, s még mind csak ily~        
 60   3,  1 |            Király megént király legyen? s nyakunkra~        Ne hágjon
 61   3,  1 |           paizsaikról a~        takarót s mindeniken az elõbbeni címer
 62   3,  1 |             menjetek haza~        Tehát s vegyétek fel magatokra a~        
 63   3,  1 |          köntösét, ha ez~        Vétek; s zokogjatok, mint a bolondok,~        
 64   3,  1 |              felzúdulva kardot rántanak s az asztalra csapják).~        
 65   3,  2 |               szerencsét kívánok.~PETUR s a BÉKÉTELENEK~                  
 66   3,  2 |           magadhoz~        E gyermeket, s adj neki jó éjtszakát!~BÁNK~        
 67   3,  2 |                        Midõn felébredék s kiáltani hallom:~        
 68   3,  2 |                  BÁNK~                  S miért?~PETUR~                          
 69   3,  2 |                 segítenek.~BÁNK~        S mit véte nektek e meráni
 70   3,  2 |           kegyelmét osztogatni,~        S a jó bolondok, hogy helyét
 71   3,  2 |               fogom tetézni,” -~        S kirakta a szörnyû sok kincseket,~        
 72   3,  2 |               Pirúlva morgott a magyar, s te Bánk~        A köntösét
 73   3,  2 |          Tulajdonunkat el-~        Vevé s od’adta a hazájabéli~        
 74   3,  2 |          hazájabéli~        Cinkosinak, s kihúzta a szegény~        
 75   3,  2 |           Magyarnak a kezébõl a kenyért s azt~        Megette a meráni
 76   3,  2 |                 atyáink várait,~        S meráni fegyverest rakott
 77   3,  2 |                 a vérét kezérõl~        S itt a scepúsi földet elnyeré.~        
 78   3,  2 |              tudja még~        Befonni, s már érsek, bán, vajda s
 79   3,  2 |                 s már érsek, bán, vajda s Bács-~        Bodrog megyékben
 80   3,  2 |             kihal fimag~        Nélkül: s ez asszony egy jött-ment
 81   3,  2 |           pohárnok -?~PETUR (megütközik s ajkát harapja).~        
 82   3,  2 |                  A sógorom? Hm! A derék s hasznot-~        Hajtó pohárnok
 83   3,  2 |             kevély áhítozásinak~        S Kálmánnak, a fiának, hogy
 84   3,  2 |                      Játszani akarjátok s királytokat~        Úgy
 85   3,  2 |                Ne élne vissza hát azzal s ne kapna~        Vasas marokkal
 86   3,  2 |                 BÁNK~                   S ezen szokást tekintve, mi~        
 87   3,  2 |           bódorogni? Ha~        Törvény s szokás szerént cselekszetek,
 88   3,  2 |                   Az õseink becsülettel s vitézi~        Lélekkel
 89   3,  2 |             vagy inkább~        Értünk: s mi azt mostan magunk javára~        
 90   3,  2 |             hazám? -~        Az éltöket s a nyúgodalmokat~        
 91   3,  2 |               el, torkon fogom,~        S királyi széke kárpitjának
 92   3,  2 |               zúgok mindenfelé,~        S ahol találom, ottan rontom
 93   3,  2 |              bilincsed~        Jajgatva s edd magadnak a halált!~        
 94   3,  2 |                   Megállj! - Ezen haza- s felségárulót~        Láncokba
 95   3,  2 |                        Pártján valál, - s midõn jószágidat~        
 96   3,  2 |             atyádnak a~        Sirjára, s azt mondád: „Igazad vala~        
 97   3,  2 |                de sirod~        Ölelése s e mondás enyim marad.”~PETUR (
 98   3,  2 |                         Egy szív marad; s így - szent haza, békesség!~
 99   3,  3 |                evez szerencsém,~        S elül, hahogy reája nem vigyázok.~
100   3,  3 |                      Míg benne ülhettem s hiú szemekkel~        Néztem
101   3,  3 |                 tekéntesz~        Reám, s nem tudod, hogy csak ezen
102   3,  3 |                         Egész hatalmát; s így hogy egyikének,~        
103   3,  3 |                        Pápához elmegyek s hogy elpiruljon,~        
104   3,  3 |          megnyitottad a szemem!~        S ily kábaságot akartam tenni? -
105   3,  3 |                 állnak el, mint a hazug s igaz.~        Megmenthetem
106   3,  3 |                       A gyáva herceget; s ha húsomat~        Lerágja
107   3,  3 |                         Inkább kenyéren s vízen, mintsem itt~        
108   3,  3 |             eszközül vettessen,~        S szolgáljon egy bujának,
109   3,  3 |              akinél még~        Drágább s becsesb elõttem a kutyám. (
110   3,  3 |           székekhez ballagnak, leülnek, s az asztalra békételenül~        
111   3,  3 |                Bánatosan lehajtja fejét s végre elszunnyad.)~SIMON (
112   3,  3 |                       Észnek: - mosolyg s - meghal. -~PETUR (az ablaknál
113   4,  1 |                                         S egy semmi asszonyt!~MELINDA~        
114   4,  1 |                 az ég~        Lakosait, s az angyalok magok~        
115   4,  1 |                kigördüléseit. Elveszek, s én~        Igy férfi nem
116   4,  1 |               sem hiszek.~        Ottó, s Melinda, egyaránt örültek! -~
117   4,  1 |       határtalan~        Kétség között, s eszem egy nagy óceánban~        
118   4,  1 |                    Tûz ége csontjaimban s a királyné~        Aludni
119   4,  1 |          Tanácsot álmod e~        Szív, s a kimérhetetlen irgalom~        
120   4,  3 |               JELENET~TIBORC (bizodalom s félelem közt besompolyog).~        
121   4,  3 |                        Idõm eljárt, jaj s panasz közt.~BÁNK~        
122   4,  3 |             szerént tehát hamis~        S megcsal, - keresse bár az
123   4,  3 |                      Haszon lehessen. - S a nagyasszony -?~        (
124   4,  3 |                  Van véve a léhûtõktõl, s mi egy~        Rossz csõszt
125   4,  3 |             belépni nem szabad.~        S ha egy beteg feleség, vagy
126   4,  3 |           rendelte Béla~        Király, s merániak hasznát veszik -~        
127   4,  3 |             szép síma padlatot!~        S ha tán utolsó fillérünkre
128   4,  3 |               fel).~TIBORC (észreveszi, s kevés hajával igyekszik
129   4,  3 |            rossz velencei akart tégedet s~        Atyádat - Ej, hisz’
130   4,  3 |                 markába).~        Engem s atyámat - menj, menj, menj
131   4,  3 |                 keresd fel asszonyomat, s ha meg-~        Találtad,
132   4,  3 |                     Találtad, úgy jöjj, s várakozz reám.~        Haza
133   4,  4 |               szelidíts hiénát,~        S ha mindened feláldozván
134   4,  5 |           megölt~        Már egy anyát, s bús tékozló atyám~        
135   4,  5 |                      Hogy ott tanultam; s így az emberi~        Vakságból
136   4,  5 |         szavadnak embere~        Lettél s beteljesítted volna szép~        
137   4,  5 |                 OTTÓ~                   S valóban oly gödörben~        
138   4,  5 | bölcsesség-malasztját;~        Kérdezd, s megesküszik reá akár-~        
139   4,  5 |                mindenféle földi~        S mennybéli bölcsességek összessége!~        
140   4,  5 |               egy nyomot~        Tovább s fejed lábadnál fog heverni.~        
141   4,  5 |                                         S miért~        Tartóztatod
142   4,  6 |              melyek a királynét~        S hazádat illetik.~MYSKA~                  
143   5,  1 |              aki ~az asztal megett áll, s egyik kezében egy már megolvasott
144   5,  1 |                kezébõl, feláll, megnézi s ismét visszaveti az asztalra).~        
145   5,  1 |           leteszi a könyvet az asztalra s meghajtván magát, elmegy).~
146   5,  1 |            végigpergeti ujjain,~        s ismét leveti.)~        Hogy
147   5,  2 |                  Vitéz bemocskolá magát s azért~        A büszke német
148   5,  2 |               lihegve Bíberach;~        S midõn lefektedet megtudta,
149   5,  2 |                Melinda ajtaján,~        S elõttem állott Bánk bán.~
150   5,  2 |            ablakon kiáltni~        Már; s ím kacajt hallottam fel.
151   5,  2 |                akinek~        Az életem s lelkem felébredését~        
152   5,  2 |         Királyné!~GERTRUDIS (széjjelnéz s valamin nagyon láttatik
153   5,  3 |        GERTRUDIS~        Saját eszünket s akaratunkat a~        Legostobább
154   5,  4 |                    Odakinn, miért sírok s fehér hajával~        Törölte
155   5,  5 |                ezt raboltad el,~        S od’adtad a saját hazádbéli~        
156   5,  5 |            magyar~        Alattvalóidat s tiéidet tevéd~        Helyekbe -
157   5,  5 |                õsi~        Szép várakat s od’adtad a tulajdon~        
158   5,  5 |         hajszálaimra.~GERTRUDIS~        S ha arra én tekéntni nem
159   5,  5 |                       Nem hinni látszol s tántoríthatatlan~        
160   5,  5 |              saját~        Fájdalmamat! s én azt mostan neki~        
161   5,  6 |              szegletben vonja meg magát s kucsmáját gyömöri).~        
162   5,  6 |                   Csak csillogó fények; s hogy mégis az~        Asszonyt
163   5,  6 |           pillanatnak szülöttje~        S anyjával együtt meghal.
164   5,  7 |             kipörkölik~        Szemeit, s midõn minden kitelhetõ~        
165   5,  7 |   egybeköttetésbe lenni;~        Gazdag s hatalmas léte barátinak~        
166   5,  7 |            asszonyom! - Én urad~        S bírád vagyok; míg a király
167   5,  7 |             akar nyúlni).~BÁNK (elkapja s zsebébe teszi).~GERTRUDIS~                        
168   5,  7 |                      Országot elnyered, s tán a magyart~        Veszted
169   5,  7 |          megpenészedett kenyért. - Igaz s hív~        Szolgája volt
170   5,  7 |                 légy most~        Isten s hitesd el vélek, hogy Melinda~        
171   5,  7 |                 úgy letérdelek,~        S imádlak, én, kit õk nevetnek.~
172   5,  7 |                                         S a szánás akkoron~        
173   5,  7 |              bán!~        (Visszaszalad s becsapja maga után az ajtót.)~
174   5,  7 |       bosszúálló -~       (Kívül zörgés s több kiáltás.)~                                
175   5,  9 |           Megállj -!~OTTÓ (visszaszalad s Gertrudisra borul).~                                
176   5,  9 |                 Elég is. Itt hever már; s a dühös~        Tenger magát
177   5,  9 |                 megragadván, felrántja, s egy békételenhez lódítja.)~        
178   5,  9 |                földbõl is kaparjátok ki s mint-~        Megannyi szent
179   5,  9 |                    Imádni kénytelenek - s hogy minden el-~        
180   5,  9 |                 elejtett tõrt felkapja, s magába akarja ütni.)~PETUR (
181   6,  1 |                 Szegény, midõn királya; s a király~        Nem látja
182   6,  1 |                         Székbe váncorog s lebókol.)~~
183   6,  2 |                         Mondója. Tûzben s vérben leltem itt~        
184   6,  2 |                   Tüstént rohantam fel, s a gyilkos Ottó~        Hercegre
185   6,  2 |            Lestár napján.~        Áldás s szerencse néked nagy királyné!~        
186   6,  2 |                                         S jóvoltotokból itt az illirok~                        
187   6,  3 |                   Gyûlölte a királynét, s mégis, a-~        Midõn
188   6,  3 |      összeháborodva~        Rontott ki, s megszabadítá.~KIRÁLY~                        
189   6,  3 |                                         S a királynét?~SIMON~        
190   6,  5 |            ábrázattal az asztalra borul s onnét egy nehéz~        
191   6,  5 |      sanyargatott~        Nép jajgatása s el kellett neki~        
192   6,  5 |                     Lappanga mindenütt, s csak õ vala~        A gyûlöletnek
193   6,  5 |                mért ménkõcsomó;~        S mégis kezét csókoltam volna
194   6,  5 |                         Rút öccse által s a feláldozott~        Becsületet
195   6,  5 |                       Háznépe lófarkon. S azt kurjogatják,~        
196   6,  5 |                      Irtóztatólag éltét s házanépét:~        Pedig
197   6,  5 |                      Közül, midõn Árpád s Bor vére közt~        Folyó
198   6,  5 |         elfordul.)~IZIDÓRA (sírva fakad s kitakarja Gertrudist).~        
199   6,  5 |           zarándok~        A jótevõitõl s ezen vonással~        Megy
200   6,  5 |              Vezére kedves kunyhójába - s egy~        Se volna?~KIRÁLY (
201   6,  5 |            énelõttem - Istenem,~        S hazám után a legszentebb.~        (
202   6,  5 |                  Enyim,~        Melinda s atyja bízta rám: nem is~        
203   6,  5 |            viszem,~        És rongyokat s kenyért fogok neki~        
204   6,  5 |                        kisikamlik alóla s a földre esik; melynek zördülésére
205   6,  6 |           leteszik.)~BÁNK (visszarezzen s a parasztokat mint esmereteseket
206   6,  6 |               megállani).~IZIDÓRA (öröm s fájdalom közt Gertrúdisra
207   6,  6 |                    Homlokotokon sebeket s vért sírjatok;~        Letépetett
208   6,  6 |                egy lépéssel elõbbre jön s térdre esik, és rémülve
209   6,  6 |                   Uram! beteg feleségem s éhezõ~        Öt gyermekim
210   6,  6 |           lépcsõn hagyja a királyfiakat s Gertrúdisra borul).~        
211   6,  6 |              magát. Mindenik azt követi s~        kardjaikat a király