Skakasz,  Jelenet

  1   1     |              OTTÓ~        Hallgass! - de mégis - halljad csak: Melinda -~        
  2   1     |              Szeret.~OTTÓ~            De sírt, midõn valék vele -~        
  3   1     |                OTTÓ~        Úgy, úgy; de a szemem közé se néz. -~
  4   1     |             asszony.~BIBERACH~        De Bánk - az áldozat-kipótoló -?~
  5   1     |            Egyetlen egy kezesse - az, de az! -~BIBERACH~        Kárával
  6   1     |                 S magam jövök hozzád: de mondhatom~        Neked,
  7   2,  1 |                                       De mégis, én-~        Velem
  8   2,  1 |             jó hazám, Bojóth!~        De vége! Már nekik is - jó
  9   2,  1 |                 Iszik.)~SIMON~        De hátha mégis úgy lehetne
 10   2,  1 |             Alatt nyilatkozhatnám ki; de~        Neked - neked Mikhál,
 11   2,  1 |              Bojóthra vinném;~        De itt nem aljasúl el a spanyol -~        
 12   2,  1 |                                       De már ez csúnya tréfa.~SIMON~        
 13   2,  1 |                    Haljon meg akkor - de örömébe haljon.~        
 14   2,  1 |               SIMON~        Nem. Nem. De hát ne sírj!~MIKHÁL (poharat
 15   2,  2 |                           Meg bizony. De csak~        Békével -~PETUR~                  
 16   2,  2 |         bolond, ki~        Békételen: de én békételen~        Mégsem
 17   2,  2 |              és pokol!~MIKHÁL~        De, ember! Ej, eredj, eredj
 18   2,  2 |             néznek -~PETUR (felugrik, de majd leül).~                                
 19   2,  2 |            meg csak, öszvetörni kész; de adj~        Neki hirtelen
 20   2,  2 |             bort adnak nekik,~        De ami egy fillérbe se kerülne -~        
 21   2,  3 |                                       De el fogjátok-é hát hinni?~
 22   2,  4 |              volt, midõn elmentél. Oh de hála,~        Hogy itt vagy
 23   2,  4 |             maga, - én az nem vagyok; de~        Jõjj még az éjjel -
 24   2,  7 |             mint~        A szúnyogok; de vajjon hol van az~        
 25   2,  7 |       kegyelmes Ottóm:~        Ugorj! de Biberachod hátra áll.~        
 26   2,  7 |              jel -~        Jó, jó - - de csak vigyázva. Meglehet,~        
 27   2,  8 |                       Is megteszem. - De térj ki most elõlök!~        
 28   2,  8 |                   Azért se’ szívelik; de légyen a~        Meghódítás
 29   2,  10|         térdre -! szép se’ volt igen; de egy~        Alphonsus, egy
 30   2,  10|             bosszúval el akar sietni; de szemközt jön Gertrudis.)~~
 31   2,  12|        GERTRUDIS~        A célod nem; de a módjaid~        Útálhatom.
 32   2,  12|              Kerûl.~OTTÓ~             De hallgass meg!~GERTRUDIS~              
 33   2,  12|                  Szerettem, esküszöm: de most eszem~        Szólt
 34   2,  12|            által oltani.~OTTÓ~        De könnyeit tekintvén -~GERTRUDIS (
 35   2,  12|   elszédítésében - Ottó!~OTTÓ~        De Istenem! tehát szólj, mit
 36   2,  13|            Ottó valamit akar mondani, de~ismét abbahagyja, ki is
 37   2,  13|         abbahagyja, ki is akar menni, de nem bír magával, és végre
 38   2,  13|            vonít. Ottóhoz akar menni, de a kis ajtó figyelmessé teszi. ~        
 39   2,  13|          között).~        Irtóztató - de köszönöm. Úgy van! õ~        
 40   2,  13|           akar egy székre ereszkedni, de mintha valami jobb jutott~        
 41   2,  14|               gondolatjait. -~        De hát Melinda! oh! hát a haza!~        
 42   2,  14|          Rólam halandóságom köntösét: de~        Jóhíremet ki nem
 43   3,  1 |             az a sarat.~SIMON~        De mégis - úgy lehet, hogy
 44   3,  1 |               SIMON~                  De hátha mégis úgy lehetne?~
 45   3,  1 |       közöttök? oh nem!~SIMON~        De hátha mégis -~PETUR~                
 46   3,  1 |                  Õ meg.~SIMON~        De hátha mégis úgy lehetne -?~
 47   3,  2 |              tarts, bán!~BÁNK~        De hát miért reszket ez az
 48   3,  2 |       Zavichosztnál halállal;~        De a szegény Miciszlavic Miciszláv~        
 49   3,  2 |        közönséges szokáshoz -~        De engemet csak nem fog lépre
 50   3,  2 |            nevetve tenni fel;~        De úgy, hogy azt õk észre sem
 51   3,  2 |               Asszonyt becsûlöm - ah, de mégis annak~        Én engedelmeskedni
 52   3,  2 |          teremt -~BÁNK~        Igen - de Ráskai Demeter, pohárnok -?~
 53   3,  2 |                   Mi is!~BÁNK~        De õ azért mégis csak az marad.~
 54   3,  2 |            meg-~        Mulattat; oh, de a vérekbe és~        Az
 55   3,  2 |          mondom.~SIMON~        Ispán! de hátha mégis úgy lehetne -?~
 56   3,  2 |               pedig Kupának -~        De nékik is elsûlt-e?~SIMON~                          
 57   3,  2 |                    Mely õrülésre hoz: de félre ezt~        Most egyszer! -
 58   3,  2 |            melybe’ nyugszol, akárkié; de sirod~        Ölelése s
 59   3,  2 |               bár~        Országokon; de ilyen gyõzedelmet~        
 60   3,  3 |               beszéljem hát magam ki; de -~        (Igazán megszeppenve).~        
 61   3,  3 |               mégsem tudod? -~        De igaz! hisz a királyné prüszkölõ-~        
 62   3,  3 |                    Elszédültél te. No de, szó ami szó,~        Õk
 63   3,  3 |    feláldoznak tíz Bánkot is.~        De gyilkod is haszontalan fened:~        
 64   3,  3 |           nyomván, igen mély,~        de rövid gondolkozás után).~                                
 65   3,  3 |                                       De hát~        Ha nem? Kevély
 66   4,  1 |                        El akar menni, de ismét visszajön.)~        
 67   4,  1 |           MELINDA~        Oh Istenem! de én nem az vagyok.~BÁNK~        
 68   4,  1 |                Sírsz?~        Felelj; de szóval, és ne így! hiszen~        
 69   4,  1 |          engem is pokolra le!~        De istenemre, lehetetlen mégis
 70   4,  1 |              Beszéle - - ég, és föld! de hát ki az~        Oka, hogy
 71   4,  2 |               csaknem kijött:~        De majd Melinda megbékélteté. (
 72   4,  3 |           Hiszen való, hogy jó is az: de már~        Mióta a merániak -~
 73   4,  3 |               már gazember is lennék; de késõ -!~        Õsz fõ,
 74   4,  3 |         szívem majd kiugrott.~        De látja isten, hogy nem értem
 75   4,  3 | legtisztábbnak mutassa~        Magát, de egyben mégis mocskos az.~
 76   4,  3 |            szükség vele!~BÁNK~        De hogyha jól meggondolom:
 77   4,  3 |                A tiszta hívség, oh! - de, ej, mi meg-~        Gondolni
 78   4,  3 |          minden ember~        Fecseg; de még nem látta senki is.~
 79   4,  3 |               Jól hallom én panaszod; de magam~        Panasza is
 80   4,  3 |              Ugyan ne várjanak tõlem; de hisz’~        A háborúban
 81   4,  3 |            hogy a metéltetett sikolt; de~        Hisz’ arra nem szükség
 82   4,  3 |                       Hívatnak, - úgy de tömve volt magának~        
 83   4,  3 |            BÁNK (haraggal teként reá, de szeme Tiborc homlokán lévõ
 84   4,  3 |             TIBORC~        Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik~        
 85   4,  4 |       alkalmatosságával le akar ülni, de a visszajövõ~        Bánk
 86   4,  4 |            BÁNK~        Tudom, tudom: de hallom is közel-~        
 87   4,  4 |             azután járdogál.)~        De nem hiszem biz’ én, a gyáva
 88   4,  5 |               Jó, hogy talállak - oh, de mért hogy itten~        
 89   4,  5 |               OTTÓ~                   De hátha mégis -~BIBERACH~                              
 90   4,  5 |            Keresnek. - Édes hercegem, de hát~        Mért félsz;
 91   4,  5 |                                       De oly hideg~        Vérrel?~
 92   4,  5 |           vigyázatlan~        Voltam; de nem, sõt oktalan.~BIBERACH~                              
 93   4,  5 |                  Bolondokat lelhetsz; de engem a~        Szerencse
 94   4,  5 |          kevésre becsültelek,~        De most idétlen rémítésedért~        
 95   4,  5 |             Te megfogathatol:~        De jól tudod, hogy én egyedül
 96   4,  5 |                kardot rántott Ottóra; de elgyengülve~        botlik
 97   5,  1 |              GERTRUDIS~               De hol van Ottó? - Törnek õ-~        
 98   5,  2 |                  Még maga Melinda is. De egy kegyelmet~        Jövék
 99   5,  2 |             érdemünkkel büszke leány, de az~        Ma meggyaláztatott;
100   5,  2 |                  Nem. Ottót a vitézt; de a~        Vitéz bemocskolá
101   5,  2 |             megcsalt engemet:~        De már ma félénk gyilkossá
102   5,  3 |                                       De... -~GERTRUDIS (elmerülve).~        
103   5,  4 |              GERTRUDIS~               De minden lárma nélkül.~MELINDA~        
104   5,  4 |           asszonyokhoz - méltósággal, de mégis~        valamennyire
105   5,  5 |                                       De én~        Országodért:
106   5,  5 |            csak egy órával én is ezt: de~        Kik már azóta elérték
107   5,  5 |                                       De jobban is~        Megmondhatom:
108   5,  5 |             El nem felejti a magyar - de fõkép~        Felekzetednek.~
109   5,  5 |                      Szunnyadtam és - de hátha csak mese?~        
110   5,  5 |              Sem hitte, hogy meghalt: de ah! midõn~        Melinda
111   5,  5 |              hogy nem vagyok.~        De õk mohón kívántak bánni
112   5,  6 |              én házas vagyok:~        De hitvesem nincsen -~GERTRUDIS (
113   5,  6 |               mind. Szegény, szegény! de szánni~        Méltó teremtmények!
114   5,  6 |                    Én gyengeségteket: de hogy ily nagyon~        
115   5,  6 |           volt italtok~        Méreg, de elszárítá lelkemet. -~        
116   5,  7 |                                       De tûrtesd~        Magad!~BÁNK~                
117   5,  7 |    becsületest kell játszani,~        De valóba’ lenni mégis oktalanság.~        
118   5,  7 |       udvornikid~        Emésztik el; de hangzik is az ország~        
119   5,  7 |              voltam én is udvarodban; de~        Már látok. Egykor
120   5,  7 |           negyven~        Esztendeig: de nyúgalomra ment.~        
121   5,  7 |              A zendülést elnyomhatná; de az~        Erõszakos rimánkodás
122   5,  7 |                       el akar sietni; de Bánk utolsó szavára, mint
123   5,  7 |                   Vége! volt - nincs; de ne tapsolj, hazám -~        
124   5,  8 |                     El akar szaladni; de szembejönnek Petur bán,
125   5,  9 |              emberi~        Szeretet; de senki sem nyitott neki~        
126   6,  1 |        lováról is lefordult -~        De sérelem nélkül mégis. Egyéb-~        
127   6,  1 |              kedves nem vala;~        De ezt ugyan mégis nem érdemelte!~(
128   6,  1 |              UDVORNIK~                De ember is -~KIRÁLY~                        
129   6,  2 |                     Elfutott;~        De nem tudom hová. A zendítõk~        
130   6,  2 |              mohón elkapja a levelet, de halkan adja azt egy zászlósúrnak.)~
131   6,  3 |           nélkül, szomorúan).~        De hátha mégis.~KIRÁLY~                
132   6,  3 |                              Az való! de én~        Csak a folyó
133   6,  3 |               tette még azt is Petur; de egy~        Kevés idõre
134   6,  5 |             tán megengedhettem volna; de~        Õ jó nevét ölé meg
135   6,  5 |             KIRÁLY (az ablakhoz akar, de véletlen Solomon akadnak
136   6,  5 |              reátámaszkodik a kardra, de ez is végre~        kisikamlik
137   6,  5 |     elfelejtve, siet a holttest felé; de szemébe~        akad Tiborc).~~
138   6,  6 |               lehetne istene;~        De ember is lehet ha tetszik:
139   6,  6 |                Nyájasan visszafordul, de Gertrúdis látásán fellobban,
140   6,  6 |       összerontatott igazság;~        De én elégtételt veszek. -
141   6,  6 |            Fel akar sietni a holthoz; de eleibe akadván a lépcsõkön~