NEGYEDIK JELENET

Mikhál bán a kis Somával jön

MIKHÁL
        Király - - Uram - -

KIRÁLY
                        Te is?

MIKHÁL
        A jó nevében összerontatott
        Õsz én vagyok. Hogy ezt meg kelle érnem! - -
        Ha egykor õsz hajad leszen, fogod
        Érezni, hogy minõ keserves annak
        Megmocskolása. - A mohádik el-
        Vették szerencsém, nyúgalmam, fiam. -
        Azt gondolám, hogy mindenem: nem! én
        Még nem valék szegény, Gertrudis azzá
        Tett.

KIRÁLY
                Mit beszélsz?

MIKHÁL
                        Késõ vénség fehérlik
        Fejemen - mocsok nem volt rajtam soha
        Más, mint kiontott vére a haza
        És szent igazság ellenséginek;
        Most mint közönséges tolvaj vitettem
        Tömlöcbe, és a külsõ nemzetet
        Anélkül is megútált nép szeméttel
        Dobála. Ezt Gertrudisod tevé,
        Mert nem akarám testvéremet megölni.

SIMON
        Érettem ennyit -

MIKHÁL (elragadtatva).
                Fiamért annyit! oh
        Simon, hogyan felejthetném el azt? (Öleli.)

KIRÁLY (magában küszködve).
        Utálatos beszédek! lopjatok
        Csak a szemembõl minden könnyeket
        Ki, melyek oly édessen törlik a
        Fájdalmamat szívembõl el. Miért
        Kell félelemnek a bánat helyére
        Férkezni? meg volnék rabolva? meg?...
        Oh félre! félre! a nyájas halott,
        Mely fekszik oly víg ábrázattal ott
        Nem törheté ki azt a támaszot,
        Melyhez királya úgy ragaszkodott. (Fenn.)
        Vigyétek el! vigyétek el! hazudnak!

MIKHÁL
        Igen! megyünk. - Állandóság, öcsém,
        Nincs e világon. Átok fekszik a
        Bojóthi Mortundorf fajon! - Minek-
        Elõtte mennék: király! ne ez!
        (Somát elébe vezeti.)
        Melinda gyermeke. Atyja adá ide;
        Csak Endre az, kinek kezére bízni
        Bátorkodok. (Megöleli a gyermeket.)
                        Ha az anyád kérdezi,
        Hogy hol vagyon Mikhál? mondd meg, hogy õ
        Simonnal elment számkivetésbe. Élj.
        (El akarnak.)