ÖTÖDIK  JELENET

BÁNK BÁN (egész elszánással belép).
        Hová? (meglátva Somát, a király mellõl elkapja).
                Szerencsétlen, mi vitt ide?

UDVORNIKOK (dümmögik).
        Bánk!

BÁNK
                Gyermekem! Szerette gyermekem!
        (Körülnézi magát)
        Mi bennem ilyen bámulásra méltó?
        Zavart eszem? Nem. Borzadó hajam?
        Király! Magyarság! Jól emlékezem,
        Hogy atyja vétke végett egykor a
        Kis Béla elvesztette két szemét -

MIKHÁL (hirtelen magához kapván Somát, mind a két kezével elébe szorítja).
        Gyermek! (Mind zúgnak.)

BÁNK
                Király! Gertrúdisod koporsó-
        Aljára vágom a hatalom jelét -
        (Nyakláncát odaveti.)
        Ott van. Vereslik is még vére rajta.
        (Nagy zúgás van.)

IZIDÓRA (bosszut szomjúhozásának elaludt reményével a testre hanyatlik).
        Oh!

KIRÁLY (elfedett ábrázattal az asztalra borul s onnét egy nehéz
        sóhajtással székébe sikamlik.)

BÁNK
        Vége - !! -

MIKHÁL
                Meg van a bojóthi faj
        Átkozva - eltört végistápja is!

BÁNK
        Szükségtelen beszélni tetteit:
        Felért az égre a sanyargatott
        Nép jajgatása s el kellett neki
        Akármiképp is esni, hogy hazánk
        Ne essen el polgári háborúban!

KIRÁLY
        Polgári háborúban! -

BÁNK
                        Zendülés
        Lappanga mindenütt, s csak õ vala
        A gyûlöletnek tárgya; a legelsõ
        Magyar, ki hazáját kedveli,
        Megtette volna rajta áldozatját.

KIRÁLY
        Magyar?

BÁNK
                Vagy azt hiszed, hogy az engedi,
        Mint egy kifestett kép, magát nehány
        Szoros vonás közé szorítani?
        Nagy volt az a hatalom, melyet kezembe
        Tettél le. Itt dörgött markomban egy
        Ország felébe mért ménkõcsomó;
        S mégis kezét csókoltam volna a
        Gyilkosnak, aki véremet megölte,
        Csak azért, mivelhogy gyûrûjére egy
        Rangbéli címer volt felmetszve?

KIRÁLY
                                Gyilkos?

BÁNK
        Az. Több. Ha tízszer, harmincszor megölt,
        Ha kincsemet rabolta el, ha széjjel-
        Szaggatta gyermekeimet, feleségemet -
        Még tán megengedhettem volna; de
        Õ jó nevét ölé meg nemzetemnek
        Rút öccse által s a feláldozott
        Becsületet kiûzte udvarából.

KIRÁLY
        Hallgass! (Magába küszködve.)
                        Ez a gyõzedelmi pompa, mely
        Galiciából jöttömet fogadja?
        Reszketni kell Endrének hitvese
        Holtteste mellett önmagyarjitól!
        Gertrudis, ennyit érdemeltem én,
        Hogy gyõzedelmes jöttöm ünnepén
        Romlásodat könnyeznem sem lehet!? - -
        (Nagyon.)
        Vigyétek el míg el nem érkezik
        Bírája!

BÁNK
                Az te nem lehetsz, szerette
        Királyom! Árpád és Bor vére közt
        Folyó dologban bíró csak Magyar-
        Ország lehet. Jobban be van neved
        Mocskolva, mint az enyém. (Kimutat az ablakon.)
                                Nézd azt! amott
        Hurcoltatik Petur bán és egész
        Háznépe lófarkon. S azt kurjogatják,
        Hogy: éljen a király!

KIRÁLY (az ablakhoz akar, de véletlen Solomon akadnak meg szemei).

SOLOM
                        Uram király!
        Ezt, istenemre mondom, nem tevém. (Elsiet.)

BÁNK
        Azok tevék ezt, akiket te külsõ
        Földekrõl országodba csõditél,
        Mint pártosok feje és nagyasszonyunk
        Gyilkosa úgy ölettetett le, és
        Midõn alig mozogva ott hevert,
        Házára törtek ismét és nevedben
        A gyilkolásért e bosszút veszik:
        Holott csak én öltem meg a királynét!

KIRÁLY (maga eleibe néz).
        Még azt akarják, hogy kivessem itt
        A kedvesért való fájdalmamat
        Szívembõl és egy pártoson kesergjek! -

BÁNK
        Midõn te bátyád, Elmerik király
        Ellen kikelvén, Kheene-várban el-
        Zárattatál; jut-é eszedbe még,
        Mit szenvedett õ érted? és ezen
        Egész az õrülésig téged kedvelõ
        Ember hideg gyanúból veszti el
        Irtóztatólag éltét s házanépét:
        Pedig én, csak én öltem meg a királynét!

SOLOM (visszajön).
        Késõ! kiszenvedett már - gyermekit
        Kérdezte. Egy átkot nyögött ki még
        Nagyasszonyunkra és az alattomos
        Gyilkosra; téged áldott csak királyom
        És a hazát - nem hallá többet egy
        Szavunkat is - lelkét kiadta ott.

KIRÁLY
        Tépjétek el csak mind mellõlem azt,
        Amelyhez a sors édesen ragaszt -
        Tépjétek! én is embernek születtem.

BÁNK
        Petur engem átkozott alattomos
        Gyilkosnak -

MIKHÁL
                És a nagyasszonyt.

SIMON (magában felsóhajtva).
                                Petur! -

KIRÁLY
        Nincs senki a jelenvaló leventák
        Közül, ki e szennyet nagyasszonyán
        Nem undorodna hagyni?... senki sincs?

MIND (gondolkodva szegzik le szemeiket).

BÁNK
        Petur engem átkozott alattomos
        Gyilkosnak - ámde õt is átkozá!

KIRÁLY
        Nincs senki a jelenvaló leventák
        Közül, midõn Árpád s Bor vére közt
        Folyó dologban bíró csak Magyar-
        Ország lehet? hiszen úgy szerettelek
        Titeket szünetlen, mint szintén magam.
        Minden javam tinektek engedém,
        Királyi székem koldussá tevém -
        Azt hittem: a jobbágynak csak legyen;
        Ugy addig a király se lesz szegény!
        Szegény, szegény király! be megcsalatkozál.
        (Könnyes szemekkel elfordul.)

IZIDÓRA (sírva fakad s kitakarja Gertrudist).
        Nézzétek e halottnak arculatját:
        Hol itten egy hamis vonás? hol itten
        A gyáva lelkiismeret nyoma?
        Ezen szelid arcával hagyja el
        Az öszvebékült ellenségeket
        A békitõ vitéz - ezen mosolygó
        Vidám ajakkal vál el egy zarándok
        A jótevõitõl s ezen vonással
        Megy vissza egy eltévelyedettnek a
        Vezére kedves kunyhójába - s egy
        Se volna?

KIRÁLY (magában).
        Nincs, egy sincs. Jobban remeg
        Elõtte minden, mit elõttem. - Endre!
        Te gyenge Endre!
        (Egy kardot kap.)
                      Magyarok! Második
        Endrét tehát lássátok vívni meg-
        Holt hitvesének jónevére.
        (Bánkhoz.) Állj ki!

BÁNK
        Királyom! én veled nem harcolok!
        Szent vagy te énelõttem - Istenem,
        S hazám után a legszentebb.
        (Kardját leoldván, elébe teszi.)
                                Megölhetsz.

SOLOM (tisztelettel elõlép.)
        Tehát velem.

KIRÁLY
                Fiam!

IZIDÓRA
                        Segítsd vitézedet,
        Elköltözött! -

BÁNK (merõen nézi).
                Kedves fiú, miért
        Akarod fejed bezúzni egy gonosz
        Asszony miatt? Szánd e tüzet hazánknak.
        Kétségbe kéne esnem, hogy egy
        Meráni asszonyért hasítanék
        Ilyen nemes szivet ketté. Eredj!

SOLOM
        „Ártatlan” ezt nyögé utolszór az
        Elhunyt szerencsétlen, hallotta ezt õsz
        Atyám - az õ szavára megvívok.
        Gyerünk!

BÁNK
                Gyerünk szegény buzgólkodó!
        (Kiindulnak.)

MYSKA BÁN (sietve jön).
        Fiam hová?

SOLOM
                        Megvívni a nagyúrral!
        Nagyasszonyunk haláláért.

MYSKA
                        Megállj!
        Az orozva-gyilkoló hát õ?

BÁNK                            Orozva?!

MYSKA
        Igen; mivelhogy a nagyasszonyunk
        Ártatlan.

KIRÁLY
                Az?!

MYSKA
                        Semmit sem is tudott
        Ottónak ízetlenkedéseirõl.
        Meghittje Bíberach, ki a saját
        Házamban holt meg, azt vallotta. Õ
        Hörgése közt tevé az újjait
        Keresztre és lelkét kiadta e
        Végszóval: „Esküszöm hogy a királyné
        Ártatlan!” - Õ mindent tudott - bizony
        Mindent tudott! az ördög is igazat
        Mondana halála óráján, bizonnyal.

SOLOM
        Úgy hát átkozott legyen, ki a nemes
        Kardot bemártja egy alattomos
        Gyilkosnak a vérébe - (félreveti)

KIRÁLY
                        Oh igaz!
        Ártatlan õ! ártatlan áldozat!
        Mindent bocsáss meg vérzõ szív, csak ezt
        Ne hagyd magadtól elrabolni.

ZÁSZLÓSÚR
                            Õrzõk!
        Vigyétek el fiával együvé!

MIKHÁL
        Fiát is? ezt bocsájtni nem fogom.
        Király! Király! ne hagyd el e szegény
        Árvát: vagy aminõ igaz, hogy isten
        Van, mintsem õ az õsi szokásnak áldozatja
        Legyen - hüvelykemet nyomom feje
        Lágyába inkább -

KIRÁLY
                        Nem - nem áldozott
        Le szennyel a nap szent koronám felett.
        Ártatlan õ! Király, férj, és atya!

MIKHÁL
        Légy atyja hát e gyermeknek, király! -
        Magyarok! velem jön számkivetésbe és
        Öcsémmel, e szegény kicsi - mindenét
        Itthagyja nektek, csak az egy életért
        Rimánkodik.

KIRÁLY
                Nem a tiéd -

MIKHÁL
                                Enyim,
        Melinda s atyja bízta rám: nem is
        Adom ki senkinek. Tûz, víz, veszély
        És gyilkosok közt is karomon viszem,
        És rongyokat s kenyért fogok neki
        Koldúlni. Ez szegény, nem vétkezett, mint
        Az atyja - ezt fogom kiáltani -
        Magyarok! nem ölte ez meg a királynét,
        Nem pártütõ ez, mint az atyja; oh,
        Engedjetek csak egy arasz helyet
        Ez árva gyermeknek, hová fejét
        Hajthassa - (zokog) Kérlek adakozzatok
        Ezen kicsiny mártírnak - oh!

KIRÁLY (mélyen gondolkodván, halkkal szól).
                        Vigyétek
        Csak félre kissé -

BÁNK (aki mindeddig oszlopmódra állott, földre szegezett szemekkel,
        most hirtelen felkapja kardját).
                            Ki? mit?

ZÁSZLÓSÚR
                                      Hah! kardot
        Emelt -

UDVORNIKOK
                Királyi-gyilkos! El vele!

(Hirtelen messzirõl egy pásztori síp szomorúan hallatszik - mind
közelebb-közelebb. - Álmélkodás.)

BÁNK (elcsuklik a karja, reátámaszkodik a kardra, de ez is végre
        kisikamlik alóla s a földre esik; melynek zördülésére mintegy
        álomból felébred).
        Mikhál, Simon!

SIMON (aki földre szegezve szemeit, csak hallgatja).
                        Melinda éneke.

BÁNK (fájdalommal)
        Melinda! - Sírján ezt fuvassam, így
        Enyelge sokszor. Oh Melinda! eltünt
        A szép idõ - te fúvasd síromon.

KIRÁLY
                                Gertrúdisén!
        (Mintegy magát elfelejtve, siet a holttest felé; de szemébe
        akad Tiborc).