ELSŐ SZAKASZ

A mulatópalotának vendégszobája. Több asztalokon kész italok.
Gyertyák égnek. Gyakor jön be néhány vendég, iszik, s ismét megy.
Kívül táncmuzsika, mely hellyel-hellyel megszûnik.
Mikhál egy asztalkánál szundikál.

ELSŐ JELENET

SIMON (belép).
        Hm; hátha mégis úgy lehetne? Furcsa!
        (Meglátván Mikhált.)
        Ej, lássa bár az ember, e bizony
        Alszik megént! - No bátyám! ébredezz!
        Ki s be járnak emberek s reád mosolyogva
        Nézgélnek (Mellé ül.)

MIKHÁL (felveti szemeit, s kezét nyújtja Simonnak).
                Õsz hajam vagyon Simon,
        Jó lelkiesméretem: azért biz én
        Nem gondolok velek.

SIMON
                          De mégis, én-
        Velem csak fogsz ürítni egy pohárt?
        No - a bojóthi Mortundorfok! (Pohárt emel.)

MIKHÁL (eszmélkedve, kezét mellére nyomja s sóhajt).
                                       Ah!
        Hazám! szerette jó hazám, Bojóth!
        De vége! Már nekik is - jó éjtszakát!
        (Felkapván az ezüstpohárt.)
        No, éljetek fenn ott, bojóthiak!
        Ott, ott van élet; itt csak éjtszaka. (Iszik.)

SIMON
        De hátha mégis úgy lehetne itt is?

MIKHÁL
        Olyan csodálatos hangon felelsz.
        Simon, reménylesz? - ej, jó éjtszakát!

SIMON
        Nem gyötrelek, Mikhálom, hát vele.
        Még gyóntatómnak is csak esküvés
        Alatt nyilatkozhatnám ki; de
        Neked - neked Mikhál, nem: én atya
        Vagyok.

MIKHÁL (feláll).
        Simon!

SIMON
                  Tán kétségeskedel?
        Negyvenhat esztendõsnél nem vagyok
        Több.

MIKHÁL
                  Oh Simon, nem hal ki a bojóthi
        Gróf-faj! spanyol hazánkba vissza kell
        Mennünk - csak ott kell a bojóthi fajnak
        Zöldelni -

SIMON
                  Vagy Magyarországban. Magam
        Is gondolám már s elvégeztem azt,
        Hogy minden országból Bojóthra vinném;
        De itt nem aljasúl el a spanyol -
        Elég ha mindmegannyi jó magyar
        Háznépnek õk lehetnek törzsöki.

MIKHÁL
        Õk?

SIMON
                  Hét fiú.

MIKHÁL (elszomorodva leül).
                        De már ez csúnya tréfa.

SIMON
        Hallgass meg engem: tegnap estve a
        Vadászaton egy õzet kergeték,
        És - egy banyát találtam. Õ alig
        Látott meg engemet, s leroskadott
        Térdére és tudtomra adta, hogy
        Feleségem immár megszült. Szinte el-
        Indultam; amidõn hatot felém nyujt.
        „Óh, légy kegyelmes (úgymond) asszonyodhoz
        Õ egykor egy szegény koldús személyt
        Elkergetett magától s becstelennek
        Nevezte, mert kettõs szülöttje volt:
        Hogy most az istenség adott hetet
        Neki, nyomban emlékébe jött az, amit
        Mondott. Megindulván azon, nehogy
        Feslettnek ítéltessen, egy fiat
        Megtart magánál - a többit, hogy öljem
        Meg, azt parancsolá” -

MIKHÁL
                         Tigris-anya!

SIMON
        Megesketém és titkon általa
        Neveltetem mindnyáját.

MIKHÁL
                         Hát az anyjok?

SIMON
        Mindég keservesen zokog, midõn
        Az egyet a kezébe vészi és
        Nem tudja azt, hogy én tudom, miért sír?

MIKHÁL
        Aztán mi lesz?

SIMON
                  Mikor majd nagyra nõnek,
        Akkor fogom mutatni csak, hogy õ
        Haljon meg akkor - de örömébe haljon.
        Minõ öröm lesz ez? Már elhagyom
        Endrének udvarát, s velek leszek. -
        Mikhál, miért sírsz oly keservesen?

MIKHÁL
        Nem hal ki a bojóthi nemzetem!

SIMON
        Nem. Nem. De hát ne sírj!

MIKHÁL (poharat kap).
                                Öröm miatt. -
        Ott cimbalom, síp, hárfa zengenek:
        Ott azt hiszik, hogy õk örvendenek -
        Nem, nem csak egy az, aki itten örvend,
        Mikhál az, a bojóthi. (Iszik.)

SIMON
                          Nézd, ezek nem.

Vendégek jönnek vegyest békételenekkel, kik komoran,
minden valakire való ügyelés nélkül leüldögélnek, isznak.

SIMON (Mikhál mellé ülvén, poharat tölt).
        Nézd, mintha orra vére folyna, úgy
        Kullog be némelyik. Manó vigye
        Vígságtokat, hol a szabad magyar
        Érzés az itt erõltetett feszesség
        Láncába kénytelen harapni.

EGY BÉKÉTELEN (rossz kedvvel nyújtja poharát egynek az összeütésre).
                                No! -