NEGYEDIK JELENET

Bánk bán úti köntösben, zavarodva, egy zugolyban lévõ ajtócskában
mutatja magát. Nemes mélóság, mindenben gyanakodó tekintet, fojtott
tûz, mely minden pillanatban kitörni láttatik, és minden környülállás
azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belõlrõl.
Petur meglátván Bánkot, hátramarad.

BÁNK (midõn mind eltakarodtak, elõre siet).
        Petur! Ha! - hogy mindent így kelletik
        Találnom! -

PETUR
                          Jaj kegyes nagyúr! sokat
        Fogsz még te itt találni, ami akkor
        Nem volt, midõn elmentél. Oh de hála,
        Hogy itt vagy ismét. Orvosolj, ha tudsz.

BÁNK
        Hazánk külön-külön vidékein
        Jajt s bánatot találtam; s itt ime
        Ellenkezõt találok, s nem tudom,
        Melyik tehet rémítõbbé - Köjön
        Táján talála engem a serény
        Követ. Petur, miért hivattatál
        Te engem vissza? még pedig titokban!

PETUR (körültekint).
        Titokban bán, titokban - azonban szólni
        Itt nem lehet - hiszen magad tudod, sõt
        Látod, (csúfosan kimutat) hogy egy jól megteríttetett
        Asztal legyekbe nem szûkölködik.
        Ezek donognak, és lehet talán, hogy
        A titkom is kidonganák -

BÁNK
                                   Titok?

PETUR (szinte súgva).
        Úgy van, kegyes nagyúr, úgy van, titok,
        És még pedig setétben -

BÁNK (megijed).
                                Bán!

PETUR
                                  Te is
        Bele vagy keveredve, és ha veszteségre
        Jön a dolog, tied lesz a nagyobb.

BÁNK
        Bán! bán! hamar beszélj!

PETUR
                          Nem, óh nagyúr!
        Mert azt kivánni, hogy megsúgjanak
        Mindent az emberek, csak annyi, mint
        Abban találni kedvet, hogy ha sok
        Irigye, ellensége van: pedig
        Mindenkor a legördögebb nadály
        A sugdosó maga, - én az nem vagyok; de
        Jõjj még az éjjel - itt ha eloszlanak -
        Házamhoz. A jelszónk lészen: Melinda! (El.)