HATODIK JELENET

TIBORC (ugyanazon ajtón, melyen Bánk bejött, becsúszik).
        Ni, boldog Isten! Mégis õ biz’ az!
        Bánk bán - nagyúr -!

BÁNK
                   Elárultattam?

TIBORC
                                            Én
        Tiborc vagyok, kegyes nagyúr - no, lám!

BÁNK
        Tiborc - (Gondolkodva járkál).

TIBORC
                 Igen - mert szólni kellenék
        Nagy dolgokat -

BÁNK
                   Melindáról?

TIBORC
                         Nem arról.

BÁNK
           Nem!

TIBORC
                 Lopni jöttem ide; mivel a szegény
        Anya s gyermekek velem - (Elfojtódik.)

BÁNK
                           No jól van - úgy.

TIBORC
        Oh, én szerelmes Istenem! hiszen
        Nem is figyelmez rám - Bánk! - bán! - nagyúr -

BÁNK
        Melinda! és mindég Melinda! - szent
        Név! égi s földi mindenem javát
        Szorosan egybe foglaló erõs
        Lánc, úgy elomla törhetetlen élted,
        Hogy abból a gazoknak is jutott? (Fellobban.)
        Mennyben lakó szentséges atyám! ide
        Mindentudásod égi cseppjeit!
        Nekem - nekem, hogy e nagy fátyolon
        Átlássak és eszemmel a halandók
        Szívébe nézhessek, mint a tükörbe.

TIBORC
        Nagyúr -

BÁNK
                   S ugyan továbbra láttak õk,
        Mint a szerelmes? És azért futom-
        E én az országot, hogy addig itthon
        Fojtsák meg üdvösségemet? - talán
        Ez a királyos asszony azért tetéz
        Munkákat a munkákra, hogy szemem
        Elkábulásakor, szívemben a benn-
        Lakó becsûletet megölje? - Jaj! -
        S most már ezen setétben bujdosók
        Volnának, akik engemet bolond
        Álmomba’ szánva háborítani
        Igyekszenek s a végveszélybe’ forgó
        Becsûletem felett rikoltanák:
        „Bán, ébredezz; mert meglopattatik Bánk!”
        Azonban - ezek talán csak úgy fogadt
        Szolgái voltak egy veszett irígy
        Embernek, aki nyúgodalmamat
        Sajnálva, itt (szívére ver) szorongatást okozni,
        S döbbentni szívemet kívánta - (Megijed.)
                                     Meg-
        Döbbenni? ezt elõttem egykor úgy
        Festék le, jól tudom, mint egyikét a
        Lélek betegségének - - - - - -
        Az sem lehet hiszen szünetlen ép! (Reszketve.)
        Bánk! Bánk! te nem mered kimondani
        Talán? Ki, csak ki! hogy kacagja a
        Visszhang is árva gyengeségedet -

TIBORC
        Oh szent teremtõ!

BÁNK
                   A szerelme-féltõ
        Bánk bán! (kacag) Tüdõ, hazudsz! hazudsz!
        (Fájdalommal fejét kezei közé szorítja.)
        Mit nyughatatlanítsz setétes álom-
        Kép! mit gyötörsz incselkedõ chimaera!?
        Hát a világnak egyik pólusától a
        Más pólusáig, szerelmeimben, én
        Miért öleltem mindent egybe? mért
        Mindent? miért te benned, óh Melinda!?
        S egy ember - egy haszontalan por - az
        Ütné ki õtet karjaim közül?
        Õtet!? Ki lenne az? Ki lenne az? - -
        Világot, itt! világot! (hirtelen) A setétben
        Ólálkodókhoz elmegyek. (Elmegy, amerre jött.)

TIBORC
                         No itt hágy. -
        Ah, mintha jönnének - jönnek - csak el! -
        Éhezzetek szegény férgek: nem ért
        Még a lopáshoz õsz Tiborc apátok.
        (Rettegve Bánk bán után siet.)