TIZENKETTEDIK JELENET

GERTRUDIS
                      Ottó! hát mi volt ez?

OTTÓ
        Kedves királyi néném!

GERTRUDIS
                      Félre azzal!

OTTÓ
        Õ - õ -

GERTRUDIS
              Mi õ? mi ingerelte oly
        Nagyon fel õtet?

OTTÓ
                   Szívem.

GERTRUDIS
                        Szíved?

OTTÓ
                                   Az.

GERTRUDIS
        Ottó!

OTTÓ
                   Mi lelt?

GERTRUDIS
                      Azt kérded, biborunk
        Bemocskolója?

OTTÓ
                   Istenemre -!

GERTRUDIS
                      Mit?

OTTÓ
        Tûrtesd magad -

GERTRUDIS
               Ki vagy te? és ki én?
        Az én anyám, s hazám Meránia
        Szült téged? a nagy Berchtold vére így
        Fajúlt el?

OTTÓ
            Egyszer minden útakat
        Számomra készíted - azután pedig meg-
        Gyalázol!

GERTRUDIS
        A célod nem; de a módjaid
        Útálhatom. Magam készítek útat,
        Mivel beteg testvérem megvidámítása
        Volt késztetõm; nem tiltottam soha
        Tõled szerelmet! Vidámság, öröm,
        Minden csak a szolgálatodra volt;
        S most fajtalan véred tilalmas úton
        Melinda bírására csörgedez.
        Itt áll ím a gyûlöltetett; s az a
        Szép gyõzedelmes, kit meg kellett volna gyõzni,
        Amott meg - útálván ezt, engem is
        Kerûl.

OTTÓ
             De hallgass meg!

GERTRUDIS
              Meráni herceg -
        Egy férfiú nem tud kifogni egy
        Asszonyszemélyen; s egy Gertrudis - egy
        Asszony tud országok felett megállni.

OTTÓ
        Na jó! tehát lemondok róla.

GERTRUDIS
                                           Le-
        Mondasz? s te tudhatnád azt tenni? úgy
        Lelkemre mondom hát nem is szeretted.

OTTÓ
        Szerettem, esküszöm: de most eszem
        Szólt fel.

GERTRUDIS
              Hazudsz! - Az a tûz, melyet a
        Természet alkotott az asszonyok
        Szemébe, oly sebesen elragad,
        Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös
        Lángokra gerjeszti s az erõtlen ész
        Elhallgat: ekkor már az észbe bízni
        Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán
        Buzgó imádság által oltani.

OTTÓ
        De könnyeit tekintvén -

GERTRUDIS (elkomorodik).
                                Sír is!
        (Keserûen elmosolyodik.)
                                      És
        Te róla mégis le akarsz mondani?
        Nem ösmered tehát az asszonyi
        Szív gyengeségeit? sem a hanyatló
        Virtusnak e fogásait? - Hiszen
        Könnyezni kell, hogy áldozatja színlett
        Becsét nagyítsa és a könny az a
        Gyöngy, mellyel a halálos ágyba’ fekvõ
        Szép virtus ékesíttetik! Ki ekkor
        Is még lemond, az oktalan - bolond.

OTTÓ (unatkozva).
        Néném, tehát mi lesz kedved szerént?
        Majd bíborunk bemocskolása, majd
        Megvettetett szerelmem által a
        Rád háromolható szégyen gyötör.

GERTRUDIS
        Tudd meg, kicsinylelkû, hogy e dolog,
        Ha Melinda érdemét temette volna
        El, úgy kikergettetni kész lehetnék
        Országaimból - és mégis, ha azt
        Megérni kellene, hogy reám mutatva
        Susogni hallanám: ni itt megyen
        Gertrúd, az öccse kinek kontár vala
        Melinda elszédítésében - Ottó!

OTTÓ
        De Istenem! tehát szólj, mit tegyek?

GERTRUDIS
        Te engemet megláncolál, s magadnak
        Egy gödröt ástál, mostan mégis én -
        Én húzzalak ki abból?

OTTÓ
                   Csak te, oh
        Gertrudis! add tanácsodat nekem.
        Hogyan lehessen enyim Melinda szíve?

GERTRUDIS (elsárgulva visszarezzen).
        Hallatlan (Járkál; végre kikiált.)
                        Asszonyok! - - Megyek.

OTTÓ
                                   Kegyes
        Néném! (ölelni akarja Gertrudist).

GERTRUDIS (visszalöki).
                Hah! Vessz el itt arany kalitkád
        Ürében, árva bíboros teremtmény -
        Mit gondolok veled! (Elsiet, az asszonyok követik.)

OTTÓ
                           Hah!
        (A bosszúság és a szégyen közt habozván, végre kikiált.)
                                        Bíberach!