MÁSODIK JELENET

BÁNK (betoppan).
                                 Bánk.
        Az Isten e gyülekezet álmodott
        Céljával, az, ha elsül, és igaz, jó.

PETUR
        Nem álmodott ez, elsül, és igaz, jó.

BÁNK
        Úgy hát szerencsét kívánok.

PETUR s a BÉKÉTELENEK
                  Köszönjük.

MIKHÁL (feleszmélkedvén Bánkhoz siet).
        Bánk, kedves, édes öcsém! Isten hozott
        Egy õsznek oltalom-pajzsúl! Te ments
        Meg engem e haramiák közûl.

BÁNK (kardjához kap).
        Haramia?

BÉKÉTELENEK
               Hogyhogy?

PETUR
                          Semmitõl se tarts, bán!

BÁNK
        De hát miért reszket ez az õsz?

PETUR
                        Mivel
        Csak gyermek.

MIKHÁL (égre vetett szemekkel).
                        Oh, uram, bocsásd magadhoz
        E gyermeket, s adj neki jó éjtszakát!

BÁNK
        Öreg! világosíts meg e dologban.

MIKHÁL
        Úgy vélekedtem, hogy Peturnak egy
        Vitézi társaság lesz célja, mint-
        Hogy a Kalandosok már elhagyatnak.
        Azonban képzelhedd érzésimet
        Midõn felébredék s kiáltani hallom:
        Le a királyi székbõl! - Pártütés!

BÁNK (egészen kirántja a kardját).
        Való tehát?

PETUR
                  Nem egészen. Csak hogy egy
        Asszonynak engedelmeskedni nem
        Fogunk.

BÁNK
                  S miért?

PETUR
                          Miért? miért? te kérded
        Azt bán? szegény lélek, sajnálhatom
        Szép gyengeséged.

BÁNK
                                  Gyengeségemet?

PETUR
        Ne erõszakoskodjál magadon! Tudom
        Én jól, hogy elvesztette lelked egy
        Részét arany nyugalmának. - Panasszát
        Nem hallod elnyomattatott
        Hazádnak és nem látod, mint potyog
        Hazádfiának orcáján le könnye? -
        Ez a merániaknak izzadoz;
        Amaz merániaknak a hasát
        Hizlalja vérverejtékével; ez
        Bõrét siratja, mert merániak
        Takargaták be abba testeket.
        Román ugyancsak zendítõ vala
        Meg is fizette Zavichosztnál halállal;
        De a szegény Miciszlavic Miciszláv
        Mit véte, e meráni büszke asszony
        Hogy tartományait kívánja el?
        Bánk bán! barátim! a szülõk Polyák-
        Ország felé néznek kisírt szemekkel,
        Mert tán fiuk Endrével ott veszett,
        Azért, hogy egy ötesztendõs gyerek
        Nyerhesse a galíci tartományt.
        Légy boldog, Endre! ha te királyi pálcád’
        Kezébe adtad asszonyodnak, és
        Jóságodat dicsérni hallván, úgy veszed
        Incselkedését, mint jó pénzt - íme:
        Alattvalóid így segítenek.

BÁNK
        S mit véte nektek e meráni asszony?

PETUR
        Oh bán! ez a derék asszony nagyon
        Értett azon közönséges szokáshoz -
        De engemet csak nem fog lépre csalni -
        Jól tudta õ azon mindennapi
        Fogást, miképp kelljen az alattvaló
        Nagyoknak orrára az édes reménység
        Üvegszemét nevetve tenni fel;
        De úgy, hogy azt õk észre sem vegyék -
        Az ollyanoknak, mint te vagy, nagyúr,
        Õ rang, igéret és aranyhegyek
        Zacskóba zárt szelével el tudá
        Mázos kegyelmét osztogatni,
        S a jó bolondok, hogy helyét találják,
        Kiveték zsebekbõl ön vagyonjokat.

BÁNK
        Amit magok vetettek el, királyok
        Vérén vegyék meg azt ismét?

BÉKÉTELENEK
                    Nem úgy van.

PETUR
        Mi a királyt imádjuk - ámde egy
        Endrében - egy férfiú-királyt imádunk,
        Meráni asszony nem kell itt soha.

BÉKÉTELENEK
        Nem, nem!

PETUR
                   Görög, gubás, bojér, olasz,
        Német, zsidó, nekem mihelyst fejét
        A korona díszesiti, mindegy az,
        Mert szent elõttem a királyom, és az
        Asszonyt becsûlöm - ah, de mégis annak
        Én engedelmeskedni nem tudok,
        Nem, nem tudok, mint Endre a királyunk! -
        Midõn Pozsonyvárban Erzsébetet
        Általvevé Lajos thüringi herceg
        Számára a követség - oh mikép
        Állt ottan õ! Egész ország csupán
        Nyelvén lebegni láttatott: „Köszöntöm
        Uratokat (így szólt), mondjátok neki,
        Hogy ezen csekélységgel elégedne meg;
        Ha Isten éltet, még idõvel a leg-
        Több drágaságokkal fogom tetézni,” -
        S kirakta a szörnyû sok kincseket,
        Amelyeken Thüringia elvakult.
        Hogy álla ottan Endre, hátul egy
        Szegletben - Endre, a magyar király! -
        Pirúlva morgott a magyar, s te Bánk
        A köntösét rántád, hogy elõbbre menjen. -
        Sírt bennem a lélek, hogy a pazarlást
        Szemléltem és minden magyar szeme
        Könnyekbe lábbadt. - Honnan volt az a kincs?
        Bánk, nem felelsz? - Tulajdonunkat el-
        Vevé s od’adta a hazájabéli
        Cinkosinak, s kihúzta a szegény
        Magyarnak a kezébõl a kenyért s azt
        Megette a meráni fegyveres.
        Lerontatá atyáink várait,
        S meráni fegyverest rakott oda;
        Elszedte hivataljainkat és
        A puszta bán-névvel cifrázta fel.
        Eckbert, az öccse, alig törölte le
        Fülöp királynak a vérét kezérõl
        S itt a scepúsi földet elnyeré.
        Berchtold az üstökét se tudja még
        Befonni, s már érsek, bán, vajda s Bács-
        Bodrog megyékben fõispán leve.
        Bánáti Bertalan kihal fimag
        Nélkül: s ez asszony egy jött-ment Jerindó
        Di Vegliát atyafivá teremt -

BÁNK
        Igen - de Ráskai Demeter, pohárnok -?

PETUR (megütközik s ajkát harapja).
        A sógorom? Hm! A derék s hasznot-
        Hajtó pohárnok a vámot valóban
        Elnyerte Újfalun, mert szorgalommal
        Töltötte a királyné kancsóit. - Sokáig éljen!
        (Egy kancsót magasan felemel, azután kiönti a földre.)

MIKHÁL
        A gyermekek tapossanak anyjokon,
        Midõn az atyjok messze tartományban
        Fárad szerencséjek miatt? - Gonoszság! -

PETUR
        Minõ szerencséért? hogy enged egy
        Asszony kevély áhítozásinak
        S Kálmánnak, a fiának, hogy dobot,
        Vagy egy kicsiny kürtöt nyerhessen - ûzi
        Galiciából el Miciszlavict?

BÁNK
        És így hazátok elbúsultjait
        Játszani akarjátok s királytokat
        Úgy tenni a királyi székre, hogy
        Gertrúdis estén szíve megrepedjen?
        Fájdalmiban megölni érzeményit,
        Hogy társitoknak könnyeit soha
        Se lássa többé, - egyszersmind szeretni
        Is, ölni is szándékoztok; mivel
        Gertrúdis éppen a király maga!

PETUR
        Ne élne vissza hát azzal s ne kapna
        Vasas marokkal a magyar javak
        Közé; mivel részemrõl én bizonnyal
        Orrára kész vagyok koppintani.

BÉKÉTELENEK
        Mi is!

BÁNK
        De õ azért mégis csak az marad.

PETUR
        No nekem ugyan nem az! ha egyszer õ
        Rabló, királyném is megszûnne lenni -
        Ezt esküszöm, míg Endre élni fog.
        Meg kell erõsítenie régi (szent
        Elsõ királyunktól kitett) szabadság-
        Beli jussainkat; vagy ha megmutatja,
        Hogy a hazám boldogságán segít
        Ezen szabadság eltörlése - egy szót
        Se szólok: ámde míg ez a szokás,
        E század, Árpád vére, a magyar
        Érzés, magyar javak virágzanak,
        Mindaddig azt fogom kiáltani; üsd az
        Orrát, magyar, ki bántja a tied’!

BÉKÉTELENEK
        Üsd, üsd!

BÁNK
                   S ezen szokást tekintve, mi
        Szükség setétben bódorogni? Ha
        Törvény s szokás szerént cselekszetek, nem
        Csak én, hanem minden magyar segítõ
        Kezét sietve nyújtaná -

MIND (Peturon kivül mintha hályog esne le szemökrõl).
        Igaz.

BÁNK (csendességgel).
        Az õseink becsülettel s vitézi
        Lélekkel estek egykor el, kicsiny
        Vagyonoknak elnyeréséért, vagy inkább
        Értünk: s mi azt mostan magunk javára
        Tartsuk hazánknak omladékain?
        Azokon; mivelhogy zendülésbe’ nem
        Fog-é kiömleni az ártatlanok-,
        A felebarátjainknak vére is? mely
        Bugygása közben fogja a szabadság
        Jajos tüzét átkozni - hörgeni.
        És tagja légyek e rossz társaságnak
        Itt én is? ártatlan vért ontani
        Segítsek? és abban eszköz legyek, hogy
        Jajgasson a szabadságunk miatt
        Szegény magyar hazám? -
        Az éltöket s a nyúgodalmokat
        Kockára tégyük polgártársainknak,
        Kik, mint szülõinket, bennünket is
        Táplálnak! - És miért? mivelhogy ez
        Asszonynak a hatalma bûntetetlen
        Teszi azt, mit a közönséges zsivány
        Talán fizetne életével is?! -
        Vétkûl tulajdonítsuk azt neki,
        Hogy a felekzetét jobban szeretné,
        Mint a magyarságot? - Ha németek
        Között közûletek király lehetne
        Egyik, nem elsõbb volna-e elõtte
        Még ott is a magyar?

BÉKÉTELENEK (gondolkozva, dörmögve).
        Hisz az való.

BÁNK
        És ennek ellenét kivánja még-
        Is mindenik; sõt azt akarja, hogy
        Úgy tégyek én is. - Nem, magyarok! soha
        Azt tenni nem fogom. Való, hogy engem
        Az emberek bolondozása meg-
        Mulattat; oh, de a vérekbe és
        Az életekbe forró ösztönöm
        Markolni nem kíván, se játszani. -
        Hogy Bánk leüljön a setét szövetség
        Gyász-asztalához, ahhoz nem csekélyebb
        Mint bánki sértõdés kivántatik.

BÉKÉTELENEK (egymásra nézvén).
        Jól, jól beszél.

PETUR
                  Nem jól beszél, ha mondom.

SIMON
        Ispán! de hátha mégis úgy lehetne -?

BÁNK
        Ha oly hatalmatok lehetne is,
        Mint volt Leventa- vagy pedig Kupának -
        De nékik is elsûlt-e?

SIMON
                          Mikhál! gyerünk!

MIKHÁL (örömmel).
        Öcsém!

BÉKÉTELENEK (mind felkerekednek).
        Gyerünk!

PETUR
                  Pokolba! hát talán nem
        Esküdtetek meg itten?

BÉKÉTELENEK (ismét le akarnak telepedni).
        Az való!

BÁNK
        Kérlek, ne bántsd õket, különben én
        Tõlük fogok kivánni egyet itt
        Mindjárt. Ne engedj jönni annyira -
        Úgyis felelned kell még egyre - egyre,
        Mely õrülésre hoz: de félre ezt
        Most egyszer! - Emberek, jertek velem!
        Elõbb való a hit parancsolatja;
        Istennek a kenettje egy király felség.

BÉKÉTELENEK (Bánkhoz állanak).

PETUR (eleikbe futván).
        Az Istennek kenettje Endre, nem
        Gertrúd! ez a rabló az nem lehet!
        Azért csak érjem el, torkon fogom,
        S királyi széke kárpitjának a
        Zsinórjával fojtom beléje lelkét.
        Mint vizözön zúgok mindenfelé,
        S ahol találom, ottan rontom öszve
        Ez asszony annyit átkozott fejét.

BÁNK
        Várdán, belõled most a nemzeti
        Rút gyûlölet, nem az igazság beszél.
        Jertek velem, magyarok! szánjátok õtet,
        Mert nem gonoszságért gyûlöl, hanem
        Azért, mivel más más köntöst visel.

MIND
        Gyerünk!

PETUR
                  Kiholtak szabadítóid, oh
        Te vasravert hazám? no nyeld le a bilincsed
        Jajgatva s edd magadnak a halált!
        Nem kényszerítelek - magam is tudok
        Hóhérja lenni azon utálatosnak! (El akar.)

BÁNK
        Megállj! - Ezen haza- s felségárulót
        Láncokba verjétek - parancsolom.
        Én, a király személye, én - maga
        Parancsol Endre a király! -

PETUR (Bánk lábaihoz hajol).
        Királyom!

BÁNK (elérzékenyedve felemeli).
        Petur, Petur, kedves bátyám, ölelj meg!
        Látod, hová tud téged csak neve
        Is vinni Endrének! ládd, mint buzogsz
        Érette, mégis a szívét akarnád
        Kitépni! - Hát jut-é eszedbe még a
        Testvéri háború? Te ott is Endre
        Pártján valál, - s midõn jószágidat
        Elszedte Elmerik király -

PETUR
                          Eressz!

BÁNK
        Hozzám jövél szökésed éjjelén,
        Még egyszer elmentünk a cinterembe
        Együtt - lerogytál ott atyádnak a
        Sirjára, s azt mondád: „Igazad vala
        Atyám, - az Isten nem segít soha
        Felkent királyok ellen! Nem maradt
        Semmim, csak egy szivem: már legyen a
        Föld, melybe’ nyugszol, akárkié; de sirod
        Ölelése s e mondás enyim marad.”

PETUR (Bánk nyakába esik).
        Öcsém! - az Isten nem segít soha
        Felkent királyok ellen! - Már legyen
        Akárkié a föld és a vagyon -
        Egy szív marad; s így - szent haza, békesség!

MIND (Bánkhoz tolakodnak).
        Az - békesség! -

MIKHÁL
                          Öcsém! Uram-teremtõm!

BÁNK (mintha mind egybe akarná ölelni).
        Oh Endre! gyõzedelmeskedj te bár
        Országokon; de ilyen gyõzedelmet
        Mint Bánk neked nyert most, nem nyersz soha!

AZ ÕR (kívül).
        Ki vagy?

SZÓZAT
                     Szabad vitéz.

AZ ÕR
                                   Jelszód?

SZÓZAT
                                            Melinda!

BÁNK
        Melinda! oh, ki gyógyít engemet meg?!

MIND (egy oldalra tolódnak).
        Hah! árulás!