MÁSODIK JELENET

IZIDÓRA (felszakaszt egy oldalajtót, dölyfösen kilép).
        Kiállhatatlan!... Elfelejtkezél
        Rólam, gyalázóm? Úgy hát zárodat
        Kitörve karjaimmal, megmutassam,
        Hogy Bendeleiben Egenolf vére foly
        Ereimben? és - nagyúr, ki adta azt a
        Hatalmat, engemet hogy itt bezárj?

BÁNK (csak maga elébe néz).
        Ha engemet Prometheusom csak egy
        Hangyának, és az égi tüzet talán,
        Még abban is sajnálva, hogy hideg
        Szerszámnak alkotott meg volna, úgy
        Szolgálatodra tán lehetne hangom -

IZIDÓRA
        Nagyúr! királynénak barátja a nevem.

BÁNK (elébe mutat).
        Nézd, nézd az árnyékot - hallgass oroszlán,
        Az a királyné - oh hazug! csak árnyék.

IZIDÓRA
        Bán, bán, mi lelt téged? - Nagyúr, mi lelt?
        Könyörületességbõl felelj -

BÁNK
                           Ki innen!

IZIDÓRA
        Megengedek, mert meg vagy háborodva.
        (El akar.)

BÁNK
        Egy szót csak irgalmas lélek: hiszem,
        Éjjel Ottóval még a mulatság
        Után soká beszéle a királyné -?

IZODÓRA
        És a kegyelmébõl csaknem kijött:
        De majd Melinda megbékélteté. (Elsiet.)

BÁNK
        Kígyói nyelv! - Megbékélt; álmos is volt!
        Szépen kidolgozott csalárdkodás -
        Igy megcsalatva egy pokolbeli
        Kísértet által, akitõl levésekor
        Már úgy megundorodott az alkotó,
        Hogy félben hagyni dolgát kénytelen volt.