| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Katona József Bánk bán IntraText CT - Text |
BIBERACH (jön).
Bán! Asszonyod magánkívül
futott el.
(Az oldalszobába besietõ Bánk után néz; azután egész
maga alkalmatosságával le akar
ülni, de a visszajövõ
Bánk tekéntete
visszatartóztatja).
BÁNK (az álmos kis Somával jön vissza).
Ne sírj, ne sírj gyermek; hisz’
egyszer akkor
Ébredni kell. (Vezetvén
kifelé.) Menj tigrisek, fene-
Vadak közé, szelidíts hiénát,
S ha mindened feláldozván
nekik,
Hálaadással megnyalják kezed -
Öleld, szorítsd melledhez és
kiáltsd
Örömmel: oh még is találtam embert!
BIBERACH
Bán! õrülést mutat tekénteted!
BÁNK
Tudom, tudom: de hallom is
közel-
Létét eszem lerontatása hír-
Kürtjének, és azért kivánom azt
Használni addig, míg egészen el
nem
Veszejtem. (El a fiával.)
BIBERACH
És
magam maradjak itt!
(Utána néz, azután járdogál.)
De nem hiszem biz’ én, a gyáva
herceg
Hogy boldogult. - Gyanú kinozza Bánkot.
(Leül.)
Egy sincsen a sok emberi
indulat
Közt, melynek oly kevésbe
kerüljön a
Képzelt lehetség általöltözése
Az igazra, mint a
szerelemféltésnek.
(Maga eleibe nézvén, egymásra tett lábait lógatja.)
Biz’
úgy.