HARMADIK JELENET

UDVORNIK (jön).
        Nagyasszonyom -

GERTRUDIS (egy futó pillantással).
        Jöjjön Melinda.

UDVORNIK
                                De... -

GERTRUDIS (elmerülve).
        Uralkodás! Parancsolás! - minõ
        Más már csak ennek még a hangja is,
        Mint engedelmeskedni - hát minõ
        Ez még valóságában? - Egy Magyar-
        Országba! Majd Polyák - Podólia,
        Aztán Velence, a kevély Velence -
        Európa harmadába! (Szédülni láttatik.)
                                Gyenge lélek,
        Szédülsz? - pirúlj! ha egyszer annyira
        Segítne Endre fegyvere, semmivel
        Se lenne szédítõbb, mint mostan ez.
        (Elevenebben.)
        Törvényt kiszabni, és úgy lenni e felett,
        Miképpen a nap sok világokon! Csak ez
        Is elfelejtetheti velünk rövid
        Éltünknek álmatlan sok éjtszakáit.
        (Az udvornikhoz.)
        Hah! mégis itt?

UDVORNIK
                        Mikhál bán jönne be
        Erõvel is -

GERTRUDIS
                  Melinda.

UDVORNIK
                                Jól vagyon. (El).

GERTRUDIS
        Saját eszünket s akaratunkat a
        Legostobább köntösben is annyira
        Szentté teremteni, hogy azt egy egész
        Ország imádja: önmagunknak az
        Lehetni, aminek szeretjük; és
        Másnak parancsolhatni, lennie
        Az, aminek kell lenni - átkozott! mitõl
        Foszthatsz meg, Ottó, még tán engemet!