HETEDIK JELENET

GERTRUDIS (szünet után).
        Bánk itt maradt?

BÁNK
                Igen.

GERTRUDIS
                        A megsértett vagy a
        Sértõ?

BÁNK
                Igen vagy nem, csak egyre megy.

GERTRUDIS
        Adj számot -

BÁNK
                Én?

GERTRUDIS
                        Te mint egy éjjeli
        Tolvaj jövél foglalatosságaidból
        Az udvarunkba vissza. Illik ez?

BÁNK
                        Nem.

GERTRUDIS
        Te rangodat, sõt önnön rangomat
        Megmocskolád - hát ez illik-e?

BÁNK
                        Nem.

GERTRUDIS
        Leventa! egy ártatlanságot el-
        Zárván, gyalázatba kevertél - becsület-
        É ez?

BÁNK
                Nem. Óh az én becsületem
        Melinda elbúcsúzásával el-
        Búcsúza; Mikhál bánnal és fiammal
        Elzáratott: ha még mi megmaradt,
        Ezernyi sok szegény között hazámban
        Felosztva van - minek az is?!

GERTRUDIS (méltósággal).
                        De tûrtesd
        Magad!

BÁNK
                A becsületes kínoztatik.
        Megostoroztatik, kipörkölik
        Szemeit, s midõn minden kitelhetõ
        Csapást kiállt, akkor törik kerékbe;
        És így, ha késõn is, megismeri,
        Hogy ugyan becsületest kell játszani,
        De valóba’ lenni mégis oktalanság.
        Minõ dicsõ ellenben becstelennek
        A sorsa, csakhogy tudja a közönség
        Jó véleményét meghódítani.
        Akkoron azonban, hogy a becsûlet ál-
        Orcája mellett bûntetetlen el-
        Követhet undokságokat, vakon
        A hír legemberebbnek szenteli -
        Fõ hivatalra lép; ottan rabol
        Mindent el a szegény bohóktól, ahol
        Akarja; minden emberek vele
        Óhajtnak egybeköttetésbe lenni;
        Gazdag s hatalmas léte barátinak
        Lehet javokra; sõt a mennyet is
        Gyakorta úgy megnyerheti
        Részére, gazdagságából kitelõ
        Több áldozattal, hogy sokkal becsesebb
        Lesz még elõtte, mint az a szegény
        Becsûletes, ki semmit sem tud adni.

GERTRUDIS
        Istentelen! Távozz!

BÁNK (közelebb lép).
                Nem. Avagy azt
        Hiszed, hogy nem maradtam volna itt
        Parancsolásod nélkül? Meglehet - (magában)
        Tán nem maradtam volna mégis itt! -
        Nagyasszonyom! Melinda helyett köszönni kell!

GERTRUDIS
        Jobbágy!

BÁNK
        Nem úgy van, asszonyom! - Én urad
        S bírád vagyok; míg a király oda
        Lészen, királyod is vagyok -

GERTRUDIS (a csengetyûhöz akar nyúlni).

BÁNK (elkapja s zsebébe teszi).

GERTRUDIS
                        Udvor...

BÁNK (kardját félig kirántva).
                                Egy
        Szót! - Ülj le! - hasztalan kiáltsz te most,
        Mert nem szabad bejönni senkinek
        Is; úgy parancsolá Bánk bán, Magyar-
        Ország királya.

GERTRUDIS
                Bánk!

BÁNK
                        Bejártam az
        Országot és mindenfelé csak az
        Elbúsulást találtam. Udvarod’
        Átkozza minden és hazádfiit. -
        Szerette jó királyunk, Endre! hogy
        Fogod találni népedet? Polyák-
        Országot elnyered, s tán a magyart
        Veszted helyette el! - Midõn te leg-
        Elõször, asszonyom, hazánkba jöttetek,
        A békességnek édes istene
        Pannóniára monda akkoron
        Egy átkot, és a romlás angyala
        Mormogta rá azt áment.

GERTRUDIS
                        Ember! azt
        Mondom, ne törj túl a korlátidon!

BÁNK
        Egy szájjal, egy lélekkel azt kiáltá
        Minden magyar hozzám: „Ez egynehány
        Keserves esztendõ alatt magyar
        Törvényeink magyar hazánkon úgy
        Fityegnek, amiképpen egy pelengér-
        Oszlopra állította mocskos tettinek
        Táblája.”

GERTRUDIS
                Oh hazug! miért nem úgy szól
        A hír tehát?

BÁNK
                        A hír csak esztelen
        Kongás, - ha a hordó üres, leginkább
        Kong; mégis - a hír a királyi szék
        Fõ Bëlje; ennek oltárára kész a
        Magyar lerakni mindenét; való,
        Hogy azt is a dicsõ udvornikid
        Emésztik el; de hangzik is az ország
        Négy része, megdicsértetésitõl
        A bõkezû adakozónak -

GERTRUDIS (elbámulván).
                        Talán úgy?

BÁNK
        Vak voltam én is udvarodban; de
        Már látok. Egykor egy öreg paraszt
        Akadt elõmbe - szárazon evé
        A megpenészedett kenyért. - Igaz s hív
        Szolgája volt hazánknak, mondja, negyven
        Esztendeig: de nyúgalomra ment.
        Miért? helyet kellett csinálni egy
        Hazádfiának - (összecsapja kezeit).
                        Istenem, Istenem!
        Egy tiszteletre méltó õsz kezébe, negyven
        Esztendeig való szolgálatért,
        Száraz kenyért nyújtasz magyar hazám? -
        Tûrt a szegény. - Végtére egy követ
        Hírül hozá, hogy itt mik esnek. Ál-
        Köntösben visszajöttem és találtam - (nyögve)
        Oh többet is, mintsem reménylheték!
        Azt, büszke lélek, fel nem érted ésszel,
        Hogy gyermekem’ miért adám amaz
        Öregnek? Asszonyom! Ha útam innen
        Hóhér kezébe vinne engemet? - -

GERTRUDIS (elsárgulva támaszkodik az asztalra).

BÁNK
        Ugyan ne gondoskodjon egy eszes
        Atya, gyermekérõl? -

GERTRUDIS (székébe rogyik).
                        Bánk! mit akarsz velem?

BÁNK
        Te engemet magadhoz hívatál,
        Szikrát okádó vérem éktelen
        Dühében. Itt elõszobádba láttam
        Mikhált gyalázatán kesergeni -
        Oh, egy tekéntet, mely az ördögöt
        Magát is arra bírta volna, hogy
        Egy megszorúlt szentet segíteni
        Siessen. Igy - od’adtam a fiam; mert
        Tudom, hogy õ elõbb saját kezével
        Megfojtja kedves húga gyermekét,
        Mintsem, hogy azt csak tõle elvegyék is.

GERTRUDIS
        Itt is talán hibáztam még?

BÁNK
                                Neked
        Csak egy szavadba kerülne, mégis a hit-
        Szegést elõbbvalónak gondolád -
        Neked csak egy kicsiny reményt vala
        Szükség hazudnod - egy csekély igéret
        A zendülést elnyomhatná; de az
        Erõszakos rimánkodás szokatlan
        Nálad. Te híveidnek a porig
        Alázatosakat véled, kik úgy
        Mosolyganak, mikép parancsolod.
        Nem látod azt, hogy többnyire a saját
        Hasznokra egy kalitkát építettek
        A büszkeségeden, hízelkedéssel,
        Hol elveszel.

GERTRUDIS
                Ha úgy találna lenni!

BÁNK
        Azt képzeléd, hogy isten vagy, mivel
        Letérdepeltek híveid, midõn
        A láncokat reád rakták. Magyar
        Nem volt neked soha embered, mivel
        Hallatlan Endre idejéig az még,
        Hogy a teremtõjét kivéve, más elõtt
        Is térdre essen egy magyar.

GERTRUDIS
                                Ha a
        Királynak hitvese nem nyer is
        Alattvalójától becsületes maga-
        Viseletet - add meg azt, leventa, egy
        Asszony személynek!

BÁNK
                        Aki nem érdemes,
        Hogy a szerette jó királyom áldott
        Szivét kezében tartsa; aki lábat
        Ád a bujálkodónak, és tovább
        Az áldozatra így teként le - õ,
        Holott nem érdemes, hogy a saru-
        Szíját megoldja; mert kenõcsli testét
        Lelkét - -

GERTRUDIS (megsértett büszkeségének legnagyobb dühével felugrik).
                Gonosz hazug! ki tette azt? -
        Légy átkozott Melindáddal! legyen
        Örökre átkozott az a kölyök, kit
        Gyalázatomra szült Meránia!

BÁNK
        Melinda jó nevét te hagytad az
        Udvarnak a nyelvére tenni: légy most
        Isten s hitesd el vélek, hogy Melinda
        Bánk bánra érdemes: úgy letérdelek,
        S imádlak, én, kit õk nevetnek.

GERTRUDIS (keserûen).
                                Úgy? -
        Csak hadd nevessenek; hisz a hasonló
        Történet életünknek azon szokott
        És kedves ízetlenkedésihez
        Tartozhat, amely megnevettetõ -
        Már úgy születtünk, mint a szegény
        Emberbarátink kárán tapsolók;
        Hiszen ha hét az utcán hétszer el-
        Esett, azon szint’annyiszor kacagjuk
        Magunkat el - (komoran néz Bánkra)
                        S a szánás akkoron
        Jön csak, midõn látjuk, hogy egyike
        Többé felállni nem tud.

BÁNK
                        Szörnyeteg! kész
        Lennél te is kacagni? -

GERTRUDIS (kiált).
                        Emberek!

OTTÓ (az oldalszobából jön).
        Néném! Az istenért! - (megijedve).
                               Bánk bán!
        (Visszaszalad s becsapja maga után az ajtót.)

BÁNK (hasztalan igyekezvén a bezárt ajtón utána rontani.)
                                Ha, fattyú!
        Hogy e dühösség, mely a testemet
        Emészti, százezer mértékbe fussa
        El lelkedet! hogy a kín, a maga
        Egész minémûségében, csekélység
        Legyen tulajdon kínaidra nézve! -
        Az ételednél undorodásba jöjj
        És férgesedjen az italod - gyötörjön
        Éhséged annyira, hogy a sírból a
        Halottakat kívánd kirágni! El-
        Csúfíttatott árnyékom mindenütt
        Kövessen és véresen álljon ott,
        Ahol lefekszel, ott ahol felébredsz!
        Örökre átkozott légy, átkozott!
        És átkozott a hely, melyben születtél!

GERTRUDIS (Ottó megjelenésével undorodva rogyott székébe, majd
        az ablakhoz szalad; végre használni akarván az alkalmatosságot,
        el akar sietni; de Bánk utolsó szavára, mint egy tigris,
        nekidühödve, tõrt kap, és Bánkba akarja ütni).
        Hitvány, ne bántsd hazámat!

BÁNK
                                Én? - Kerítõ!
        (Megfordúlván, kitekeri kezébõl a gyilkot.)

GERTRUDIS (sikoltva fut az asztalig).

BÁNK (utoléri és agyonszurdálja).
        Sziszegj - sziszegj, kígyó! te itt maradtál.

GERTRUDIS (lerogy).
        Ah!

BÁNK (merõen áll, reszketve egyenesíti ki ujjait - a tõr kiesik
        kezébõl, melynek zördülésére felijed).
        Vége! volt - nincs; de ne tapsolj, hazám -
        Ni! - reszket a bosszúálló -

       (Kívül zörgés s több kiáltás.)
                                Hamar!

BÁNK (megijedve néz az ablak felé ki).
        Örvendj becsûletem, lemosta mocskod’
        A vérkeresztség - oh Melinda! - ki!
        Ki! a tetõ mindjárt reám szakad. (Elváncorog.)

GERTRUDIS (fel akarna emelkedni).
        Meghalni - nem királyi széken - ah!