KILENCEDIK JELENET

Melinda s Ottó belépnek

MELINDA
        Távozz!

OTTÓ
                   Melinda!

MELINDA
                          Távozz, mondom!

OTTÓ
                                   Egy
        Szót csak, Melinda -!

MELINDA
                        Édes Istenem,
        Mi lett belõle! -

OTTÓ
                   Énbelõlem?

MELINDA
                                    Ál-
        Orcádból, undok ember! oh szerelmes
        Jó Istenem, be megcsalatkozék!

OTTÓ
        Oh én is - én is megcsalatkozék!

MELINDA
        Kiben?

OTTÓ
                   Melindában. Midõn bejöttem ez
        Országba - mindjárt a szemembe tûntél.
        Egy szív után esenkedék, hogy e
        Szívem’ felosszam. A sok udvari
        Szívek között - bocsáss meg - a tied volt
        Legegyügyübb, ártatlanabb, Melinda!

MELINDA
        Úgy, úgy! ezért kellett tehát nekem
        Ide jönni és ezért nem ille Bánk
        Bán hitvesének a magányba’ lakni?
        Mert udvarunknak nagy szüksége volt
        Tapasztalatlan együgyû szivekre. Oh
        Ez fáj - kimondhatatlanúl.

OTTÓ
                           Midõn
        Fülöp király ölettetése végett
        Gyanúba jõvén, szenvedésemet
        Elbeszéltem, oly szerelmes érzés
        Csillámla kedves könnyeidben -

MELINDA
        Jaj, jaj, tehát azon könnyeknek!

OTTÓ
                           Engedj
        Meg! vak valék, mivel szerettem. Ottó
        Többé nem az, ki volt. Ottó oda
        Maradt Merániában: más terme itt
        Már általad, Melinda. Akkoron
        Levék teremtve, amidõn elõször
        Megláttalak; mint gyertya által a
        Világ lesz - úgy valék melletted, úgy
        Követtelek; s levésemnek legelsõ
        Pillanatában eltünt lételem.
        Vétek-e ez?

MELINDA
                 Oh én csak sírhatok!

OTTÓ
        Melinda, kéméld könnyid záporát!
        És mégis - esküszöm - drágák ezek
        Elõttem és vigasztalói meg-
        Átkoztatott jövendõmnek -! (magában)
                                Helyessen
        Mondád, ravasz kölyök!

MELINDA
                        Sajnállak. - Oh
        Herceg! Szerelmem által egy lehet
        Csak boldog és szerencsés - az pedig
        Bánk.

OTTÓ
                Oh bizonnyal az õ - egy boldog ember!
        (Sóhajtva, Melinda lecsüggõ keze után hajol, s azt
        hosszasan homlokához nyomja.)