TIZENEGYEDIK JELENET

Gertrudis az udvari asszonyokkal megjelen, s hol a bosszús Melindát,
hol a magát feltalálni nem tudó Ottót nézvén, egy ideig megáll
hátulról; végre szúrósan felszólal.

GERTRUDIS
        Hogy sokszor oly hivatlan érkezik
        Az ember! és - (indulattal) mi volt ez itt
        Melinda?

MELINDA (keserûn).
        Édes - mulatság -!

GERTRUDIS
                      Nem reményleném!

MELINDA
        Mindent lehet. Köszönöm, nagyasszonyom,
        Hogy oly kegyes valál s átláttad azt,
        Hogy a bojóthi Melindának nem illik
        Falun magányban lakni, mert nagyúrné,
        S alkalmatosságot szerzél nekem
        Ezzel (Ottóra mutat) sok édes múlatságra is -
        Oh, mert hiszen Melinda együgyû!
        (Szinte illetlenül elsiet.)

GERTRUDIS (ajkát harapva néz utána).
        A kis majom harap (szünet). Negyed napig
        Elõmbe nem bocsájtatik.
        (Járkál, végre az udvariakhoz szól.)
                                Magam
        Fogok maradni. - (Azok elmennek.)