TIZENHARMADIK JELENET

Biberach belép és parancsolatot vár. Ottó valamit akar mondani, de
ismét abbahagyja, ki is akar menni, de nem bír magával, és végre az
elmosolyodó Biberachon akad meg kérdõ szeme.

BIBERACH (vállat vonít. Ottóhoz akar menni, de a kis ajtó figyelmessé teszi.
        Végre megfogja Ottó kezét és az ellenkezõ oldalnak elejére kivezetvén ezt súgja):
        Eredj utána - mutass elõtte ki-
        Derûlt tekéntetet - kérj engedelmet -
        Mondd, hogy sokat hallottál a magyar
        Feleségek állhatatosságáról - ez
        Csak próba volt. Örömében még maga
        Fog a királyné elvezetni hozzá,
        S a résztvevésig úgy is megpuhult
        Melinda tán öleléssel is köszön
        El nem rabolt bizodalomért. Kikérsz
        Elútazásod végpillanatán
        Egy János-áldását üríteni.
        Ott leszek én majd a pohárnok; a-
        Vagy légy magad - ne, itt egy kis hevítõ;
        (Porokat ád által.)
        Emez pedig nénédnek altató.
        Ha ezt az álom elszólítja onnan
        Te vissza is mehetsz Melindához megént -
        (Elmosolyodik.)

OTTÓ (megrázkódik az öröm, félelem és Bíberach iránt való
        útálat s szeretet között).
        Irtóztató - de köszönöm. Úgy van! õ
        Enyim bizonnyal. - (A királyné után siet.)

BIBERACH
                       Hogyha bõkezûbb
        Lettél s fizettél volna, jobb tanácsot
        Is adhaték. Most jobb lesz tartani,
        Jó herceg, a magyarsággal. - No csak menj!
        (Le akar egy székre ereszkedni, de mintha valami jobb jutott
        volna eszébe, halkkal felemelkedik, és a belépõ Izidórának,
        Ottó után mutatván, a másik oldalon elmegy.)