MÁSODIK SZAKASZ

Setét boltozat Petur házában. Hátul középen egy fekete asztal,
mely körül Mikhál bán, Simon bán s a békételenek ülnek, sokan pedig
körülöttük állanak. Petur bán az elõlülõ; a feje felett, a falon egy
kép függ, melyen egy a trónuson büszkén ülõ asszony látszik. Mindenik
békételen mellett a székhez egy béfedett paizs van támasztva.
Nagy függõ lámpás világít. Az elõbbeni éjtszaka.

ELSŐ JELENET

PETUR
        A hajnal érkezik, s még mind csak ily
        Határozatlanúl? - Szorongatást
        Okoz talán a jó szerencse? vagy
        Csak összetett kezekkel várakoztok,
        Hogy majd helyettünk fog dolgozni a sors? -
        Hát nem ti voltatok, kik oly mohón
        Kapátok érc-pohártokat, midõn
        Vagy három órával ezelõtt ivék a
        Magyar szabadság hosszú életére!?
        Úgy, Úgy! hiszen, meg kellett volna azt
        Gondolni, hogy csak akkor mernek a
        Kis gyermekek mást fenyegetni, a-
        Midõn hiszik, hogy azt nem tudja senki.

SIMON
        Boldog, ki hisz: mert meg nem váltja a
        Jelenvaló kisebb rosszat talán
        Rosszabb jövendõvel. Mi lesz hazádból
        Akkor?

PETUR
               Megállja még az a sarat.

SIMON
        De mégis - úgy lehet, hogy elmerül.

BÉKÉTELENEK (dörmögve).
        Igaz.

PETUR
              Hah! Ördög és pokol, biz’ úgy
        Kívántok itt világosíttatást, mint-
        Ha a dolog csak engem érdekelne,
        És bõrötökre tán építeni
        Magamnak egy uralkodást akarnék.

SIMON
        Mikhál, te szólj.

MIKHÁL (aki szundikált).
                        No mit? - csináljatok
        Mit tetszik, és ahol közegyezéssel
        Megállapodtok, ott megegyezek. (Ismét szundikál.)

SIMON
        Hm! csalhatatlan a közegyezés?

BÉKÉTELENEK (dörmögve).
        Kérdés!

PETUR
               Tehát ti szûntelen csak
        Visszhangi vagytok e szõrszálhasító
        Fontolgatásinak? Mért jöttetek
        Ide hát? vagy a pillantatnak közel-
        Létébe’ kívánnátok visszamászni?
        Oh gyáva lelkek! mondom: a jövõ
        Éjjelre.

SIMON (homlokát dörgölve).
                        És olyan hamar.

BÉKÉTELENEK (nyughatatlansággal).
                                        Hamar.

PETUR
        Zárt néki, míg nekünk nem adja õ.
        Tû asszonyok kezében, nem királyi
        Pálcánk - le onnan édes asszonyom!
        (A felette lévõ képet ellöki.)
        Egy olyan teremtés, akinek nem ez
        Hazája, - cinteremjeinkben a-
        Kinek lenyúgodott szülõi nem
        Tevék le csontjokat, - ki gyermeki
        Játékainkban is nem osztozott volt:
        Bennünket az vajjon szerethet-é?

BÉKÉTELENEK (elevenebben).
        Nem, nem!

SIMON
                  De hátha mégis úgy lehetne?

PETUR
        Hallgass Simon! - Nem érdemes talán
        Az, ami játékon forog, hogy a
        Kockák vetésén kissé karjaink
        Fárasszuk?
        (Felkapván a mellette levõ paizst, arról a takarót
        lerántja és a címer rajta egy a trónus alatt vérében
        fetrengõ asszony.)
        Im csak ide tekéntsetek!
        Nem érdemes mászásra e derék
        Szõlõgerezd? Nem érdemes, hogy a
        Király megént király legyen? s nyakunkra
        Ne hágjon a dölyfös Meránia?
        (Mind bámulva vonják le mellettük levõ paizsaikról a
        takarót s mindeniken az elõbbeni címer látszik.)
        Egy véres asszony a királyi szék alatt. - - -
        Nincs senki is? - no menjetek haza
        Tehát s vegyétek fel magatokra a
        Töredelmeseknek köntösét, ha ez
        Vétek; s zokogjatok, mint a bolondok,
        Kik vétkekért csapra ütik véreket -

BÉKÉTELENEK (felzúdulva kardot rántanak s az asztalra csapják).
        Sokáig éljen a magyar szabadság!

MIKHÁL (felütõdik).
        Mi az? mi végzõdött?

SIMON (ingadozva).
                        Én nem tudom.

PETUR (egy szegletbe dobván a nála levõ paizst).
        Le a királyi székbõl asszonyom!

BÉKÉTELENEK
        Véressen is!

MIKHÁL
                 Mit? Oh nagy Istenem!

PETUR
        Mi lelt öreg? - vagy úgy! Hát a jövõ
        Éjjelre -

BÉKÉTELENEK
                Pártütés!

MIKHÁL (felugorván, egyik széktõl a másikig tántorodik).
                                Hah! Pártütés?!

PETUR
        Utálatos beszéd! nem pártütés -
        Kicsikart szabadság! - csak nyúgodj, öreg.

MIKHÁL
        Oh nyughatatlan éjtszakám! Simon,
        Petur - ti - emberek! - Irtóztató
        Álomba rengettetek el engemet.
        Mikhál - öreg! mi lett belõled? - ébredj!
        (Magát mellénél rázza.)

PETUR
        Csak csendesedj! neked semmit se kell
        Csinálni -

MIKHÁL
                 Oh, bán, bán, ez már gyalázat!
        Simon, Simon! te is közöttök? oh nem!

SIMON
        De hátha mégis -

PETUR
                 Õ is fegyveres-
        Társunk -

MIKHÁL
                 Csalárd vagy bán: az én öcsém õ?
        Uram teremtõm szánj! mire
        Jutottam? (Térdreesik.) Irgalom meg irgalom,
        Irgalmas Isten! Ah, hová jutottam!
        (Elhanyatlik.)

SIMON (felfogja).
        Bátyám!

PETUR
                  No, hagyd el, üljetek le csak.
        A vének ollyak, mint a gyermekek,
        Kik mindenért sírva fakadnak. Nem is hal
        Õ meg.

SIMON
        De hátha mégis úgy lehetne -?

AZ ÕR (kívül).
        Ki vagy?

SZÓZAT
             Szabad magyar.

AZ ÕR
                    Mi jelszavad?

SZÓZAT
        Melinda.

PETUR
                  Jön.

BÉKÉTELENEK
                        Ki az?

SIMON
                                  Melinda?